Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-21 / 299. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. DECEMBER 21., SZERDA 7 Zsedényi Béla ötven éve lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke Csete György Magyar célok szerint tervezni a demokráciát N emzetünk történelmének egyik fontos eseménye 1944. december 21-éhez kapcsolódik, amikor Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzet- gyűlés, „mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar állami szuverenitás birtokosa”. Ahogy a programadó szózat is mondja: „hogy a háborúból való azonnali kilépést, a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését, valamint a demokratikus átalakulást elvégezze”. A történések egyik központi szereplője Zsedényi Béla volt, akit az Ideiglenes Nemzetgyűlés és egy hónappal később az államfői jogokat gyakorló Nemzeti Főtanács elnökévé választanak, aki nemcsak politikai szerepvállalásán keresztül, hanem tudományos és publicisztikai munkásságával és az evangélikus egyház életében betöltött szerepével is ismertté tette nevét. Zsedényi Béla ősi evangélikus családból származik, akik a Pfannschmied nevet a XIX. század elején váltják fel „Zsedényi”-re. Unokabátyja: Zsedényi Ede, a későbbi evangélikus egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, aki egyháza jogainak védelme érdekében szembeszáll az 1859. évi császári pátenssel és emiatt börtönbüntetésre ítélik. Zsedényi Béla nagynevű elődjéhez hasonlóan teljes elszántsággal folytatta harcát az elnyomó hatalom ellen, az ő sorsa azonban mártírsors lett. Száz évvel ezelőtt, Aknasugatagon született. Az első világháború alatt megsebesül, vitézségéért hét ízben részesül kitüntetésben. A csehek, akkor már mint Komárom főjegyzőjét, a csehszlovák állameszme elleni izgatás vádjával letartóztatják, Prágába, majd Theresiens- tadtba internálják, majd kiutasítják. Tolcsván telepszik le. 1925-ben megválasztják a Maiéter István lemondásával a miskolci jogakadémián megüresedett közjogi-nemzetközi jogi tanszékre tanárnak. 0 indítja el az országban elsőként a sajtótudományi szemináriumot; a sajtóval egyébként ő maga is szoros kapcsolatba kerül, mert az egyik helyi újság szerkesztőjeként több száz cikket ír. 1944-ig terjedő jogakadémiai tanári működése alatt kivételes tehetsége kibontakozik hatalmas közjogi, nemzetközi jog, egyházjogi és társadalomtudományi munkáin keresztül, melyek ma is időtálló értéket képviselnek. A német megszállás alatt — míg őt magát nem internálják — tevékeny szerepet vállal az üldözöttek védelméért Langlet Valde- már, a svéd Vöröskereszt megbízottja, munkájában (Verk och dagar i Budapest) megállapítja, hogy őt igen bölcs embernek ismerte meg. Zsedényit az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökévé a miskolci küldöttség javaslatára egyhangúlag választották meg, miután a két korábbi jelölt: Szentpéri Kun Béla és Juhász Nagy Sándor egyetemi tanárok elhárították maguktól a jelölést. Zsedényi Béla tizenegy hónapos államfői működése alatt a demokrácia megteremtéséért küzdött az egyre inkább elhatalmasodó önkénnyel szemben. Mint képviselő is elkeseredett küzdelmet folytatott a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat ellen, amelyben visszaélések lehetőségét látta, s amit a hamarosan meginduló koncepciós perek is igazoltak. 1947-ben Moór Gyulával és Pfeiffer Zoltánnal megalapítja a Magyar Függetlenségi Pártot, melyet azonban a választások után Rákosi utasítására hamarosan felszámolnak, és a képviselőket mandátumuktól megfosztják. 1950. május 24-én elhurcolják Veres Pálné utcai lakásából, ahol mint ügyvéd működött, s amelyet az idén emléktáblával jelöltek meg. Hosszadalmas kihallgatások és kínzások után Kővágó Józseffel, Almássy Pállal és több társával együtt „kémkedés, háborús és népellenes bűntett miatt” koncepciós per keretében életfogytiglani fegyházra ítélik. A per tárgyalása során ő volt az egyetlen, aki még a megfélemlítések hatására sem ismerte el bűnösségét. Az ő tanúit ki sem hallgatták, egyébként semmi bizonyíték nem volt bűnösségének igazolására. Az akkori idők megcsúfolt igazságszolgáltatására az is jellemző volt, hogy az elsőfokú ítéletet csak 1957-ben terjesztették fel a Legfelsőbb Bírósághoz, holott ő már 1955. február 8-án a gyűjtőfogházban meghalt. Titokban temették el a 301-es parcellában. Az 1963-ban lezajlott titkos rehabilitációjára is csak 1989-ben került fény. A nemzet halottjaként 1990. december 20-án került sor a köztársasági elnök és a miniszterelnök jelenlétében a 301-es parcellában a végső tiszteletadásra. Zsedényi Béla az ország népe előtt elsősorban mint messzire látó politikus szerzett magának széles körben hírnevet. Még a negyvenes években hangzott el ma is aktuális megállapítása: „Magyar bajok, magyar célok és magyar álmok szerint kell megterveznünk a demokráciát, melyre Nyugat és Kelet csak példát adhat nekünk, de mintát sohasem. Ezt meg kell érteniök a türelmetleneknek, a szőrszálhasogatóknak és a mindenáron való kritizálóknak is. A szabad vélemény és a szabad kritika feltétlen tartozékát jelenti minden demokráciának.” Az „alkotmányjogi reformok politikai problémáiról” szóló tanulmányban a nemzeti akarat megvalósításában látja az állam feladatát. Meggyőzően fejti ki, hogy milyen nehéz, az államélet legnehezebb kérdése olyan kormányrendszer felállítása, amely mindenkor az állam valódi akaratát, tükrözi. Angol tapasztalatokra hivatkozva megállapítja, hogy a parlamentáris demokrácia legnagyobb értéke az, ha az alkotmányos szervek egymást mérsékelni tudják. Szinte napjainkra illik az a megállapítása is, mely szerint a parlament elkeseredett pártharcai a természetes és józanabb mérséklet híján az erkölcsi színvonalat nemcsak hogy emelni nem képesek, de példákat statuálva süllyesztették. A pártharcok elkeseredett volta a törvényhozó szerv tekintélyét is aláássa. Az egykamarás rendszer jellegzetes vonása, hogy leg- többnyire csak a jelennel számol. Ha a jelenben átmeneti eredményt érhet el, köny- nyen áldozza fel érte a jövőbeli sikert. Mindenben intézkedni az alkotni akar. És gyorsan alkotni. Minden fontosabb alkotmányjogi reform feladata feltétlenül abban kulminál, hogy a belátható eshetőségek határain belül mindennel számolva, a lehető leghosszabb időre biztosítsa az állandóságot és nyújtson alkotmányos biztosítékot a nemzet számára az uralommal szemben. Z sedényi Béla a hagyományok megőrzéséért, de egyúttal az államrendszer modernizálásáért, mindenekfelett pedig a jogállamiságért és az ország függetlenségéért küzdött. Akik ismertük, láttuk, hogy a fény és az igazságosság embere volt. Nem tett egyebet, mint a világosságot akarta továbbadni a nagy sötétségben, és ezért hajlandó volt életét is áldozni. Fénylő példája, mint utat mutató szö- vétnek világoljon előttünk. Boleratzky Loránd A legsötétebb nap Valahányszor esti áhítatra vagy vasárnapi istentiszteletre mentünk a Debreceni Református Kollégium oratóriumába (imaterem), el kellett haladjunk a bejáratnál állított két emléktábla mellett. Az egyik az 1849-es országgyűlés, a másik az 1944-es nemzet- gyűlés eseményeit jelezte. Ez utóbbit viszolyogva és utálkozva néztük. Mi jól tudtuk — ezerek, akiket a kollégium falai befogadtak és óvtak, hogy hová vezetett az az akkor elkezdett Vörös Hadsereg nyomában Moszkvából az elfoglalt Szegedre. Itt megalakítják a Magyar Kommunista Párt központi vezetőségét, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés szervezéséhez látnak annak érdekében, hogy minél több kommunista kerüljön a debreceni nemzetgyűlésbe. Hogy miért épp a kálvinista Róma kell helyet adjon a „gyülekezetnek”, talán mert Szeged túlságosan „fehér” volt (ne felejtsük: 1956 egyetemi megmozdulásaiszínjáték, amelynek mi közvetlen szenvedő alanyai voltunk: az ötvenes évek üldözöttéi, de még gyermekek. Most újsághír adja tudtuk hogy „az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából december 21-én Debrecenben nagyszabású ünnepi megemlékezést rendeznek, amelyet istentisztelet vezet be, ezen Kocsis Elemér református ^püspök szolgál. Göncz Árpád köztársasági elnök mond beszédet. Az egybegyűltek meghallgatják Vörös Vince visszaemlékezését. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés még életben lévő tizenegy tagjának emlékplakettet adnak át.” Vajon ki az a tizenegy, aki életben maradhatott a kétszázharmincból? Melyik oldalon állt? Mi volt az élet ára? Mert, hogy miként verbuválták Moszkva kezdeményezésére az új törvényhozó testület tagjait, az szerfölött tanulságos, még inkább, hogy kik bábáskodtak közöttük. Farkas Mihály, Révai József, Gerő Ernő és Nagy Imre 1944. november 5-én érkeznek a nak is Szeged volt a kezdeményezője), még inkább érvényesült az a szempont, hogy a Debreceni Református Kollégium oratóriuma volt az a hely, ahol Kossu- thék az 1849-es szabadság- harc országgyűlését tartották, kimondván a Habs- burg-ház trónfosztását, lévén Buda és Pest osztrák (német) kézen volt. A történelmi analógia teljes, a főváros 1944 decemberében még nem az orosz megszállóké, hetvenezer magyar és német katona védi, Budapest ostroma stílusosan, a vörösökhöz méltóan, karácsonykor kezdődik el. Érdekesek az időpontok. Szinte mindenikben 1848—49 kísért. A Magyarország elleni nagy of- fenzívát Arad(!) és Nagyvárad között október 6-án indítja az orosz, s hogy teljes legyen a kép, a háború befejeztével tizenhárom magyar tábornokot ítél majd halálra az úgynevezett „Népbíróság”. De térjünk vissza térben és időben Debrecenbe, ahol december elejétől már Gerő irányítja a nemzetgyűlés szervezési munkáit ésnem is eredménytelenül. íme: A nemzetgyűlés ketszaz- harminc tagja közül kilenc- venen kommunisták: 39 százalék (MKP), s a velük kollaboráló két párt részvételi aránya: 18 százalék (SZDP) szociáldemokrata, 7 százalék parasztpárti (NPP), a másik oldalon pedig ott vannak a kisgazdák (FKGP) 24 százalék és a polgári demokraták (PDP) 6 százalék aránnyal. Hogy a nemzetgyűlésben helyet foglaló jobbik oldal képviselőiben mekkora a jóhiszemű naivitás és balekség a szovjet szuronyok árnyékában, az szinte fel sem fogható. Ez a „nemzetgyűlés” megválasztja az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek összetételét Moszkvában döntötték el. A szervezők december 21-ét avatják e neves történelmi döntés időpontjául, amely tudvalévőén Sztálin születésnapja. A legsötétebb nap, amikor a Ieghosz- szabbak az éjszakák. És szemfényvesztésnek ott van Kossuth kormányzó neve is, az oratóriumban kis sárgaréz tábla jelzi a templomi padot, ahol 1849-ben ült, a szószéket, amelyről beszélt. De táblácskák jelzik azon férfiak neveit is, akik akkor vele együtt ott voltak. És 1944. december 21-én ezekben a padokban pöffeszkedik Farkas, Révai, Gerő, három potenciális gyilkos a „négyes fogatból”. Rákosi még Moszkvában van, őt hiányolhatnánk e gyülekezetből, de sebaj, vannak ott sokan, kisebbek ugyan, de pótolják őket. Ott van például a szentesi párttitkár: Dadi Imre, egykori tyúktolvaj, Lakos József rendőrkapitány majdani gyilkosa és még sokan mások. Az oratórium padjaiban Kossuthék helyét bitorolva, e jelképes gesztussal magukat legitimitálva, ötven éve még egymás mellett ülnek a gyilkosok és gyanútlan, mit sem sejtő áldozataik, a néphez, nemzethez hű oldal, azok, akik majd bitón végzik vagy maguk menekülnek a halálba, a többieket pedig majd elnyeli egy-egy koncentrációs tábor vagy börtön pokla. Igen, lesz mire emlékezni 1994. december 21-én. Bizony helye van ott az istentiszteletnek, a bűnbánatnak és az áldozatok elsiratá- sának, de a hálaadásnak aligha. A kígyótojás bölcsője 1944. Debrecenében ringott, s aki ahhoz a december 21-éhez igyekszik vissza új legitimitást keresgélve, az a sötétség, a gonosz oldalán áll, és nem kap felmentést negyvenöt év bűneiért. A Debreceni Református Kollégium oratóriuma szent hely, amelyben nem lehet helye a sötét erőinek, űzze ki őket onnan a karácsony, a győzedelmes nap krisztusi fénye! Székely kapu Olasz Ferenc felvétele
