Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
xxxix. évfolyam, 19. szám Ára: 17,50 forint 1995. január 23., hétfő Sándor György VÁLTOZATLANUL AZ ÉLEN KULLOG A SONDA RIPSZ-ROPSZ ELMÉRÉSE SZERINT A KULTURÁLIS BÁRCA IS Hogy helyük legyen a világraj ötteknek (6. oldal) A MUK-ünnepség Mise a Don-kanyar áldozataiért Az emlékezet búvópatakja Akár akartuk vagy nem, tetszik, nem tetszik, Uriv, Scsucsje, Ivanovka beleépült a történelmünkbe. Amíg magyarok vagyunk, nem feledkezhetünk meg róluk, ahogy nemzeti múltunk gyászos színhelyeiről sem: Mu- hipusztáról, Mohácsról, Világosról, Aradról — mondta tegnap a ceglédi katolikus templomban Kiszel Mihály plébános azon az ünnepi szentmisén, amelyen az ötvenkét évvel ezelőtt doni katasztrófára, a 2. magyar hadsereg áldozataira emlékeztek. a kultúra napján — Különös értelme van ennek az ünnepségnek, mivel lassan kihull a toll és a mikrofon azoknak a kezéből, akik a Magyar Újságírók Közösségéhez (MÚK) tartoznak — e gondolattal nyitotta meg tegnap Kosa Csaba elnök az újságírószervezetnek a magyar kultúra napja alkalmából tartott megemlékezését. A Magyar Szellemi Védegylettel (MSZV) közös rendezvényen Benedek István professzor, a MÚK tiszteletbeli elnöke méltatta a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a munkásságát, aki — mint mondta — a szó korabeli értelmében demokrata és liberális volt. A plébános azzal folytatta — Gosztonyi Péter könyvére utalva —, hogy a keleti frontra kiküldött katonák biztosították. (ha csak átmenetileg is) az anyaországban maradtak békéjét és viszonylagos nyugalmát. Egyfajta küldetést vállaltak, ami az ő esetükben a legnagyobb áldozattal járt. Mintegy százezer ember — meghalt, megsebesült, fogságba esett, eltűnt — a veszteség. Fiák, akik a szüleiket, férjek, akik a feleségüket, édesapák, akik gyermekeiket hagyták itt. Várták, féltették őket itthon, s visszatérésükben reménykedtek. Tízezrek ott maradtak, jeltelen sírokban. Közülük, ha csupán egy lett volna áldozat, ő akkor is pótolhatatlan veszteség lenne a családnak, közösségnek, a nemzetnek. A továbbiakban a plébános rámutatott, jó arra gondolni, hogy néhány év óta szabad ezekről a katonákról beszélni, megemlékezni, s a mieinknek vallani őket. Olyan volt eleddig a történelmi tudatunk — legalábbis velük és az eseményekkel kapcsolatban —, mint a búvópatak. Egy- egy családban az apák fiaiknak, nagyapák unokáiknak mesélték az emlékeket, amelyek végre felszínre jöhettek, és az idők végezetéig beépültek a történelmünkbe — most, amikor még vannak túlélők. (Folytatás a 6. oldalon) A kommunizmus üldözte ókét Talum Attila felvétele Zárónyilatkozat elfogadásával fejezte be munkáját tegnap a volt vasfüggöny mögötti országok politikai foglyainak és üldözöttéinek nemzetközi szövetsége által Budapesten rendezett IV. nemzetközi kongresszus A dokumentum szerint a fasizmus világméretű elítélése megköveteli a bol- sevizmus-kommunizmus ugyanilyen kezelésének törvénybe iktatását. A résztvevők a zárónyilatkozatban közös pénzügyi alap létesítését javasolják, és szorgalmazzák a nemzetközi szövetség csatlakozását a Páneurópai Unióhoz. Bizottság felállításáról is döntöttek, amelynek feladata az önkény áldozatául esett sorstársaik emlékének ápolása lesz. A határozatot megküldik minden parlamentnek, azokba az országokba, ahol tagszervezetük működik. A kongresz- szus három társelnököt — román, horvát, magyar — választott, és döntöttek arról, hogy következő összejövetelüket a horvátországi Opatiában rendezik. A magyar társelnök Kováts Tibor, a Pofosz tagja lett. (Folytatás a 3. oldalon) Tisztújítás a megyei kisgazdáknál Tisztújító ülést tartott szombaton a Független Kisgazdapárt megyei választmánya. Az elnöki pozícióra négyen pályáztak: Vi- csotka Mihály, Sándorffy Ottó, Klimsa Artúr és Rut- kai Róbert. Rutkai visszalépett, mert a megyei közgyűlés kisgazda frakciójának alelnöki teendőit is ő látja el. A titkos szavazás eredményeként végül Vicsotka Mihály nyerte el az elnöki tisztséget. Főtitkárnak Ba- zsik Endrénét választották meg, az alelnöki pozíciót pedig Fülöp László és Dombi Tibor nyerte el. A szavazók többsége Herczeg Ferencet választotta az Észak-Pest megyei terület titkárává, a déli terület titkári teendőit Petó' Tamás látja el, a budaiét pedig Radios Emó'. A pártfőügyész szerepét Hajnal Károly tölti be az elkövetkezendő időkben. Pártigazgatónak Be ne Kálmánt választották, s Paulina László lett a fegyelmi bizottság elnöke. A kisgazdák új tisztség- viselőinek megbízatása az elkövetkezendő egy évre szól. V. Cs. Szabad magyar tűzhely Még mindig magasra csapnak a HungarHotels-ügy és ezen túlmenően a hazai privatizációs politika körüli vihar keltette hullámok. Munkához láttak a közvélemény-kutatók, hogy legalább az átlagpolgárok véleménye alapján tisztuljon a zavaros kép. A zűrzavar érthető', hiszen olykor hatalmas űr tátong az érvényben lévő' törvények és rendeletek, illetve egyes kormányzati lépések között. Ugyanakkor tagadhatatlan: a Horn-kormány elkapkodott döntései sokak szemében nem minden esetben ellenszenvesek, s ez elmondható a HungarHotels-üggyel kapcsolatos döntésről is. Nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a szállodaláncért kínált amerikai pénz kínosan kevés, és emiatt a kormányzat valóban kutyaszorítóba került. Ha ugyanis tétlenül szemléli a szállodák elkótyavetyélését, azzal magára vonja a hazai közvélemény haragját. Ma egyre többen érzik úgy, hogy eladják fejük felól a házat, lábuk alól az anyaföldet, s hogy a magyarság saját hazájában egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródik. Kétségtelen, az efféle meggondolások sohasem kerülnek a privatizációs mérlegek serpenyőibe, ám éppen ez a tény irritálja egyre inkább azokat, akik a rosz- szabbodó életkörülményeik miatt amúgy is ingerlékenyek. Bár egyes közvélemény-kutatók az ellenkezőjét állítják, jó okunk van feltételezni, hogy akinek már alig van mit aprítania a tejbe, azt nem izgatja az, hogy a HungarHotels privatizációja jót tett-e Magyarország nemzetközi megítélésének. Foglalkozik viszont a kormányzati felelősség kérdésével, miként azt a múltban is tette. Az már a sors iróniája, hogy a szállodaügyben az SZDSZ- nek merőben más az érdeke és a felelőssége, mint a Horn-vezette szocialistáknak. Ma még nem tudni, hogy a miniszterelnöknek a privatizációs minisztérium létrehozására vonatkozó elképzelése — megvalósulása esetén — mit hozna a konyhára, s mennyiben keresztezné az MSZP-ben szabaddemokrata érdekeket érvényesítő' elvtársak szándékait, ám egyvalamit sejteni lehet: az SZDSZ előbb-utóbb megsüti a maga ízes pecsenyéjét. Elég kivárnia, amíg a lecsendesült nyugati szél új erőre kap, s felszítja a szabad magyar tűzhely gyengén pislákoló parazsát. Bánó Attila Menesztették a szakembert Műcsarnok-avatás botránnyal Kínos magyarázkodásba fulladt a Műcsarnok péntek esti újramegnyitása, noha igazi örömünnepnek kellett volna lennie. Olyan örömünnepnek, mint ami 1896-ban kísérte a kortárs képzőművészet bemutatására emelt gyönyörű, eklektikus stílusú épület avatását. Hiszen a hároméves, több milliárd forintot felemésztő felújítás a mostoha sorsú kulturális élet jelenkori legnagyobb beruházása volt, melynek eredményeként az eredeti szépségében helyreállított épület nagyméretű kiállítótérrel és műhelymunkára hasznosítható alagsorral bővült. De hiába készült el a szép otthon, ha lélekadó házigazdáját, Keserű Katalin igazgató asszonyt a megnyitó előtt egy nappal Török András kultúráért felelős helyettes államtitkár elbocsátotta. Őt, a hazai és nemzetközi kortárs képzőművészet kiváló ismerőjét és publikálóját, aki a felújítás irányítása mellett évente negyven kiállítást szervezett a Palme-házban, az Emst-múzeumban és a Dorottya utcai kiállítóteremben, valamint vidéken és külföldön, és aki 1992-ben pályázat útján nyerte el öt évre a vezetői posztot (elődjével, Nérai Katalin művészettörténésszel való kollé- giális megállapodást követően), és készítette el 1997-ig a tárlatterveket, valamint a Műcsarnok tényleges megnyitóját jelentő márciusi Kunsthalle-típusú (történeti áttekintő) kiállítást. A fenti tények, valamint az, hogy Keserű Katalin helyére nem pályázati úton választottak szakembert, hanem a minisztérium jelölte ki megbízottként helyettesét, Pilaszonovich Irént, az intézkedést „csupán” etikátlanná teszi. De az már bűn, mert nyilvánvalóan a kortárs képzőművészet elszegényesíté- sét eredményezi, hogy éppen Keserű Katalintól vonták meg a vezetői jogot. (Folytatás a 4. oldalon)
