Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
WS7 FEBRUAR 21, VASÁRNAP 5 / TURANJÁ TÉK Irta: SÓS ENDRE í. A mai postával kaptuk kézhez a Petőfi Társaság hivatalos közlönyének, a „Koszorú“-nak új számát, amely egyfelől heves kirohanásokat tartalmaz a jubiláló „Nyugat“ folyóirat és a jórészben elégetést érdemlő modern magyar költészet ellen, másfelől pedig két cikkben is dicshimnuszt zeng a Turáni Társaságról és a honi turánizmusról. A Petőfi Társaság, úgylátszik, nemcsak perszonálúniót tart fenn a Turáni Társasággal, amelynek szintén Pékár Gyula az elnöke, hanem szellemi rokonságot is; alighanem ez az oka annak, hogy petőfistáink olyan vad buzgalommal ápolják és szolgálják tűzön-vízen keresztül a turáni ideálokat, amelyek mellett még azt sem bánják, ha Petőfi ideáljai néha háttérbe szorulnak. Bizonyosra vehető, hogy ma már nem mernék Magyarországon Petőfi egyes verseinek előadását betiltani, ha a pelőfista közéleti notabilitások olyan hévvel tiltakoztak volna a költő megcenzurázása éllen, mint amilyen igyekezettel törtek többízben lándzsát a turáni testvériség kultusza mellett. A „Koszorú“ új számának első közleménye, többek között, azzal foglalkozik, hogy „a turáni népeket a kíméletlen Sors kegyetlen kézzel szórta szét Európa a részben Ázsia mérhetetlen térségein“. Ezt a cikket Bán Aladár, a turáni mozgalom egyik „élharcosa“ írta. A második közlemény pedig nagy szeretettel köszönti a néprokonság eszméjének tisztaságáért működő testvéri egyesülést,.. Nem kételkedőnk abban, hogy úgy az első, mint a második cikknek komoly visszhangja támad majd a lappok, zűrjének, morávlnok, tatárok, kirgizek, üzbégek, baskírok, annamiták, tamulok és gurkhák körében; sőt, azt Is elhisszük, hogy nem fognak elmaradni a pelazgolc, masszagéták és part- husok leszármazottjainak szimpátia- nyilatkozatai sem. Mindezek ellenére felvetjük a kérdést: kívánatos-e ma Magyarországon ez a turáni kultusz'? Szabad-e és helyes-e a mostani ideológiai zűrzavarban még turánizmussal is megbolygatni a magyarság amúgyis megtámadott lelki egységét? Pékár Gyula, a petőfisták és turánistáb közös vezére, néhány év előtt kijelentette, hogy; „A turánizmas az új Magyarország jövendő alakulásának tengelye; ha az összetartozás szent tudata villanyszikraként átjárja a sok száz- és százmilliónyi turáni népeket, Magyarország nem marad többé magára se Ázsiában, se Európában.“ Így' vélekedett Pékár Gyula a Turáni Képes Naptár és Évkönyv bizonyára hitelt- érdemlö adatai szexint. Most pedig iktassuk ide, hogy hogyan gondolkozott és gondolkozik a turánizmusról megboldogult gróf Klebehberg Kuno és a legjelentősebb magyar történetírók egyike, Szekfü Gyula, aki a i,Három nemzedék és ami, utána következik“ című híres könyvében oldalakat szentel a turáni „tanoknak“? Gróf Kle- belsberg Kuno a turáni dsangelt és a Koppáng-őrületet, amely kétségtelenül nem maradt hatástalan a fél- és negyedmüveit értelmiségi rétegekre, a nemzeti kultúra nagy veszedelmének tekintette, leszögezve, hogy a turáni történetfilozófia követői elhagyják az ősi keresztény-magyar utat Szekfü Gyula még tovább ment és leplezetlenül mutatott rá arra, hogy; „Művelt nyelve rokonaink, a finnek és észtek, kétségbeesetten tiltakoznak minden turánizmas ellen, mely szerintük ázsiai színnel vonná be és ázsiaivá degrádálná őket, holott ők sohasem voltak Ázsiában. és büszkék gyökeres európai kultúrájukra. Angliában egyenesen propagandaelőadásokat tartottak a finnek azon vélemény megdöntésére, mintha ők mongolok volnának. Másik rokoni águknál, az ozmán-törököknél hasonló a helyzet. Ott 1910 körül megindult egy turáni mozgalom a török őshaza fogalrría körül — tehát tiszta nacionalista és egészen más, mint a magyar mozgalom, de ezt Kemál pasa eltiltotta, mint irreális politikai ideát, mely megakadályozhatja a törökség európai kultúrával való átitatását. Azoknál a népeknél tehát, melyek tényleges rokonságuknál és aránylagos közelségüknél fogva még tekintetbe jöhetnének, a magyar turániz- mus szándékosan elzárt kapukra talál.“ Saját véleményünk helyett, amelyet Pékár Gyula és Bán Aladár — honi divatjaink szerint — esetleg „destrukció“ emlegetésével intéznének el, jobbnak láttuk Klebelsberg Kunó grófot és Szekfü Gyulát idézni. Hiszen érzékeny turáni köreink néhány év előtt még azon is szörnyen felháborodtak, hogy a magyar sajtó egyik része meglehetősen gúnyos kommentárokkal kísérte egy öreg újságírónak azt a tervét, amely- japán katonáknak repülőgépen való ideszállításával akart az ország helyzetén segíteni. Turáni nagymoguljaink ezt az exotikus politikai koncepciót is komolyan vettékl Amint hajlamosak általában mindenre, aminek exotikus ize és illata vanl Bán Aladár büszkén hivatkozik a „Koszorú“-beli cikkben Hankiss János debreceni egyetemi tanárnak arra a tallini előadására, amelyben a profesz- szor kimutatta, hogy a magyar élet, valamint a belőle fakadó irodalom és költészet — élén Petőfivel és Madách- csal — főleg exotikumaival vonja magára a nyugati népek figyelmét Kikérjük magunknak ezt az „újszempontú“ beállítást I A magyar irodalom reprezentánsai a legritkább esetben hatottak exotikus hangjukkal és színeikkel! Madách és az Ember tragédiája pedig époly kevéssé jelentettek exotikumot, mint Goethe és Faust-ja. Az ilyen előadásoknak köszönhetjük, hogy az országunkba érkező-külföldi tudósok és művészek lépten-nyonion „csalódást“ éreznek fővárosunkban, amikor rájönnek arra, hogy a Duna partján nem találhatók olyan furcsaságok, mint amilyenekre az Irántól északra elterülő steppéken és sivatagtájakon, vagy a Kaspi-tenger, az.Araí-tó, az Amudarja és a Szir-darja mentén lehet bukkanni! A Hankiss János-szerű „meséknek“ az eredménye nyilvánult meg az olyan esetekben, amikor, például, egy Keyserling gróf i— a bábolnai ménes, a matyó menyecskék és a hortobágyi délibáb megszemlélése után -— arra a megállapításra jutott, hogy a magyarság főhivatása: a lovagiasság megőrzése eljövendő korok számára... Ne tessék félreérteni! Büszkék vagyunk , a lovagiasságunkra. Lovagiasak is akarunk maradni. De azért, úgy érezzük, — s minden igaz magyar hazafi úgy érezte és érzi —. hogy; még egyéb hivatásunk is van Európában s különösen itt a Duna medencéjében, ahol semmiféle kijegecesedés nem következhet be a mi közreműködésünk nélkül... > 4. Egyesült petőfistáink és turánisláink — nem törődve azzal, hogy Petőfi megtagadná őkét, ha ma élne — a pánszlávizmushoz hasonló mozgalmat akartak kitenyészteni a turánizmüsból. De ez a naiv kísérletük kudarcba1 fulladt Ma még a több realitással rendelkező pán szláyizmus is bomladozóban van és nem kisebb ember, mint Benes zengett a ..Prager Bundschau“-bon halotti éneket a politikai pánszlávizmusról, amely csak fantaszták agy velejében virulhat. A békebeli turánizmus, a Márki Sán dorok, Zempléni Árpádok és Sassi Nagy Lajosok turánizmusa, érthető volt: ezek az előfutárok a 48-as ideológiát akarták alátámasztani a turáni Szabadságlegendákkal. De most a nemzetnek másra van szüksége; nem ködös „iz- mus“-okra, hanem olyan reális koncepcióra. amely biztosítani tudja a magyar ság mélió dunámédencei jövőjét.* Liberalizmus és demokrácia Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Űr! Némi csodálkozással olvastam a minapi parlamenti tudósításban Vázsonyi Jánosnak, a fiatal demokrata képviselőnek azt a kijelentését, hogy a liberalizmus és demokrácia gyakran szemben áll egymással, mert a liberalizmus csak türelmet jelent, a demokrácia pedig intézményes egyenjogúságot és szeretetet Azt hiszem, nem árt szóvátenni a fogalmaknak ezt az összekuszálódá- sát, mely a mai zavaros időben, úgy látszik, néha a demokratikus eszmék hangoztatóira is átterjed. A valóság az, hogy a liberalizmus: szellemi áramlat, világfelfogás, mely az ember lelkiismeretének, véleménynyilvánításának és a törvény keretében való tevékenységének szabadságát követeli. A demokrácia pedig kormányzati forma, mely a nép többségére l?izza, hogy az ország sorsáról határozzon. Az, amit mi ma demokráciának tisztelünk, a liberálizmusból nőtt ki és libera- lizmus nélkül nem is képzelhető. Ha van liberalizmus nélküli demokrácia, akkor az legfeljebb olyan lehet, mint a népszavazásokkal támogatott német parancsuralom ... Feltehető, hogy mégsem ez lebegett eszményként a fiatal demokrata képviselő szeme előtt. Éppen ezért sajnálom, hogy Vázsonyi János nem tudott ellenállni a mai antiliberális jelszavak szug- gesztiójának és ilyen tarthatatlan érvvel próbálta „korszerű“ módon a maga demokratikus felfogását indokolni. Nem gondolta meg, hogy mi mindent köszönhet Magyar- ország polgársága a liberalizmusnak? A liberalizmus eszméi szabadították fel a jobbágyok millióit, a liberalizmus teremtett ipart és kereskedelmet, a liberalizmus légkörében virágzott ki az a kultúra, amely Magyarországot az egyenrangú európai nemzetek sorába emelte, a liberalizmus légkörében bontakozhatott csak ki, a szociális kérdések őszinte és becsületes tárgyalása. A liberalizmus szüntette meg a megkülönböztetéseket külöD- féle felekezetek hitvallói közt,’ a liberalizmus emelte polgári rangba a kisemmizetteket és a megbélyegzetteket. Vájjon elképzelhető lett volna-e liberalizmus nélkül, hogy a szegény zsidó tanító fiából Magyarország igazságügyminisztere legyen? Vájjon meggondolta-e, hogy mindazok az eszközök, a tanulásnak, a munkának, a boldogulásnak mindazok a békés fegyverei, amelyeket ő édesapjától kapott őrökbe s amelyekkel ő legjobb belátása szerint folytatta a kisemberekért való harcot — mind a liberalizmus vívmányai, a liberalizmus eredményei s mind eltűnnének, ha a liberalizmus alkotásait sikerülne a magyar életből végleg kiirtani?! Lehet, az tévesztette meg öt, hogy volt idő, amikor ugyanolyan divat volt Szabadelvűnek lenni, mint amilyen divat ma a • szabadelvűséget szidni. S amikor sokan ugyanolyan üres jelszónak tekintették ‘ a szabadelvűséget, mint ma azt a „népi“ poliCarl Zuckmayer a mai nemzedék nagy drámaíróiénak bűbájos alpesi regénye: Salware VAGY A BOZENI MAGDOLNA Benedek Marcell Molnár C. Pál tizenhat Két kötet, kötve . • • RÍVA! fordítása fametszetével , , P9.60 tikát, amelyet a szabadságjogok ellen próbálnak kijátszani. Vázsonyi János édesapja sokat harcolt — nem a szabadelvűséggel, hanem * szabadelvű párttal! De erről a szabadelvű pártról már többször megállapították — éppen a Magyar Hírlapban, hogy egy nagy hibája volt; nem volt eléggé szabadelvű. Azon a téren, ahol a szabadelvűségnek érvényt szerzett, demokratikus eszmék, kulturális alkotások, szociális törekvések és intézmények virágzottak ki, Ahol a szabadeívüséget csák szólamokban gyakorolta, ott szakadék támadt a nemzet különböző réKOlaUCh SZEGED aagyvalasztékú és elsőrangú növényanyaggal szolgái. Kérjen árajánlatot tegel közt — s ez a szakadék tátong ma is az antiliberális, ál-népi politika nagyobb dicsőségére! Szabad-e az ilyen szomorú tanulságok után még a demokratikus oldalról segíteni hatékony frázisokhoz az antiliberalizmus, a társadalmi és felekezeti izgatás, a „demokratikus“ parancsuralmi eszmék szószólóit? Szabad-e. egv sokfelé talán tetszetős, de mindenképpen hamis és mondvacsinált formulával elválasz tani egymástól a liberalizmust és a demokráciát — a szabádság ügyét és a nép ügyét? Azt hiszem, a lelkes fiatal képviselő nem gondolta meg eléggé, kiknek malmára hajtja a vizet, amikor így bészéL Engedje meg, hogy erre ezúton hívja fel a figyelmét: egy szabadelvű és demokrata polgár. a szervezet regenerálódását gyorsítja a rendszeres Ovomaltine reggeli és uzsonna. Az Ovomaltine tápértéke, concentrált vit* mintartalma gyorsan visszaadja a szervezet erejét, pótolja az elveszett szövet-, zsír-, vérélloményt, megrövidíti a recon- valescenciát. Egészségesnek, betegnek Igazi erőto"* - * az iftmiáJttin-e. \
