Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
Söfojch chámoszcho - Hálél-Nirco: A Hálél folytatása
47 PESZÁCHI HÁGÁDÁ Ohávti ki jismá Ádojnoj esz kojli táchánunőj. Ki hito oznoj li uvöjomá ekro. Afofuni chevlé movesz, umöcoré söojl möcouni, coro vöjocjojn emco. Uvösém Ádojnoj ekro, ono Ádojnoj málto náfsi. Chánun Ádojnoj vöcádik, vElojhénu möráchém. Sojmér pöszojim Ádojnoj, dálojszi völi jöhojsiá. Suvi náfsi limnuchojchi, ki Ádojnoj górnál olojchi. Ki chilácto náfsi mimovesz, esz éni min dimo, esz rágli midechi. Eszháléch lifné Ádojnoj böárcojsz háchájim. Heemánti ki ádábér áni oniszi möojd. Áni omárti vöchofzi kol hoodom kojzév. fi 16. zsoltár 1-11.) Mo osiv láÁdojnoj kol tágmulojhi oloj. Kojsz jösuojsz eszo, uvösém Ádojnoj ekro. Nödoráj láÁdojnoj ásálém negdo no löchol ámoj. Jokor böénéj Ádojnoj hámovszo láchászidov. Ono Ádojnoj ki áni ávdecho, áni ávdöcho ben ámoszecho, pitáchto lömojszéroj. Löcho ezbách zevách tojdo uvösém Ádojnoj ekro. Nödoráj láÁdojnoj ásálém negdo no löchol ámoj. Böchácrojsz bész Ádojnoj, böszojchéchi Jörusolojim, hálelujo. (116׳. zsoltár 12-19.) Hálölu esz Ádojnoj kol gojim, sáböchuhu kol houmim. Ki govár olénu chászdoj, veemesz Ádojnoj löojlom, hálelujo. fi 17. zsoltár) Hojdu láÁdojnoj ki tojv, ki löojlom chászdoj. Jojmár no Jiszroél, ki löojlom chászdoj Hojdu láÁdojnoj ki tojv, ki löojlom chászdoj. Jojmru no bész Áhárojn, ki löojlom chászdoj Hojdu láÁdojnoj ki tojv, ki löojlom chászdoj. 0/y boldoggá tesz Isten, hogy meghallgatja esdő szauamat, s mindig is felfigyel rám! Körém tekeredtek a halál kötelei, s a pokol rémségei támadtak rám; körülvett az ínség és a nyomorúság, hát Isten nevét hívtam segítségül. Kérve kértem, mentse meg telkemet! Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, irgalmas a mi Istenünk. Vigyáz Ő az alázatosokra; rám, az ügyefogyottra is. Nyugodj hát meg, lelkem, mert csak jót tesz velem Isten. Megszabadít engem a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól, lábamat a botlásoktól. Az Örökkévaló előtt akarok járni, elevenen az élők országában. Mindig is Benne bíztam, akkor is, mikor felnyögtem: Uram, nagyon szenvedek! Akkor is, mikor csüggedten és megalázottan azt mondtam hebehurgyán: minden ember csalfa. Ó, Uram, mivel is hálálhatnám meg tengernyi jótéteményedet? A szabadulás poharát felemelem, úgy szólítalak Téged szent Neveden s Neked tett fogadalmaimat egész néped szemeláttára betartom. Tudom, Neked is nehéz jámboraid halála. Ne feledd hát, hogy hű szolgád vagyok, szolgálólányodnak fia vagyok én. Te oldoztad ki rabságom köteleit, hát Neked hozok hálásan áldozatot. Az Örökkévaló Nevét hívom segítségül, s az Istennek tett fogadalmaimat teljesítem az egész nép színe előtt, Jeruzsálemben, Szentélyed tornácán, háleluja! Magasztaljátok az Örökkévalót ti népek, dicsérjétek Őt ti nemzetek, mert kegyelmes Ő valamennyiünkhöz, és Ő maga az igazság, háleluja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő és kegyelme végtelen! Ismételje Izrael háza, hogy kegyelme végtelen! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő és kegyelme végtelen! Mondja Áron háza is, hogy kegyelme végtelen! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos ó és kegyelme végtelen!
