Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-05 / 285. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. DECEMBER 5., HÉTFŐ Megkérdeztük Hová viszik a tilosban hagyott autókat? Aki tilosban parkol Budapesten, meglepődve tapasz­talhatja, hogy járművének csak a hűlt helyét találja. Hová szállítják a szabálytalanul parkoló autókat? — érdeklődtünk Palásti Lászlótól a csepeli rendőrség ügyeletén. — Általában ide kerül­nek az autók Csepelre, a régi Merkur-telepre — kezdte válaszát. — A na­pokban tisztogatjuk azt az útvonalat, ahol az EBEÉ-tanácskozásra érke­ző delegáció elhalad. Az emiatt elszállított jármű­veket a Felvonulás téren vagy az Egyetem rakpar­ton találhatják meg a tu­lajdonosok, s a szállítá­sért nem kell fizetniük. Abban az esetben azon­ban, ha a gépkocsivezető egy olyan helyre áll, ahon­nan már egyszer eltávolí- tottuk a kocsiját, ki kell fi­zetnie a szállítási díjat — vagyis ötezer forintot. Ez az összeg egyébként a hét­köznapokra is érvényes, tehát aki bármikor tilos­ban parkol, ötezer forint ellenében kapja vissza az autóját Csepelen. V. Cs. Polgár mesterj elöltek a színpadon Sándorné Pálfalvy Beáta, Gémesi György, Papp Zoltán és Nagyhajú Béla a vitaesten A szerző felvétele Közel telt ház előtt ■ kezdődött meg szom­baton a négy gödöllői polgármesterjelölt fó­ruma a művelődési központ színháztermében. Gémesi György (Lokálpatrióta Klub), Nagyhajú Béla (független), Papp Zoltán (MSZP) és Sán­dorné Pálfalvy Beáta (SZDSZ—Fidesz) bemutatko­zásuk után egymásnak feltett kérdésekre válaszoltak, majd a közönség kérdezett. Az estről videofelvétel készült, amit ked­den és csütörtökön 17—19 óra között vetítenek a városi kábeltelevízión. Gémesi György polgármes­ter kifejtette, hogy a Lokálpat­rióta Klub helyi érdekek és ér­tékek szerint fogalmazta meg számon kérhető programját. Ebben a szellemben fogott ösz- sze az egyesületet támogató MDF- és KDNP-szervezet, a pártpolitikai csatározások nél­küli önkormányzati munkáért. Megállapította: a város költ­ségvetése rendben van, a testü­let megőrizte tisztaságát. Nagyhajú Béla két Galga menti község jegyzője huszon­öt éves közigazgatási múlttal úgy véli, hogy a polgármester­jelöltséget csak belső készte­tésből szabad vállalni, s az el­végzett munkáról majd a la­kosságnak kell beszámolni. Ezért indult független jelölt­ként, anyagi támogatást nem kapott, csak aláírásokat az ajánlóívére. Papp Zoltán mérnök el­mondta, hogy a gödöllői szo­cialisták tiszta, nyugodt kisvá­rosért kívánnak dolgozni, me­nedzserszemléletű városveze­téssel, szoros szövetségben a vállalkozókkal, szociálisan ér­zékenyen. Támogatják, hogy bármely párt tagja részese le­hessen a közéletnek, kívánják, hogy az egész város lokálpatri­óta legyen. Sándomé Pálfalvy Beáta, a GATE főtitkárhelyettese is pártpolitikától mentes önkor­mányzatot szeretne. A liberá­lis pártok nagy hangsúlyt he­lyeznek a környezetvédelem­re, a közoktatásban egyaránt fontosnak tartják az egyházi és állami iskolákat, s a nyelvta­nulásra is kihasználnák Gödöl­lő széleskörű testvérvárosi kapcsolatait. B. G. Aki újra megszületett Ott volt a kisiklott vonaton A mentősök az öt- JU venkét szajoli sé- Ifljv*fj rültből két nőt a v .ceglédi Toldy Fe­r enc Kórházba szállítottak, az egyik azóta már hazatért. Dr. Hidegkúti György, a traumatológiai osztály főor­vosa elmondta, a szörnyű tragédia utáni percekben te­lefonon jelentkezett a szol­noki Hetényi-kórház ügye­letvezetője, aki jelezte, hogy Szajolnál nagy vasúti szerencsétlenség történt. Ér­deklődött, a ceglédi kórház tudna-e fogadni sérülteket? Hidegkúti főorvos azt felel­te, természetesen, minden­ben számíthatnak a segítsé­gükre. Hamarosan meg is szervezték, hogy a kollégák közül mindenki bent le­gyen, akire szükség lehet. Bejött a röntgenorvos és asz- szisztens is. Időközben tele­fonon érdeklődött a Szolnok megyei tiszti főorvos és a szolnoki polgármester is. Az első órákban a balese­tet szenvedettek többségét a Szajol környéki kórházak­ba, Szolnokra és Karcagra vitték. A ceglédi intézetbe egy debreceni és egy tápió- szőlősi nőt vittek a mentő­sök, akiket az orvosok azon­nal elláttak. Az előbbinek mellkaszúzódása volt és gyaníthatóan bordatörése. A másik sérült agyrázkó­dást szenvedett, s darabos csuklótörést, amit helyére tettek. Alighanem műtétre is szükség lesz. A debrece­ni nő néhány perc múlva ha­zatelefonált. Mivel késő éj­szaka nem jöttek érte, az osztályon maradt és szom­baton reggel elvitték. A tá- piószőlősi fiatal nő állapota a főorvos szerint kielégítő. Végezetül Hidegkúti György elmondta, szombat hajnalig készültségben vár­tak, ám a mentősök újabb sérülteket már nem hoztak. Egyébként a Népjóléti Mi­nisztériummal is tartották a kapcsolatot. A kórházi ágynál szom­bat délután meglátogattuk Péter Melindát, aki másod­éves főiskolai hallgató Nyír­egyházán. — Az az igazság, hogy nem sokra emlékszem — kezdte beszélgetésünket. Éppen megnéztem az órá­mat: háromnegyed öt volt. Olyan érzetem támadt, mint­ha a szerelvényt rángatnák. Aztán egy ütést éreztem és elvesztettem az eszmélete­met. Amikor magamhoz tér­tem, azt éreztem, hogy be­szorult valahová a lábam és nem tudok mozdulni, vala­mi van rajtam. Segítségért kiáltoztam. Egy fiú lépett oda hozzám, s azt kérte, nyugodjak meg, mindjárt jönnek az emberek és kisza­badítanak. így is történt. Rögtön vittek a mentőautó­ba. Ezért nem láttam sem­mit. Én egyébként a máso­dik kocsiban utaztam, amelyben rajtam kívül még négyen tartózkodtak. Saj­nos, nem tudom, hogy ve­lük mi lett. — Hogy érzi magát? — A körülményekhez ké­pest jól... Elég nagy fájdal­maim vannak. Alig tudom mozgatni a lábaimat. A csuklóm eltört. A fejem ösz- sze kellett varmi. Zúzódáso- kat és agyrázkódást szenved­tem. Ennek ellenére szeren­csésnek mondhatom magam. — Volt-e arra utaló jel, hogy valami borzalom kö­vetkezik? — Nem emlékszem, csak arra, mintha a vonat ránga­tózna. .. — Amikor magához tért, mire gondolt...? — Ez az egész szörnyű­ség olyan volt, mintha rosz- szat álmodtam volna. Ara gondoltam: Uramisten! Ál­modom vagy ez megtörtén­hetett velem és tényleg ki­siklott a vonat? így utólag felidézve is nagyon furcsa érzés volt. Kiáltásokat és si­kolyokat hallottam, ám sem­mit nem láttam, mert a men­tősök mindjárt hoztak Ceg­lédre. — A szüleivel, hozzátar­tozóival beszélt-e már? ■—Végül is a mentős tá- piószőlősi volt. Azt mond­ta, a falumbeliek közül né- hányan éppen jöttek vala­kit meglátogatni. Kérte őket, hogy szóljanak anyá- éknak. Hála Istennek a szü­leim még pénteken az esti órákban be tudtak jönni hozzám. — Alig húsz órával a ka­tasztrófa után lelkileg mi­ként viseli a sokkot? — Még fel sem fogtam a történteket. El sem tudom képzelni, milyen érzés lesz, hogy nekem ismét vo­natoznom kell. Éppen teg­nap volt a névnapom... és ahogy itt az osztályon mondták — egyébként min­denki nagyon aranyos és kedves hozzám —-, a máso­dik születésem. Bevallom, az aggaszt, hogy a jövő hé­ten kezdődnek a vizsgák. Jó lenne, ha sikerülne elin­tézni, hogy január végén te­ltessem le őket. Nem szeret­nék egy évet halasztani. — Mielőbbi gyógyulást kívánok önnek. — Köszönöm szépen. Le­het, hogy meg kell operálni a kezem. Amennyiben nem, akkor talán nyolc-tíz nap múlva otthon lehetek. Fehér Ferenc Választási nagygyűlés Szentendrén Csökken a szocialisták népszerűsége Für Lajos: Bízom benne, hogy megszabadulunk végre ősi betegségünktől, a viszálykodástól Vimola Károly felvétele A Szentendrei Érdekvédel­mi Egyesület, az Izbégi Ba­ráti Kör, a Fidesz, valamint az MDF szentendrei szerve­zetei a sikeres önkormányza­ti választás érdekében koalí­ciót kötöttek október végén. A közös önkormányzati je­löltként induló szakembere­ket szombat este mutatták be a szentendrei művelődési központban. A nagygyűlé­sen részt vett Für Lajos, az MDF elnöke és a Fidesz par­lamenti frakciójának vezető­je, Deutsch Tamás. — Nincs igazán izzása a mostani választási kampány­nak — kezdte beszédét Für Lajos —, hiányzik belőle az erő, a lendület, ami magával ragadja az ország közössé­gét. Für Lajos véleménye sze­rint a mostani időszakra a csüggedtség, a lagymatag­ság jellemző, s ennek nem­csak a májusi választás ku­darca az oka, hanem az is, hogy az emberek csalódtak a győztes pártban. Az MDF elnöke kifejtette: a lakosság most kezd ráébredni, hogy a kormány ígéreteiből nem va­lósult meg semmi, sőt a költ­ségvetési tervezetből a társa­dalom, az ország érdeke elle­ni szándék világlik ki. — Most, az önkormányzati vá­lasztásokon legalább akkora a tét, mint májusban — mondta —, kiderül, hogy si­kerül-e a félrebillent demok­ráciát egyensúlyba hozni, hogy létrejön-e egy valódi önkormányzati rendszer. Fontos, hogy kik kerülnek be a képviselő-testületekbe és ezt a másik oldal is tudja — folytatta. Ezért hoztak számukra kedvező törvény- módosítást a választással kapcsolatban, s ez a szorult helyzet eredményezte, hogy az ellenzéki pártok összefog­tak. Bízom benne — mond­ta —, hogy megszabadu­lunk végre ősi betegségünk­től, a viszálykodástól, s együtt tudunk működni a si­keres jövő érdekében. — Májusban átrajzoló­dott az ország politikai térké­pe, s csupán egy párt mond­hatja magát győztesnek — szólt Deutsch Tamás az egy­begyűltekhez. — A többi öt párt, még az SZDSZ is, ve­szített. Az SZ-DSZ belépése a kormánykoalícióba tovább rontotta az esélyt, hogy a baloldallal szemben egy élet­képes polgári demokrácia al­ternatívája rajzolódjon ki — vélekedett. Deutsch Tamás szerint aggodalomra ad okot, hogy az SZDSZ ideo­lógiájában mindinkább köze­ledni látszik az MSZP-hez. Bírálta a kormányt, mert az — mint mondotta — a gyors, praktikus lépések he­lyett csak a választási kam­pányával törődik, erelyét a helyi pozíciók megerősítésé­re fecsérli. Népszerűsége csökken, ugyanakkor egy új tendencia szerint az ellenzé­ki pártok növekvő bizalmat élveznek. V. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents