Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-22 / 300. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Betiltották a palesztinok ülését Veszélyben a jeruzsálemi koalíció? Elképzelhető', hogy koalíciós válság lesz Jeruzsálemben, miután két kisebb, a Rabin-kormányt kívülről támogató párt bizalmatlansági indítványt nyújtott be. Erre a lépésre azért kerül sor, mert a miniszterelnök és közvetlen környezete betiltotta a Palesztin Autonóm Hatóság kelet-jeruzsálemi munkaülését. A Jichak Rabin miniszter- elnök hivatalában tegnap tartott tanácskozás után az izraeli kormány vezetői úgy döntöttek, hogy betiltják a Palesztin Autonóm Hatóság gazdaságfejlesztési tanácsának a megtartását Jeruzsálemben. A palesztin gazdasági tanács ülésére a kelet- jeruzsálemi Ambassador Szállóban került volna sor, de azt a jeruzsálemi kormány betiltotta, mivel azt a főváros keleti részének birtoklására szőtt palesztin próbálkozásként értékelte. A miniszterelnöki hivatalban lefolyt megbeszélésen tegnap jelen volt Mose Sahal, rendőrségi miniszter és az izraeli belbiztonsági titkos- szolgálat (Sábák) főnöke is. Az ülésen elhangzott az az érv, miszerint az oslói izraeli—palesztin egyezmény aláírása nyomán fölállított palesztin gazdaságfejlesztési tanács (Pekdar) jeruzsálemi ülésével a PFSZ kész politikai tényeket kíván teremteni Kelet-Jeruzsálem hovatartozásának az ügyében. Mint ismeretes, Kelet-Je- ruzsálemet, a történelmi Óvárossal együtt az izraeli hadsereg az 1967-es hatnapos háborúban foglalta el Jordániától, amelyet később aztán egyesített, bekebelezett, s megtett a zsidó állam örökös fővárosává. Az izraeli kormány vezető politikusainak döntése azonnali koalíciós válság- hangulatot idézett elő. A palesztinok politikai, gazdasági tevékenységét korlátozó döntés miatt ugyanis az igen vékonyka többségre támaszkodó koalíciót kívülről támogató két parlamenti frakció, a Hadas és az Arab Demokratikus Párt már tegnap bizalmatlansági indítványt nyújtott he a Rahin- kormány ellen. Az ellenzéki jobboldali pártok már régóta követelik Rabin miniszterelnöktől, hogy ne engedélyezze a Kelet-Jeruzsá- lemben levő palesztin intézmények, elsősorban a PFSZ diplomáciai központjának számító Orient House tevékenységét. A nagy kérdés most az: vajon a jeruzsálemi kormány valamilyen módon ki tudja-e engesztelni vagy netán lekenyerezni a koalíciót kívülről támogató, s most bizalmatlansági indítványt benyújtó két kisebb pártot? Hering József Korántsem az döbbentett meg tegnap reggel a televíziót nézvén, hogy Horn Gyula miniszterelnök és Kuncze Gábor belügyminiszter sok mindenben mintha nem értett volna egyet. Ezt tudom. Akkor kezdtem igazán odafigyelni a beszélgetésre, amikor a belügyminiszter úr ezt mondta: „túlnyilatkoztam magam”. Lássuk be — ha egyáltalán ilyen szó létezik — akkor a túlnyilatkozás jóval korábban kezdődött. Nevezetesen akkor, amikor a miniszterelnök úr még csak az MSZP elnökeként kezdte magát „túlnyilatkozni”. Azt mondta, hogy ha kormányra kerül, a Rádióból és a Televízióból eltávolított derék embereket vissza fogja helyezni. Sőt, ez lesz az egyik első lépése. ígéretét — sajnos — beváltotta. Aztán sok minden történt, a szocialisták koalícióra léptek a Szabad Demokraták Szövetségével. Ezzel az SZDSZ embereit (pontosabban aktivistáit és propagandistáit) hozzásegítették ahhoz, hogy alakítsak a. magyar közvéleményt. Magyart? Nem csak, hiszen tegnap reggel az is elhangzott, hogy a szállodalánc privatizációjának Horn Gyula miniszterelnök úr által végeztetett felülvizsgálatát a Wall Street Journal bizony nehezményezte, azaz Amerika- és világszerte terjed a hír: bizonytalanná vált a magyarországi privatizáció, a Magyarországon befektetni kívánók legyenek hát óvatosak. Ezt a vádat és a tengerentúli lapot Horn Gyula azzal igyekezett lesöpörni az asztalról, hogy a nagy példányszámú újságban olyan információ jelent meg, amelyet Magyarországról küldtek ki. így van! Ezt a módszert az elmúlt négy évből jól ismerjük, akkoriban weierbéláék honosították meg ezt a stílust; jó pénzért tudósítgattak innen Nyugatra, majd a magya’r lapok e tudósításokat mint nyugati lapvéleméAz oroszok nem engednek Csecsenföld vérzik Moszkvai hivatalos közlések szerint az utóbbi napokban Csecsenföldön jelentős mértékben kiéleződött a helyzet. Dudajev fegyveresei a korábbinál nagyobb ellenállást tanúsítanak, és éjszaka is lövik az orosz katonai egységek állásait. Az orosz belügyi csapatok halálos áldozatainak száma elérte a tízet, miután tegnap hajnalban Petropav- lovszkoje település közelében egy éjszakai összecsapás következtében meghalt egy belügyi katona, három másik pedig megsebesült. Az orosz hadsereg áldozatairól nem tettek közzé adatokat. Közben Oleg Szoszkovec első miniszterelnök-helyettes vezetésével ülést tartott az orosz nemzetbiztonsági tanács. A tanácskozáson bejelentették, hogy Dudajev fegyveresei múlt éjszaka a korábbinál is nagyobb ellenállást tanúsítottak. Erősítik a lakott területek védelmét, és megpróbálják kiszorítani az orosz erőket az elfoglalt településekről. Beszámoltak arról is, hogy az éjszaki grozni- ji bombázások következtében több lakóház is megsérült. Mind több helyen tevékenykednek orvlövészek, s emiatt az orosz erők körében növekszik az áldozatok száma. Az utóbbi napokban különböző településeken 40 helyi lakos vesztette életét; az emberek félnek kimozdulni lakásaikból. A belügyi erők mozdoki sajtóközpontja szerint a csecsének az afgán modzsahe- dek által alkalmazott taktika alapján harcolnak, s gyors támadások után visszavonulnak. A csecsének lakott területeken állítják fel harckocsijaikat és tüzérségi eszközeiket. Petropavlovszkoje településen például az iskola és az óvoda mellett telepítették az ágyúkat, egy sorozatvetőt pedig egy olajfinomító területén fedezett fel az orosz felderítés. A nagyvilág hírei Az Európai Unió 275 millió ECU-t (333 millió dollárt) ad Lengyelországnak az infrastruktúra fejlesztéséhez a nyugati illetve északi határain. Meciar harmadik kormánya valószínűleg a legrosszabb azok közül, amelyeket Szlovákia 1989-es függetlenné válása óta megismerhetett, a legtöbb bizonytalanságot hordja magában és a legveszélyer sebb is — állapítja meg a Le Soir tegnapi száma. Ötvenéves az újvidéki Magyar Szó Az utóbbi hónapokban többször olvashattunk, hallhattunk arról, hogy egyre súlyosabb helyzetben van a vajdasági magyarság egyetlen napilapja, az újvidéki székhelyű Magyar Szó. A jószerivel szabályos időközökben ismétlődő agóniájáról szóló tudósításoknak még a sorai között sem volt felfedezhető, hogy immár fél évszázada szolgálja a délvidéki magyar olvasókat. Pedig az elmúlt ötven év alatt a közvetlen lapkészítésben részt vett több mint hatszáz szerkesztő, újságíró, lektor, gépírónő, tervezőszerkesztő stb., mindig igyekezett tudásának legjavát adni azért, hogy a déli határainkon túli egyre rohamosabban fogyatkozó magyarságban megtartsa a nemzeti hovátartozás szellemét és a lehetőségeken belül minél sokrétűbben tájékoztasson a világ, a tá- gabb és a szűkebb környezet történéseiről. A Magyar Szót első ízben 1944 karácsonyán vehették kezükbe a vajdasági olvasók. Akkoriban a szintén Újvidéken megindított szerb nyelvű Dnev- nik (Napló) újság tökéletes fordítása volt és csak évekkel később vált teljesen önálló hangvételű újsággá. Ezt az önállóságot igyekezett a mai napig megtartani, pedig, különösen az utóbbi három évben, tehát a balkáni dúlás kezdetétől fogva, a rezsim mindenáron saját igájába próbálta hajtani — sikertelenül. A függetlenség árát azonban fizetni kellett és kell, ami elsősorban a lapnál dolgozó hozzávetőleg száz ember anyagi és szociális bizonytalanságán tükröződik. Ennek ellenére a szerkesztőség, elsősorban az olvasók és egyes, jórészt magyar nemzetiségű helyi önkormányzatok erkölcsi és részben anyagi támogatásával a napokban szerény jubileumi programsorozatot igyekezik megvalósítani. Az immár hagyományos és időbeli ciklusonként ismétlődő tárgy sorsjátékok nyereménysorsolásával egybekötött élőújság megrendezésén túl a központi ünnepség pénteken, 23-án Újvidéken lesz, amelyen az alkalomhoz illő referátumok hangzanak el, és a szónokok több szempontból is értékelni fogják a lap félszázados pályafutását. Both Mihály VÉLEMÉNY nyékét vették át. Ennél ízléstelenebb és mocskosabb sajtópraktikát elképzelni is nehéz, s lám csak ennek a praktikának új áldozata van: születőben Horn Gyula. Az a miniszterelnök, akinek pártja a magyar parlamentben 54 százalékos támogatást élvez, most a televízióban arra kényszerül, hogy magyarázkodik. Magyarázkodnia kell, hogy nem holmi fülbe súgás alapján rendelte el a vizsgálatot, hanem valakik írásban, számokkal bizonyítva támasztották alá: erős a gyanújuk, áron alul kelnek el a magyarországi hotelek. Kénytelen vagyok megvédeni a miniszterelnök urat, aki igenis, akár fülbe súgás alapján vizsgálatot rendelhet el, és egy ilyen vizsgálattól nem léphet vissza azért, mert egy bürokrata, nevezetesen a privatizációval megbízott kormánybiztos durcáskodik, sőt visszavonulással fenyegetőzik. Nos, vonuljon vissza. Ebből a csütörtök reggeli beszélgetésből egyértelműen kitűnt, a Szabad Demokraták Szövetsége, mint a kormánykoalícióban működő kisebb párt, olyan jogokat követel magának, amely jogok nem illetik meg. Most azt mondják, hogy a miniszterelnök fogja magát és csak úgy nyilatkozik, könnyelmű ígéreteket tesz például 13. havi fizetésekről, aminek aztán a Szabad Demokraták Szövetsége issza meg a levét. Az az SZDSZ, amely nem szövetségre lépett a magyar sajtóval, hanem teljes mértékben egy tőről fakad vele. A Wall Street Journal cikkét további cikkek fogják követni, merthogy Horn Gyula egy olyan érdekszövetséggel került szembe, amely nem egykönnyen nyeli le a békát. A cselnek, a rádiósokért lobogó kék szalagok csáberejének Horn Gyula képtelen volt ellenállni. A szalagok korántsem Horn Gyuláért lobogtak! Komoly gondjai lesznek a miniszterelnök úrnak, hiszen tudjuk, a koalíció érdekében már felléptek nála követelésekkel, s e követeléseknek még nincs vége. Szinte biztosak lehetünk benne, a koalíció esetleges bomlása esetén az 54 százalék 50 alá csökkenhet, merthogy sokan MSZP-s igazolványúak, de az SZDSZ-es lelkületűek azonnal tudni fogják, hogy hol a helyük. A miniszterelnök úrnak perszen nem ezzel kell törődnie, hanem azzal, hogy ő maga tudja, neki hol a helye, s ez ügyben ha tanácsokra szorul, akkor nem biztos, hogy azokhoz a régi elvtársaihoz kell fordulnia, akik bizonyították már „rátermettségüket”, hanem körül kellene néznie a piacon, s fog találni tán olyanokat, akik nem feltétlenül plecsnikért vagy Fotex igazgatósági tagságért állnak mellé. A miniszterelnök úr vegye tudomásul: korántsem kell, hogy nyilatkozatkényszerben szenvedjen, akkor szólal meg, amikor akar, hiszen e téren szerencsésebb helyzetben van, mint Antall József volt, akinek — mint tudjuk —- a televízió akkori elnöke ezt megtilthatta. Persze rövidesen megpróbálják ezt Horn Gyulával is megtenni, aminek előjele lehet a szállodaprivatizáció felülvizsgálata. Nem olyan régen Sándor András vetítette előre lapunkban: nincs messze az idő, amikor nekünk, a nemzeti sajtónak kell megvédenie a miniszterelnököt. Rendben, de lássuk, ő mennyire védi magát? A Jáno- si-ügyben mindenesetre alul maradt. Nincs mese, a miniszterelnök úr előbb-utóbb tudomásul kell vegye, hogy szolgálatot vállalt, s ebben a szolgálatban nem működhet együtt akárkikkel. Az önkormányzati választások ugyanis bizonyították, hogy a magyar nemzet hosszú távon — mint Kádárék idejében — nem verhető át. Horn Gyulának előbb-utóbb színt kell vallania. Lehetőleg hármat — nemzetit. (Vödrös Attila) Horn Gyula valljon színt!
