Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1995. JANUÁR 23., HÉTFŐ Anyaotthon Gödöllőn Hogy helyük legyen a világrajötteknek +G „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörges- setek és megnyitta- tik nektek. ” Ez, Máté evangéliuma 7. fejezetének 7. verse volt ottjártam napján a reggeli ige a Gödöllőn felépült Tesse- dik Sámuel Anyaotthonban. Mint az otthon megalapítója, igazgatója, Roszík Gábor evangélikus lelkész elmondta, mintegy két hónapja alakult ki, hogy mindennap reggeli után egy-egy órát beszélget az otthonban lakó kismamákkal, felolvas számukra a Bibliából, annak ó- és újszövetségi részéből egyaránt. A felolvasott szöveget értelmezik, megpróbálják megkeresni, milyen útmutatást adhat az ő számukra, milyen eligazítással szolgálhat az ő életükben. Minden vasárnap isten- tiszteletre gyűlhetnek össze a tágas emeleti csarnokban, s ha kérik az otthonlakók, a lelkész úr megkereszteli kisgyermekeiket — vagy .éppen őket magukat. Tizenkét lakószobában huszonnégy kismamát tudnak elhelyezni, gyermekére várva vagy már megszületett gyermekével együtt. Félreérthetetlen hangok tudatják, hogy csecsemők vannak a közelben, miközben az otthon irodájában beszélgetünk. Visszatekintünk a kezdetekre. — Mint országgyűlési képviselőhöz, sokan jöttek hozzám szociális gondjaikkal — emlékezik Roszík Gábor —, és én nem tudtam segíteni. 1991 tavaszán megfogant bennem a gondolat, hogy alapítványt kéne létrehozni a rászorulók javára, majd kialakult, hogy a rászorulókon belül olyan kismamákon kéne segíteni, akik nehéz körülményeik ellenére is vállalják a gyermeküket. Az 1991. június 30-án Gödöllőn megrendezett első magyar szabadság napja ünnepségen jelentettem be a Tessedik Sámuel Alapítvány létrejöttét, és azt, hogy a gyermekek megszületését szeretnénk támogatni vele. Ez volt a kezdet. Elindultunk pénzt szerezni. Pályázatokat írtunk ki és adtunk be. Az összegyűlt pénzből segélyeket osztottunk szét, de úgy láttuk, nem ez a legjobb módja a segítségnek. Senkinek a helyzetét nem oldjuk meg egyszeri segéllyel. Megnyertünk egy 15 millió, majd egy 4,2 millió forintos pályázatot — szociális intézmény létrehozására. 1992 végén vágtunk bele az otthon építésébe, s 1994. április 30-án történt meg az átadása. Tőkés László püspök úr, aki alapítványunk kuratóriumának a tagja, végezte el a felszentelést. — Kik az anyaotthon lakói? Milyen helyzetben voltak, vannak azok a kismamák, akik ide kerültek? — Hajléktalanszálláson, munkásszálláson, nevelőotthonban éltek. Érkeznek ide kórházak szülészetéről. Ha nem lett volna számukra az a lehetőség, melyet az otthon nyújt, meg kellett volna válniuk a gyermeküktől, hiszen nem tudták volna hová vinni. — Itt hogyan élnek? Kik foglalkoznak velük? Mivel telnek a napjaik? — Elvárjuk, hogy magukat és a gyermeküket ellássák. Arra nincs lehetőségünk, hogy erre alkalmazottakat vegyünk fel. Négy gondozónő dolgozik az otthonban, ketten délelőtt, egy délután, egy pedig éjszakai ügyeletesként, ők segítenek nekik, irányítják a munkájukat, beosztják, ki mit csináljon, takarítson, főzzön, mosson-e aznap. Közben, amennyiben nem tudták, meg is tanulják mindezeket. Tanulnak varrást, szövést, kézimunkát. Neveljük őket alkalmazkodásra, közösségben való létre. Igyekszünk felkelteni bennük a képességet arra, hogy higgyenek, akarjanak, hiszen a legtöbben nagyon elesetten érkeznek ide. Jár hozzánk hetente egyszer egy pszichiáternő, az otthonvezetőnk katolikus teológiát végzett, s van még egy olyan munkatársunk, aki korábban egy kórház pszichiátriai osztályán dolgozott foglalkoztatóként. — Mennyi ideig vannak itt a kismamák? S hogyan mennek el innét? — Hat hónapig lehetnek itt gyermekükkel együtt. Akik már várandóságuk utolsó hónapjaiban is nálunk vannak, annyival több időt töltenek itt. Természetesen a hat hónap elteltével sem teszünk ki senkit, nem kényszerítjük vissza abba a helyzetbe, amelyből ide menekült. Fennállása nyolc-ki- lenc hónapja alatt harmincötén fordultak meg az otthonban, tizenketten távoztak úgy, hogy sikerült megnyugtató megoldást találniuk. Vagy a gyerek apja megteremtette az együttélés feltételeit, vagy a kismama szülei döntöttek úgy, hogy mégis befogadják gyermekével együtt a lányukat. Az ittlevők is érzik azt, hogy ez nem végleges ^megoldás a számukra. Nem az a céljuk, hogy huszonvalahány másik nővel együtt, szigorú házirend szerint éljék le az életüket. Mi amit tudunk, segítünk abban is, hogy távozni tudjanak. Kérvényt írunk, felvesszük a kapcsolatot a hozzátartozókkal. — Kellett-e már valakiben, akit befogadtak ide, csalódniuk? — Igen, és éppen ez, úgy tűnik, jelenleg változást hoz az otthon életébe. Tavaly november 12-én egy kismama eltávozott oly módon, hogy itt hagyta a gyerekét, s két hónapig nem is tudtunk róla semmit. A gyerek apja börtönben van, így rá sem számíthatván, a gyereket gyámság alá vonták, és a gyámhivatal itt helyezte el. Éz adta az indíttatást, hogy kérvényt írjunk a Pest Megyei Köz- igazgatási Hivatalhoz, hogy két szobánkat átalakíthassuk csecsemőotthonná. Jó reményünk van rá, hogy február 1-jétől ezt megvalósíthatjuk. Nyolc-tíz csecsemőt megmenthetünk az állami gondozástól, az ottaninál jobb körülményeket teremtve számukra, és arra törekedve, hogy a lehető legrövidebb időn belül örökbe fogadó szülőkhöz adjuk őket. Nádudvari Anna Garantált minőség a Mellistol Kevés A statisztika szerint a magyarok évente 25-30 dekagramm mézet fogyasztanak fejenként. Hogy ez mennyire kevés, azt a német fogyasztási adatokkal való összehasonlításban érzékelhetjük leginkább, ott ugyanis a fejenkénti fogyasztás többszöröse a miénknek. Nyilván ez az oka annak, hogy Magyarország a mézexportőrök között szerepel, Németország viszont behozatalra szorul. — A hazai igény minimális mértékben növekszik — mondja Rátkai Mihály, a Budavidéki Rt. érdi Mellis Mézüzemének igazgatója. — A fogyasztói szokásokkal van elsősorban baj, s kevés szó esik a mézről mint egészséges táplálékról. A szülőknek már a kisgyerekeket rá kellene szoktatni a mézre, hiszen ezt, mivel egyszerű cukor, úgynevezett monoszacha- rid, a szervezet gyorsabban lebontja, mint az összetett cukrokat. Más értékes tulajdonságai miatt is előnyös az . ember — különösen a gyermek — szervezete számára. Az egészségneveléssel sokkal nagyobb sikereket lehetne elérni, mint a reklámmal. — Mióta működik az érdi mézüzem? — A Mellis márkanév 1983-tól védett, maga az üzem 1986-tól működik. Kezdetben a környékbeli méhémézet fogyasztunk széktől, méhészszakcsoportoktól vásároltunk, idővel azonban eljutottunk az ország minden területére. — Szerződést kötnek a méhészekkel? — Vannak rendszeres szállítóink, akik ragaszkodnak a szerződéshez, de a tapasztalat azt mutaja, hogy a többség nem köt szerződést, az emberek nem’ szeretik elkötelezni magukat. Mintegy négyszáz méhésszel állunk kapcsolatban. Ez azt is jelenti, hogy a felvásárolt mézek különböző minőségűek. Nekünk garantált minőséget kell biztosítanunk, egységes terméket előállítanunk. — Hogyan érik el az azonos minőséget? — A számtalan méhésztől származó, heterogén mézeket elegyítve hozunk létre egy homogén, minden tekintetben azonos, a fajtára jellemző tulajdonságú mézet. Ezt követően melegítjük, szüljük, tisztítjuk és csomagoljuk a terméket. Huszonkétféle kiszerelésben visszük a mézet a belföldi fogyasztóknak, exportra pedig háromszáz kilós acélhordókban szállítunk. A fogyasztói kiszerelésű exportméz aránya egyre nő, a múlt évben elérte az össztermék húsz százalékát. Az a célunk, hogy ezt az arányt tovább növeljük. Részben mert ez a legelőnyösebb, másrészt mert a munkaerőt ez köti le leginkább. A kapacitásunk 500-1000 tonna közötti. Az elmúlt években kialakult a stabil vevőkörünk, fel tudjuk mérni az igényeket. A termékeinket folyamatosan fejlesztjük, s garantált minőség mellett folyamatosan szállítunk megrendelőinknek. — Mit tervez az üzem az előttünk álló évre? — Célunk az üzem életben tartása. Szeretnénk legalább akkora mennyiséget feldolgozni, mint eddig. Fejlesztésre is sor kerül, a csomagolástechnikában át kell térnünk a kartondobozosról a zsugorfóliás csomagolásra. Ezt a megrendelőink igénylik, de nekünk is előnyös lesz ez a fejlesztés, mert esztétikai javulást és költségmegtakarítást eredményez. Készülünk az 1995-ös évre, bízunk benne, hogy jobb lesz, mint az elmúlt év, tavaly ugyanis eléggé kevés méz „termett”. — Az energiaár-emelés érzékenyen érinti a méhészeket és a mézfeldolgozókat. Emelkedik a méz ára? — Tény, hogy a költségek növekednek, de a méz árát nemcsak ez befolyásolja. Mindig a világpiaci helyzet határozza meg, mennyibe kerül egy adott évben a méz. Ha kevés „termett”, akkor drága, de ha jó a „termés”, még olcsóbb is lehet, mint tavaly volt. Pável Melinda Februárban költözhetnek / Uj otthonokat adnak át Vácott Í Befejezéséhez közeledik Vácott egy, a múlt év > februárjában kezdődött, s várhatóan másfél- k két év múlva lezáruló magánerős beruházás első üteme. Ha minden az elképzeléseknek megfelelően alakul, legkésőbb február közepéig átadja a kivitelező cég — Konopás Ferenc építési vállalkozó és csapata — a Csányi körút, továbbá az Althann, Eötvös, valamint Törpe utca által határolt területen felépítendő új lakótelep első két épülettömbjét. A beruházás története két évvel ezelőtt kezdődött, mégpedig azzal, hogy Pe- thő Ervin ingatlanközvetítő — lakásépítés céljával — megvásárolt három telket (egy az önkormányzat, kettő magánszemélyek tulajdonában volt) az említett területen, majd ezt követően építtetők után nézett. Sikerrel járt: hamarosan összeverbuválódott a majdani lakótelep rövidesen átadásra kerülő első két épületének lakó- közössége, melynek tagjai a lakások vételárát körülbelül 40 ezer forint/négyzet- méter részben vagy egészben előre ki is fizették. A már csaknem kulcsrakész két többszintes házban, melyeknek tervezője — hasonlóan a további három ütemben felépítendő épületekhez — Mind- szenthy-Varga Endre helybéli építészmérnök, összességében huszonkét lakás és a földszinten tizenegy üzlet- helyiség található. Utóbbiak négyzetméterenkénti ára nettó 46 ezer forint, s amint azt Pethő Ervintől megtudtuk, már valamennyi bolthelyiség gazdára talált. A lakótelep építése a továbbiakban a következő ütemterv szerint folytatódik: a második ütem (huszonnyolc lakás és tíz üzlet) ez év nyarára, a harmadik (huszonhat lakás és tíz üzlet) az év végére, a negyedik pedig, melyben nyolc lakás és négy bolt épül, előreláthatólag 1996 első félévében készül el. Pethő Ervin arról is tájékoztatott, hogy a tervek között a területen álló, évtizedek óta pusztuló zsinagógának és környékének rendbetétele is szerepel. R. Z. Vecsésnek még nincs alpolgármestere Rendkívüli testületi ülést tartottak Vecsésen a múlt hét végén. Ennek három fő napirendi pontja a tavalyi negyedik negyedévi kiadások felülvizsgálata, a különböző bizottságok felállítása és az alpolgármester(ek) megválasztása volt. A tavalyi utolsó negyedévben az ötvenezer forint feletti kiadások szükségességét felülvizsgáló ad-hoc bizottság megállapította, hogy anyagi visszaélés a községben nem történt. A tavalyihoz képest némi változtatással megszervezték a bizottságokat, mint például a művelődési bizottság helyett oktatási és sportbizottságot hoztak létre. Az alpolgármester-választással kapcsolatban felmerült az a javaslat, hogy olyan alpolgármesterre volna szükség, aki egyben polgármester-helyettes is lenne. Olyan törvény, amely ezt az alternatívát helybenhagyná, nincs, ezért megmaradt annak a lehetősége, hogy a polgármester javaslatot tegyen az alpolgármester személyére. Molnár Imre polgármester javasolta az előző alpolgármester, Pável Béla megválasztását, mivel az elmúlt négy évben is igen jól együttműködtek a község életében. Titkos szavazással azonban a képviselő-testület a javaslatot elutasította, s mivel nem tudtak megegyezésre jutni az alpolgármester személyét illetően, a témát a következő ülés napirendjére tűzték. A polgármester szerint a délután hat órától közel éjfélig tartó ülés vége felé közeledve a bizottságok nem eléggé átgondoltan, kissé elhamarkodottan választották meg vezetőiket. S. A. Mise a Don-kanyar áldozataiért (Folytatás az 1. oldalról) Végezetül Kiszel Mihály ekként szólt: — Hiszek, s higy- gyünk abban, van értelme az áldozatnak — jóllehet sokszor úgy látjuk, fölösleges, értelmetlen, esetleg másképp is történhetett volna —, ha másért nem: örök tanulság. Lett légyen az Muhi puszta, Mohács, Don- kanyar... A hazától nemcsak várni kell valamit, tudjunk élni is érte. Számos elődünk, magyar testvérünk példával bizonyította, ezért a nemzetért, népért tudtak szenvedni, és amennyiben a sors, a történelem azt hozta: meghalni is. Legyen áldott az emlékük. Ezután egy ceglédi túlélő, dr. Zakar József osztotta meg a jelenlévőkkel megrendítő élményeit (a vele készített beszélgetést egy későbbi számunkban közöljük). Ezt követően az egybegyűltek a II. világháborús emlékműhöz vonultak, s elhelyezték koszorúikat és a megemlékezés virágait. F. F.
