Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1995. JANUAR 21., SZOMBAT Nyitni akar a művelődési központ Hogyan lett a barackból kesztyű? Keleten a kéznek nincs értéke Elsősorban Az intézmény je- < > lenlegi vezetője, a (wy1 feladatát ideigle- ' nes jelleggel ellátó Hajdú Sándor helyett, mint arról már beszámoltunk, február 1-jétől Németh Péter Mikola tanárnépművelő irányítja Vácott az önkormányzat hatáskörébe tartozó, s a település legnagyobb kulturális intézményének számító Madách Imre Művelődési Központot. — Munkatársként már korábban is dolgoztam a művelődési központban, s összességében tizenkét év szakmai tapasztalattal, gyakorlattal rendelkezem a művelődésszervezés területén — mondta lapunknak a pedagógiai népművelő, valamint ELTE-n szerzett filozófiatanári diplomával rendelkező új igazgató, aki rövidesen megkötendő szerződése értelmében 5 évig, azaz 2000. február 1-jéig töltheti be a művelődési központ vezetői posztját. — Milyen elképzelésekkel veszi át az intézmény irányítását? — A világ számos pontján alkalmazott úgynevezett animációs művelődési- központ-modellben gondolkodva azt szeretném, ha — kulturális szolgáltatóház jelleget öltve — az intézmény a művészetek, a tudomány és technika, illetve a városban és kulturális vonzáskörzetében működő társadalmi szervezetek, művészeti együttesek, kulturális alapítványok nyitott — mostaninál jóval ■ nyitottabb — otthonává válna. — Mit ért kulturálisszol- gáltatóház-jelleg alatt? — Azt, hogy a művelődési központnak olyan — részben már meglévő, részben újonnan bevezetendő — szolgáltatásokat kell nyújtania, melyek bevételhez juttatják, s a mostani helyzettel szemben rentábilissá teszik működését. Ehhez persze több jelentős ösz- szegű beruházás — mindenekelőtt az intézmény infrastruktúrájának, felszereltségének jelentős fejlesztése — szükségeltetik, amit reményeim szerint — az önkormányzat anyagi segítségével — mielőbb sikerül megvalósítani. — Mondjon kérem néhány példát a művelődési központ által nyújtható szolgáltatásokra vonatkozóan! — Az intézmény, melynek van egy viszonylag jól felszerelt kábeltelevízióstúdiója, nemrégiben sugárzási engedélyt kapott, amit nagyon jól ki lehet és ki is kell használni. Emellett a központban működő nyomdát némi ráfordítással olyan szintre kellene fejleszteni, hogy igényes kiadványok előállítására (is) alkalmas legyen, s ezzel emelkedjen megrendeléseinek a száma. szolgáltatni Németh Péter Mikola: A kultúra és a művészetek nem lehetnek meg állami támogatás nélkül — A kábeltelevízió és a nyomda már régebbi szolgáltatása a központnak, de gondolom van új ötlete is. — Igen, van. Szeretném elérni, hogy mielőbb létrejöjjön az épületben egy úgynevezett kultúrbutik- sor, melyben elképzeléseim szerint például könyv-, illetve lemezbolt, művészeti tevékenységhez szükséges kellékeket árusító szaküzlet kaphatna helyet. — Mint mondta, azt szeretné, ha a központ a jövőben a mostaninál jóval nyitottabb lenne. Miként gondolja megvalósítani ezt az elképzelést? — A két oldal, vagyis a városban és környékén működő művészeti egyesületek, társadalmi szervezetek, kulturális alapítványok, illetve a művelődési központ egymással jól összeegyeztethető érdekeinek kölcsönös biztosítása alapján. Úgy, hogy az intézmény ingyenesen, vagy minimális összegű bérleti díj ellenében helyet biztosít az említettek rendezvényeinek, azok pedig cserébe közönséget szerveznek maguknak, s ezzel megerősítik, illetve bővítik a központ társadalmi bázisát. — Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter nemrégiben azt találta mondani, hogy a kultúrát nyereségorientálttá kell tenni. Egy művelődési intézmény újonnan kinevezett vezetőjeként miként vélekedik e sokak által vitatott kijelentésről? — Bár tisztában vagyok vele, hogy az általa irányított tárca szorult helyzete, illetve az ország nehéz gazdasági helyzete mondatta Fodor Gáborral ezt a mondatot, nem tudom elfogadni a kijelentést. Nem tudom elfogadni, mert véleményem szerint a kulturális és művészeti élet — legalábbis a fajsúlyos műfajok esetében — soha nem lesz olyan helyzetben — sem Magyarországon, sem másutt a világon —, hogy meglehetne állami támogatás nélkül. Ribáry Zoltán Harmincöt évvel ezelőtt a község baracktermésének értékesítésére megalakult a Diósdi Őszibaracktermelő Szakszövetkezet. Szükség volt rá, hiszen sok száz va- gonnyi őszibarack termett ott annak idején. Nagy múltja volt, a gazdák nagy tapasztalattal rendelkeztek, kedvük is volt hozzá — mára mindez a múlté. A hatvanas évek végére a szakszövetkezet különféle ipari tevékenységekbe kezdett, s lakossági szolgáltatásokkal is foglalkozott. Majd olyan döntés született, hogy összevonják a kisebb egységeket a nagyob- bakkal. A Sasad Termelő- szövetkezetbe beolvasztották a Tárnoki Mezőgazda- sági Szövetkezetei, s mert a diósdi szakszövetkezet földjei (27 hektár gyümölcsösük volt) útba estek, nekik is egyesülniük kellett a Sasaddal. — A kollektíva eleinte nem örült ennek — mondja Menzer Sándor, a Diósdi Kesztyűgyártó és Forgalmazó Kft. ügyvezető igazgatója. — Később kiderült, hogy a szövetkezet nem járt rosszul ezzel a házassággal, hiszen a D. kategóriából a kiemelt kategóriába került. Az egyesülés után szakosodás kezdődött, a hásonló részlegeket összevonták. A könnyűipari részleg viszont itt maradt. A korábbi textilüzemágból, amely a fürdőruhától a zsebkendőig mindent Fodor Miklós, az Országos Háziorvosi Intézet igazgató főorvosa úgy látja — s ezért is kezdeményezte hivatala ezt a fórumsorozatot —, hogy a helyi önkormányzatoknál nem minden esetben értik, értelmezik helyesen és szakszerűen a háziorvosok kinevezéséről szóló rendelkezéseket. Ez pedig nemcsak az illető kollégáknak, de hasonlóan a települések egészségügyi ellátottságának, illetve ezen belül a betegekkel való foglalkozásnak is a kárát okozhatja. Az említett vitafórum — mely iránt az igazgató főorvos elmondása szerint, már most, a január 31-ei jelentkezési határidő lejárta előtt is nagy az érdeklődés — azt a címet kapta, hogy: Az önkormányzatok feladatai és lehetőségei az egészség- ügyi alapellátás működési feltételeinek biztosítására. A találkozó célja — úja a felhívás: „az alapellátást és készített, kialakult a kesz- tyűüzemág. — Milyen kesztyűket gyártanak? — Kezdetben a szabottvarrott, bőr-textil kesztyűk készültek itt. A nyolcvanas évek elején úgy döntöttünk, hogy speciális védőkesztyűk gyártásával kezdünk foglalkozni. Először az olajálló kesztyűt fejlesztettük ki, utána azokat a védőkesztyűket, amelyek más-más ártalmakkal szemben védenek. A mi kesztyűink nem gumikesztyűk. Egy százszázalékos pamutból készült bélést folyékony gumiközegbe mártunk, s ezt a bevonatot vulkanizáljuk. Magyarországon senki más nem foglalkozik ilyen termékkel. — Mennyi kesztyűt állítanak elő? — A rendszerváltás előtt, amikor még nagy beruházások voltak és sokan dolgoztak az építőiparban, évente mintegy 15 millió pár kesztyűre volt szükség. Most legfeljebb a felére van igény. Évente hatszázezer pár kesztyűt készítünk. Próbálkoztunk egy másik változattal is. Ugyanezt a pamut bélésanyagot a gumi helyett PVC-be mártottuk. Ez olcsóbb, mint a gumi, a technológiai ideje is rövidebb. Mivel ezt főleg az építőiparban lehet használni, de az építőipar halódik, nem volt rá igény, és le kellett állnunk a gyártással. az önkormányzatokat érintő aktuális szakmapolitikai kérdéseket és az e téren jelentkező megoldásra váró, vagy nehezen kezelhető feladatokat megvitatva elkezdődjék egy kívánatos együttműködés a magyar lakosságot képviselő önkormányzatok és az egészségügyi alapellátás között”. Fodor Miklós kérdésünkre elmondta, hogy amióta kialakult a hazai háziorvosi rendszer, azóta érzi a szakma és az önkormányzatok közötti párbeszéd hiányát. — Ez esetleg csak helyi szinten valósul meg — mondja az igazgató főorvos. — Miért okoz ez gondot? Azáltal, hogy az önkormányzatok, melyek az alapellátás biztosításában az 1990 óta fennálló megváltozott közigazgatási rendszerben megnövekedett súllyal, illetve felelősséggel vesznek részt, nem értelmezik helyesen, avagy nem is ismerik az ide vonatkozó jog— Elsősorban hazai piacra termelnek, vagy exportálnak is? — Főleg hazai megrendelőink vannak. Mintegy hatszáz vevővel állunk kapcsolatban. Közöttük akad, aki havi tíz párat rendel, de olyan is előfordult, hogy valaki tízezer párat vásárolt. Mindig van raktár- készletünk, így nem állhat elő olyan helyzet, hogy valaki kesztyűt akar venni, és nem kap. Az exportra nincs nagy lehetőségünk, a nyugati piacot más gyártó ellátja, ott nem vagyunk versenyképesek. A francia Comasec cégnek Droex- ban van egy évi harminc- millió pár kesztyűt gyártó gyáruk, nekik szállítunk bélést. Ebben az évben egymillió-százezer párat. Ez negyvenmillió forintos árbevételt jelent. Nem nagy hasznunk van rajta, de megélhetést biztosít a varrómunkásoknak. Próbálkoztunk a keleti piaccal, úgy véltük, hogy lenne lehetőség exportra. Igény lenne rá, de annyi arrafelé a kéz, hogy nincs értéke. Nem látják szükségesnek, hogy védjék. — Mikor önállósultak? — Az új szövetkezeti törvény megjelenésével lehetővé vált, hogy önállóak legyünk. A Sasad Rt.-ből 1993 májusában váltunk ki az ott megszerzett vagyonrészünkkel. Kihoztuk az egykor bevitt telepet, a gépeket és a forgóeszközöszabályokat, akaratlanul is nehézségeket okoznak a helyi egészségügyi ellátás terén. Mit szeretnénk? Azt, hogy az üres vagy a közeljövőben megüresedő háziorvosi állásokat csak olyan szakképzett kollégákkal töltsék be az önkormányzatok, akik a megváltozott egészségügyi rendszerben — nem utolsósorban a jogszabályi előírásokhoz igazodva — tudják ellátni feladataikat. Idén 50 olyan szakember kerül(het) az önkormányzatok által meghirdetendő (vagy meghirdetett) háziorvosi állásokba, akik az egyetem elvégzése után szakmai továbbképzésen is részt vettek. Ez a szám, tudtuk meg Fodor Miklóstól, kevés. Évente kétszáz frissen diplomázott háziorvosra lenne szükség szerte az országban. Hogy megkönnyítsék a kereslet és kínálat találkozását, az Országos Háziorvosi Intézet abban is segítségére siet — nem utolsósorban az említett vitafórumok ideje alatt — az önkormányzatoknak, hol, hány végzett kollégát érhetnek el állás- ajánlatukkal. —: Három témában, a fenket. így mintegy hatvanmilliós vagyonnal alakult meg a Diósdi Kesztyűgyártó és Forgalmazó Kft. Jó volt a Sasadban, de önállónak lenni jobb. Tavaly tizenhat százalék volt az osztalék, s áltagosan tizenöt százalékos béremelést végrehajtottunk. Nagyon szervezett a terület, nálunk nincs fölösleges létszám. — Teljes kapacitásukat kihasználják, vagy van lehetőség a növelésre? — Kapacitásunk növelhető, de jelenleg nincs kereslet többre, mint ameny- nyit előállítunk. Jók a kesztyűink, számtalan előnyük van a textil-bőr védőkesztyűkkel szemben. Többek között az, hogy nedvesség hatására nem keményednek meg, s élettartamuk is jóval hosszabb. Az áruk is kedvező. Egy pár ára attól függően, milyen ártalom ellen szolgál, 180 és 300 forint között változik. — Készülnek fejlesztésre? — Jelenleg a termelési költségek miatt lényeges fejlesztésre nincs szükség. Minden munkafolyamatot igyekeztünk annyira ésszerűsíteni, amennyire lehetett. A dolgozók gyakorlottak, egy varrónő például hatszáz bélést varr meg óránként. Mindenki tudja a kötelességét, a vezetésnek csak oda kell figyelni és olajozni a „pontokat”. ti segítségen túl, szeretnénk ezeken a vitanapokon tájékoztatni az önkormányzatok vezetőit, szakembereit. A végéről kezdem: amellett, hogy segítünk nekik a szakember kiválasztásánál, tanácsot is tudunk nekik adni arról: mit vásároljanak a helyi háziorvosi rendelőintézeteiknek a jobb felszereltsége érdekében. Ügyancsak tájékoztatni szeretnénk a vitafórumra jelentkezőket arról, milyen szempontok alapján válasszák ki a háziorvosi állásra jelentkezők közül a szakmailag leginkább megfelelőt. Végezetül most első alkalommal, de ezentúl éves rendszerességgel, s talán egyszerre csak egy régióban folyamatosan megismertetnénk a kérdésben döntést hozó vezetőket az érintett jogszabályok tartalmával. Az Országos Háziorvosi Intézet végezetül azért tartja fontosnak a helyi önkormányzatok vezetőinek tájékoztatását, mert rá akarja ébreszteni őket arra, hogy a lakosság mind jobb minőségű egészségügyi ellátásának biztosítása nemcsak kötelességük, de érdekük is. M. É. Pável Melinda Önkormányzatokat segítő' fórumok Üres állások háziorvosoknak Annak érdekében, hogy a közeljövőben, főként nyugdíjazás miatt megüresedő, illetve más oknál fogva betöltetlen háziorvosi állásokba szakmailag megfelelő személyek kerüljenek, az országos vezető intézet négy helyszínen (s érthetően négy időpontban) vitafórumot rendez a települési polgármesterek, testületi tagok számára az említett munkakör betöltésének jogi tudnivalóiról.
