Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-21 / 299. szám
8 PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 21., SZERDA Tizennégy szerzemény versengett A könnyűzene ünnepe Cegléden Ennek a táncdalfesztiválnak a színvonala semmivel sem maradt el bármelyik korábbi dalversenyétől. A tehetséges előadók nagyszerű szerzeményeket mutattak be. Kitűnő volt a fesztivál rock- és nagyzenekara, valamint a kóms. Gratulálok a szervezéshez. Remélem, hogy lesz folytatás — mondta szombaton este Victor Máté, a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának vezetője, a zsűri elnöke a Kossuth Művelődési Központ színháztermében, az első ceglédi táncdalfesztiválon. A nagy sikerű rendezvényt — amelyet a szakemberek egyöntetű elismeréssel díjaztak — Csanád László és a Cegléd és Környéke Legtehetségesebb Ifjú Tánczenésze Alapítvány szervezte. A zsűri tagjai — a könnyűzene és a tévé neves személyiségei —- megkísérelték kiválasztani az elhangzott tizennégy szerzeményből az általuk legjobbnak ítélt három dalt. Igazán szoros küzdelemA ceglédi táncdalfesztivál győztes dalát Szabó Magda adta elő; képünkön az előadást követő gratulációkat fogadja ben dőlt el a végső sorrend. Az est két műsorvezetője, Plangár Judit, a városi televízió szerkesztője és Szebeni Tamás, a Falu Tv bemondója — akik kellemes házigazdák voltak — igencsak fokozták az izgalmat. Hiszen először az alapítvány kuratóriuma által az idén legtehetségesebbnek tartott ifjú muzsikust, Farkas Tamást kérték a színpadra, akinek ifj. Fésűs Ferenc elnök adta át a jutalmat. A ceglédi táncdalfesztivál győztes dala Szabó Magda előadásában a Szerelmünk lángja lett (Holló Gyula és Fehér Ferenc kompozíciója); csupán egy ponttal szorult a második helyre Fölföldi Rózsa tolmácsolásában az Elbűvöltél (Fehér Ferenc szerzeménye); az Ő volt... lett a harmadik, amelyet a szerző, Holló Gyula és Szabó Magdolna duettben adott elő. A közönség díját Fölföldi Rózsa és lapunk munkatársa, Fehér Ferenc vehette át az Elbűvöltél című dalért. Kiskorényi Csaba kapta a legjobb előadó, az Artéria a A második helyen Fölföldi Rózsa végzett (ő lett a közönségdíjas is) Fehér Ferenc dalával A szerző felvételei legjobb együttes, Solymosi Sebestyén a legjobb hangszerelés díját. Erdősi Ágnes Karácsonyi koncertek I. Leányfalu Nem hullott a hó, mégis a tél legszebb ünnepét, a karácsonyt éreztük közeledni a hét végén Leányfalun. A művelődési ház nagytermében lobogtak a karácsonyfa gyertyái, s csengett a megható dallam, a „Csendes éj”. Székelyhídi Ferenc, a művelődési ház igazgatója meleg szavakkal üdvözölte a közönséget. Egy gitáros énekelt a szeretet- ről és a békéről, melyet az Úr- jézus hozott. Majd Takács Józsefié tolmácsolta Toldalagi Pál gondolatait a karácsonyról. Hallhattuk Puszta Sándor versét is -— a költő haláláig Leányfalu plébánosa volt. A műsor előadói, a színjátszó csoport tagjai dalokban fejezték ki valamennyiünk vágyát: Jöjjön a Földre igazán béke, Egy boldogabb világról álmodunk.... Németh Tamás református lelkész adventi gondolatai a vidámságról, megnyugvásról* melegségről szóltak. A napkeleti bölcsek — mondotta — követték a jelt, melyet Jézus adott. Karácsony után olykor van bennünk hiányérzet: követtük-e ezt a jelt? A budapesti Kodály Zoltán Kórusiskola növendékeinek versekből, dalokból ösz- szeállított műsora után Horváth Sándor plébános beszélt a karácsony varázsáról, elsősorban a kisgyerekeknek. „Most ünnepeljük Jézuska 1994. születésnapját — mondta. — Olyan dátum ez, amely mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. Ez a nap az írókat, a zeneszerzőket, a képzőművészeket egyaránt megihlette.” A plébános úr felolvasta Gárdonyi Géza „Karácsonyest Názáret Házában” című elbeszélését. A szeretet érzésével feltöltődve énekelte a közönség a „Mennyből az angyal”-t. Csillagszórókkal a kezünkben léptünk ki az utcára e gyönyörű est végén. Kopasz János II. Szada Alkotmányellenes, de törvényes A műkincseket Belgrádba! Elsősorban a kisebbség részéről nagy a felháborodás annak a törvénytervezetnek a kapcsán, amelyet a szerbiai parlament ezekben a napokban tárgyal. A nemzeti történelmi és művészeti értékek védelmének ürügyén ugyanis a belgrádi kormány mindenáron el akarja fogadtatni a többségében szocialista képviselőkből álló Tisztelt Házzal azon elképzelését, hogy „amennyiben a műkincsek jelenlegi helyükön veszélyeztetve vannak, azokat biztonságos helyre kell szállítani”. Talán mondani sem kell, hogy ebben az esetben elsősorban a szerb nép szemszögéből értékeket képviselő alkotások, régészeti leletek stb. értendők a fokozottabb védelemre való jogosultságra, ugyanakkor a jelenlegi körülmények között, főleg ha szem előtt tartjuk a vidéki múzeumok, képtárak állapotát, bármely pillanatban „megállapítható”, hogy nem biztonságosak, és tartalmukat el kell vinni! Hová? Nos, egy pillanatig sem kétséges, hogy a „legbiztonságosabb hely” csakis Belgrad lehet. Másszóval, ameny- nyiben sikerül elfogadtatni a szóban forgó törvényjavaslatot, amely ugyan alkotmány- ellenes, a kultúra és a művészet terén is megvetik alapjait egy kemény központosításnak. A kisebbségiek elsősorban attól tartanak (joggal), hogy az adott, nem szláv nemzet értékei is a fővárosba kerülhetnek, s ez annyit jelent, hogy a magyarságot, a románságot, szlovákságot és a többi nemzetiséget tulajdonképpen megfosztják jogos történelmi örökségüktől. A cél nem kétséges; minél alacsonyabb szintre csökkenteni a nemzeti identitásra támaszkodás lehetőségét. (both) Pilisvörösvári levél egy kiadványról Hol kezdődik az erkölcs „káeftééknél”? F urcsa világ alakul körülöttünk. Aki nagy jövedelemmel rendelkező, országosan ismert vállalkozó és mégis arra büszke, hogy nem fizet adót: nem jó példát mutat. A „damaszkuszi út”, ahogy Esterházy írta, 1990-ben csúcsforgalmat bonyolított: a köpenyegfordítás régi technikája új szituációban bukkant fel, s ha az életképesség szinonimájaként értékelőd'k, akkor ez negatívan hat fiataljaink erkölcsi értékrendjére. A család és az iskola együttesen tehet valamit a jövőért, s ha kellőképpen megválasztott iskolába jár a gyermek, s otthon is kellő figyelmet fordítunk utódainkra, akkor nem érheti olyan hatás, amely képes lerombolni benne az erkölcsi normákat. Gondoltam eddig. Leánygyermekem 18. születésnapján csengetett a postás, s egy számunkra addig ismeretlen nevű kft.-től nyomtatványt hozott részére. A 80 oldalas, alig összeragasztott füzetecske — címe és kiadója említést sem érdemel! — terjesztését kínálták fel a mellékelt levélben 290 Ft jutalékért darabonként. Nem kis pénz ez a mai világban, mégha maga a terjesztés nem is tűnik túl könnyűnek, mivel az igénytelen kivitelű füzetecske nem kevesebbe kerül a kft. szerint, mint 990 forintba. Ez bizony nagy pénz egy ilyen küllemre hitványka kiadványért. Ma, amikor 1000 forint körül már színes, nagy képes, gyönyörű, tanulságos albumokat, kislexikonokat lehet kapni, hol lehet olyan embert találni, aki 990 forintért eldobható könyvet vásárol. Talán a belbecs...?! Ezután lapoztunk csak bele a kiadványba. Magyartalan, nívótlan szöveg: vastagon pornográf tartalommal. A szöveg eredete bizonytalan (egy mexikói szerzőre utalnak), de már a magyarra fordítást nevével fémjelezve senki nem vállalta. A kísérőlevél — amely Falkabarát- nak titulálja a címzettet —nos, eszerint ez sorozat lesz, tehát ez csak a kezdet. Teljes volt — lányommal közös — felháborodásunk. Honnan szerezték meg a gyermekem címét? Miért merészelik 18. születésnapját ilyenformán elcsúfítani? Hogy képesek ilyen szenny terjesztésére csábítani a fiatal korosztály pénzre (mindig) rászoruló képviselőit? Hát már az otthon sem védi meg őket teljes biztonsággal a szennyhullámtól? És még, hogy ez csak a kezdet (így szól a kísérőlevél egy passzusa). Isten mentsen mindenféle hasonló folytatástól! Persze, hogy felmerült bennünk, vajon a kft. egyéb ügyei rendben vannak-e, de hogy tevékenységük ezen részét erkölcsi banditizmusnak tekinthetjük, annyi bizonyos. S ami meglepő: a könyv előállításában inkább hölgyek nevét találom, s nem a férfiakét. Megkérdezném őket: van-e 18 éves gyermekük? Örülnének, ha pornográf kiadvánnyal kedveskedének nekik... karácsony táján, vagy szülinapon? Ú gy vélem, a pénz utáni hajsza nem szabad, hogy maga után vonja az erkölcs sárba tiprását. Ha a fiatalokat a magyar irodalom gyöngyszemeinek, a diákkönyvtár kötelező irodalmának vagy egyéb hasonló sorozatnak a terjesztésébe kívánták volna bevonni, akkor igen. Akkor azt mondom, hogy ez életrevaló és üdvözlendő kereskedelmi ötlet. S nyilván jó egynéhány fiatal valóban szívesen be is kapcsolódott volna. Azonban akik most, így, erre a felkérésre pozitívan reagálnak, azok nem egy nemes ügyet, hanem egy kft. kétes üzleti vállalkozását elősegítve erkölcstelenséget szolgálnak. Becsapottak maguk is, akik arra vállalkoznak, hogy becsapják társaikat is. Balogh Ilona Nemrég adtunk hírt lapunkban a veresegyházi zeneiskola hangversenyéről: ezen a szombaton a kihelyezett sza- dai tagozat hangversenyére került sor. Ez alkalommal Spera Ágnes, a zeneiskola igazgató-tanára elmondta, hogy Veresegyházon zenei oktatás több mint két évtizede folyik kisebb megszakításokkal, és folyamatosan már tizennyolc éven át a Gödöllői Zeneiskola kihelyezett tagozataként, hála a veresegyházi Fabriczius József Általános Iskola törekvéseinek, ahol mindenkor és manapság is különös fontosságot tulajdonítanak a zenei oktatásnak, és zenei tagozatos osztályok működnek, létalapot biztosít- vá — összhangban a polgár- mesteri hivatallal — a zeneiskolának. Ennek eredményeként, miután a növendéklétszám onnan biztosított volt, a múlt év szeptemberétől mint önálló zeneiskola működik, sőt már erdőkertesi és szadai tagozata is van. A kezdeti 87 hangszeres növendékkel szemben ma már 290 növendék tanul zenei előképzést, népzenét, néptáncot és folyik a klasszikuszene-okta- tás zongorán, gordonkán, hegedűn, továbbá gitár, rézfúvósok, fafúvósok a kötelező szolfézsoktatás mellett. 19 szaktanár és zenepedagógus különböző formában végzi a zeneoktatást. Szadán négy tagozat indult: zongora, furulya, cite- ra-népzene és szolfézs. A félszáz gyerek szombaton az általános iskola zsibongójában szép érdeklődés mellett mutatta be tudását. F. M. Sík Barbara (15 éves): Betlehemes játék (Barcsay Képzőművészeti Iskola) A napokban megjelent Alkotó művészetpedagógia című albumból
