Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUÁR 21.. SZOMBAT Honismeret — határon innen és túl Beszélgetés Halász Péterrel, a Lakatos Demeter Egyesület titkárával, a Honismereti Szövetség egyik alelnökével Él k Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója 1966-tól 1992-ig az Agrárgazdasági Kutató [/í Intézetben dolgozott — az elmaradott régiók fej- %£& lesztésével foglalkozott. Egyetemistaként 1959-től részt vett a Néprajzi Múzeum által szervezett önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomban. A moldvai csángókkal e gyűjtőmunka során ismerkedett meg. A ’60-as évek végén kapcsolódott be a honismereti mozgalomba, a csángók problémáival, hagyományőrzésével foglalkozó Lakatos Demeter Egyesület titkára. Részt vett a Magyar Televízió Gyökerek című sorozatának készítésében, és műsorvezetője a Duna Tv Kapcsok című határontúli honismereti témájú műsorainak. Ilyen jellegű tevékenységéről kérdeztük. Mit emelne ki a Lakos Demeter Egyesület idei programjából? — Februárban az egyhá- zaskozári Domokos Pál Péter Egyesülettel közösen képzést szervezünk a moldvai csángóknak; mégpedig olyanok számára, akik otthon már valamilyen együttes szervezésével bizonyítottak, vagy pedig az alakulás állapotában vannak. Hiszen Moldvában nincsenek olyan „pávakörök”, mint nálunk; nincs támogatottságuk, háttérintézményük. Meg ott nem az a gyakorlat, hogy a faluban nyolctíz asszony — aki ismeri még a régi dalokat — hagyományőrző népi együttest hoz létre. Ott mindenki ismeri a régi népdalokat! Mert ha valamelyikük közül az egyik összehívja az öt gyermekét, a három sógorát, a tizenkilenc unokáját, már kész is van a hagyományőrző együttes. Ott mindenki jól ismeri a guzsa- lyast és egyéb szokásokat. Őket végképp fenyegeti a szakmai fölkészültség hiánya, mert se pedagógus, se pap, se egyéb értelmiségi nincs, aki vagy maga fölvállalná, vagy tanácsot adhatna nekik. Ott még olyan népművelők sincsenek, akik súlyt helyeznének arra, hogy a moldvai csángók megőrizzék magyar hagyományaikat. Ezenkívül más veszély is fenyegeti őket! Azt akarják bebizonyítani, hogy ők milyen jó magyarok; minden új stílusú népdalt — amit akár Erdélyben, akár a katonaságnál, akár fesztiválon vagy a Duna Tv-ben hallottak — megtanulnak. Szörnyű volt — például — tavaly hallani azt az együttest, amely ragyogó fonót mutatott be! Pontosan ugyanazt csinálták, amit odahaza a faluban — pletykálkodtak, meséltek, de amikor a már „a kakas”, meg „Az a szép, az a célt szolgálja a tervezett egyházaskozári képzés: kölcsönösen ismerjék meg egymás dalait. Ismerjék meg azt, hogy minden népdalnak van variációja, és mindegyik egyformán szép. Tudniuk kell, mi az érték, és mi az, amivel nem érdemes felhígítani hagyományos kultúrájukat. — Halász Péter immár húsz éve szerkeszti a Honismeretfolyóiratot. Ön a Honismereti Szövetség egyik al- elnöke, és e lap a szövetség sajtóorgánuma. — 1974 óta szerkesztem a lapot, amely nem mindig volt ilyen terjedelmű, gazdagságú, hiszen hosszú időn keresztül harcolni kellett azért, hogy a határainSzombathyné Szabó Margit: Csodaszarvas (tűzzománc) szép, akinek a szeme kék” című dalokat énekelték — ahelyett, hogy csángó dalaikat énekelték volna —, hát nyomasztó volt... Más probléma az, hogy se keservest, se balladát nem lehet kórusban énekeim! De azért van ott is sok olyan dal, ami értéket képvisel; csak azokat már nemigen ismerik. Tehát föl kell ismertetni velük saját kultúrájuk értékeit! E kon kívül élő magyarokkal foglalkozó anyagok is bekerülhessenek. A lapot egyszer be is zúzták — a ’80-as évek elején — egy trianoni cikk miatt. A Honismeret folyóirat a Honismereti Szövetség lapja. Köztudott, hogy hazánkban régi a honismereti mozgalom. Azt szoktam mondani, e mozgalom aktivistái azok voltak, akiket Árpád vezér beküldött a Kárpátmedencébe, hogy nézzenek körül, milyen itt a legelő és a fű. Nem véletlen az, hogy a múlt században — a nemzeti ébredés korában — Pesty Frigyesék, Herman Ottóék, később pedig a népi írók foglalkoztak Magyarország fölfedezésével, Erdélyben a falukutatók, Felvidéken a Sarló-mozgalom — mind a honismereti mozgalom előfutárai voltak. Hazánkban az 1960-as évek elejétől kezdődött kibontakozni e honismereti mozgalom, amely hosszú ideig a Hazafias Népfront „védőszárnyai” alatt működött, és amikor megszűnt a HNF, létrejött a Honismereti Szövetség, amely a megyénként működő honismereti egyesületek szövetsége. A Honismeret c. folyóirat e mozgalmat szolgálja! A folyóirat hidat jelent a köztörténet — az országos történet — és a helytörténet között. Azt is szoktuk mondani, a helytörténet az országos történet hajszálgyökér- zete. így a lap igyekszik közvetíteni a hajszálgyökerekből a lombozat felé — az országos történelem felé. A lap jelentősége abban rejlik, hogy tizenötmillió magyarban gondolkodik jelenleg és visszamenőleg is! — Lesz-e a Honismereti Szövetségnek kiemelten fontos rendezvénye 1995-ben? — A Honismereti Szövetség idei tervei között talán a legszebb és legfontosabb a Pest megyéből indult „Emese álma” című történelmi vetélkedő lesz, melynek második fordulójára az év első felében kerül sor — a középiskolások között. Tavaly 720 csapat versenyzett (köztük ötven erdélyi, harmincnégy felvidéki), az idén több mint ezer csapat méri össze tudását. A vetélkedő célja: a honfoglalás 1100. évfordulójára fölkészíteni a fiatalokat, hogy a magyarság eme hatalmas ünnepét a maga kellő súlyával fogadjuk. Sári Katalin Erdélyi folyóirat lengyel—magyar barátsági száma A bukaresti Magyar Kulturális Központban szerdán mutatták be a Művelődés című kolozsvári folyóirat lengyel—magyar számát. A folyóirat, amely tavaly ünnepelte alapításának 45. évfordulóját, gyakran szenteli egy-egy számát egyetlen témakörnek, így bemutatott egyes vidékeket mint a Szilágyság, Udvarhelyszék vagy Szatmár, jeles romániai magyar személyiségeket mint Sütő András, Deb- reczeni László, Kós Károly; különszám foglalkozott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel is. Mint Szabó Zsolt főszerkesztő elmondta: ezt a hagyományt folytatta a Művelődés a „lengyelbarátságnak”, az erdélyi—magyar—lengyel történelmi, kulturális, emberi kapcsolatoknak szentelt számában, amely egyfajta kísérlet: fogadtatásától függően más kapcsolatrendszereket is körüljárhat a jövőben a folyóirat gárdája. A szerzők között szerepel Gáspár Attila, Winter Péter, Gábor Dénes, továbbá Kiss Gy. Csaba, Kovács István krakkói magyar főkonzul, Jerzy Ber- zala lengyel történész és több más lengyel és magyar közreműködő. Az esten beszámolók hangzottak el az erdélyi magyar intézmények, iskolák és lengyel partnereik közötti kapcsolatokról, kölcsönös látogatásokról, együttműködésről, elsősorban a sejnyi Határvidéki Alapítvány és vezetője, Krzysztof Czyzewski és kolozsvári, szilágysági partnerei között — amint arról a Művelődésben is lehet olvasni. A megjelenteket köszöntötte Roman Wyborski, a bukaresti lengyel kulturális tanácsos és Kálmán Béla, a bukaresti magyar nagykövetség kulturális tanácsosa. Musical Nyilas Misiről Gyermekszereplőkkel elevenedik meg a debreceni kisdiák, Nyilas Misi szomorkás története a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, ahol tegnap mutatták be a Móricz Zsigmond regénye alapján készült musicalt. A darabot Miklós Tibor írta színpadra, a zene Kocsák Tibor szerzeménye, a koreográfia Nagy György munkája. A rendező Pinczés István, aki ezúttal kilencedik alkalommal viszi színre a nemzedékek kedvelt olvasmányából készült zenés darabot. A gyermekszereplőket székesfehérvári diákok közül választották ki. Kolozsvári Papp László-est a Rátkay Klubban A kornak nincs műfaja Kolozsvári Papp László írót és barátait hívta vendégül csütörtök délután a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság. A Rátkay Klub oldott hangulatú szerzői estjén az íróval Sza- kolczay Lajos irodalomtörténész beszélgetett. Szakolczay neve alá a meghívóra az is odakerült „akivel az aluljáróban is találkoztak”, ezzel rájátszva az erdélyi születésű szerző „tulajdonképpeni regényének” címére, melyet 1992-ben adott ki a Szépirodalmi Kiadó. A kötet a találkozóhoz ürügy volt csupán, hisz a jó értelembe vett talk show-n inkább a mű holdudvaráról, közérzetről, értékvesztésről, pályatársakról esett szó és persze burkoltan politikáról, háborúkról, melyek szűnni nem akarnak, melyekben nemzeti államok születése a tét. A rendszerváltás zaklatott hétköznapjairól és a Szakol- czayval az aluljáróban „történetéről” Kolozsvári Papp László elmondta: az író pillanatfelvételekben képes csak leképezni a kort, a percenként önmagának is ellentmondó valóságot, amelyben élünk. Tudjuk, mi lesz, de addig is mi lesz — fogalmazott, rácáfolva ezzel a József Attila-i igazságra, miszerint „az író tudatos jövőbe lát”, ő maga nem pesszimista, csak realista, s ahogy az már 1989-ben is látható volt, a realizmus maga a pesszimizmus — olvasható a kötet előszavában. Hogyan is lenne megnevezhető, műfajilag behatárolható ez a kötetnyi, teljességgel öntörvényű műforma, hiszen „a komák nincs műfaja tulajdonképpen”. így lett az akkori társadalom keresztmetszetét sok humorba oldó könyv „tulajdonképpen regény”. Hogy ki mindenki idéztetik meg a könyv oldalain, arról a kötet végén betűrendes névmutató árulkodik. Több mint kétszázötvenen, a H betű alá például, így sorakoznak a nevek: Habsburg Ottó, Hajdú János, Halál Samu, Hankiss Elemér, Hannibál, Haraszti Miklós, Határ Győző, Hűvel Vaclav, Herak- lész, Hernádi Gyula, Hill Benny, Homérosz, Horn Gyula, Hubay Miklós; Hugó Viktor — a névsor még így sem teljes. (r. b. a.) PMH-Galéria * PMH-Galéria Kő Pál: Kölcsey Kő Pál szobrászművész 1941. június 2-án született a Heves megyei Perespusztán. Szobrászatot a budapesti képzőművészeti főiskolán „tanult” — Somogyi József tanítványaként. Művei — köztéri szobrai és történelmi kegyhelyeken fellelhető jelszobrai, kisplasztikáival egyetemben, a kortárs magyar képzőművészet híres egyéniségévé tették. 1975-ben Munkácsy-díjat kapott A fővárosi képzőművészeti főiskola tanára. Kölcseyről mintázott szobrát nemrég a költő szülőfalujában avatták fel (b.)
