Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-20 / 298. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM, 298. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. DECEMBER 20., KEDI) Magyarország Ottlik Géza A Nemzeti Színház körös-körül emlékkiállítás fantomjai füstölög Gödöllőn Paizs Tibor sorozata (7. oldal) (8. oldal) (13. oldal) Ki védi a véradók érdekeit? Pénzt kér a Vöröskereszt Szakmai berkekben még napjainkban sem ült el az a vita, melyet a Magyar Vöröskereszt néhány hete megtartott siófoki tanácskozása kavart. Arról volt szó a Balaton partján, hogy létre kell hozni — s ez meg is történt a helyszínen — a hazai véradók érdekvédelmi szervezetét. Horvát előretörés Nyugat-Boszniában a Horvát Köztársaság hadserege és a boszniai horvát haderő tegnap ismét visszavonulásra kényszerítette a szerb erőket — közölte egy neve mellőzését kérő szerb főtiszt a Beta hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A Banja Lukában nyilatkozó tiszt elmondta: A horvát hadsereg már két dandárral vesz részt a boszniai harcokban, s a tüzérség folyamatosan lövi a Livanjs- ko Polje-i völgyben lévő szerb vonalakat és településeket. A szerbek a súlyos harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek, s több ezer polgári személy menekült el a támadók elől. A jugoszláv kormány tegnap nyilatkozatban ítélte el Zágráb beavatkozását a boszniai harcokba, s azt állította, hogy Horvátország több ENSZ-határoza- tot is megsértett az intervencióval. Belgrád szerint a horvát részvétel a harcok kiszélesedését okozhatja, s kudarcra ítélheti a nemzetközi összekötő csoport közvetítési erőfeszítéseit. Nos, ebbén még senki sem talált kifogásolnivalót. Az azonban, hogy a Vöröskereszt a feladatok vállalása mellett pénzt is szeretne kapni a vérellátás bevételeiből, több szakembert felháborított. Lapunk munkatársának már nyilatkozott erről a Gödöllői Vértranszfúziós Állomás (a Pest megyei vérellátó alközpont) főorvosa, Pethő Endre (december XII. 7-ei számunkban olvasható az interjú), aki nem rejtette véka alá azt a véleményét, miszerint a humanitárius szervezet nem jár jó úton, amikor a donorok szerzéséért a Nyugaton bevált gyakorlat egysíkú hazai átültetésével pénzt akar kapni. Kitől? Tulajdonképpen ez volt a legnehezebben megválasztható kérdés, amin fenn is akadt több szakember a Vöröskereszt feltétlenül jó szándékú igénybejelentése után. Merthogy, érvelt Pethő főorvos, a vérellátó állomások nem önálló intézmények, azok egy-cgy kórház kihelyezett részlegeként működnek. így elvben a gyógyító intézményektől kellene a donorszerzésért pénzt kapni. (Nyugaton az a bevett szokás, hogy a levett vér értékének mintegy 10 százalékát kapja vissza a véradásszervezésben kiemelkedő szerepet játszó humanitárius szervezet — a szerkó Ugyanakkor az már vitán felül áll, hogy előbbieknek alig van pénzük, még a fenntartásukra is épphogy futja. Szviatovszky András, a Pest Megyei Vöröskereszt titkára a fenti vélemény elolvasása után először a szerinte helytelen felvetésekkel kívánt foglalkozni. Később módosította szándékát, s megkeresésünkre elmondta véleményét a már említett nyugati gyakorlatról, a hazai vérellátás gondjairól, s a véradók egyelőre védetlen érdekeiről is. — A dolog kiindulópontja az oly sokszor emlegetett megváltozott helyzet: az, hogy az átalakult gazdasági szervezetben napjainkban egy teljesen más jellegű véradó szokás alakult ki hazánkban. . (Folytatás a 6. oldalon) Ünnepi halbőség Megkezdődött a karácsonyi halvásár. Mint felvételünk is bizonyítja, jut elég a csemegéből az ünnepi asztalra. A vásárlók többféle halból választhatnak ízlésük szerint Krekács Róbert felvétele Szakítani a diktatúrával A magyar nemzet 1944 decemberében hangot adott annak, hogy békét akar és szakítani kíván minden diktatúrával; az Ideiglenes Nemzetgyűlés nemzeti és demokratikus célokat fogalmazott meg, noha ezek egy része az akkori Szovjetunió aktuális törekvéseivel is egybeesett. Ezt Szabad György (MDF) történész, országgyűlési képviselő mondta tegnap Debrecenben újságíróknak abból az alkalomból, hogy megnyitotta „Az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlés fél évszázados emlékezetére” című tudományos felolvasóülést, amelyet a városházi református kollégiumban rendeztek. A Magyarok Világszövetsége és a kollégium közös rendezvényén Szőke Domonkos történész a magyar nemzet ritka pillanatának nevezte 1944 őszét, amely sokakban azt a vágyat keltette, hogy megadatik a tiszta választás lehetősége az országban. Ugyanakkor utalt arra, hogy amikor 1944 őszén szovjet csizmák kopogtak Debrecen utcáin, még nem lehetett tudni, hogy felszabadítók vagy agitátorok jöttek. A szovjet sajtó mindenesetre megszállásról és nem felszabadításról beszélt. A bíró és az ügynökök Kellő' lélektani előkészítés után a Magyar Rádió, majd azt követőén több lap alaposan lerántotta a leplet Eigner József bíróról. Eigner úr, mint az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzését végző átvilágító bíró kapóra jött azoknak, akiket kellemetlenül érint az ügynöktörvény alkalmazása. Kapóra jött, mert kiderült, hogy a múltja nem kifejezetten patyolatfehér, ugyanis az ötvenhatos forradalom után hozott egy-két elsőfokú, nem jogerős ítéletet. Ezt persze joggal fel lehet — és kell — emlegetni, de nem mindegy mikor, s milyen körülmények között. Kizárt dolog, hogy Eigner Józsefnek. az 1956—1957-ben járásbíróként hozott ítéletei, amelyek a kor ítélethozói gyakorlatát tekintve meglehetősen kis horderejűek voltak — természetesen nem az elítéltek szemszögéből —, csak most jutottak a tudomására azoknak, akik a lejáratásába fogtak, hiszen a bíró sem titkolta a történteket a kinevezése előtt. És az is felettébb elgondolkodtató, hogy miközben az Eigner úr egykori ítéleteire vonatkozó dokumentumok, iratok minden további nélkül felkutathatok, addig az egypár- ti diktatúra főbűneinek számos bizonyítékát rég elnyelték a kályhák és az iratmegsemmisítő gépek. Hál’ istennek nem vagyunk annyira amnéziások, hogy ne emlékeznénk azokra a neobalos, neoliberális oldalról jött érvekre, amelyek például az igazságtételi törvényjavaslatokkal kapcsolatban hangzottak el, s a keresztényi megbocsátásra, a jövőbe tekintésre buzdítottak. Vajon hová tűnt ez a szemlélet most, Eigner bíró esetében? S vajon miért nem arra irányul a figyelem, hogy jól végzi-e átvilágítási teendőit, avagy sem? És vajon kiknek áll érdekében, hogy eltereljék a figyelmünket a lényegről, nevezetesen arról, hogy mi van az egykori ügynökökkel, akik ma a kormány, a minisztériumok, a sajtó vezető posztjain terpeszkednek, akik az Országgyűlésben mandátumokat birtokolnak? Az ő eltávolításuk tán kevésbé fontos, mint az, hogy Eigner bíró annak idején kiosztott néhány hónapnyi börtön- büntetést? Pető Iván úr máris úgy véli, hogy újra kezdődhet a vita az átvilágításról. Hű szövetségese, Hack Péter úr pedig fenyegetéssel felérő kijelentéseket tesz, miszerint a bíróval szemben még a kártérítés kérdése is szóba jöhet. Mi ebből a tanulság? Egyrészt az, hogy amennyiben a mai hatalmasoknak azt diktálják az érdekei, hogy tetszésük szerint értelmezzék a hatályos törvényeket, akkor azt minden további nélkül megteszik. Másrészt az, hogy a világ nem változott. A nagy hal megeszi a kis halat. Bánó Attila Zöld kártya nélkül, kék lámpával S Amokfutó igazgató Weltner Sándor alezredestől, a Dunakeszi Renőrkapi- tányság vezetőjétől megtudtuk, hogy Móczár Péter akinek autós ámokfutásáról tegnap beszámoltunk, a Mercedes Hungária Kft. negyvenkét éves igazgatója. Az ügyet további intézkedésre megyénk rendőrei átadták a lakóhelye szerint illetékes fővárosi V. kerületi rendőrkapitányságnak. Miként arról hírt adtunk december 15-én délután sokakat felháborító módon viselkedett Móczár Péter, az ismert sportember. Mintegy 100-120 kilométeres sebességgel száguldott Budapest irányából Vác felé haladva a 2-es főúton. Megkülönböztető kék jelzést használva, forgalom elől elzárt területeken, gyalogátkelőkön vágtatott. Amikor egy járőr megállította, kiderült, hogy a Mercedes gépkocsi műszaki érvényessége augusztusban lejárt, és a pilótának nincs zöld kártyája. A megkülönböztető jelzés használatára vonatkozó engedélyt sem tudta felmutatni. A járőr a sorozatos szabálytalanságok miatt elvette az autós rendszámtábláját, a forgalmi engedélyét és a kék lámpát. A fenyegetőző gépkocsivezető ezután a legközelebbi, gödi rendőrőrsre ment, ahol közölték vele, hogy rendszámtábla nélkül nem közlekedhet. Az illető ezután váratlanul nagy sebességgel elhajtott, leszorítva az úttestről a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szolgálati gépkocsiját.
