Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

6 PEST MEGYEI HÍRLAP H SZŰKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 2., HÉTFŐ || Mit vár az- ' 1995-ös es ztendőtől? Komáromi István ezredes, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője — Szeretném, ha 1995-ben tovább javulna kapcsola­tunk a lakossággal, és az ál­lampolgárok ezután is elé­gedettek lennének az álta­luk ismert feltételek között végzett munkánkkal. Idén a bűnözés csökkent Pest megyében, és továbbra is meg akarjuk tartani, lénye­gesen nehezebb körülmé­nyek között is ezt az ered­ményt. — A rendőri munkát ille­tően azt kívánom, hogy ki­alakuljanak az igazságos arányok, felzárkózhassunk a normákhoz, és Pest me­gye rendőrei ne legyenek a legleterheltebbek az ország­ban. Jó hangulatot, alkotó­újító szellemet, sikereket várok az új esztendőben. Bízom az eredményes, haté­kony, nagyon jó együttmű­ködésben az újonnan meg­választott önkormányzatok­kal, a megyei közgyűlés­sel. Bízom abban, hogy or­szággyűlési képviselőink keményen kiállnak azért, hogy Pest megye elfoglalja méltó helyét, a javak elosz­tását illetően is. Végül pe­dig fontosnak tartom, hogy 1995-ben is megmaradjon korrekt, nagyon jó munka- kapcsolatunk a sajtóval, ezen belül a Pest Megyei Hírlappal. Torgyán József, az FKGP elnöke A kisgazdapárt a 87. éves születésnapját ünnepli január­ban, én pedig harminchatodik házassági évfordulómat ün­neplem. Ez azt jelenti, hogy a párt is és az elnöke is a stabi­litás híve. A szemléletünkben mindennek az alapja az ezer­éves keresztényi államiság, így a párt elnökének nem lehet más célja, mint hogy tovább halad azon az úton, amelyen egy konzervatív, keresztény párt elnökének haladnia kell. A párt is és jómagam is töretlenül folytatni kívánjuk azt a politikát, amit eddig is folytattunk, s ettől a szándékunktól senki és semmi nem tud bennünket eltéríteni. Sági János ezredes, a Pest Megyei Tűzoltóság parancsnoka — Bízom abban, hogy 1995-ben valamennyi egy­ségünk működőképes lesz. Amennyiben ez a kívánsá­gom teljesül, az állampolgá- rokris és mi is nagyon jól já­runk vele. A továbbiakat il­letően azt szeretném, ha jö­vőre meglenne Érden az új parancsnokság. Jelenleg még csak a tervezésnél tar­tunk, de tény, hogy Százha­lombattán megszűnik az ön- kormányzati tűzoltóság, és vállalati hivatásosak veszik át a szerepét. Később majd ők települnek Érdre, a nagy kiterjedésű és vonzáskörze­tű, népes városba. Nyolcva­nas létszámú, jól felszerelt tűzoltóságot akarunk ott mű­ködtetni. A megye két másik tele­pülésén vannak még lakta­nyagondjaink. Bízom ab­ban, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter úr, akihez mint képviselőhöz is fordul­tunk, beváltja ígéretét, és Se­gíti Szigetszentmiklóson a tűzoltók elhelyezését. A har­madik város, amit ilyen szempontból említeni kell Szentendre, ahol sajnos je­lenleg a legelemibb követel­ményeknek sem felelnek meg a körülményeink. Ezen kívánunk változtatni. A laktanyákkal kapcsola­tos gondjaink megoldásán túl azt szeretném, ha min­denki egészséges és elége­dett lenne. A többi rajtunk múlik. Végül természetesen azt kívánom, hogy az új esz­tendőben kevesebb legyen a tűzeset, a tragédia, és ne forduljanak elő olyan ka­tasztrófák, mint az idén Sza- jolban. Horváth Lajos, a Magyar Országgyíílés főlevéltárosa, Veresegyház és a régió helytörténésze Mivel az ember menthetetle­nül reménykedik, különö­sen újévkor, ezért én is vá­rom, hogy ne nyomorod- junk és ne nyomoríttassunk tovább anyagilag és szelle­mileg. Várom, hogy vissza­térjen a hitünk magunkban, gyarapodjék erőnk elviselni az egyre idegesebb belső és külső helyzetet. Várom és remélem, hogy nem sodró­dunk bele semmilyen meg­rázkódtatással járó népván­dorlás hullámába és útjába, nem kerülünk se polgárhá­borús, se államok közötti ösz- szeütközés helyzetébe és végzetébe.-Várom, hogy a nemzet­ben-népben gondolkodás, a keresztény eszmevilág és er­kölcs ne lehessen ürügy a le- sajnálásra, a gúnyos vigyor­gásra és a kiközösítésre. Vá­rom, hogy a jelenlegi sze­rencsétlen ifjúság a nemze­ti-keresztény alapon vethes­se meg a lábát egy jobb élet reményében, mint amilyen nekünk kijutott. Várom, hogy Pest megye sok-sok kihasználatlan lehe­tőségeiből legalább néhány- nyal már élni tudjon. Az új megyei önkormányzat első pillantásra reményeket táp­lál az emberben. Várom, hogy a Pest Megyei Hírlap átvészelje és győztesen ke­rüljön ki mostani nehéz helyzetéből, melybe alatto­mos és alantas szándékú emberek hozták. Várom, hogy Attila és Ákos fiam valamivel job­ban tanuljon az eljövendő évben. Mert mi már a fele­ségemmel és anyámmal nem „tanulunk”, megmara­dunk magyarnak, hazafinak és veresegyházinak. Boldog új évet tehát a jóakaraté em­bereknek. Győri Attila, a Pest Megyei Mentőszervezet vezetője, a NOÉ elnökhelyettese Közalkalmazottként nyugta­lanít, hogy anélkül hangza­nak el nyilatkozatok arról, hogy sokan vagyunk, hogy nem határozzák meg a fel­adatokat, melyeket a közal­kalmazottaknak el kell látni­uk a jövőben is. A Pest Me­gyei Mentőszervezet vezető­jeként abban reményke­dem, hogy dolgozóink, baj­társaink el fogják viselni azt, hogy reálbérük csök­ken 1995-ben. Ezt azért is hiszem, mert azok az embe­rek, akik ezt a nehéz mun­kát, ezt a nagy humanitást igénylő szolgálatot elvég­zik — s nem utolsósorban úgy látják el feladatukat az alulfizetett kollégáink, hogy a szervezett létszám­nál csaknem 20 százalékkal kevesebben dolgoznak — ők, a mai, hasonlóan nem könnyű körülmények kö­zött sem lázadoznak. Remé­lem mindemellett azt, hogy a társadalombiztosítás átve­szi azoknak a nélkülözhetet­len feladatoknak a finanszí­rozását, amelyekkel jelen­leg a települési önkormány­zatok és alapítványok segít­ségével oldunk meg. A Nagycsaládosok Orszá­gos Egyesületének elnökhe­lyetteseként, s egy nagy csa­lád fejeként abban bízom, hogy a kormány belátja: el­viselhetetlenül nagy terhe­ket rak a társadalom érdeké­ben is többet vállaló csalá­dokra, s talán a pótköltség­vetésben valamelyest korri­gálni fogja a mostani, a csa­ládokat és a gyermekeket rendkívül nehéz helyzetbe hozó lépéseit. Négy gyermek apjaként azt várom elsősorban az új esztendőben, hogy valameny- nyien jó egészségben éljük meg 1995-öt, úgy, hogy se­gíteni fogjuk gyermekein­ket a tanulásban. Selmeczi Gabriella, országgyűlési képviselő, Fidesz 1995-től is sokat várok, ahogy minden év végén na­gyok az elvárásaim a követ­kező esztendővel szemben. Szeretném, ha az ország sokkal boldogabb lehetne, mint ’94-ben, s jó lenne, ha Magyarországon az élet- színvonal nem csökkenne drasztikus mértékben. A jövő évi (remélhetőleg elő­relátóbb) törvényalkotás ál­tal — feltétlenül — jobb helyzetbe kellene juttatni a fiatalokat, s a gyermekes családokat egyaránt. Pest megye újjáalakult közgyű­lésétől pedig azt várom, hogy szakmai alapokon sokkal hatékonyabb és ér­demibb munkát végezzen, mint az előző négy évben működő testület. Saját vá­gyaimról annyit: szeretnék végre hosszabb szabadság­ra menni, s jó lenne, ha nyáron nem lenne 30 fok­nál melegebb. Döbrentei Kornél, költő Borúlátó vagyok, elsősorban a politikai helyzet miatt. Az a lehetőség, amely négy évvel ezelőtt megadatott a rendszer- váltás bekövetkeztével, a vasfüggöny lebontásával, a kö- zépkelet-európai államok demokratizálódási folyamatai­nak beindításában és az újjáalakuló Európa XX. századvé­gi átrendeződésében vállalt jelentős szerepünkkel — úgy tűnik, veszni látszik. Ez a lehetőség nem lett volna más, mint hogy beilleszkedünk Európába, s mind politikailag, mind gazdaságilag megszerezzük azt a tisztes, stabil helyet a kontinens országai között, amely megilletne minket. Az európai átalakulás kovásza lehettünk volna, de ehelyett egy megalázó szerep jut nekünk újfennt, mint a történelem során annyiszor. S félek, amikor a jövőbe tekintek, mert az ország nem lesz képes kivívni méltó helyét Európában, hi­szen a nép nem ismeri fel alapvető érdekeit, piyan Ország- gyűlést választottak, ahol az érvek helyébe az autorpatikus — elvtelen — gombnyomogatás lépett, ahol a diktáló pár­tok és egyének akarata előbbre való tízmillió ember akara­tánál, s ahol az erkölcstelenség lassan háttérbe szorít min­den pozitív változtatási szándékot. Féltem a magyar de­mokráciát-, féltem szellemileg és gazdaságilag is 1995-től. Manninger Gábor a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke Elsősorban a polgári erők összefogásának további erő­södését, kiszélesedését vá­rom; egy politikai platform kialakulását, amely jóval eredményesebben veheti fel a harcot a baloldallal, mint az ellenzéki pártok külön- külön. A pártszövetség szo­rosabbá tétele természete­sen nem jelentene pártegye­sülést! A Pest Megyei Köz­gyűlés alelnökeként az új testülettől hatékonyabb munkát várok el; hatékony­ság többek között a határo­zatképesség növelésében, s a határozatok végrehajtásá­nak fokozottabb ellenőrzé­sében nyilvánul meg. A Pest Megyei Hírlapért is mindent szeretnénk megten­ni, de sajnos — egyre in­kább úgy tűnik — a lap megmentése nem csak a mi akaratunkon fog múlni. Lichtenberger György, a Szent Rókus Kórház igazgatója Békés, boldog új esztendőt kívánok először is minden ma­gyar állampolgár számára. Ezentúl kívánom, hogy a Szent Rókus Kórházban és általában a hazai egészségügyben dol­gozók munkája legyen olyannyira megbecsülve 1995-ben, amennyi fáradozást, erőfeszítést ők visznek ebbe a szolgá­latba. Szeretném továbbá, ha ezen megbecsülés által mind­nyájan hivatásuknak éreznék az egészségügy területén vég­zett munkát. Kívánom az új esztendőben, hogy kórházunk valamennyi dolgozója biztonságban és nyugodt, békés munkahelyi körülmények között élhessen, s végezhesse vállalt feladatát.

Next

/
Thumbnails
Contents