Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
ÍL-’ zol einl ••• • •• rösegy tött wu- Eir- ál- kis- ha- zrc, tra- Az > és let. iyt. ise- otkesüa taellőra ’IS'» •aTaz vi zíin l_____ M UV V U akár rendes kom, akár e kort meghaladott tanulók elbirá lásátnál a rendes tanul ókkal szemben használt mértéket kell ailikal - ma zni. A nyelvekből a rendes tanulókkal elvégzett olvasmányok anyaga a magántanulóktól is megkövetelendő. A magántanuló o> Írásbeli vizsigálat megkezdése előtt írásiban bem utiatn i tartozik olvasmányainak és a könyv nélkül tanult költeményekneik és prózai részlet ekn.ok jegyzékét. Ha a bemutatott felsorolás nem kielégítő, a ta nuló magánvizsgálatra nem bocsát ható. A magánvizsgálat írásbeli részére két délelőtt fog- megái larpittat- ni. Az Írásbeli vizsgálatot 4—5 nappal a szóbeli vizsgálat előtt fogjuk megtartani. Az a magántanuló, akinek kettőnél több Írásbeli dolgozata elégtelen, szóbeli vizsgálat nélkül, osztálvismétlétere utasítandó. A magánvizsgálati engedély iránt legalább hat héttel előbb, tehát a júniusban vizsgálatot tevőiknek műt május 1-ig kell folyamodni s a kérvények kizárólag a folyamodó lakása szerint illetékes iskola igazgatóságához nyújtandók be. A később beérkező kérések orvosi bizonyítvánnyal igazolt betegség esetét kivéve. tárgyalás -nélkül visszaadni - nak a folyamodóknak. E rendelkezésről a nagyközönséget és magántanulóinkat azzal a hozzáadással értesítem, hogy magán vizsgálati engedélyek iigvében folyamodványok a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz be nem nyújthatók n amennyiben mégis benyujlatnának oda, tárgyalás nélkül visszaküldet- nok. Bővebb felvilágosítást bárkinek készséggel nyújt az igazgatóság. Cseh Gusztáv igazgató. — Egy negyedévre 8 pengő a Reggeli Hírlap előfizetési dija. ÄCtx/iAi' , FORDÍTOTTA i DR. RÉVAY JÓZSEF (24) í Közös balsorsunk minden egyébnél ezerszerte erősebben egyesitett újra. Ezt a lelkem legmélyéből éreztem és úgy rémlett, mintha az ő gyöngéd szemében is azt látnám, hogy ugyanennek a benyomásnak a megindultságában reszket. Bizonyos azonban, hogy Marathon ur ennek ép az ellenkezőjét fedezte fel a szemeink összevillanásában, mert rögtön ke- délyeskedni kezdett: — Azért nincs rá semmi ok, hogy olyan dühösen méregessék egymásra a szemüket! Ezen a réven alkalmam adódott arra, hogy nyilatkozzam: — Semmi okom sincs arra, hogy követ dobjak elvált feleségemre, sőt én sajnálom őt legjobban, egészen baráti részvéttel, ebben a kinos helyzetében, amelybe ön juttatta, minden józan ész ellenére! — Legyen szives, — szólt rám szigorún a biró, — tartsa meg magának a megjegyzéseit! Pauline Mutel hálás pillantást vetett rám; mindössze csak ennyit akartam: értésére adni részvétemet. És megkezdődött a kihallgatás... Nem foglalkozom bővebben azzal a ténnyel, hogy milyen fájdalmasak voltak számára a biró Ízléstelen kérdései. Köny- nyen elképzelhető, hogy kihasználta az alkalmat és durva módon firtatta a balkereskedőnek ismeretes viszonyát ezzel a szegény asszonnyal és nagyhangú és elcsépelt erkölcsi mondásokkal bélyegezte meg a viselkedését. Az asszony erejétől telhetőleg szembeszállt a gorombaságok zuhatagával és én------ —-^uuauaji legeraehesebb I pontja az volt, hogy vájjon tudhatta-e előre, va^y legalább sejtette-e a dráma be- következesét... Kijelentette, hogy egyáltalán nem látott előre semmit!... Két hét óta határozottan valami túlfűtött izgatottságot vett észre Franson, de az okát sehogysem tudta kitalálni... Két hét óta Frans, a kedvese, sűrűn intézett hozzá kérdéseket volt férje, Maxime Aubry felől, azonban egyetlen szóval se említette előtte, hogy én Biville- sur-Merben tartózkodom... És ez magyarázza meg azt a mélységes izgalmat, azt a hirtelen lelki vihart, amelyet átélt, mikor tegnap délután meglátott engem felbukkanni a Place du Moulin-á-Venton, az ajtaja előtt, Ottó társaságában, akit érthető módon Fransnak nézett. Egész este arra várt, hogy Frans majd eljön és megmagyarázza a dolgot, Frans azonban nem jött! Izgatott éjszakát élt át, mert hiába próbált magyarázatot keresni arra a tényre, hogy milyen körülmények között kerültem összeköttetésbe a halkereskedővel, az ő szeretőjével!... És reggel a szomszédok ébresztettek fel, hogy elmondják neki a titokzatos és tragikus esetet. Amint idáig ért elbeszélésében, két kezébe temette arcát és zokogásba tört ki. Gyenge asszonyi idegei felmondták a szolgálatot. Marathon ur idegei azonban sokkal erősebbek voltak, mert odafordult hozzám és ezt a kérdést tette fel: — Nos, valószínűleg ön is be akarja adni nekünk ugyanezt a maszlagot1? — Ha itt volna Ottó van Brymans, — feleltem, — bizonyságot tenne róla, hogy tegnap puszta véletlenségből vetődtünk- i.v» vü v uv luiu III y nogy Pauline Mutel Frans barátnője! — És ráadásul, felteszem, hajlandó arra is megesküdni, hogy három év óta, mióta elváltak, most találkoznak első Ízben egymással“? — ügy van! Hátravetette magát a karosszékben és a pocakja csak úgy rengett a viharos ha- hotázásban. — Ó, fiatalember, fiatalember!... Ön határozottan nem olyan erős, mint amilyennek látszani akar! Most a biró, aki már a hullaházban eldicsekedett azzal, hogy majd ellentmondásba kever, kihúzta az irómappájából azt az arcképet, amelyet Biville-sur-Merben felvázoltam, Pauline Mutel arcképét, ezt a modell nélkül rajzolt, de a megszólalásig hü arcképet, amelynek láttára elsápadt Frans akkor este, mikor beíratta velem az adataimat a vendégkönyvbe. — Hát ez itt ni! — csattant fel. Hát ez micsoda! — Ez Pauline Mutel arcképe, egyik legjobb rajzom... és nagyon hálás lennék önnek, ha nem gyűrné nagyon össze avatatlan kezével... A szemei villámokat szórtak rám. Mentege tődztem: — Csak művészi gondosságból mondtam! — Ó, ismerem a művészeket!... hiszen én derítettem ki Properce bohóc esetét, hogy a meny kő csapjon bele! De nem tágított: — Mi ez!... Mi ez?... És rábökött irdatlan hüvelykujjával az aláírásomra, amely alatt ez a jelzés húzódott meg: 1907 október. (Folytatjuk.)
