Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-17 / 296. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 17., SZOMBAT Tárlat az érdi földrajzi múzeumban Ahol jártam, festettem A Magyar Földrajzi Múzeum, bár Érden található, nem csupán Érd városának, hanem az egész országnak a múzeuma — hívta fel a figyelmet Pogány O. Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója, megnyitva Bolza Mariette festőművész „Ahol jártam, festettem” című tárlatát a múzeum konferenciatermében. Bolza Mariette sokfelé járt — bár meglehet, legszívesebben Szarvason töltötte volna el az egész életét. Szarvason, ahol édesapja, gróf Bolza Pál dendrológus építette, fejlesztette a Szarvasi Arborétumot, ahol eljegyződhetett a természet szeretetével. A származása miatti meghurcoltatások nem ölték meg benne ezt a szeretetet. Bolza Mariette kényszerű világjáróként is mindenütt festette a tájat, a fákat, a vizet, a napot. A virágokat. Észrevette, hogy afrikai hegység kopár, sárga csúcsai előterében virágmező terül el, rózsaszín erikák tömege. Felfigyelt az éjféli napra, valahol Stockholm és Helsinki között. Közel állt szívéhez a finn táj, megragadóak azok a képei, melyeket finnországi tavakról, csatornákról, tengeröblökről, víz mosta, jég marta sziklákról, sűrű fenyvesekről festett. A fenséges és zord északnál nem kevésbé sarkallta arra, hogy megörökítse, a mediterrán vidék, a mediterrán hangulat, mint tanúság erre számos görögországi festménye. Járt a Holt-tengernél, Bagdadban, a Tigris partján, s visz- szatért Szarvasra és festett szarvasi fákat megint a bagdadi datolyapálmák után. Felfedezte a Balatont, ott is Balatongyörököt, a Becehegyet, az odalátszó Badacsonyt. Képei odaillenek a Magyar Földrajzi Múzeumba, ahol azok emlékét őrzik, akik, mint ő, festékkel, ecsettel, valamilyen módon megörökítették világjáró élményeiket. A ma világjárói pedig rendszeresen beszámolókat tartanak itt a Múzeumbarát Kör rendezésében. Ezen az estén a tárlat megnyitását követően Kubassek Jánosiak, a múzeum igazgatójának „Koalák és kenguruk földjén — Ausztráliában” című előadására került sor. Mint minden ilyen alkalommal, zsúfolásig megtelt a terem, főleg fiatalokkal, gyerekekkel, néztük a színes diaképeket Sidney felhőkarcolóiról, híres-nevezetes operaházáról. Majd Kubassek János vezetésével a Gödöllőről elszármazott, Ausztráliában élő tudós, Ignácz Ferenc társaságában, egy Nissan terepjárón „nekiindultunk” az ausztráliai vidéknek. Végtelen, néptelen utakon járhat erre a vándor, akár napokon át csak áruszállító „road-train”-ekkel — úti vonatokkal, vagyis hatalmas kamionokkal —, na és kengurukkal találkozva. Kubassek Jánosék a számos ausztráliai nemzeti park némelyikét felkeresve koalákat — koalamacikat —, a földtörténet őskorát idéző óriásgyíkokat, érdekes madarakat, hangyászsünöket is láttak, jellegzetes fákat, eukaliptuszokat, fűfákat, Bolza Mariette legszívesebben Szarvason töltötte volna eddigi életét is festői vízeséseket, különös sziklákat, barlangokat. Tapasztalták, hogy száraz lábbal lehet közlekedni folyómedrekben, ahol máskor esős évszakban méternyi magas víz dübörög, élvezték a csendes alkonyatokat, melyek hirtelen váltanak át éjszakába, egy pillanat alatt bukva alá a nap a horizonton. Szépek az ilyen délutánok, esték most már nem Ausztráliában — a Magyar Földrajzi Múzeumban. Mikor az utazással, a földrajzzal valamilyen módon kapcsolatos kiállítást nyitnak, s utána vetített képes előadás következik. Ízelítőt kapunk távoli, számunkra különös országok életformájából, beszámolót arról, hogyan lehet a miénktől eltérő viszonyok, szokások között boldogulnunk. Sejtés ébred bennünk, hogy micsoda gazdag, titokzatos, megismerhe- tetlen, s éppen ezért újra és újra megismerésre csábító a világ. Az utazni, s nem csupán utazni, de felfedezni vágyás nemes szenvedélye talán sok idelátogató fiatalt kent a hatalmába. (nádudvary) Finnországi tó — éjféli nappal Vimola Károly felvételei Emlékezés egy tudós pedagógusra Comenius nyomdokain haladt Neves pedagógusra, a 75 éve született dr. Terray Barnabásra, valódi tudós-tanárra emlékezünk. Tanári pályáját 1945 őszén kezdte meg, miután megszökött a szovjet hadifogságból. Pedagógustevékenységének utolsó húsz esztendeje Pest megyéhez kapcsolódott. 1959—64 között Aszódon, majd két évig Kartalon, majd 1966—79 között Dunakeszin tanított. Diákjait sikerrel nevelte hazafiságra és emberségre. Nem félt attól, hogy eltérjen a hivatalos tantervtől. (Az akkoriban tiltott Kozma Andor költő híres hazafias versét, „A kárthágói haran- gok”-at például maga terjesztette a tanulók között.) Negyvenévesen kezdte el tudományos tevékenységét. Ebben példaképe és egyik segítője nagybátyja, dr. Merényi Oszkár, a neves irodalomtörténész volt. Aszódon helytörténeti tárgyú tanulmányokat írt, köztük több Petőfi-vonatkozásút is. Dunakeszin pedig a gimnázium történetét értékes kéziratban állította össze. Irodalomtörténeti tanulmányai is figyelemre méltóak. Petőfiről, Kölcseyről és Kármán Józsefről írt. Sokat foglalkozott a világhírű pedagógus, Comenius munkásságával is. 1965-ben szerezte meg az egyetemi doktorátust. A ’60-as évek végén és a ’70-es években egyre több neveléstörténeti tárgyú munkája jelent meg. Sokat foglalkozott a reformkor pedagógiai törekvéseivel. Érdekes tanulmányt írt a tanárok szociális helyzetéről a XVII. században. (Burkoltan aktuális volt ez a téma, hiszen az elmúlt évtizedekben a pedagógusok anyagi megbecsülése minősíthetetlennek bizonyult...) A nyugalmazott Terray Barnabás otthonában (Archív felvétel) 1979-ben, hatvanéves korában hagyta abba a tanítást. A nyugdíjasévek azonban nem jelentették a tédenség időszakát dr. Terray Barnabás számára. Egyrészt tovább folytatta neveléstörténeti tevékenységét, másrészt egyre többet foglalkozott családjának történetével. (Ilyen tárgyú kéziratában háromszáz esztendőre visszamenőleg több mint ötszáz egyenes- és oldalági rokon, illetve hozzátartozó szerepel.) 1991-ben ragadta el soraink közül a zord halál. Haláláról a fővárosi sajtóban nekrológok jelentek meg. Pest megyei viszonylatban a Ke- szi Valóság című dunakeszi folyóiratban Kollár Albin írt róla megemlékezést. Dr. Terray Barnabás emlékét őrzi — többek között — a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium is, amelyben november 4-én nyílt meg a róla szóló nagyszabású emlékkiállítás. A jól sikerült megnyitó ünnepség is arról tanúskodott, hogy a neves pedagógus és neveléstörténész emléke elevenen él az emberek szívében. Merényi László SZÍNPAD Western három dimenzióban Az olvasó valószínűleg emlékszik az évekkel ezelőtti televízióban látott amerikai filmre: egy hányatott sorsú fiú és hasonló apja megkeresi szertehullott családjuk egyre kínzóbban hiányzó tagját, anyát, vagyis Jane-t. A Miskolci Nemzeti Színház arra vállalkozott, hogy a Paris, Texas című filmet színpadra állítja. Nem cifrázom: sikerült. L. M. Kit Carson és a Zabriskie Pointban Antonioni társszerzőjeként ismeretes Sam Shepard forgató- könyvéből a színpadi változatot az előadás rendezője és részbeni díszlettervezője, Te- lihay Péter, valamint a színház vezető dramaturgja, Faragó Zsuzsa készítette. A másik díszlettervező: Lovas Imre. A díszlet is külön említendő, mivel az artistaműsorba átcsapó fantasztikus tornaóra, vagyis Kuna Károly (Travis) elsöprő lendületű száguldozása (mozgás: Halász G. Péter m. v.) és az építmény célszerűségében is kifejező, sajátos esztétikuma szerves egységet alkot. Együttesként fejezik ki a menekülő embert és sivár világát, illetve — ez adott ■az önmagába visszatérő konstrukcióban — a kiúttalanságot, amihez képest létezhetnek ugyan ilyen-olyan sorsmegoldások, de a végeredmény minduntalan csak veszteség. Az eredeti film giccs: az ún. szívjóság szükségszerű önfeláldozása a lényege, jó adag érzelgősséggel, cakk- pakk mindenestül az etikai síkra vetítve, ahol is a tragikum szomorújátékká silányul. Ehhez adott a gyerekszereplő is, éppen csak egy bozontos kiskutya hiányzik ahhoz, hogy típusos állatorvosi tanlóval álljunk szemben. A darab ezzel szemben abból indult ki, hogy az amerikaiak ilyenek. Minthogy a Faragó—Telihay páros kellő súlyt ad a nagybácsi-papa gyerektelen házasságának, a Walt—Anne házaspár (Quintus Konrád, illetve Túróczi Éva hiteles, szép játéka) nem mellékszereplők kettőse, hanem valós terepe a gyerek, Hunter sorsának. Hunter szerepében Bodnár Márk nem hercig és nem is édeské- zik: bizonytalan viszonyrendszerű világának tőle telhetőén ésszerű főszereplője. Ezért nem arról szól a darab, amiről a film, ezért nem Travis, hanem Hunter tragédiája. Ezen nem változtat az sem,- hogy a fiú nem pusztul bele semmibe, sőt megtalált anyjával fog együtt élni. Csakhogy ez az anya peep show girl, és a világon semmi esély arra, hogy valaha más lehessen, s ha kiöregszik ebből, még ezt az egzisztenciát is elveszíti. Jane- ként Létay Dóra nem meggyőzően romlott, ezért kissé fakó, bár Kunával lefolyt kettőse kétségtelen csúcsa az előadásnak. Szegedi Dezső négy szerepben remekel, a Babszi nővért játszó Locs- kay Andrea epizódja is nagy játék. Telihay rendezését tanítani kellene: mestermunka. Szitányi György Karácsonyi táncos est A Gödöllői Agrártudományi Egyetem néptáncegyüttese karácsonyi estet rendez holnap 17 órától a városi művelődési központ színháztermében. Vendégként fellép a Hajós iskola Serteperte néptánccsoportja, a Montágh iskola gyermekcsoportja és a hévízgyörki gyermek-néptánccsoport A műsor után táncház kezdődik. A gödöllői egyetemisták számos hazai és nemzetközi rendezvényen táncolnak évről évre. Képünk a jákotpusztai napok szabadtéri színpadán készült, ahol kalocsai táncokat roptak Balázs Gusztáv felvétele
