Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-20 / 17. szám

\ 1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 20., PÉNTEK 5 Megfelelni a változó igényeknek Tartják a liszt árát Az Első Pesti Hen­germalom Rt. érdi üzeme az 1910-es években épült. Azó­ta folyamatosan termel — 1986-ban teljes rekonstruk­ció volt az üzemben, most hazai viszonylatban modem gépekkel és felszerelésekkel rendelkezik, a technológia korszerű. — Cégünk elődje — mondja Kemecsei Sándor üzemigazgató —, a Budapes­ti és Pest Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat több üzemét eladta, s ami megmaradt, azt pályáztatták. Ma a részvénytársaság több­ségi tulajdonosai a dolgo­zók. Üzemünk kizárólag búza őrlésével foglalkozik, évente húszezer tonna a ka­pacitásunk. Közepes üzem­nek számítunk, az itt dolgo­zók létszáma harminckettő. — Honnan szerzik be a búzát? — Az utóbbi években az ország egész területéről vásá­rolunk búzát. A legfonto­sabb szempont a beszerzés­nél az, hogy az alapanyag jó minőségű legyen, s ha a kör­nyéken nem találunk, az or­szág más részein vásárolunk. — Kik alkotják a malom vevőkörét? — Főleg a magánpékek vásárolnak tőlünk, hatvan- hetven ilyen partnerünk van, ők rendszeresen tőlünk szál­lítanak, elégedettek a lisz­tünkkel. Termelésünk mint­egy öt százalékát lakossági értékesítési formában adjuk el, közvetlenül az üzemből vásárolhatnak 15 kilogram­mos kiszerelésben. Minden­féle lisztünk van, így finom­liszt, rétesliszt, barna- és fe­hérkenyérliszt, teljes kiőrlé­sű liszt, sőt, még rozslisztet is forgalmazunk. Ez utóbbi nem a saját termékünk, ha­nem a tőlünk vásárló pékek kedvéért szerezzük be. — Az energiaár-emelés a liszt árát is érinti? — A költségeink nőnek, ennek ellenére az árak egye­lőre nem változnak. Másfél év óta a liszt ára inkább lefe­lé mozog. A költségnöveke­dést igyekszünk kigazdál­kodni, megpróbáljuk minél olcsóbban beszerezni a bú­zát és a rárakódó fuvarköltsé­get csökkenteni. Ha a betaka­rításkor vásárolunk, alacso­nyabb az ára. Hétezer két­száz tonnát tudunk tárolni az üzemben. Ez az éves felhasz­nálás több, mint egyharmada. — A múlt éviik eredmé­nyes volt? — A részvénytársaságon belül minden üzem önálló üzleti tervet készít, csak így lehet folyamatosan figye­lemmel kísérni az üzem gaz­dálkodását és eredményeit. A múlt évben túlteljesítet­tük a tervet, ez úgy lehetsé­ges, hogy a terv munkana­pokra készül, de az igények­nek megfelelően esetenként hét végeken is dolgozunk. Mivel alapvető élelmiszert állítunk elő nagy tömegben, az a legfontosabb, s a fej­lesztéseink is arra irányul­nak, hogy a további felhasz­nálók minőségi igényeinek minden esetben meg tud­junk felelni. Ezek az igé­nyek nőnek, mi erre felké­szülünk és alkalmazkodunk hozzá. P. M. Jogellenesen tartózkodnak hazánkban Adományt kapott a fogda Dunavarsány Erőspusztán ta­lálható a Magyar Ökumeni­kus Szeretetszolgálat mene­külteket befogadó átmeneti otthona. Hatalmas raktárá­ban a protestáns gyülekeze­tek nagyrészt Nyugat-Euró- pából származó adományait — ruha, élelmiszer — tárol­ják. Január közepén a Pest Megyei Rendőr-főkapitány­ság megkeresésére, ebből a szeretetadományból juttatott el a szolgálat a több hónapja őrizetben lévő ismeretlen ál­lampolgárságú, ám hazánk­ban jogtalanul tartózkodó fér­fiaknak, akiknek a rajtuk lévő öltözeten kívül semmi­jük sincs. Hazánkban sok jogellene­sen tartózkodó, ismeretlen ál­lampolgárságú külföldi él, akik előbb-utóbb a rendőr­ség „vendégszeretetét” kény­telenek élvezni. Szaknyel­ven szólva: idegenrendészeti őrizetesek. A világ menekült­jei. Hónapokig őrzik őket. Lippai Vilmos rendőrőr­nagy, a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság fogdapa­rancsnoka gondjairól így be­szél: — Visszatérő problémánk volt az utóbbi időben az, hogy az őrizetbe vett külföl­dieket ha fogdába kerültek, hónapokon keresztül senki nem látogatta. A konzul is csak elvétve. Ruházatuk csu­pán az, amiben bekerültek. Fogkefét, fogkrémet, borot­vát, szappant mi biztosítunk a számukra. Akit a hozzátar­tozói nem látogatnak, ruha­gondokkal is küszködik. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat dunavarsá- nyi átmeneti otthonának ve­zetője, Kováts Béla koordiná­tor. — Szolgálatunk 1989 óta foglalkozik menekültekkel. Van egy idegenjogi és mene­kültügyi tanácsadói irodánk Budapesten. Működik egy szociális irodánk Harkány­ban és hasonló munkát vég­zünk Nagyatádon is. — Szívesen adunk a világ menekültjeinek abból, amit a Nyugat-Európai protestáns egyházak gyűjtöttek. Két bála férfiruhát, 10 pokrócot és némi élelmiszert juttat­tunk januárban a fogdában tartózkodó bosnyákoknak, szerbeknek, románoknak, araboknak — vallási, nemze­tiségi hovatartozásuktól füg­getlenül. A rászorultakon való emberbaráti segítség- nyújtást kötelességünknek érezzük. Nádor István A mezőgazdaság jövője nemzeti ügy Adjunktus a Tisztelt Házban Á Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerdán feje­ződött be az a kétnapos kutatási és fejlesztési tanács­kozás, melyen az MTA agrár-műszaki bizottsága szervezésében a mezőgépész szakemberek beszámol­tak elmúlt évi munkájukról. A hagyományos rendez­vényen mindig lehet új arcokkal is találkozni, de a legtöbben visszatérő résztvevők. Az utóbbiak közé tartozik Nacsa János, a GATE adjunktusa is, aki azonban tavaly pályát változtatott: országgyűlési képviselő lett az MSZP színeiben. A politikus gépész- mérnökkel arról beszélgettem, hogyan tudja korábbi kutatómunkáját hasznosítani a Tisztelt Házban. — Tíz év alatt többször ol­vashattam a tanácskozások­ra készített összefoglalóját kutatásairól. A bennük meg­fogalmazott következtetések nemcsak a mezőgépész szak­ma számára voltak fontosak, hanem az agrárpolitika mű­velőinek is felvetettek megol­dandó kérdéseket. Ön feladó­ból címzett lett. Hogyan kép­viselheti a politikus a szak­mai követelményeket? — Ha a kérdés arra irá­nyul, hogy országgyűlési képviselőként megjeleníthe­tem-e azt a szakmai felfo­gást, amit egyetemi oktató­ként követtem, igennel felel­hetek. Csak a kutatási ered­ményt és a közéleti munkát nagyon nehéz úgy szinkroni­zálni, hogy ne érződjék aktu- álpolitikai felhangja. Egyéb­ként nem mindegyik tanács­kozásra tudtam kiállítani posztert, mielőtt képviselő lettem, mert 1992-től csak lezárt kutatási anyagot lehe­tett megjeleníteni. Lezárt ku­tatást pedig nem könnyű pro­dukálni választott témakö­römben, amely az Erőgép­park műszaki tervezése című önálló tantárgy kidol­gozását tűzte ki célul. De visszatérve a kérdésre, az első parlamenti hozzászó­lásom is ennek jegyében szü­letett. A mezőgazdasági bi­zottság alelnöke olyan elkép­zelést teijesztett be, mely­nek értelmében a mezőgaz­dasági fejlesztési alap pályá­zaton az elbíráltak között kapjanak elsőbbséget a mun­kanélküliek. Elmondtam, hogy milyen rossz irányba vezethet, ha csak azt a szem­pontot vesszük figyelembe az adott esetben, hogy az il­lető munkanélküli. A mező- gazdasági munka ugyanis nagyon komoly szakma. Aki ebből akar vállalkozó­ként megélni, annak szakis­meretre van szüksége. Szak­tudás nélkül a munkahelyét elvesztő pékinas, vagy ko­hász nem élhet meg másnap­tól a kárpótlás révén szerzett földből, amint lehetetlen szaktudás nélkül a mezőgaz­daság fejlesztése is. Azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy az egyetemen megala­pozott gondolatokat most is képviselem, s úgy érzem stratégiai megközelítéssel. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar mezőgazda­ság jövője nem csupán a kor­mány, és nem csak egy kor­mány felelőssége, hanem a magyar nemzetnek, a Ma­gyarországon élőknek és dol­gozóknak az ügye. — Hogyan lehet ezt leve­zetni az erőgéppark műszaki tervezéséből? — Magyarország hatmil­lió hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik. Ha ezt hatvan hektáronként bontjuk meg, vagyis ekkora üzemméretet veszünk ala­pul, akkor százezer területet különítünk el, tehát százezer vállalkozóval számolunk. Egy üzembe legalább három traktor kell, de ha négy van, akkor még jobb. Szorozzuk be! Három-négyszázezer traktorra lesz szükség! Ma­gyarország mezőgazdasági alaptevékenységét 50 ezer traktorral meg tudtuk olda­ni, műszakiak. Ki biztosítja a fedezetét a 3-400 ezer erő­gépnek? Ki gondoskodik az előállításáról, a beszerzésé­ről, az üzemeltetéséről? Ki az energiahátteréről? Ha az üzemméretet a felére csök­kentjük akkor 2-3 traktor kell vállalkozónként, s már ott vagyunk a nyugat-euró­pai átlagnál, aminek a bekö­vetkezését én nem szeret­ném. Vigyázzunk! Ahogyan csökkentjük az üzem mére­tét, automatikusan átalakul a struktúrája. A talaj, az éghaj­lat nem változik a mérettel együtt, de teljesen más lesz a műszaki és a humán felté­tel. Nem célszerű csak azért beállítani 600 ezer aratót, hogy kiváltsuk 10 ezer kom­bájn munkáját. Súlypontát­helyezéssel kell a mezőgaz- .daság szerves fejlődését elő­segíteni. Megtartani a nagy hatékonyságú gépesítés elő­nyeit és növelni a továbbfel- dolgozási színvonalat. Nem munkaalkalmat, hanem meg­élhetést kell adni a mezőgaz­daságban! Erről szólt a há­rom évvel ezelőtti „tacepa- ónk”, poszterünk mondandó­ja. — Az üzemméret csökke­nésével csökken a mezőgaz­daság eltartó képessége? — Nem. Átalakul. Hiszen akik az 500 ezer traktort lét­rehozzák, azok részt vesz­nek a foglalkoztatásban. Akik karbantartják, szintén. Ám olyan horribilis tőkein­jekcióra van szükség az egyik pillanatról a másikra, amellyel a nemzetgazdaság nem rendelkezik. Ha kuny­hó helyett emeletes házat akarok építeni, nem bontha­tom le akkor, ha csak 15 év múlva lesz pénzem téglát vá­sárolni. Az a normális, ha felhalmozom az építőanya­got, s akkor bontom le a ré­git a fejem felől, amiből a még használható anyagot fél­reteszem, s beépítem. Ma ki­látás sincs arra a pénzre, ami a fent vázolt struktúraát­alakításhoz kell. Három év­vel ezelőtt arra figyelmeztet­tünk tehát, hogy időt kell hagyni a tőkefelhalmozásra. Érdemes tanulmányozni a nyugat-európai példát, a ti­zenöt év alatt tőkeinvesztá- lással, robbanásszerű gépesí­téssel kialakult stabil mező- gazdaságot. — A „tacepaokészítés" után a honatyává lett kutató számára elérkezett a cselek­vés lehetősége? — Most már nem kell kampányolni. Most három évig lehet nyugodtan, szak­mailag megalapozottan dol­gozni. A jövőkép megalapo­zása nem pártpolitikai, nem koalíciós és nem kormányza­ti előjog. Olyan váltás előtt állunk, hogy már nem tér vissza a régi, de azt sem le­het mondani, hogy minden tudományos eredmény, amit korábban felhalmoztak, ér­téktelen lom. Szintetizálni és integrálni kell. A több év­tizedre szóló program kiala­kításához mindenkire szük­ség van, akinek mondandó­ja, akinek tudása van. Ha le­vetjük az ideológiai sallan­gokat, s a hagyományok és az értékek mentén haladunk, akkor azt gondolom, hogy ki lehet alakítani ezt a jövő­képet. Ezt szorgalmazom az MSZP agrártagozatának ve­zetőjeként. Nagy lehetősé­get kaptunk, mert a 209 fős frakcióban közel 60 agrárirá­nyultságú társam van, s ter­mészetesen valamennyi vá­lasztókerületben van mező- gazdasági terület. Balázs Gusztáv Februárban száz dolgozót bocsátanak el Bizonyítani akar a húsüzem (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen bizako­dunk abban, hogy a hazai árak mielőbb elfogadhatób- bák lesznek számunkra. Egyébként a partnerek érez­hetően bíznak a cégben, amelynek a Budapest Bank Rt. garantálja a pénzügyi hátterét. A napokban jelen­tős bérmunkaszerződése­ket írunk alá. — Gyártanak-e árut amerikai megrendelésre? — Jóllehet az amerikai­ak várják a készítményein­ket, ám egyelőre nem gon­dolhatunk arra, hogy son­kát állítsunk elő nekik. Az USA-export és a magyar alapanyagár nincs össz­hangban, nagy a különb­ség. S a jelenlegi támoga­tással ez a tevékenység nem lehetne eredményes. A keleti piacon jóval ke­csegtetőbbek a kilátásaink.-— Most az induláskor milyen készítményekkel kí­sérlik meg visszahódítani a vásárlóikat? — Viszonylag szerény vá­lasztékkal indulunk a ha­zai piacon. Az egykor leg­keresettebb vörös- és kenős­áruinkkal, felvágottakkal, kolbász- és sonkafélékkel, s a közkedvelt starteres termékeinkkel szeretnénk újra visszaszerezni vevő­ink bizalmát. — Hány munkatárssal vállalkoznak e nagy kihí­vásra ? — Korábban a bizonyta­lan helyzet miatt a létszám négyszáznegyvenre fogyat­kozott. Sajnos ebből a gár­dából újabb száz kollégá­tól kell megválnunk. Janu­ár 10-én kaptak egy előér- tesítést, amelyben tájékoz­tattuk őket, hogy február 10-étől kénytelenek le­szünk felmondani nekik. Természetesen figyelembe vettük a szakszervezeti bi- zalmik .véleményét, s első­sorban szakmai szempon­tok alapján döntöttünk. Az volt az alapelvünk, hogy főleg a húsipari szakmun­kások maradjanak. Mint­egy háromszázhuszonöten folytatjuk majd tovább. A munkatársakkal nagyobb konfliktus nélkül rendez­tük ezt az igazán nehéz és elkerülhetetlen ügyet. Akiknek el kell menni, az utolsó munkanapon egy ösz- szegben megkapját mind­azt, ami jár nekik. — Azok, akik maradnak, aggódnak-e? — E néhány nap alatt még nem rajzolódott ki előttem a teljes kép. Ami­kor a bizalmikkal tárgyal­tam, azt érzékeltem, hogy az emberek félnek, vajon pár hónap múlva nem is­métlődik-e meg újra az, amit valamennyien átél­tünk. Ez két dolgon múlik: miként tudunk itthon gyö­keret verni; s megvalósul-e az az elkép­zelés, amit mennyiségben és árbevételben célul tűz­tünk ki. Legalább ennyire fontos, hogy lesz-e ebben az évben új tulajdonos. Hi­szen a Budapest Bank Rt. mindenképpen értékesíteni kívánja a céget. Az örven­detes, hogy a munkatársak­ban a félelem ellenére ott rejtőzik a bizonyítási vágy is. — Mivel lenne elégedett az első félévben? — Mintegy egymilliárd forintos árbevételt kellene elérnünk ahhoz, hogy a megfogyatkozott gárdát to­vábbra is megtarthassuk. Fontos lenne megtalálni az új tulajdonost is, mert csak akkor gondolhatunk na­gyobb és távolabbi célokra. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents