Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-17 / 14. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1995. JANUAR 17., KEDD Egyben marad a Pemü Sikeres privatizáció Megtakarítást hozott a telefonközpont Jól gazdálkodó kórház A kifelé menő hívásokat számítógép rögzíti Vimola Károly felvétele Az Állami Va- i * £] gyonügynökség llkf egy korábbi hatá- rozata alapján a Pemü Kft.-t valamennyi üzletágával együtt értéke­sítették. A privatizáció napjainkban ott tart, hogy a dolgozók a cég tulajdo­nosai hatvanöt, míg az ön- kormányzatok öt száza­lékban. A fennmaradó részt a kft. vette meg. Ter­mészetesen ehhez pénz­ügyi és szakmai befekte­tőt keres. A magánosítás kezde­tén többen felvetették a ceglédi cipőipari üzletág­nál —- tudtuk meg Kalló Sándor megbízott igazga­tótól — az esetleges önál­lósodás gondolatát. Ám a kft. vezetőivel közös meg­beszélések alapján úgy döntöttek, hogy stratégiai és pénzügyi szempontból is előnyösebb, ha a Pemü egységes marad. Hiszen egy nagyobb cégnek ked­vezőbbek a túlélési esé­lyei a nehéz időszakban. Áz alakuló ülésén a Pemü dolgozóinak túlnyo­mó többsége megerősítet­te a cég egyben maradásá­nak szándékát. Azzal, hogy létrehozták a Pemü Kft. MRP-szervezetét, amelynek tagjai a külön­böző üzletágak munkatár­sai. A ceglédieknek a tava­lyi esztendőre nem lehet panaszuk. Hiszen igen nyereségesen tevékeny­kedtek. Ehhez a jó telje­sítményhez vitathatatla­nul hozzájárult az, hogy a Puma céggel egyre gyü­mölcsözőbb és harmoni­kusabb a kapcsolatuk. Ez nemcsak a gyártott cipők mennyiségében mutatko­zott meg, hanem a válasz­tékban, és persze a minő­ségben is. A cég egyre inkább a sportcipők készítését szor­galmazta. Alighanem a gyár üzletpolitikájából is következett az, hogy a kö­zelmúltban jobban megfe­lelt az elvárásoknak, s könnyebben átállt a las­san kibontakozó piacgaz­daság követelményeihez. A Puma márka nevével fémjelzett fél- és száras cipőket — a megállapo­dás értelmében — kifo­gástalan minőségben első­sorban a hazai piacra gyártják. Örvendetes, hogy 1995- ben lesz elegendő felada­tuk: az első hat hónapban a megrendelés jóval meg­haladja a gyár jelenlegi kapacitását. Szeretnék a berendezéseiket is korsze­rűsíteni, ám erre viszony­lag szerényebb összeget fordíthatnak. Ennek eile- nére zökkenőmentes lesz az idén is a termelés. F. F. Tavaly sikerült 20 millió forint alá szorítani a kór­ház éves telefonszámláját — tájékoztatott Nagy Pé­ter, a kistarcsai Flór Fe­renc- - Kórház gazdasági igazgatója. — Sajnos ha­sonló jó eredményre idén nem számíthatunk: a szol­gáltatás központi áremelke­dése miatt — hiába fektet­tünk bele oly sok pénzt új telefonközpontunkba — idén alig hiszem, hogy 25 millión belül tudunk ma­radni — mondta. A kistarcsai Flór Ferenc Kórház országosan is híres arról, mennyire jól gazdál­kodik. Ez — leegyszerűsít­ve — a mai viszonyok kö­zött azt jeleiiti, hogy taka­rékoskodik minden olyan erőforrásával, korábban pa­zarló módon felhasznált tárgyi és személyi lehetősé­gével, mellyel pénzben is kifejezhető haszna szárma­zik. Korábbi lapszámaink­ban már beszámoltunk ar­ról, hogy ebben az egész­ségügyi intézményben hó­napra s betegre lebontva kapják az osztályok a gyógyszerkeretet, s ugyan­ilyen szigorú elvek alapján osztják szét a segédeszkö­zöket, a kezeléshez nélkü­lözhetetlen anyagokat. Emellett a kórház szakmai és gazdasági vezetése több kórházi tevékenységet vál­lalkozásba adott át. Ezzel is az intézmény anyagi ér­dekeltségét, s nem utolsó­sorban a szolgáltatások mi­nőségi színvonalának javí­tását kívánták elérni. Az egyik kézenfekvő megtakarítási lehetőség­nek tűnt a szinte valameny- nyi nagy intézménynél meglehetősen magas tele­fonszámlák összegének le­faragása. Természetesen egy korszerű, s a híváso­kat ellenőrizni tudó rend­szer kialakítása pénzbe ke­rül: azaz a megtakarítás ér­dekében áldozni is tudni kell. Ezt ismerte fel a kór­ház szakmai és gazdasági vezetése akkor, amikor a helyi Euróvia Kft.-t felkér­ve az intézménybe telepít­tetett egy Siemens-közpon­tot. (Ez a rendszer életbelé­pése után azonnal a Sie­mens-referencia helyévé vált.) Mit tud a kórház telefon- központja? Először is gyor­san, pontosan és megbízha­tóan kapcsolja — termé- szfetesen a kezelő személy­zet közreműködésével — a hívott felet. Ami pedig a kórházból kifelé történő hí­vásokat illeti, nos, itt sike­rült megtakarítani jó pár millió forintot 1994-ben. Minden szakdolgozónak van ugyanis öt számjegyű kódja. Ezt kell először be­ütnie a készülékbe, majd egy másik, egy számjegyű számmal jeleznie, hogy magán vagy szakmai, az intézmény érdekét szolgá­ló beszélgetést kíván foly­tatni. Az ily módon számí­tógépbe rögzített hívások lesznek a hó végi összesí­téskor a fizetés alapjai. Természetesen a magán- beszélgetések során hívott felet nem vizsgálják a kór­ház gazdasági-ellenőrzési illetékesei, de a szakmai­lag indokolt telefonálást át­tekintik. Fizetni csak a ma­gánbeszélgetések után kell. Azoknak pedig, akik­nek egyáltalán nincs mód­juk — hivataluknál fogva — „ingyen” telefonálni, ők a nyilvános hívókészü­lékekről érhetik el hozzá­tartozóikat: a Siemens­rendszer jóvoltából hason­lóan gyorsan és pontosan. — A fentieknél egy ki­csivel többet is tud ez a rendszer — kalauzol a helyszínre a gazdasági igazgató. — Képes arra — a fővárostól kapott frek­vencia segítségével —, hogy bárkit elérhessünk a vezeték nélküli hívó segít­ségével Budapest bármely pontján. Csupán az az elke­serítő az egészben, hogy amikorra kiépült, s bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket ez a központ, ép­pen akkor emelkednek a szolgáltatás árai: méghoz­zá úgy, hogy várhatóan a tavalyi évben megtakarí­tott összegeket idén már nem tudjuk a telefonálá­sok ellenőrzése révén félre­rakni. M. É. Tisztázatlan az alpolgármesterek feladata Határozatokat függeszthetnek fel (Folytatás az 1- oldalról) Ugyancsak ezek alatt az évek alatt formálódott ki Magyarországon — a de­mokratikus rendszervál­tás nyomán az új közigaz­gatás, illetve az ahhoz kapcsolódó vezetés. Sze­rencsésnek mondhatom magam, hogy ennek a fo­lyamatnak részese, sőt több poszton irányítója is lehettem. — Mint egykori tanácsi vezető, illetve mint a Köz- társasági Megbízotti Hiva­tal irodavezetője, illetve jelenlegi tisztségében is más-más jellegű munkát kellett végeznie, mégha ugyanazt a formálódó ön- kormányzati rendszert szolgálta is. — Már a megyéhez való érkezésem is nagy változást hozott életem­ben: korábbi munkahe­lyemről úgy pályáztam meg a megüresedett vb-tit- kári posztot, hogy tudato­san készültem a gyakorla­ti feladatok vállalására, el­sősorban a hatósági terüle­ten végezhető munkára. Érdekes lehet ma visszate­kinteni ezekre az esemé­nyekre: én voltam ugyan­is az első megyei vb-tit- kár, aki pályázat útján nyerte el ezt a vezető tiszt­séget. Bőven volt feladatom ezen a poszton. Elég csak felidézni, milyen sokat kellett dolgoznunk példá­ul a helyi műszaki appará­tus és a szaktárca bevoná­sával az érdi engedély nél­küli építkezések ügyében. Ugyancsak sokat fáradoz­tunk azon, hogy rendbe te­gyük a lakásgazdálkodást annak érdekében, hogy a főváros közelsége miatt népszerűvé vált megyei te­lepülésekre beköltözni szándékozók valóban a sorrendiséget betartva, s jogszerűen jussanak telek­hez, házhoz. Emellett, vagy talán ezek előtt is, át kellett alakítani ennek a nagy megyének a hivatali rendszerét: csökkentettük a létszámot, összevon­tunk osztályokat. Szé­gyenkezés nélkül tekintek vissza ezekre az évekre: vállalom, hogy valameny- nyi ügyünket úgy végez­tük, hogy nem sértettük meg a települések önálló­ságát. — A demokratikus rend­szerváltást követően — vá­gyának megfelelően — végre testközelbe kerülhe­tett az önkormányzatok­kal, azoknak az önálló gazdálkodásával, illetve mint tisztségviselő az adotl települések konkrét gyakorlati hatásköri ügye­ivel. — A választás lehetősé­gével magam is éltem: úgy gondoltam, hogy hoz­zám legközelebb a hatósá­gi ügyek állnak. Ezek az újólag felállított Köztársa­sági Megbízotti Hivatal­ban intéződtek. Itt pályáz­tam meg a hivatal vezeté­sét. A három megyét ösz- szefogó szakmai munka gerincét az önkormányza­tok törvényességi ellenőr­zése, a hatósági első- és másodfokú ügyek intézé­se volt. Ami az elmélet és a gyakorlat arányát illeti munkámban, az utóbbi túl­súlyát bizonyítja, hogy hi­vatalvezetőként számta­lan konkrét lakossági pa­naszt, ügyet oldottam meg kollégáimmal együtt. — Az ön által elmondot­takból következik, hogy adandó alkalommal meg­pályázta a jogutódként megalakított Pest Megyei Közigazgatási Hivatal ve­zetői megbízatását. — Semmi szégyenkez­nivalóm nincs amiatt, amit az előző. hivatalban végeztem. így vannak ez­zel munkatársaim is, akik­nek zöme itt maradt az új szervezetnél. Csupán azoknak kellett eltávozni­uk, akik a közigazgatási hivatalnál megszüntetett regionális feladatok miatt tulajdonképpen elvesztet­ték munkájukat. Azonban ők is valamennyien el tud­tak helyezkedni végzettsé­güknek megfelelő poszto­kon. :— A megyei önállóság megszerzése mellett, egy más mozgástér kialakulá­sán túl, mennyiben végez új, eddigitől eltérő felada­tokat az ön által irányí­tott hivatal? — Teljesen politikamen­tes hivatal lettünk. Azért merem ezt így kimonda­ni, mert a korábbi hivatal élén álló, államtitkári ran­got viselő vezető óhatatla­nul is egy politikai irány­zat megbízottja volt. Ami az alapvető feladatainkat illeti, azok nem változtak meg lényegesen. Az első és legfontosabb teendők változatlanul a törvényes­ségi ellenőrzés végzése. E téren várhatóan mennyisé­gileg fog megnövekedni teendőnk, mivel a megyé­ben lévő 183 településen további 57 kisebbségi ön- kormányzatot is választot­tak a helybéliek. Munkánk tartalmi olda­lának növekedését jelenti az, hogy a pénzügyi dön­tésekben is el kell jár­nunk, amennyiben e téren hiányosságot vagy hibát fedezünk fel. Felelőssé­günk is nőtt az átalakulás során: kezdeményezhet­jük ma már a bíróságnál olyan önkormányzati hatá­rozatok végrehajtásának a felfüggesztését, amelyek például — megállapítá­sunk szerint — kárt okoz­nának a településeknek. — Gondolom hasonló megfontolások vezérelték a hivatalt ennek az eddig szokatlan tanácskozásnak az egybehívásában is. — Valóban előzmények nélküli ez a mai megbeszé­lés, melyet nemcsak a mi hivatalunk, de a TÁKISZ, illetve a megyei közgyű­lés is kezdeményezett. Ez már önmagában is jelzi, hogy várhatóan jó munka- kapcsolat alakul ki ezen hi­vatalok között. Több olyan lényeges kérdés van, melyekről első kéz­ből kell tájékoztatni a pol­gármestereket. Ilyen példá­ul az, hogy ma még több mint száz településen nincs alpolgármester. En­nek a hiánynak elsősorban az az oka, hogy ma még tisztázatlan, mi a feladata egy adott településen a polgárok által megneve­zett helyettesnek. Erről is tájékoztatni kívánjuk a te­lepülések vezetőit, miként hasonlóan fontos kérdések­ről kívánunk tanácskozni a jegyzőkkel is. Utóbbiak­kal néhány hét múlva talál­kozunk egy négynapos s négy helyszínen megrende­zendő szakmai fórumon. Ilyen és hasonló találkozó­kat pedig rendszeresen sze­retnénk — akár a mai talál­kozó résztvevőivel közö­sen — tártani. Maliár Éva Petrik János: Amennyiben a maihoz hasonló jó mun­kakapcsolat alakul ki a megyei közgyűléssel, illetve a TÁKISZ-szal, úgy bízom abban, több ügynek sike­rül még időben elébe menni Erdősi Agnes felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents