Pest Megyi Hírlap, 1995. február (39. évfolyam, 27-30. szám)

1995-02-03 / 29. szám

xxxix. évfolyam, 29. szám Ára: 17,50 forint 199s- február 3., péntek Száznyolcvanmillió kellene a megyei rendőröknek Megköszönte Százhalombatta a gyilkos elfogását Komáromi István ezredes, Pest megyei rendőrfőkapi­tány dísztőrt nyújtott át Pintér Mihály pilisi polgármes­ternek, aki tolvajokat fogott el Talum Attila felvétele Válaszolt a közgyűlés elnöke Tisztelt Főszerkesztő Úr! A címerhasználattal kapcsolatos levélre tájé­koztatom, a megyei köz­gyűlés határozata csak a megyei közlönyben törté­nő megjelenését követő­en lép hatályba. Erre te­kintettel kérem szíves tü­relmét. Üdvözlettel: dr. Schmidt Géza Az államfő nem írt alá Nem írta alá Göncz Árpád köztársasági elnök azt az ívet, amelyet Torgyán Jó­zsef adott át neki. Az állam­fő szerdán fogadta hivatalá­ban a Független Kisgazda- párt elnökét. Torgyán József szerint a köztársasági elnök koráb­ban úgy nyilatkozott, hogy helyesnek tartja, ha az or­szág népe közvetlen válasz­táson szavazhat az államfő személyére. Ezért kereste föl Göncz Árpádot a pártel­nök a kisgazdák azon ívé­vel, melyen egy, a köztársa­sági elnök közvetlen válasz­tására irányuló népszava­záshoz gyűjtenek aláíráso­kat. Göncz Árpád azonban azt válaszolta: hivatalánál fogva nincs abban a hely­zetben, hogy a választás kérdésében állást foglaljon, így a számára fenntartott hely az íven üresen maradt. (n.) A szokásos hivatali jellegű napirendi pontokon túl több ünnepélyes epizód is színesítette a tegnapi állo­mánygyűlést, melyet a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság vezető munka­társainak részvételével tartottak meg. Az Országos Rendőr-fő­kapitányság szerdán meg­tartott vezetőségi ülésén nem érte bírálat a megyei rendőröket, illetve a térség központi szervezetét — tá­jékoztatták tegnap a mun­katársakat az állománygyű­lésen. Az országos helyzet főbb eredményeit összegző beszámolót igyekeztek an­nak készítői megyei vonat­kozásokkal kiegészíteni, így elhangzott: külön dicsé­retet kapott a megyei rend­őr-főkapitányság az orszá­gos vezető szervtől a száz­halombattai gyilkosságso­rozat ügyében végzett ered­ményes feltárómunka elis­meréseképpen. Hasonlóan örömmel szá­moltak be az illetékesek ar­ról is, hogy a januári ada­tok alapján egyelőre meg­szűnt a megye vezető szere­pe, melyet korábban, fő­ként a közlekedési balese­tek száma miatt, a válsá­gosnak tartott térségek kö­zül „szerzett meg” magá­nak. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy az idei első hónapban 11 százalék­kal kevesebb baleset tör­tént szőkébb hazánk útjain. Nem ilyen kedvező a rendőr-főkapitányság gaz­dasági mérlege. Sajnos e téren semmi javulás nem látható. A kifizetetlen számlák és szolgáltatáso­kért járó ellentételek hiá­nya miatt 180 millió forint hiányzik a megyében ah­hoz, hogy az 1994. évihez hasonló működtetési szin­tet el lehessen érni. S ak­kor még nem is gondoltak a rendőr-főkapitányság ve­zetői technikai, s egyéb jel­legű beruházásokra, fej­lesztésekre. Szintén kedvezőtlenül akalult — az országos sta­tisztikákkal párhuzamosan — a megyei rendőrségi ál­lomány létszáma. Jelenleg 67 — ebből 12 közalkalma­zott és 55 hivatásos mun­kaerő — állás betöltetlen. A legfőbb gondot a városi kapitányságokon tapasztal­ható létszámhiány okozza a központi vezetés számá­ra. Az említett csökkenés átlagát megvonva a rend­őr-főkapitányság munka­társa kiszámította: decem­ber óta 15 fővel csökkent a hivatásos állomány szá­ma. A fentieknél vitathatatla­nul szívderítőbb volt a ki­tüntetések, a jutalmak, az elismerések ünnepélyes át­adása. Először a megyei szolgálatban eltöltött 20, illetve 10 esztendő elisme­réseként kaptak többen is rendőrségi szolgálatért jel­vényt. (Folytatás a 3. oldalon) Gyakori a durva hangnem Szidják a hivatalt Egy esztendeje önállósult a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ceglédi kirendeltsége. A mintegy kétszáz munkatársra ezekben a hetekben a múlt év végén kiküldött egyenlegek egyeztetésének nagy erőpróbája vár. Ennek kapcsán kerestük fel a ki- rendeltség vezetőjét, Longera Tibort. — Hogyan értékeli az önállóság első évét? — Az eddigi tapasztala­tok azt mutatják, hogy az egészség- és nyugdíj-bizto­sítási ágazat szétválasztásá­val nem szűntek meg a ko­rábbi gondok, amelyek jel­lemezték a társadalombizto­sítást. — Alighanem gyakran csörög önnél a telefon. Gondolom nem mindenki udvarias. — Rengetegszer hívnak egy-egy nap. Sajnos, nem ritka a durva hangnem. S ezt mondhatom némely le­vélről is. íme ez tegnap ér­kezett. Ön is meggyőződ­het a primitívség és a trá­gárság e mintapéldányáról. A társadalombiztosításnak mintegy kétszázmilliárd fo­rinttal tartoznak. Ezért a központi szervünk kiküldte valamennyi vállalkozónak, munkáltatónak a szeptem­beri állapotot tükröző egyenlegértesítést — oly­kor megmosolyogtató öt­hat forintról is — és a befi­zetési csekket. Miközben a kézbesítés időpontjáig az adósság összege módosult, esetleg rendeződött az ügy. Mi tagadás, ez sokakat fel­háborított. (Folytatás a 4. oldalon) Szigetszentmiklóson szolgáltat az ÚTI ✓ Uj telefonszerződések Az United Telecom Invest­ment koncessziós részvény- társaságai és a Matáv Rt. kedden aláírták a szolgálta­tás átvételét szabályozó alapszerződést, annak négy mellékletét, s a további együttműködés alapját képe­ző hálózati szerződést. Az ÚTI részvénytársaságai, a Bakonytel, Dunatel, Egom- com és Kisdunacom átvet­ték a Matávtól a meglévő vagyontárgyakat, az eddig az rt. alkalmazásában lévő dolgozókat, a szolgáltatáso­kat, s ezekkel összefüggés­ben megállapodtak a harma­dik személyekkel megkö­tött szerződések átadás-átvé­teli feltételeiről. Február elsejétől az ÚTI koncessziós részvénytársa­ságai végzik a telefonszol­gáltatást a veszprémi, a du­naújvárosi, az esztergomi és a szigetszentmiklósi pri­mer körzet összesen 177 te­lepülésén. Kötelezettséget vállaltak, hogy erőteljes fej­lesztést kezdenek el, s en­nek eredményeképp két éven belül kínálati piacot akarnak kialakítani a tele­fonellátás területén, azaz minden lakos és üzleti vál­lalkozás számára elérhető lesz a telefonszolgáltatás. A szolgáltatási díjat jog­szabály szabályozza, maxi­málja a tarifát. Jelenleg a Matáv és az UTI-részvény- társaságok is a maximális tarifával számolnak. Drá­gább tehát nem lesz a telefo­nálás az átvett körzetekben, s amíg a beruházások nem térülnek meg, nem is dol­gozhatnak alacsonyabb áron. Előfordulhat viszont, hogy később fontolóra ve- zsik az árcsökkentést. P. M. Nemzeti könyvtárunk becsülete Az Országos Széchényi Könyvtár vezetősége sajtóközle­ményt adott ki dr. Vekerdi József könyvtári osztályvezető felmentésével kapcsolatban. Mint a közleményből is kide­rül, a könyvtár vezetője 1995. január 31-i hatállyal nyug­díjazta a kiváló tudóst. Megtudjuk, hogy a könyvtárnak nincs lehetősége és kompetenciája kivizsgálni a Magyar Hírlap munkatársa vádjainak igazságát. A főigazgató en­nek ellenére — az érintett meghallgatását mellőzve — felmondott az antiszemitizmussal és rasszizmussal vádolt könyvtárosnak. A sajtónyilatkozat befejező mondata sze­rint: ,/i könyvtár vezetése (magyarul: vezetősége — T. B.) a jelen közlemény közreadásával lezártnak tekinti az ügyet.” A demokratikus magyar társadalom azonban nem! A könyvtár egyik főosztályvezetőjének rádiónyilatkozatából ugyanis megtudtuk, hogy miután „az újságíró közölte a főigazgatóval a tudomására jutott információkat, a fő­igazgatónak igen rövid idő alatt, lehet, hogy órái voltak csak, esetleg félórái, hogy eldöntse, ennek az ügynek a kapcsán belemegy-e egy fegyelmi vizsgálatba, magyarán felvállalja-e azt, hogy az ügyet immár egy nemzeti könyv­tár nevével fémjelezve továbbgörgeti avagy nem.” (Szó szerinti idézet!) Tehát a Magyar Hírlap munkatársa ultimátumot adott az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójának, íme, demokratikus közéletünkben így viszonylik egy új- ságírócska a nemzeti könyvtár főigazgatójához S e fő­igazgató, hogy ne fémjelezzen a nemzeti könyvtár nevé­vel egy szabályosan lefolytatott fegyelmit, bemocskolta saját nevét (ez az ő dolga), de — sajnos — az Országos Széchényi Könyvtárét is. (A sajtó tisztességéről most ne essék szó!) Mert hiszen ítélkezett, sőt szankcionált anél­kül, hogy a vádlottat meghallgatta volna. A főigazgató úr nem tudja, hogy egy demokratikus országban az ítélet­hozatalig (amit természetesen megelőz a bizonyítás) a gyanúsítottat megilleti az „ártatlanság vélelme” Ez — úgy látszik — kellő liberális sajtónyomás esetén a szociál- liberális kormány uralma alatt nem illet meg egy elis­mert tudóst. A könyvtár sajtónyilatkozata büszkén kijelenti: „A nemzeti könyvtárra mindig is a szakszerűség és tárgysze­rűség volt jellemző, távol állt és távol áll tőle minden kire­kesztés.” Ez nagyon szép, csak nem fedi a valóságot. Elte­kintve attól, hogy a főigazgató mostani döntése ugyan­csak nélkülözi a „szakszerűség és a tárgyszerűség”jel­lemvonásait (például: nem vette figyelembe a Vekerdi Jó­zsef osztályán dolgozók beadványát, mert az cáfolta a Magyar Hírlapban kolportált vádat), csak arra utalok, hogy 1956 után „kirekesztették”a könyvtár hat munka­társát. Csakhogy az akkori főigazgató, Varjas Béla (a kiváló irodalomtörténész), mikor jt forradalmi munkás-paraszt minisztériumból rátelefonáltak, hogy az ’56-os Nemzeti Bizottság öt tagját távolítsa el, bár akkoriban szó sem volt intézményi autonómiáról, megtagadta az utasítás végrehajtását. Mindez pedig történt 1957 márciusában, amikor Kádárék már akasztottak, amikor már promi­nens értelmiségiek (például Déry Tibor) börtönben síny­lődtek, amikor Nagy Imréék már román fogságban vol­tak. Pedig az eltávolításra, avagy kirekesztésre ítélt könyvtárosok ellenforradalmárnak minősíttettek, ami ak­kor legalább olyan vád volt, mint manapság az antiszemi­tizmus. Csakhogy Varjas Béla ember maradt az emberte­lenségben is! A Vekerdi-ügy a Keserű- stb. ügyek sorozatának egy újabb láncszeme. Itt azonban nemcsak Vekerdi Józsefről van szó, hanem az előző kormány alatt kinevezett veze­tők lehetetlenné tételéről is (a főigazgató ugyanis akkor lett a könyvtár vezetője). És egy kísérletről: mit lehet elér­ni újságírói zsarolással. A főcél pedig minden nem libe­rális (baloldali) vezető eltávolítása a kultúra területéről. A művelődési és közoktatási tárca új vezetői — úgy lát­szik — nem tudják elviselni azt a vezetőt, aki nem az ő emberük. S teszik mindezt annak jegyében, hogy ők csu­pán szolgáltató minisztérium akarnak lenni. Vajh, mikor veszik észre az igazi liberálisok (balolda­liak), hogy egyes képviselőik lábbal tiporják az emberi szabadság és a demokrácia alapvető elveit, s hogy ezzel őket is kompromittálják? Török Bálint

Next

/
Thumbnails
Contents