Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

HÍRLAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM Ára: 17,50 forint 1995. JANUAR 12., CSÜTÖRTÖK Tel-avivi politológus A teátrum Viccelni szokott állatokról szíveket és lelkeket a fegyverével, és újságírókról védő' szentély most elsült (7. oldal) (8. oldal) (16. oldal) Izraeli újságírót fenyegetnek Zuglóból Lapunknak nyilatkozva Breu­er Péter Izraelben működő új­ságíró elmondta, hogy nemré­giben Magyarországról halá­losan megfenyegették. Breu­er jó pár hazai újságot, illetve esetenként a Magyar Rádiót tudósítja a Szentföldről. Az izraeli újságíró szerint Pál­mai Tamás magyarországi új­ságíró, a Magma Press Bt. munkatársa nemrégiben tele­fonon többek között azt kö­zölte vele, hogy „kitapossa a belét”, de előtte még itthoni barátai segítségével „kiirtja a magyarországi sajtó minden területéről”. A Magma Press Bt. egyébként három napon belül helyreigazítást és 500 ezer forint kártérítést követel a Pest Megyei Hírlaptól, ami­ért lapunk annak működési színhelyéül „egy zuglói lakás konyháját” nevezte meg. A Magma Press Bt. egyébként helyreigazításra és bocsánat­kérésre kérte föl az izraeli A Hét Tükre című hetilap mun­katársát, Naftali Krauszt is, aki velünk egy napon azt kö­zölte, hogy „Budapesten Magma néven dilettáns álhír­ügynökség működik”. H. J. Szlovákia érdekeit szolgálja a magyar kormány? Duna-vizet kaphatnánk Ausztriától A Fidesz, a KDNP, az MDF és az FKGP ellenzi, hogy a szigetközi vízpótlást a dunakiliti tározó feltöltésével és fenékküszöb építésével oldják meg — jelentette be a négy párt tegnapi közös sajtótájékoztatóján Illés Zol­tán, a Fidesz környezetvédelmi szakértője. Illés szerint érthetetlen, hogy a kormány mai ülé­sén miért csak erről az egy változatról tárgyal. Az el­lenzéki pártok szerint úgy­nevezett szivornyázással kellene megoldani a Sziget­köz problémáját. Ez a költ­ségkímélő eljárás a gáton át szivattyúzva juttatna vi­zet a kiszáradt mederbe. Il­lés Zoltán azt is leszögez­te: a jelenleg használt díze- les szivattyúzás sem rossz, és a kormány állításától el­térően nem is olyan költsé­ges. Illés elmondta: tudo­mása szerint ez az eljárás napi 400 ezer forintba ke­rül, s érthetetlen, hogy ez­zel szemben miért költe­nek erre 2,5 millió forin­tot. Elhangzott: a dunakili­ti tározó feltöltése és a fe­nékküszöb építése csak­nem egymilliárd forintba kerülne. A négy ellenzéki párt töb­bek között azért sem ért egyet ezzel a megoldással, mert hátrányosan érintené a magyar pozíciót a Hágai Nemzetközi Bíróságon. Azt is hangsúlyozták: egy 1994-es országgyűlési hatá­rozat szerint a kormány nem támogathat olyan meg­oldásokat, melyek összhang­ban vannak az eredeti 1977-es szerződéssel. Illés Zoltán a sajtótájé­koztatón felvetette: nem el­képzelhetetlen, hogy Ma­gyarország Ausztriától kér­jen segítséget. Szerinte ugyanis megoldható lenne, hogy a Dunát egy 30 kilo­méteres csatornán keresztül Ausztriából tereljék vissza a kiszáradt mederbe. Végül elhangzott: a tározó feltölté­se és a fenékküszöb építése kizárólag Szlovákia érdeke­it szolgálná. Léha fogyasztók Az energiaszolgáltatók illetékes nyilatkozói meg­hatóan ecsetelik intézményeik sanyarú helyzetét. Azt, hogy a fegyelmezetlen, nem fizető' fogyasztók miatt a tönk szélén állnak, s anyagi helyzetük már-már tarthatatlan. Nincs más választásunk — mondják —, kényte­lenek vagyunk szigorú intézkedésekkel rábírni az élősködőket arra, hogy pontosan fizessenek. En­nek hallatán az embert az együttérző sírás kerül­geti, hiszen sajnálja a nagylelkű energiaszolgálta­tókat, akik megelőlegezik azt az energiát, amire a díjat utólag szedik be, s ezáltal örökké hátrányos helyzetben vannak. És ha egyszer a vendéglősök, a taxisok és a borbélyok is efféle panasszal áll­nak elő, akkor már egészen biztos, hogy a polgár nem bírja tovább, és telebőgi a zsebkendőjét. Ami az említett intézkedéseket illeti: elsősor­ban a villany és a gáz kikapcsolásáról, illetve a mérőberendezések leszereléséről van szó. Végre egy határozott lépés! Fizessenek csak a potyázok, akik visszaélnek az elektromos művek és a gázmű­vek jóhiszeműségével, akik fütyülnek a díjakra, miközben másra szórják el a pénzüket. A jóravaló illetékesek felfestették nekünk a ró­zsás jövőképet: az előre fizetés nagyszerű lehető­ségét, amikor is majd mágneskártyára kapjuk az energiát. Akkor aztán vége lesz ennek a felelőt­len, dorbézolás, hejehujás világnak, amelyben visz- szaélhet a léha polgár a szociálisan érzékeny kor­mányzat jóindulatával és bőkezűségével. Bánó Attila Uráncsempészeket fogtak Uráncsempészeket fogtak el a határőrök még tavaly decem­ber 10-én. A hírt azonban csak egy hónappal később hoz­ták nyilvánosságra. A késedelmet a nyomozás érdekével in­dokolták. Mint a határőrség illetékese elmondta: az illegális szál­lítmányt négy szlovák állampolgárnál találták meg, akik egy Nissan és egy BMW típusú gépkocsival jelentkeztek kilépésre Hegyeshalomnál. Egy 7 deciliteres üvegben 1,7 kilogramm, feltehetően a FÁK-országokból szárma­zó uránt rejtettek el. A négy szlovák természetesen őri­zetben van. Öko-eurorégió státus Fejlődhet az Ipoly-vidék Évente mintegy kétszázötven darab tartálykábelt állít elő a Bugyin működő Fém­műszer Kft. A telefongyár egykori telephelyén kialakított üzemben a megrendelé­sektől függően mintegy 30-50 embert foglalkoztatnak Talum Attila felvétele Mint arról már beszámol­tunk, Ipoly Szabadegyetem címmel a múlt év végén a térség kultúrájával, gazdasá­gi helyzetével, történelmé­vel, illetve környezetvédel­mi kérdéseivel foglalkozó, előadásokból és kötetlen eszmecserékből álló kur­zust rendezett Balassagyar­maton az Ipoly Unió, az Észak-magyarországi Kö­zösségszolgálat, valamint a Szent István Király Alapít­vány az Ipoly-mente kultúr­körért. A szabadegyetem résztvevői — a rendezvé­nyen született elhatározá­suknak megfelelően — a na­pokban megfogalmaztak egy nyilatkozatot, melyben felkérik az Ipoly Uniót: has­son oda az illetékeseknél, hogy a Pest és Nógrád me­gyét, valamint szlovákiai te­rületeket érintő Ipoly-víz- gyűjtőterület mielőbb úgy­nevezett öko-eurorégió stá­tust kapjon. A mintegy 5600 km2-t ki­tevő Ipoly-vidék, melynek területén hozzávetőlegesen 300-400 ezer ember él, egy­koron virágzó kultúrával és gazdasággal rendelkezett, mostanra viszont — „kö­szönhetően” elsősorban a politikai alapon meghúzott országhatár által való szét­választásnak — már-már ki­látástalan helyzetbe került. Túlzás nélkül állítható: mind gazdasági, mind kultu­rális, mind könyezetvédel- mi szempontból válságöve­zetté változott. A régió, a bevezetőben említett nyilatkozat megfo­galmazói szerint szlo­vák—magyar együttműkö­déssel, s az Európai Közös­ség által több helyütt alkal­mazott közigazgatási for­ma, az öko-eurorégió stá­tus elnyerésével, ami az or­szághatár „légiesítését” vonná maga után, újra fej­lett térséggé válhatna. Olyan vidékké, ahol a mos­tani gyakorlattól eltérően elsősorban a helyi munka­erőre építenek. Egy kör­nyezet- és természetbarát gazdaság létrehozása ré­vén, elérhetővé válhatna a szegénység felszámolása, s ezzel párhuzamosan sta­bilizálódhat a lakosság helyzete. R. Z. Újságírók egy csónakban A többéves médiaháború megrontotta a lég­kört az újságírók között. A január 13—14-i médiakonferenciánkkal a szakmai megosz­tottság megszüntetésére, illetve az eltérő, motiváló tényezők kölcsönös megismerésé­re teszünk kísérletet. Ezt Boros István, a Magyar Nemzet Újságíró Alapítvány kura­tóriumának elnöke jelentette ki tegnap Bu­dapesten, az „Egy csónakban..., avagy kor­szerűség és hagyomány, kormánypártiság és ellenzékiség, liberális és konzervatív stí­lusjegyek a magyar sajtóban” című tanács­kozás programját ismertető sajtótájékozta­tón. A nyilvános médiakonferenciát a Ma­gyar Nemzet Újságíró Alapítvány, a Kon­rad Adenauer Alapítvány és a Friedrich Na­umann Alapítvány közös szervezésében rendezik. „Milyen legyen a sajtó?” címmel a jövő kérdéseit taglalják: Elek István, Gerő András, Giczy György, Halmai Gá­bor, Kis János, Pokol Béla és Tőkéczki László.

Next

/
Thumbnails
Contents