Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-16 / 13. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. JANUÁR 16.. HÉTFŐ Kibontakozó partizánháború Groznijban? Öldöklő utcai harcok Ellentmondásosak voltak a hét végi grozniji harci jelentések. A szombati hírekkel ellentétben a tegnapi helyszíni beszámolók cáfolták, hogy orosz katonák hatoltak volna be az elnöki palotába. A csecsen ellenállás jelképévé vált, kiégett és szétlőtt épület továbbra is Dzsohar Dudajev elnök fegyvereseinek kezén van. Ugyanakkor tegnap hajnalban és reggel is lőtte az orosz tüzérség az elnöki palota épületét, és városszerte folytatódtak az utcai harcok. Az orosz kormány sajtószolgálatának közleménye szerint a csecsen fegyveresek ellentámadást indítottak a kormány épülete ellen, amelyet előzőleg elfoglaltak az orosz csapatok. A csecsének több rohamát visz- szaverték. Korábbi közlések szerint orosz ellenőrzés alá került a csecsen belügyminisztérium és az állambiztonsági hivatal, azaz a volt KGB épülete. Az orosz kormány sajtó- szolgálata elismerte viszont, hogy a csecsének — veszteségeik ellenére — továbbra is heves ellenállást tanúsítanak, és újabb csapaterősítések érkeznek a város dél-keleti részébe, illetve a város határára, hogy megakadályozzák Groznij teljes kö- rülzárását. Groznijban egyfajta városi partizánháború van kibontakozóban. A csecsen egységek nemritkán az orosz csapatok háta mögé kerülve indítanak váratlan támadásokat. A tévéjelentések helyszíni képei szerint a harcosok között sok a fiatalkorú. Miért mondott le Armánykodó Andrzej Olechowslci külügyminiszter lemondása kérdéseket vethet fel Lengyelország nemzetközi tevékenységének jövőbeli irányairól, hiszen a lengyel diplomácia irányítójaként egyike volt azoknak, akik fáradhatatlanul küzdöttek a nyugati intézményekbe való integrálódásért és Kö- zép-Európa egyértelmű felkarolásáért — vélekedett tegnapi jelentésében a The New York Times közép-európai tudósítója. Azt írta, hogy a miniszter helyzetét a volt kommunistákból álló kormány ásta alá. — Jóllehet, a nyugati kormánytisztviselők nem mindig értettek egyet Andrzej Olechowski szía miniszter? kommunisták vós fellépésével és a lengyel NATO-tagság szüntelen sürgetésével, ennek ellenére sokan közülük elfogadták a miniszter véleményét, amely szerint az észak-atlanti szövetség vé- dernyője nélkül Lengyelország egy kiszámíthatatlan Oroszország és a Nyugat közötti légüres térben vergődne — mutatott rá Jane Perlez. Megjegyezte, hogy a Nyugathoz való közeledést pártoló lengyelek jelentős veszteségnek tekintik a külügyminiszter lemondását: szemükben Andrzej Olechowski volt az, aki útjára indította az ország csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. A hét végén három alapítvány (a Konrad Adenauer, a Friedrich Naumann és a Magyar Nemzet) száznál is több magyar újságírót volt képes egy terembe ültetni, hogy megvitassák a médiaháború-médiabéke nagy kérdését, mégpedig Egy csónakban cím alatt! Nem semmi — mondták többen, amikor együtt látták Mester Ákost és Pálfy G. Istvánt, Ungvári Tamást és Lovas Istvánt, R. Székely Juliannát és Bencsik Andrást, hogy csak néhány „sztárt” említsek név szerint a két nagy sajtótáborból. Pénteken és szombaton valóban heves, de udvarias vitában megszólaltak a tavalyi „nagytakarítás” győztesei és legyőzöttei, a hatalomhoz közel álló és ma valóban karrierjük csúcsán fényeskedő „liberálisok” (érdekes, hogy szocialista újságírót legfeljebb elvétve lehetett észrevenni), de nem hallgatták el véleményüket a tavalyi .szőnyegbombázás áldozatai, a kirúgottak, a képernyőről leradírozottak sem. A vitaindító előadásokat külföldön alkotó neves magyar toliforgatók tartották: John Lukacs az Egyesült Államokból, Georg Paul Hefty Németországból, Oplatka András a Neue Zürcher Zeitungból, Kende Péter Párizsból. Megszólalt Pető' Iván, Szabó Iván, sőt még Kis János, az SZDSZ alapító elnöke, a párt szürke eminenciása is. Érdekes, mennyire visszafogott és csöppet sem diadalmas felszólalással rukkolt elő Kis János: még azt is megengedte magának, hogy kijelentse: szükség van konzervatív sajtóra is! Ezt a tavalyi „győztesek” közül többen elmondták, persze jámbor óhaj formájában, mert — mint a másik tábor Kedvező a nemzetközi visszhang Megoldódott a háromhetes olasz kormányválság Bányász Kató, lapunk tudósítója jelenti Rómából Péntek délután Oscar Luigi Scalfaro olasz államfő Lamberto Dini volt kincstárügyi minisztert bízta meg az új kormány megalakításával. Ezzel végre megoldódott a 23 napig tartott kormányválság, amely során a végsőkig kiéleződött a pártok és politikusok közti polémia. A december 22-én lemondott Silvio Berlusconi és híveinek csoportja görcsösen ragaszkodott vagy egy második Berlusconi-kor- mány alakításához vagy az idő előtti választások azonnali kiírásához. A közép- és baloldali ellenzék mindennap a legkülönbözőbb, gyakran egymásnak ellentmondó javaslatokkal állt elő, sürgetve a választásokat, illetve minél későbbre kérve időpontjuk kitűzését. Scalfaro megoldásával most mindenki elégedett, maga az államfő is kijelentette, hogy ennél jobban nem történhetett volna. Lamberto Dini nem politikus, nem tagja a parlamentnek, a Berlus- coni-kormányba is pénzügyi szakértőként került, a kincstárügyi tárcát kapva (Olaszországban a pénzügyminisztérium három részre van osztva: mérleg-, kincstár- és pénzügyminisztériumra), miután 20 évig a Nemzetközi Valutaalap munkatársa, majd pedig 15 évig az Olasz Nemzeti Bank vezérigazgatója volt. Mint a szokásos formula szerint fenntartással fogadott megbízatása utáni sajtó- nyilatkozatában kijelentette, Dini kormányát is szakértőkből, nem pedig politikusokból kívánja összeállítani. így tehát nem is fog tanácskozni a pártokkal, amelyektől független marad, úgynevezett „super partes” kormányt létesítve, amire ez lesz az első eset az olasz köztársaság történetében. Ezért elégedett mindenki, kivéve az újjáalapított kommunista párt vezetőit. Az új kormány programját négy pontban határozta meg a megbízott miniszterelnök: a legsürgősebb a gazdaság szanálása, mielőbb módosításokat kell végrehajtani az 1995-ös pénzügyi terven. A második helyen áll a nyugdíjreform, törvénnyé alakítva az állam és a szakszervezetek közti megállapodást. A harmadik, megoldásra váró, fontos kérdés a televízióadók rendezése, olyan törvényt hozva, amely biztosítja az egyenlő feltételeket az állami és magánadók számára, megakadályozva, hogy egy kézbe több adó kerüljön, mint éppen Silvio Berlusconi, volt miniszterelnök esetében. Az új kormány negyedik célja: a tartományi választások megreformálása, lehetőleg még a tavasszal esedékes helyhatósági választás előtt. ' Az olasz törvények nem ismernek „határidős kormányt”, Berlusconi mégis meg van róla győződve, hogy hamarosan visszatérhet a miniszterelnöki palotába, mert júniusban új választás lesz és ismét győzni fog. Ez azonban egyáltalán nem biztos, sem a választás, sem a győzelem. A volt koalíció két főpártja, a Hajrá Itália és a Nemzeti Szövetség szerint Lamberto Dini kormányának egyetlen feladata a választás előkészítése, amivel nem ért egyet sem az államfő, sem az ellenzék, sem a koalíciót elhagyott Északolasz Liga, mely utóbbi vezére, Umberto Bossi azt mondotta, hogy Berlusconi unalmában meg is halhat a választásokra várva. Ha a Dinikormány beválik, nem lesz szükség előrehozott választásra, talán sikerül megvárni az országgyűlési ciklus végét. Ez jót tenne Itália külföldi hírnevének is, amelyet alaposan megtépázott a sok kormányválság. Máris kedvező a nemzetközi visszhang, Dinitől jó vezetést vár a világ. A nagyvilág hírei áí Az „erkölcsi rabszolgaság” újabb formáira figyelmeztetett tegnap II. János Pál pápa Manilában mintegy négymillió hívő előtt. * Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) Jörg Haider elnökletével hétvégi linzi rendkívüli kongresszusán nevet változtatott: az új névből kikerül a „párt” és az „osztrák” szó, s marad a „szabadság”, amelynek magyarra lefordíthatatlan német változata, a „Die Freiheitlichen (F)” utalás a liberális szabadságbarát irányvonalra. Ismeretlen tettesek robbanótöltet nélküli páncéltörő rakétát lőttek ki tegnap egy hebro- ni zsidó telepes házára. A támadás csak anyagi kárt okozott — közölték katonai források. Egyelőre nem tudni, hogy a közeli támaszponton gyakorlatozó izraeli katonák célt tévesztett rakétájáról vagy palesztin merényletről van-e szó. * Visszavitték a guan- tánamói amerikai haditengerészeti támaszpontra a Kajmán-szigeteken tartózkodó kubai menekültek első csoportját — közölték hivatalos források. •fc Ismeretlen fegyveresek meggyilkolták Algéria egyik legális ellenzéki pártja, a Nemzeti Fel- szabadítási Front hat tagját — közölte szombaton az APS algériai hír- ügynökség. TUDÓSÍTÁS Egy csónakban? szónokai hangoztatták — a mai torz piaci viszonyok és a hatalmi nyomás következtében szüntelen haldoklásra vannak kárhoztatva a konzervatív lapok, ugyanis megnézheti magát az a vállalat vagy cég, amely hajlandó hirdetni konzervatív lapban, s azt is kiemelték, hogy a „pártatlan” terjesztőhálózat nem éppen a rezsimmel szemben álló lapokat favorizálja. . A Pest Megyei Hírlap olvasói jól ismerik ezt a problémát, ezért hadd írjak a felszólalások egy-két csemegéjéről. Már Oplatka András, az egyik legnevesebb svájci újságíró is döbbenten mondta el, menynyire nevetséges a hazai szóhasználat, amely „liberálisnak” nevezi a Magyar Hírlap, Népszabadság, Kurír stb. orgánumok körül nyüzsgő zsurnaliszták tömkelegét. Oplatka szerint ezeket helyesebb lenne baloldaliaknak nevezni. Bencsik András, a kinyírt Pesti Hírlap egykori és az Új Demokrata hetilap mai főszerkesztője továbbment: szerinte nem konzervatív és liberális, hanem inkább szabad és kolla- boráns újságírókról kellene beszélni, ugyanis az utóbbi csoport, amely oly könyörtelen volt az An- tall-kormánnyal szemben, ma inkább elfedi, mint feltárja a bajokat, holott ma katasztrófa veszélye fenyegeti a demokráciát és a szabadpiaci gazdaságot. Bencsik szerint a mélyben oly súlyos feszültségek érlelődnek, hogy még robbanás is bekövetkezhet, s ennek felelőssége nagyban fogja terhelni a kollabo- ráns újságírókat. Sugár András kifejtette: a „liberális” szó az egész világon szabadelvű, toleráns, a másságot jól viselő, béketűrő embert jelent, ám a magyar liberális valami egészen más: intoleráns, gyűlölködő, kirekesztő és hazug. Ezért ő is támogatja a „kollaboráns” jelző meghonosítását, így legalább nem lesz különbség lényeg és elnevezés között... Pálfy G. István elmondta, hogy a temető csendje honol médiabéke helyett; a már legyőzőiteket újra le akarják győzni, nincsenek szabadpiaci viszonyok a sajtóterjesztésben, a hirdetések elhelyezésében. Szénási Sándor, a rádió és a televízió egyik kollaboráns sztárja elismerte, hogy a sajtóban „balliberális” túlsúly van, szerinte ez szomorú jelenség, de azt állította, hogy ennek oka a konzervatív sajtó „szakmai igénytelensége”. Egy-két felszólaló kikérte magának, hogy a nagy teljesítményeiről éppenséggel nem ismert Szénási — mint holmi tévedhetetlen pápa — ítéljen elevenek és holtak felett, osztogatva a tehetségjegyeket. Végül kiderült, hogy beszélgetni tudnak egymással a sajtó szorgos méhecskéi, bármely oldalon is álljanak. A valóságos médiabékéhez azonban több kellene: a győztesek értsék meg, hogy túlgyőzték magukat, és ez nem tarthat örökké, s ha valóban hívei a sokszínű sajtónak, akkor tenniük is kellene valamit az igazi szabad versenyért. Mert közeleg 1998, amikor felcserélődhetnek a szerepek, s a legokosabbak miért ne gondolkoznának előre? T. A. (Jegyzetünk a 3. oldalon)
