Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-23 / 301. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 23., PENTEK Restár Sándor ha olvadok mikor a boldogság kék madarát sárgára festem át — álmomban ég felé nyújtóznak a fák és kiemelnek a szürkeségből nyírfa-magányom megreccsen a délutánban hóval borított ágaim integetnek a szerelem-szagu csendben melleid sziluettje vacog a fenyőfák árnyékában és izgalommal teli az irgalom fogadj magadba asszonyom! — mert így csak hóemberek fáznak... Fenyvesi Félix Lajos Egyedül Ki-ki egyedül egymagában mintha takarva Isten szavában, keresztként a roppant térben, egyetlen szívverés az örök időben. Galambosi László Éjféli ének Boldog bojtár jeget roppant, fejek fölé gyertyát lobbant. József dől az ajtófának, muzsikálgat Máriának. Ezüst holdban tej kotyog, dúdolnak a pásztorok: „Bátor fenyő havat zsákol, király lészen Jézuskából. Boróka a koronája, hóbundából a subája. Hogyha lendít napcsizmát, megkondul a csillagág.” Kopog a jég. Fénytoronyban boldog bojtár kürtje harsan. Deres kapuk mind megnyílnak, bárányokról gyapjat nyírnak. Kaskából bújt tyúk kotyog, hódolnak a pásztorok: „Bátor fenyő havat zsákol, király lészen Jézuskából. Vendégei játszó sasok, szarvashangú magaslatok. Szikláira jár a vad, pata tükröz szirmokat.” Keljetek! Keljetek sugarakkal. Jöjjetek! Jöjjetek madarakkal. Karját tárja, akit vártunk, szánról szállva citeráljunk. Járjuk körbe kisurunkat, gőgicsélő királyunkat. Lábacskáját lehelgessük, lángocskánkat lebegtessük. Mirhánk égjen, mint a rózsa hálálkodó aranybokra. Keljetek! Keljetek sugarakkal. Jöjjetek! Jöjjetek madarakkal Bátor fenyő havat zsákol, nagy király lett Jézuskából. Korbács ne gyötörje, lándzsa le ne döntse, hogyha koptat gyémántcsizmát, csillagág köszöntse. A festői centenárium zárókiadványa Szőnyi István grafikái egy kötetben Köpöczi Rózsa „A grafikus Szőnyi” — c. kötetének bemutatóját a festő lánya, Szőnyi Zsuzsa jelenlétében tartották meg a Litea könyvesboltban. A díszes kiadvány rendkívül olvasmányos. A magyarság és azon belül is Zebegény nagy festője húsz évig tanárkodott a Képzőművészeti Főiskolán. Tapasztalatait és a tanítással kapcsolatos gondolatait meg is írta, és a szerző az örökül ránk hagyott elméletét vizsgálja Szőnyi festészetének tükrében. (Ezért így oszlik fejezetekre: Arány, Téma, Technika, Kvalitás és a többi.) Köpöczi Rózsa tehát könyvének szerkezetében fejezetről fejezetre szembesíti a festő gondolatait magával az alkotóval. Az elméletét vizsgálja; azt, hogyan indul el a festői gondolat, hogyan kezd dolgozni... A zebegényi műhely egyik részlete Szőnyi általában vázlatokat készített, szüksége volt arra, hogy állandóan frissen tartsa a vizuális emlékeket. S annak ellenére, hogy neves nagymestere volt a Képzőművészeti Főiskolának, a nyarakat a természetben töltötte. A könyv színes anyaga a Zebegényi Szőnyi István Múzeum tulajdonában lévő akya- relleket és gouache-okát dolgozza fel. A raktár mélyén, fénytől elzárva őrzött anyagot, amit a közönség ritkán vagy egyáltalán nem láthat, de melyeket e szép könyv immáron közkinccsé tett. Szőnyi ezekkel a kis vázlatokkal készítette elő nagy temperaképeit. (Sajátos technikája révén a gouache átmenet az ak- varell és- a tempera között. Vízfesték, fedőfesték jellegű temperahatást tudott elérni vele.) Kinn, a természetben festette ezeket a kis képeket, azért olyan frissek. S némelyek olyan befejezettek, hogy föléinek egy-egy táblakép kvalitásaival. A zebegényi múzeumnak az anyaga — Szőnyi szinte a teljes grafikai életművét ott őrzik — megtalálható a kötetben; pontosan, a kétszázból kiválasztották a legszebb százhúszat. „A grafikus Szőnyi” című kötet — mondhatnánk azt is, hogy stílszerűen — szinte teljes egészében megyei produktum. A szerző Köpöczi Rózsa a zebegényi múzeum munkatársa, művészettörténész, a könyv kitűnő tervező- szerkesztője pedig Németh Zsuzsa festőművész, az intézmény igazgatója. A könyv grafikáján érződik a harmonikus együttműködés. A színnyomás a Váci Grafikai Műhelyben készült, s anyagilag is megyei intézmények támogatták a megjelenését. Jó, hogy a magyar mellett — angol — Rendes Rita fordítása — és német, (Szakács Dog- már) szöveget is tartalmaz. Ha számadást készítene a szakma az idei festői centenáriumokról — Aha Novák Vilmos és Derkovits Gyula is 1894-ben született — megállapíthatná, hogy a Szőnyi-cen- tenárium sikerült legjobban — hangzott el a könyvbemutatón. Talán épp azért, vagy annak ellenére — teszem én hozzá —, mert nem sikerült Szőnyi számára egy jelentős kiállítótennet találni a fővárosban. így és ezért került több helyre az életmű. Kiállították Zebegényben, Szentendrén, Újpesten, Rómában és Vácott. Szőnyi Zsuzsa, a festő Rómában élő leánya is igen elégedett volt rövid hozzászólásában az emlékévvel. Benne egyébként jelentős anyagi támogatóra is találtak ismét a zebegényiek. „A grafikus Szőnyi” című kötet anyagi bázisa a Magyar Könyv Alapítványtól származik, és megjelenését támogatta még a Magyar Hitel Bank „Művészeti Alapítványa”, a Pest Megyei Önkormányzat Művelődési Alapja, a Pest Megyei Monográfia Alapítvány és a Szőnyi István Alapítvány (amit a centenárium alkalmából hoztak létre), és felelős kiadója a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. A könyvbemutatón tulajdonképpen megismertünk egy másik nagyon komoly kiadványt is; a szentendrei nyári kiállítás katalógusát. Azért különös a jelentősége ennek a katalógusnak, mert szinte a teljes szentendrei kiállítás anyagát — ötven színes reprodukciót tartalmaz, azoknak a képeknek a másolatát is, amelyeket a magángyűjtők kölcsönöztek a kiállításra, és amelyek visszakerültek a magánlakások falaira. (A Nemzeti Galériában is csak a védett műtárgyak listája van meg.) Komoly munka, harminc helyről, magántulajdonban lévő képeket összegyűjteni, s az egész kiállítás anyagának biztosítási feltételeit előteremteni. Köpöczi Rózsa és Németh Zsuzsa tehát elmondhatja, hogy nehéz, de eredményes, jó évet zárnak, amihez magunk is csak gratulálni tudunk. Ónody Éva Szó'nyi István: Vasúti sínek Jubilál a budaörsi kórus A zene, az ének megemeli, megemelheti a mindennapokat, rangot adhat nekik. Atszellemültséget, mélyebb megértést. Jó volt ezért hallgatni a budaörsi Pro Musica kórus hangversenyét nemrégiben a templom szentélyében, ahol áhítatos légkörben szólaltak meg reneszánsz olasz, németalföldi motetták, érett romantikus művek. Tízéves a budaörsi kórus, s több hangversennyel ünnepelte fennállásának jeles évfordulóját. A városházán, a művelődési házban koncerteztek, s legutóbb az Isten házában örvendeztették meg a zeneszerető hallgatóságot. A velencei iskolához tartozó Viadana „Exultate Jusit” című kórusműve valóban örvendező zsoltárként harsam föl. Azt érezte az ember a darab hallgatásakor, hogy elszakad a látszatvalóságtól, a teljesebb lét határaihoz ér el. Lassus „Super flumina Babylonis”-ében a drága Sión utáni vágy jajszava hangzott föl, a zsidó nép siratása, a mindenkori ember könnyhullatása, az elveszett — vagy megtagadott — Isten után. Schubert „Salve regina”-mo- tettájában Szűz Mária dicsőségét zengték, az irgalmasság szent anyjának dalolták az énekét. Liszt „O Salitaris hostia”, vagyis „Ó üdvösséges áldozat” című az imádsá- gos meditáció homofón áhítatában Jézushoz intézte az örök imát. A mi korunk szerzője, Bárdos Lajos kórusműve híven simult a nagy elődök bensőséges, szívmeleg, lélektől lélekig áthajoló szerzeményeihez. Kodály—Weöres „Öregek”-je a rezignáltságot levető optimizmust sugallta: mert az örökkévalóság ígéretét hordozta magában. Az egész élet valóságát. A zárómű, Kodály „Esti dal”-a szintén a derűlátás hitével emelte föl szívünket: a bolyongás, a küzdelem erőfeszítései Istennél érhetnek célba. A megnyugvás békéjében. Méltó templomi koncertet hallhattunk a tízéves Pro Musica kórus előadásában. A Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes és kiváló művész Sapszon Ferenc jó közösséggé kovácsolta évek alatt az együttes tagjait. Ilyen esték azért felejthetetlenek, mert értelmét sugározzák az életnek. Utat mutatnak. Célt, távlatot, hitet, hogy érdemes élni... Földes-Bangha Károly
