Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. JANUAR 12.. CSÜTÖRTÖK Az egyiptomi külügyminiszter kezdte a lázadást Kegyeletsértő döntés Izraelben? Az izraeli külügyminisztérium a minap elhatározta, hogy ezek után nem követelik meg a külföldi politikusoktól a Jád Vásém nevű mártírmúzeum meglátogatását. A jeruzsálemi parlamentben jobb- és baloldali politikusok egyaránt támadják A jeruzsálemi külügyminisztérium a héten úgy döntött, hogy a jövőben nem kötelezik a hivatalosan Izraelbe érkező külföldi politikusokat a Jád Vásém Intézet fölkeresésére. Eddig ugyanis az Izraelbe érkező külföldi politikusok első és kötelező napirendi pontja a második világháborús zsidó áldozatoknak emléket állító jeruzsálemi Jád Vásém Intézet meglátogatása volt. A jeruzsálemi külügyminisztérium mostani döntéséhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy nemrégiben Amr Mú- sza egyiptomi külügyminiszter csak hosszas meggyőző hadjárat után volt hajlandó meglátogatni az említett intézetet. Músza külügyminiszter ugyanis kijelenteta Rabin-kormány döntését. te, hogy személy szerint neki, valamint az egyiptomi népnek semmi köze sincs az európai zsidóság tragédiájához, s ezért kívánta megtagadni vendéglátóinak a kérését. A külügyminisztérium határozata nagy fölhá- borodást váltott ki a Kne- szetben, az izraeli parlamentben. Seváh Weiss, a parlament munkapárti elnöke érthetetlennek tartotta a döntést, mert szerinte a Jád Vásém fölkeresése egyenlő az Izraelbe szóló belépési engedéllyel. Elijáhu Ben-Eli- szár és Űzi Landau, az ellenzéki Likud-tömb képviselői követelték Jichak Rabin miniszterelnöktől az általuk szégyenletesnek nevezett külügyminisztériumi határozat érvénytelenítését. Hering József Ha nem a bőrére menne az ország egész lakosságának, akkor ugyanolyan jól mulathatnánk a május óta regnáló kormány gyakorlatán, mint ahogyan a külföld mulat. De a hazai lakosság a leghétköznapibb módon érzi a bajokat. Az országos vásárokon a közönség általában derül a mutatványos bódé szemfényvesztésein, itt fontosabbról van szó. Ráadásul a rászedés, a nézők elkápráz- tatása nem is múlt májusban, hanem sokkal korábban kezdődött. A ’80-as évek végén, még a mindenható egypárt idején meghirdették a gazdaság felszabadítását a kommunista béklyók alól. Az akkoriban hozott néhány kulcs- fontosságú jogszabály kétségkívül elősegítette a magánszféra erősödését. Arról közel egy évtizede nem szól a krónika, hogy kiket hozott helyzetbe ez az intézkedéssorozat. Nem kell nagy elmeél annak kitalálásához, hogy azokat hozta helyzetbe, akik a gazdaságon belül addig is kulcspozíciókat foglaltak el. A kívülrekedt szegénylegények meg a fejüket kapkodhatták, s arra vártak, hogy előbb-utóbb hozzájuk is odaszegődik a szerencse. Ez az odaszegődés azóta sem történt meg. A négyéves, konzervatív párti uralom nem tudott áttörést végrehajtani. Ebben — azt mondhatjuk — nem is volt nagyon hibás. A rendszerváltozásnak ugyanis békésen kellett történnie. Mostanában olvashattuk azt a bizonyos rózsadombi nyilatkozatot, de ha hazánkban semmi sem történt volna, akkor is tudjuk, hogy a nagyhatalmak sok mindenben előre megállapodtak. Ebbe a megállapodásba nemcsak a békés átmenet általában tartozott bele, hanem valószínűleg az az akkoriban váratlan esemény is (amit csupán illusztrációnak foghatunk fel, mert számos hasonló is akadt), hogy a börtönbe zárt Honeckert hirtelen Chilébe repítették. Ha pedig az átmenetnek békésen kellett történnie, akkor a hatalomátvétel pillanatában — 1990 május-júniusában — az örökölt hagyatékot (22 milliárd dolláros államadósság, érintetlen karhatalom és hadsereg, addig végzett privatizálások stb. stb.) érintetlenül át kellett venni. Ráadásul a szabad választásokon uralomra jutott konzervatív kormánynak apparátusa sem volt ahhoz — vagy ha lett volna, nem tudta ütőképes csapattá szervezni —, hogy jogi eszközökkel gátat vessen a korábbi jogi szabályozás által hagyott játéktérben a szabad gyarapodásnak. Hogy ez a hatékony jogi szabályozást biztosító együttes nem állt össze, legjobban az igazságtételi törvény körüli számos elbukás, Vajdasági magyarok egymás ellen Puccs a topolyai önkormányzatban Az egyre nagyobb hataloméhséget kifejezésre juttató VMSZ vidéki tagjai sem képesek elviselni, ha valamelyik, túlnyomóan magyarlakta városban nem ők uralkodnak. Legutóbb ugyanis a Vajdasági Magyarok Szövetségéhez tartozó topolyai önkormányzati képviselők, a Szerb Szocialista Párt és a Szerb Megújhodási Mozgalom tagjaival szövetkezve megbuktatták dr. Agyanszki János polgármestert, Januskó Lászlót, a végrehajtó bizottság elnökét, valamint a teljes városi „kormányt”. Az utóbbiak mindannyian az Ágoston András vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéhez tartoztak. így a VMDK elvesztette utolsó helyi ön- kormányzati vezetőségét is. Mint ismeretes, korábban szakadás történt Szabadkán és Zentán is, ott azonban nem volt szükség ilyen rajtaütésszerű és látványos megoldásra, mivel a VMDK-ból kiválók és a VMSZ-hez csatlakozók csoportja döntő létszámfölényben van a VMDK-sokkal szemben. Nehéz és felesleges is volna a délvidéki magyarság politikai vezetése egyre élesebb szembenállásának okait boncolgatni, tény azonban, hogy gyakorlatilag ketté- (vagy ki tudja hányfelé) szakadt a vajdasági magyarság, s ezért elsősorban a politizál- gató helyi, magukat potentátoknak képzelők okolhatók. Az immár pörösködé- sig fajuló torzsalkodás levét mindenképpen a déli határokon ■ túl élő magyarok fogják meginni. A nagyvilág hírei * Csóti György országgyűlési képviselő az MDF képviseletében ma Brüsszelbe utazik, ahol meghívott vendégként részt vesz az Európai Néppárt elnökségi ülésén. Onnan továbbutazik Angliába, hogy részt vegyen a Nemzetközi Demokrata Unió (IDU) és az Európai Demokrata Unió (EDU) végrehajtó bizottságának ülésén. *Az idén Magyarország feláldozza a növekedést a gazdaság stabilizálásának oltárán — írta legutóbbi számában a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági lap. % Letartóztatott a Fülöp- szigetek rendőrsége két férfit, akiket azzal gyanúsítanak, hogy merényletre készült n. János Pál pápa ellen. Az egyházfő ma érkezik Manilába, ahol ázsiai— csendes-óceáni körutat kezd. Hivatalos kínai adat szerint 17,5 százalékkal nőtt tavaly az ország ipari termelése, és elérte az I billió 618 milliárd jüanos (kb. 190 milliárd dolláros) értéket. (b. m.) Duray az alapszerződésről Ha a magyar—szlovák alapszerződés előkészítésével kapcsolatos tárgyalásokon nem hallgatnák meg a szlovákiai magyar pártok véleményét, akkor valószínű, hogy ezek a tárgyalások kátyúba jutnak — nyilatkozta a SME című szlovák ellenzéki napilap tegnapi számában Duray Miklós, az Együttélés mozgalom elnöke. Duray azt hangsúlyozta, hogy a szlovák parlament magyar koalícióját alkotó Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a VÉLEMÉNY Magyar Polgári Párt kész erről a témáról a kormánnyal tárgyalni. „A kérdés azonban az, vajon a kezdeményezésünket Vladimír Meciar kabinetje elfogadja-e?” — mondta. Hozzátette, hogy olyan helyzetek is várhatók, melyekből szükségszerűen következik majd a tárgyalási kényszer. Ezt alátámasztva példaként említette Duray az európai stabilitási egyezmény előkészítését megelőző munkát. Mutatványosdi a régiek kitartó ellenzése és már majdnem sikere mutatja. Vagyis a rendszerváltozás gazdasági haszonélvezői túlnyomó hányadban nem azok lettek, akiket a szavazók akkori többsége szeretett volna. Ez azonban — ismételni kell — a békés átmenet kényszerű és a lakosság túlnyomó többségét hátrányosan érintő velejárója volt. A nagy mutatványos cselekedet abban rejlett, hogy a régi — és amint láttuk, minden gazdasági hatalmat átmentő — garnitúra négy éven át el tudta hitetni, hogy a rendszerváltozás igazi haszonélvezői a konzervatív oldalon keresendők. Azt is el tudta hitetni, hogy korrupciótól megfertőzött kormányzatot kell lecserélni. Azt is - elhitette, hogy nem kell beszélni a régi rendszer gazdag, hatalmas vagyonnal rendelkező szervezeteiről (a szakszervezetektől kezdve az ezerféle egyesületekig, szövetségekig), mert ott szinte üres kasszák várják az idők jobbra fordulását. Paradox módon, ma, a szociálli- berális kormány idején többet tudunk meg az eleddig majdhogynem titkosan kezelt történésekről, mint korábban. így tudtuk meg, hogy egy gazdasági társaság — amelynek vezetéséből a miniszterelnök a tanácsadói jelentős hányadát kiválasztotta (más kérdés, hogy jobbnak látták az egész tanácsadósdit csendben megszüntetni) — a nyári forintleértékelés során csupán abból, hogy jó pár napon át devizában tartotta pénze egy részét, potom 265 millió forintos extrabevételre tett szert. Ezek azok a különleges megérzések, amikről csak a zárt intézetek ápoltjai hiszik el, hogy a véletlen művei. A szegény belhonos állampolgár ugyanezen leértékeléssel egyik napról a másikra forintkészlete értékének több mint 8 százalékát veszítette el. Amióta a csapat kormányon van, ez a mutatványos játék változatlanul szemlélhető. A gazdaságban a következő problémák jelentkeznek: megakasztották a lassan beindult fejlődést. Az érzékeny külföldi tőke nyomban visz- szahúzódott. Azt nem vallják be, hogy milliárdos nagyságrenddel kevesebb külföldi tőke érkezett az elmúlt évben, helyette azt halljuk, hogy hozzánk érkezett a legtöbb. Azt már a nézőközönség nem tudhatja meg, hogy két éve hányszoros volt a hozzánk érkező pénz, s ez a viszonyszám hogyan csökkent tavaly. A belföldi gazdaságban az eddig visszafogott infláció az idén jócskán elszabadul. A háztartási energiaárak közel 70 százalékos emelése mellett jött valamennyi élelmiszer, közszükségleti cikk árának drasztikus emelése. A többi ár ezek után kúszik, s ezenközben a nyugdíjas megtudhatta, hogy márciusban már 10 százalék emelésre számíthat (a 40-50-60-70 százalékos áremelések után három hónappal). A mutatványos legnagyobb tette az, hogy elterelje a bámész közönség figyelmét arról, ami valójában történik. A mai politikában először a gazdagok megadóztatását ígérték be. Aztán az oktatásra fordítandó összegek 10 milliárdos nagyságrendű emelését. Aztán a privatizáció múltbeli visszaéléseinek felderítését. (Ez ideig ezekről nem hallottunk, de a folyó szállodaprivatizációról annál többet.) Megkapta a közvélemény az újabb rágni- valót: a kormányt át kell alakítani. Most mégsem alakítják át. A 13. havi fizetés esetében a beosztottak éppúgy kioktatták a miniszterelnököt, mint a szilveszteri kabaré készítői. A megyei vezető bírák elleni fegyelmi kemény figyelmeztetés még a független bíróság számára is, amiként a tényfeltáró bírák is megkapták a magukét minisztertől, pártvezértől. Egyetlen szerencse, hogy számos mai politikus vagy maga is kompromittálta magát a régi diktatúrában, vagy közeli hozzátartozója miatt kénytelen hallgatni (ezek különben korántsem a besú- gást végezték, hanem a kapott „anyagot” értékelték). Különben a törvény végrehajtását még jobban altatnák. Nemcsak a már félig kifosztott termelőszövetkezetek kivételező preferálására történnek előkészületek,, hanem visszaállamosítják a tönkrement vállalatok egy részét is. Ez azt jelenti, hogy a meghúzott nadrágszíj még tovább marad meghúzva. „Több mézet a madzagra” — hangzott a politikai bennfentesek szlogenje egy évtizeddel ezelőtt. Most ezt folytatják: az autóimport korlátozását, az egyéb nyerészkedő import megregulázását ígérték, aztán pár nap múlva rájöttek, hogy előbb a jogszabályokat kellene elolvasni, aztán az európai beilleszkedésünk eddigi okmányait is ismerni kellene, mert enél- kül a „szakértő” kormányzat volt mozgalmi-titkár szakértői bizony néhány nap múlva vagy visszavonják a nyilatkozatot, vagy azok a semmibe vesznek. Mindez úgy zajlik, hogy közben a bebetonozni szándékolt hatalom eróziója megállíthatatlanul halad előre. Egyetlen bizakodásuk: a beetetett balek, a választópolgár gondolkodni úgysem képes, a hírközlés meg elfoglalhatja magát cse- csenekkel, bosnyákokkal, esetleg — ha már nagyon kell valami belföldi is — a kukákba kitett újszülöttekkel. Negyven éve is abban bízott a hatalom, hogy az erős vasabroncs jól szorítja a polgárt. Akkor tévedtek. i ^ ar^ányi (Harsányt László)
