Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
— A Ke* Al/M ___ k el legkorábban a nan eseménye; fái. Előfizetés) dija rgy hónanrs ■ Benrá egyem-e. mint az cuucu Cl Uui. ben lefektetett gondolatoknak a ki- küzdelemre epitesere és megvizsgálására. Ez a Egyébkén 8iv, leltiiiH Egyébként H. G. Wells ebben a ■U <\pT tetted Irodalom és Politika A Peiőfi Tá»saság gyűlésén elmondotta Milisiálh Kálmán dr. Érdekes találkozása a dátumoknak, hogy Miskolc mai nagy irodalmi ünnepe csaknem összeesik egy másik, csak az ,imént lezajlott nagy ünnepnappal: a márciusi szabadság ünnepével. J Ez a március 15-ike„ amely megindítója volt egy nagy politikai fo lyamatnak, amelyből megszületett a parlamentáris modern állam, sokszor agy érezzük, mintha valahogy átkivánkoznék az irodalomtörténetbe: tele van irodalmi romantikával, költői esztétikával, több benne a „mitabile“, mint az, „epicum“ — egy nagy lírai költemény, amelyet egy ezeréves álomból ébredett nemzet szedett dalba a Politika szá- mára! Ilyenforma a másik oldalon is a helyzet a magyar iroc’nlommal. A mi irodalmunk virágzásának mindenegyes korszakában sűrűn szán- togatott át a szomszédiba a Politika parlag mesgyéire. De ebből soha sem lett azért birtokper. Az irodalom mindig átengedte a barázdája nyomán kelt gazdag vetést a Politika aratásának. így alakult ki Magyarországon egy sajátságos viszony politika é-s irodalom közt: nincs még egy nemzet, amelynek politikai szabadságküzdelmeiben az irodalom olyan szerepet játszott volna, mint a mienkben. A magyar iró tolla hegyére mindig jutott valami a magyar politikai tragikum sötét esöpp- jéből és a magyar politikus sokszor kétségbeesett küzdelmeiben mindig tudott kapni lendületet abból a bizonyos „Iehor“-ból, amelynek tiszta forrásai felett a Múzsák őrködnek. Ennek a közös háztartásnak persze voltuk jó és rossz oldalai is. A magyar politikában sok volt a romantikus fantázia és sok volt a költői naivitás. A magyar szabadság gondolatába is belejutott ebből valami: a magyar könnyen meg tudott halni érte, de élni nehezen tanult meg vele. Az irodalomba viszont több jutott a nemzeti tartalomból, mint másutt. Ez adott a mi irodalmunknak ünnepélyes komolyságot, Ez az irodalom az élet komoly tartalmát kereste: mert nem is lehetett másforma annak a népnek az irodalma, amely történelmének viszontagságos századain át soha sem szabadulhatott meg a keserű balvégzet sejtelmeitől. A magyar irodalmi lélek is viselte azt a tragikus vonást, amelyet feltalálunk a nagy magyar államférfiakban, akik a magyar lélek tövéről sarjadtak ki. Ez adott az irodalomnak nemességet. Együtt vérzett az irodalmi géniusz a politikai géniusszal. A vérrel szerzett nemesség adja az előkelőséget, A magyar irodalom mindig előkelő volt: hangjában, érzelmeiben és szellemi tartalmában. Ha ez a kapcsolat irodalom és politika között a politikának ideális tartalmat: az irodalomnak pedig komoly nemzeti ötvözetet adott: — a legtöbbet mégis a nemzeti géniusznak adta, mert terjeszkedésének egyszerre két dimenziót is biztosított. Erre pétiig nekünk, magyaroknak olyan nagy szükségünk volt, hogy e nélkül itt. a Duna-—Tisza medencéjében: Európa viharfészkében magunkat, államunkat fentartani soha sem tudtuk volna. A magyarság viszontagságos története folyamán nem egyszer került a történelmi kényszerűségek vassOTompói elé, amelyek kérlelhetetlenül elvágták előtte a fejlődés útját. Egyszer idegen hatalom elnyomatása gázolt bele a nemzeti fejlődés gyenge rügyeibe, másszor ellenséges megszállás igyekezett kiirtani még csiráit is a magyar életnek, majd megint pártviszály fordította egymással szembe azokat az erőket, amelyek hivatása karöltve utat törni a haladásnak. Elmaradottság', abszolutizmus, ellenséges megszállás pusztításai, testvérbáb >- ruk sokszor parancsoltak: „Alijá t minden vonalon a magyar élet természetes lüktetésének. Államfér- fiaik, exiigent.iák tudósai megállhat- tak a rideg realitások barriéreje előtt, de azok a forrófejű emberek, akiknek a világtól egy pár kopott csizma, de a Gondviseléstől egy pár szárny is jutott osztályrészül, korlátlan lehetőségekkel dolgoztak a térben. A magyar Géniusz a költészet, az irodalom, a művészet szárnyain felemelkedett a sorompók fölé: az elmaradott, el taposott, elnyomott, feldúlt Magyarország fölé odavarázsolt egy ragyogó, egészsé- , ges nemzeti életet élő, a világkultúra magaslatai felé nyúló másik Magyarországot erőtartalékul a kétkedőnek, biztatásul a csüggedő- nek, a győzelem sign urnául a küzdőnek. Máskor is volt idelenn. az exigen- ciák siralomvölgyében keserű a magyar kenyér, elnyomott a nemzeti köziélek. de odafenn az irodalom Magyarországában már szabad nemzeti életet éltek a magyarok, megtalálták egymást a magasabb célkitűzésekben és megtalálták a kapcsolatokat a nagy nyugati műveltséggel, mely bámulattal adózott a magyar Szellem fénye előtt, így volt ez azokban a történelmi márciusi napokban is. Az irodalom fújta meg a riadót, amelyre ázsiai hosszú álmából felébredt a nemzet. Boldogan csodálkozott, hogy felfedezte a világot. Szent csodálatában nem a nyomorúságos valóságot látta de azt a világot, amelyben a költők és irók már régen teljes és független magyar életet éltek. Ennek a világnak a bódulata csudálatos tetterőt adott: az emberek köny- nyükké lettek, nem botorkáltak, de repültek. Fiatalos, határt nem ismerő naivitással fejükben egy izzó atmoszféra nyomásával nekivágódtak a cammogó eseményeknek és összezuzódtak, — de nem ők. hanem az események! Ezzel át is törték azt a vékonyka réteget, amelyre a circumspectus tétovázás a maga és az ország sorsát építgette. Alatta szabaddá lett a szilárd uj réteg: a rendiség és maradiság foszlányai alatt, a nép a szabad nemzeti gondolatban egybeforrottam hogy felépíthető legyen reája az uj modern magyar állam. Egy szerencsés perc szerencsés kezdeményezése volt ez a március 15. De nem egy perc szülöttje. Régóta készült erre a nemzet. Egy Láthatatlan Kéz furta-faragta, csak a forgácsait, törmelékeit láttuk imitt-amott. A Láthatatlan Kézhez sok ezer látható fej tartozott: más-más gondolatokkal, más-más felfogással, más-más célokkal. A nemzeti genezis sokmillió méhben megy végbe egyszerre, de a fájdalom csak egyeseket, a legkiválóbbakat gyötri. — Tököly, Rákóczi sivár sorsa, a Zrínyi Péterek és Frangepánok vére, Wesselényi gyötrődő rabsága, Széchenyi tragédiája a magyar khaosz vajúdásának szomorú produktuma, így kereste a rendi, fejlődésében visszaszorított Magyarország az dászt elitélte a birds«*,. ... Reymontnaik csalk annyit ajánlott a rendőrség, hogy keressen magáidat a modern nemzeti magyar állam felé. De vájjon megtalálta-e volna-e az irodalom nélkül? Ha az olaj- méccsel világított kis városkák felett, ha a nagy, elhanyagolt, alig lakott pusztaságok felett nem tün- döklik sok száz izzó magyar költőtehetség reflektorától világítva, mint egy nagy világváros fényárja az a Magyarország, amelyben Vörösmarty, Tompa után Petőfi, Jókai, Arany már akikor éltek. Ez a Magyarország messze világított köröskörül bele Európába. Szabad volt, független és száz per- oentben magyar, még akkor is, amikor a minket idelenn a Gesammt- monarchia egy nagy Bezirkjeként kormányozták. így ismerte a világ és így éreztük mi is. A politikai, állam romjain az irodalom alapozta és jól megalapozta a magyar hegemóniát. Olyan jól, hogy egy napon megint valósággá lett. A magyar irodalom ekkor állott hivatása csúcsán, mint a nemzet vigasztalója, jövőjének útmutatója. Ma is ugyanazon a magaslaton szeretném látni a magyar irodalmat. A magyar nemzeti egység gondolata a magyar irodalom egységében él tovább a magyar Szellem világraszóló üstökösöktől beragyogott világában. Ez a világ nem ismeri gyűlölködő kis népek demarkációs vonalait, de azok felett átnyúlva ölelkezik ezer éves aagy kulturkapcsolatokkal, amelyek ismerősen fonódnak világhírű nagy magyarok nevei köré. Szívből üdvözlöm Miskolcon a Petőfi Társaságot, amely a magyar szellem egyik világnagyságának géniuszát őrzi a magyar irodalomban.
