Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

/>'. 1 Ötefjß tmnsmeie sneant iizoi!ssofc»Ä Pékár Gyula em lékbeszéde.- Sä'jäY tudósítónktól. ­A Kisfaludy Társaság' Shakespeare-bi- /ottsága vasárnap délelőtt a Magyar Tu­dományos Akadémia felolvasó termében IváflJi Jenő és Tömöri Anasztáz emlékére matinét tartott. Berzeviczy Albert elnöki megnyitójában maga is megemlékezett Ivánfi Jenő és Tö­möri Anasztáz érdemedről, azután kifej- etle, hegy a régebben oly népszerű Sha- t-speare-matinók azért ritkultak meg, mert újabban nemzeti játékszínünk vette át a Shakespeare-ciklus alakjában a sokkal hat­hatósabb propagandát. | Ezt a beszédet teljes terjedelmében la­punk mai számának tárca rovatában kö­zöljük. Az elnöki megnyitó után Pékár Gyula olvasta' fel Ivánfi-megemlékozését, ame­lyet ugvancsfik teljes egészében fogunk kö­zölni lapunkban legközelebb Pékár művészetében, rendezői munkájá­ban és Írói mivoltában kitünően méltatva j lvánfit. annak ,,A színpad a művészetben“ Jeimü müvéből idézte hitva’lásál „Két d<>- IIloy van, amit a jajgató vértengerben és [ísisterciő tűzni ha'ban is ér'atdlcnül <’S fisz- I ián kell megóvni a pusztulástól: a vallás I és a nemzeti nyelv. Vallás nélkül nincs em­ir béri társadalom és nemzeti nyelv nélkül .nincs nemzet. A templom tanítja a vallást, az iskola tanítja a nyelvet, de a színház j mind a kettői tanítja, és ha a színházat hi- \ valósának legnagyobb fokára emeljük, úgy '(templommal és iskolával egyenrangú té­nyezőiévé tettük a nemzeti nevetésnek. Pékár Megemlékezése igazi ünnepi dol­gozat volt szavakból és gondolatokból emelt emlékmű Ivánfi művészi érdemei­nek. A megemlékezés után a Shakespeare- matinénak megfelelően Shakespeare müvei­ből vett részletek előadása következett. Márkus Emilia előadta Rómeó és Julii­ból az erkélyjelenetet. A művésznő csodás ereje, onnan a fclolvasóasztal mellől is ugyanolyan illúzióban ringatta a hallgató­ságot, mint azelőtt a színpadon, hogy ugyanoly elragadtatással zúgott percekig a taps, mint a holdfényes hangulatos és káp­rázatos színpadi előadás után. A művésznő, a szűnni nem akaró tapsra, kénytelen volt még egyszer a felolvasóasztalhoz ülni és egy Shakespeare-szonettet szavalt, ekkor művészete már úgy magával ragadta a kö­zönséget, oly nagyszerűét produkált, hogy a szonetté minden egyes versszaka után ki­tört az elragadtatás tapsa. A matiné befejezéséül Radó Antal meg­emlékezett Tömöri Anasztázról, a magyar fc-odalombaráfról, az első magyar teljes Shakespeare-kiadás megteremtőjéről. A megemlékezés elején Radó beszélt a régi magyar-szerb irodalmi kapcsolatokról s úgy tért át Tömöri Anasztázra. Tömöri, családi nevén Theodorovics. aki már korán meg- magyarositottn nevét, rajongó hive volt a magyar költészetnek és irodalomnak, s mi­kor nagy örökség révén, a szerény tanár­ból hirtelen dúsgazdag ember lett, áldozat- készséggel szolgálta a magyar kultúrát. Reá is illett az, amit Kazinczy egy szerb költő­nek irt, hogy a magyar levegőnek hatal­mas átalakító ereje van, faj, vallás, nem­zetiségre való tekintet nélkül, azon, aki a magyar kultúra szolgálatába szegődött. A matinén oly nagy közönség volt jelen, hogy jórésze a melléktermekbe szorult. I

Next

/
Thumbnails
Contents