Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. JANUAR 21.. SZOMBAT A Libération hazánkról Darabokra tört álom Két hónappal ezelőtt, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) soros elnökségének átvételére készülve, a kis Magyarország még azt hitte, hogy történelmi esélyt kapott a nemzetközi élet teljes jogú tagjaként való elismertetésére. Ám a csecsen válság kirobbanása, a decemberi orosz beavatkozás darabokra törte a magyar álmot. Immár nem pusztán arról van szó, hogy Magyarország — az egykori Szovjetunió összes többi volt csatlósállamával együtt — nyugtalankodik a birodalmi jellegű, tekintélyelvű moszkvai változások veszélye miatt, de arról is, hogy Budapest feladata az EBESZ élén a tehetetlen közvetítő egyáltalán nem irigylendő szerepére korlátozódik — írta tegnapi számában a baloldalhoz közel álló tekintélyes francia napilap, a Libération. RMDSZ-értékelés Alaptalan támadások Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Takács Csaba ügyvezető elnök, tegnap sajtóértekezleten fejtette ki álláspontját azokról a támadásokról, amelyek az utóbbi két hét alatt érték a magyar érdek- képviseletet. Mindenekelőtt annak kapcsán támadták a szervezetet, hogy megalakulásának ötödik évfordulóján megerősítette koncepcióját az autonómiáról, másrészt, hogy megalakult országos önkormányzati tanácsa. Takács Csaba rámutatott, hogy e nyilatkozatok egy része — például a Gheorghe Funar, a kormányban részt vevő Román Nemzeti Egységpárt elnöke által kiadott állásfoglalás — nem képezheti párbeszéd tárgyát, mivel egyszerűen fasiszta jellegű megnyilvánulásról van szó, amelynek szerzője lakosságcserét, az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelte. Az RMDSZ-t bíráló nyilatkozatok, állásfoglalások másik része egyszerűen tájékozatlanságból, téves információkból ered — mutatott rá Markó Béla. Emlékeztetett arra, hogy Kolozsváron az RMDSZ autonómiaprogramjáról nyilatkozva nem jelentett be új célkitűzéseket, hanem arról szólt, miként dolgozta ki egyre alaposabban ezt a koncepciót az RMDSZ. Az önkormámányzati tanácsot illetően rámutattak, hogy számos más román politikai párt hasonlóképpen ösz- szehívta már választott tanácsosainak, polgármestereinek a fórumait. K ellemes csütörtök délután, duruzsol, ha nem is a kandalló, de a gázkonvektor, odakünn sűrű pely- hekben esik a hó, egyszóval minden adott, hogy az ember saját, hőn szeretett rovatában heti jegyzetét írja. Meg is van a téma, a hét végi csolnakos médiapárbeszéd és a kormányzati munka értékelése. Nem lehet itt nagy gond, szépen összeszedjük magvas gondolatainkat, óránként lekotorjuk a járdáról a havat, minden évszaknak megvan a maga szépsége, no, de lássuk azt a médiavitát. Cseng a telefon, azonnal be kell menni a szerkesztőségbe, újabb válságértekezlet. Az elmúlt két hétben ez a huszadik, de mindegy. Az ember ül a trolin, és gondolkodik. Nem is elmélkedés ez, hanem különböző hangok felidézése. Valóban nem szerencsés, hogy túlsúlyban van a baloldali-liberális irányzat a sajtóban, hangzott el többektől is az újságírók értekezletén. Egyetértek ezzel a megállapítással, szerintem is káros ez a túlsúly. Nem tudom például, hogy miért kell nekem — és talán még néhány milliónak — esténként SZDSZ-híradót néznem a közszolgálatin — majdnem belecsúszott egy taxi a troliba —, szóval nem egészen értem, de mindegy. Eszembe jut a miniszterelnök mondata is, miszerint az újságok helyzetét majd a piac dönti el. így is van, bólogatnék, de ez a cudar havazás, két autó összement itt* most állhatunk öt percet. Szóval azért meg kéne kérdezni néhány újságírót is, mester, hogy így van-e ez. Nagy nehezen sikerült leszállnom, szembefú a hó, most meg az jut az eszembe, hogy a konzervatív újságok olvashatatlanok, mert unalmasak. Ezt a gyönyörűséget például nem egy kis példányszámú sajtótermékből tudom, e szakértői véleményt a közszolgálati televízió Híradója kürtölte világgá. Itt az a sok-sok megható, a Pest Megyei Hírlap megszüntetése ellen tiltakozó levél és távirat, számtalan telefonhívás, anyagi segítség, erkölcsi támogatás, egyszóval erő. És akkor beérek, és megint arról van szó, hogy nem biztos, hogy holnapután megjelenünk. Dini máris takarékoskodik Bizalmat kap-e az új olasz kormány? Bányász Kató, lapunk római tudósítója jelenti A hét elején megalakult új olasz kormány, ahogy azt Lamberto Dini miniszter- elnök megbízatása után leszögezte, csupa szakértőből, főleg egyetemi tanárokból, parlamenten kívüli, pártokon felül álló személyből áll. Hétfőn áll a kormány a parlament elé, hogy bizalmát kérje, amit vagy még aznap vagy kedden fog megszavazni, illetve megtagadni az Ország- gyűlés. A dolog azért kétséges, mert a Berlusconi vezette régi koalíció pártjai csak abban az esetben hajlandók bizalmat szavazni, ha Dini kormányfő azonnal kitűzi az előrehozott választások időpontját, amely szerintük nem lehet júniuson túl. A miniszterelnök azonban eddig nem volt hajlandó ilyen értelmű kötelezettséget vállalni, kijelentve, hogy kormánya nem „határidős”, bár, mint hozzáfűzte, rövid ideig fog működni, csupán addig, míg végrehajtja a legsürgősebb feladatokat. A bizalom megszavazása attól is függ, hogy Dini szakértőkből, politikusokból vagy esetleg vegyesen állítja össze az államtitkárok csoportját. Egyelőre még nem döntött, bár szíve szerint ugyancsak szakembereket (egyetemi tanárokat, prefektusokat, bírókat, esetleg újságírókat) tenne a miniszterek mellé, amit a köztársasági elnök is határozottan támogat. Berlusconiék viszont politikusokat, főleg sajátjaikat szeretnék látni az államtitkári székekben, és ha ebben Dini kedvezne nekik, ők is hajlamosabban tekintenének a bizalom felé. Ez a Berlusconi—Dini szembenállás annál is különösebb, hogy Lamberto Dinit, aki tagja volt a Berlus- coni-kormánynak, maga Berlusconi ajánlotta az államfőnek miniszterelnökjelöltként, miután saját lehetőségei kútba estek. A kormányválság előtti és alatti polémia tehát tovább folyik, a számos vélemény közül egyet szeretnék idézni, az egyik legtekintélyesebb olasz újságíróét, Indro Montanelli a „Voce” című napilap fő- szerkesztőjéét, akinek neve Magyarországon is ismert (’56-ban Budapestről tudósított és drámát is írt forradalmunkról). Montanelli azonnal bizalmát adná a kormánynak, mert szerinte Lamberto Dini a ,jó jobboldalhoz”, az igazi jobboldalhoz tartozik, akinek elődeiként Einau- di, Giolitti, Quintino Sella nevét említi. Indro Montanelli hónapokig támadta a Berlusconi-kormányt, és most csodálkozik, hogy Lamberto Dini, bár szakemberként mint kincstárügyi miniszter vett részt benne, hogy bírta ki hét hónapig, mert Montanelli szerint a Berlusconi-kor- mány politikai meggyőződés nélküli dilettánsok csapata volt. Silvio Berlusco- nit csak a maga képmása érdekelte, mosolygott és mosolyokat várt, és bármilyen fogásra hajlandó népszerűsége növelése érdekében, állítja Montanelli. Lamberto Dini pedig szöges ellentéte, látható zavarban van a tv-kamerák és, mikrofonok előtt, nem szívesen áll a nagyközönség elé, működési területe az aktív munka. Pénzügyi szakemberként már a miniszterek kinevezésével megkezdte a takarékoskodást, 25-ről 19-re szállítva le a minisztériumok számát, néhányat összeolvasztva és magának tartva meg „ad interim” a kincstárügyi tárcát, már csak azért is, mert ismerve hatásos gazdasági tevékenységét, az európai partnerek is ezt kérték tőle. Dini miniszterei ellen senki sem emelhet kifogást, valamennyi kiváló tudós, olyannyira, hogy a kormány, akadémiai konferencia benyomását kelti. A Magyarországon ismeretlen nevek közül egy biztosan ismert, az új külügyminiszteré: Susanna Agnelli, volt külügyi államtitkár, a FIAT Művek alapító családjának tagja fogja a világban Itáliát képviselni. A nagyvilág hírei Srí Lankára (az egykori Ceylon szigetére) érkezett tegnap II. János Pál pápa. A római katolikus egyházfő négy országot érintő távol-keleti kőrútjának ez az utolsó állomása. A túlnyomórészt buddhista vallású Srí Lankán II. János Pál boldoggá avat egy 17. században élt hittérítőt. A 90 éves Teng Hsziao- ping, „a kínai reformok atyja ”, akit változatlanul az első' számú kínai vezetőnek tartanak, kómában van és feltehetően nem éri meg a március végét — jelentette pénteken kínai források alapján a Tokióban megjelenő The Asian Wall Street Journal. Jk A magyarországi holland beruházások fokozottabb támogatását is kilátásba helyezte a holland külkereskedelmi miniszter, midőn Hágában megbeszélést folytatott Soós Károly Attilával, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkárával. Murajama Tomiicsi japán kormányfő tegnap elismerte, hogy nem minden tekintetben működött kielégítően az a katasztrófaelhárítási rendszer, amelyet a kormány a pusztító erejű keddi földrengés következményeinek enyhítésére alkalmazott. EGY HÉT Virágzó sajtószabadság Drága jó médiahajós, médiacsónakos világ, Horn Gyula országa! Hogy nem hívtatok meg sem a hajóra, sem a vitára, nem baj, hiszen mit lehet kezdeni egy fasiszta, szélsőjobboldali, szélsőséges lap elszánt munkatársaival (v.ö. táviratok). Azt azonban tudjátok-e, milyen nehéz ilyen körülmények között lapot csinálni? Háromszor fordult elő tíz nap alatt, hogy este hétkor nem tudtuk, holnap megjelenik-e az újság. (A nyomda packázásai.) Karácsony előtt tudtuk meg, hogy nincs honorárium, így a kollégák jövedelmük felétől elestek. Hozzájárult, hogy nem fizették ki a busz- és vonatbérleteket, ami egy regionális lapnál létfontosságú. (A hivatal packázásai.) E két hétben abban a hiedelemben éltünk és dolgoztunk, hogy januári bérünket nem kapjuk meg. (A politika packázásai.) Ennyi gusztustalan packázás után azért csak meg lehet kérdezni, hogy mi folyik itt? A túlsúly tovább erősödik, a piac — ez egyébként nem az — így mit tud eldönteni, hogy az unalmasságról már ne is beszéljünk. Akármekkora is a hóesés, mégiscsak lehangoló, hogy ekkora tekintélyességek, mint az újságírók krémje, a miniszterelnök vagy a Nyilvánosság Klub lánglelkű szószólója így ismerik a helyzetet. De félre a nyafogással, lássuk csak a kormányzati munka értékelését! Az MSZP választmánya levette napirendjéről, a kormányülés úgy-ahogy érintette, de ettől az istenadta nép nem lett se boldogabb, se felvilágosultabb. Jött azonban, ki tudja már hányadszor a Sonda Ipsos, máris itt van a legújabb közvéleménykutatás. Számtalanszor írtam már a népszerűségi mutató anomáliájáról, s számtalanszor megfogadtam magamban, hogy nem foglalkozom többet ezzel, de most, talán utoljára, nem tudtam ellenállni. A szöveges rész, a vélemények árnyalt megismerése érdekében kifejtett kutatómunka elismeri, hogy kormányunk eddigi tevékenysége a közepesnél alacsonyabb közmegelégedést váltott ki. Nocsak, ilyet is ritkán olvas az ember ebben a liberális túlsúlyban. Közepesnél alacsonyabb — mormogom immár itthon, éjszaka, a gázkonvektor duruzsolása mellett. (A hóesés egyébként elállt.) Mire volt itt a meghirdetett szakértelem meg az a töménytelen sok zászló májusban? Ezután jön a szánalmas magyarázat, a különböző élethelyzetű társadalmi csoportok véleményeinek összegzése. Hagyjuk most a nyakatekert mondatok szövevényét, elég felidézni a táblázatban közölt szakszerű paramétereket. Mennyire alakítja megfelelően a viszonyt a szomszédos országokkal? — szól a kérdés, melyre 62 pont a válasz. Nem tudom, milyen sikerek történtek itt a hangzatos stílusváltáson kívül, ez a félév Pozsony, Bős, Bukarest viszonylatában szerintem nem oldott meg semmit. De félre a rosszindulattal, itt a második pont: mennyire biztosítja a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítást? Sondáéknál ez még 61 pontot kap, ami meglehetősen hízelgő. Nem tudom, a megkérdezetteknek van-e fogalmuk, mi folyt le a rádióban és a televízióban, továbbá a piaci viszonyok ellenére micsoda haláltánc dívik például a Hírlapkiadónál — mindenesetre érdekes, hogy a fennálló helyzet ilyen magas pontszámot érdemelt. Ezzel meg is áll koalíciós kormányunk dicsőítése, a többi, természetesen sokkal fontosabb témakör lényegesen alacsonyabb minősítést kapott a megkérdezettektől. Micsoda ítélet a korrupció elleni harc (33 pont), a szociális gondok enyhítése (36), a jó légkör megteremtése (37), a szavahihetőség (42), hogy mennyire vezeti jó irányba az ország gazdaságát? (44) kérdésről már ne is szóljunk. S oha nem olvashattunk Ipsoséktól ennyire lehangoló adatokat, úgy tűnik, mintha nehezebben menne az ország rendbetétele. Egyetlen örömöm csupán, hogy él és virágzik a régen várt és hőn áhított sajtó- szabadság. Székely Ádám
