Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

MEGYEI HÍRLAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Ára: 17,50 forint 1995. JANUÁR 21., SZOMBAT Virágzó • • Üres Kereszténydemokrata sajtószabadság állások lépésváltás / Székely Adám publicisztikája háziorvosoknak Paizs Tibor írása (2. oldal) (5. oldal) (8. oldal) Az elnök dönt a címerhasználatról Maratoni vita a megyeházán A demokrácia kínálta lehe­tőségeket túlértékelve, azok­kal túlzottan élve dolgoztak tegnap a Pest Megyei Ön- kormányzat közgyűlésén a képviselők. A napirendre került ügyekben tartott sza­vazások száma megközelí­tette a százat. A lapunkat leginkább érdeklő kérdés­ben, a megyei önkormány­zat címerének visszaadásá­ban annyi előrelépés tör­tént, hogy a testület megsza­vazta: a címer használatá­nak engedélyezése kerüljön újra a közgyűlés elnökének hatáskörébe. Sokat elárul a tegnapi közgyűlés menetéről az, hogy a reggel 9 órakor kez­dődő ülés első napirendi pontjáról még kora délután is tárgyaltak a képviselők. Ennek a csúszásnak oka egyrészről az volt, hogy na­pirend előtt meglehetősen sokan kértek szót, másrész­ről, hogy a képviselők több kérdésben nem tartot­tak kellő önmérsékletet. Gyakran — egyértelműen az SZDSZ- és az MSZP- frakció tagjai részéről — A szavazások száma megközelítette a százat Erdó'si Ágnes felvétele személyeket sértő felveté­sek is elhangzottak. Ugyan­csak hosszadalmas vitát eredményezett Erdélyi László főjegyző máig ren­dezetlen jogi helyzete. A délutáni vita nagy ré­szét a szervezeti és műkö­dési szabájyzat módosítása tette ki. Itt minden egyes változtatást külön megsza­vaztak a képviselők. Ugyancsak hosszúra nyúlt az önkormányzati bizottsá­gok felállításáról szóló voksolás is. Ennek a napi­rendi pontnak az elfogadá­sa azért volt sürgős, mert a február 28-ai határidős 1995-ös pénzügyi rendele­tet valamennyi, tegnap megszavazott bizottságnak is meg kell tárgyalnia. Hiá­ba próbálták a kormánypár­ti képviselők halogatni ezt a szavazási eljárást (főként azért, mert az MSZP- és az SZDSZ-frakciók nem adták le időben javaslatu­kat a bizottsági tagok sze­mélyére, így ezek a nevek nem szerepelhettek az elő­terjesztésben), végül is fel­állt az önkormányzat 12 bi­zottsága. Ebből 11 szak­mai szervezet, a tizenkette­dik pedig a frakcióvezetők­ből álló házbizottság. Lapzártánk előtt tárgyal­ta meg a közgyűlés annak az 1991-es rendelet módo­sításának újbóli megváltoz­tatását, mely a megye cí­meréről, zászlajáról és azok használatáról szól. Mint köztudott, tavaly az engedélyezők hatáskörét a közgyűlés a jogi és ügyren­di bizottságra ruházta át. A tegnapi szavazás ered­ményeképpen újra a köz­gyűlés elnökének a hatás­körébe került a megyei cí­mer használatának az enge­délyezése. Ettől kezdve Schmidt Géza elnök dönté­sétől függ: visszakapja-e a Pest Megyei Hírlap az el­vett megyei címert. Mallár Éva Elhunyt Gero László Január 19-én, nyolc­vanhat éves korában elhunyt Gerő László Ybl-díjas, Állami Dí­jas, Herder-díjas épí­tész, a Műemlékvéde­lem című folyóirat ala­pító főszerkesztője. Nevéhez fűződik töb­bek között az óbudai amfiteátrum 1942-es helyreállítása, a budai Vár középkori része­inek csaknem húsz éven át tartó rekonstru­álása, a városháza, a belvárosi templom, az Anna-templom festésé­nek munkálata, a vati­káni magyar kápolna belső kiképzésének irá­nyítása. Élétművéért tavaly a Magyar Köz­társaság középkereszt­je a csillaggal kitünte­tést kapta. Lapunknak adott utolsó interjúját hamarosan közreadjuk. Távol-keleti hírhozók Csöndes emlékezés a magyar kultúra napjáról A művelődés a nemzet jobbítását szolgálja. Kiművelt emberfők alkotják az ország erejét. Sokáig szemelget- hetnénk a magyar nép zivataros századaiban megal­kotott és ránk bízott bölcsességeket, hiszen nagy gon­dolkodóink a szorongattatások idejében adtak új esz­mét az örökösöknek. Természetes csak az a termő­mag, amelynek gyümölcse nem fanyar, de táplál, éleszt bennünket, mikor a keserűség madara ránk bo­rítja szárnyának komor árnyékát. Most ismét olyan idők köszöntek reánk, amikor az érték elrejtőzött, a szépet fakítják, a rútat kínálják, a jót elhallgatják, a rosszat magasztalják, s mindenütt a harsány hitványság divatja üli veszett torát. És ne­künk, mert ez kötelességünk, ernyedetlenül hirdet­nünk kell, hogy szép, jó, igaz egyetemessége fogja csokorba, egyetlen jelentésbe a haza mozdító szolgála­tát, és azt korunkban ritkán használt fogalommal szentnek értelmezzük. Szent volt a haza, szent volt a föld, és szertartás nélküli szentek voltak, akik önzetle­nül, magukat alázotton a másik emberért, az ember­testvérért cselekedtek: szószéken, katedrán, műhely­ben, ekeszarva mögött. Ebből a közös akaratból faka­dó ezer apró tettből lett itt ország. Az ország tájain, falvain, városain kirajzolódó képből betűzhető — ol­vasható —, értelmezhető ez a közös fogalom: kultú­ra. Benne rejlik a műveltség, a magunkhordozása, ér­tékeink tudatos ismerete, szégyenkezés nélkül való hirdetése. Még az 1930-as években két Sorbonnon tanuló ma­gyar hallgatónak, hatalmas, teleterem diáksága előtt mondta az irodalmunkat kitűnően ismerő előadó francia professzor: legyenek büszkék nemzetükre! Egyszer, ha már a világ megszűnik a hatalom hatal­mának beteges terjesztésével, megmérik akkor, me­lyik nép mit tett az emberiség művelődésének, tudo­mányának tárházába. És akkor az önök népe a na­gyok között a kicsiny, előkelő helyen fog állni alkotá­sokban a leggazdagabbak sorában. Ebben a rossz hangulatú korban, amikor a megron­tott alkotókedvet alig találja az ember, s amikor új „lélekelemzők” kisütik rólunk, hogy búskomorságba süllyedt nép vagyunk, és még Himnuszunkat is úgy idézik: bánatos hangulatot áraszt. A kívülvalóknak le­het. Nekünk hitvallás. Volt idő, amikor mestersége­sen pótolni akarták és tiltották. Am az erő, amely már századok múlása alatt bemélyült hangjaiba, elné- míthatatlan. Túlélte a tagadás korát, a magyarság ál­landó szégyenítésének ártalmas időszakát, és ma sincs felemelőbb, mint mikor bajban — dicsőségben együtt zengjük kérőn és alázatosan: „Isten, áldd meg a magyart” Fábián Gyula Ikebanát, japán nyelvet és távol-keleti harcművészetet tanítanak hazánkban azok a japán önkénes Fiatalok, akik tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen okleve­let vettek át Kóródi Máriától, az Országgyűlés alelnökétől (Tudósítás a 4. oldalon) Balázs Gusztáv felvétele Többtonnás bombák Groznijra Kimenekültek a védők Dzsohar Dudajev csecsen elnök szerint a grozniji elnö­ki palota orosz ostroma előtt a védőknek sikerült el­hagyniuk az épületet, és a sebesülteket is sikerült ki­menekíteniük. Dudajev ez­zel lényegében cáfolta azo­kat a korábbi jelentéseket, amelyek szerint az ostrom nagyszámú halálos áldoza­tot követelt volna a védők körében. Dudajev minderről teg­nap hajnali, grozniji sajtóér­tekezletén beszélt, s azt állí­totta, hogy a csecsen felderí­tés előre jelezte az ostro­mot. Mint mondta, az orosz légierő akkor mért csapást az elnöki palotára, amikor meg kellett volna kezdődni­ük a tárgyalásoknak a tűz­szünetről. Dudajev szavai szerint a 3—9 tonnás légi­bombák teljesen szétrom­bolták az épületet. Dudajev a Postfactum hír- ügynökség helyszíni jelenté­se szerint azt állította, hogy sem Jelcin elnök, sem pe­dig Csemomirgyin kor­mányfő nem ellenőrzi a helyzetet, s az orosz „hábo­rús párt” még súlyosabb lé­pésekre is képes. Dudajev cáfolta, hogy a fia életét vesztette volna a harcokban.

Next

/
Thumbnails
Contents