Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-16 / 295. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 16., PENTEK Orosz előrenyomulás Csecsenfóldön Dudajev nem menekül A grozniji vezérkar közlése szerint a szerdai és csütörtök éjszakai harcok után az orosz csapatok tegnap délután északkeleti irányból, Tolsztoj-Jurt település felől folytatták az előrenyomulást a csecsen főváros felé. A légierő és a tüzérség támogatásával haladó legerősebb orosz hadoszlop Petro- pavlovszkaja település felé tart, tűzpárbaj azonban még nem alakult ki. Dzsohar Dudajev csecsen elnök megerősítette, hogy az észtországi Tartu városa menedéket ajánlott fel neki és családjának. A politikus azonban leszögezte: nem szorul menedékre, népe mellett kitartva Groznijban marad. Csecsen közlés szerint a szerda esti támadás lényegében a föld színével tette egyenlővé Pervomajszkaja települést, s a polgári lakosok közül többen is áldozatul estek. Az orosz kormány közleményében elismerte, hogy szerda este légitámadást hajtottak végre az egyik Groznij közelében fekvő repülőtér ellen, s állításuk szerint közel harminc, bombázóvá átalakított polgári gépet semmisítettek meg. A harcok során mintegy tíz páncélozott harcjárművet is kilőttek. Továbbra is bizonytalan a szerdán megszakított csecsen—orosz tárgyalások folytatása. Választott kormány az államok többségében Hazánk a szabad országok között Soha annyi demokratikus berendezkedésű állam nem létezett a világtörténelem során, mint az idén: összesen száztizennégy országban intézte az ügyeket választott kormány, és működött képviseleti intézmény- rendszer. A demokrácia terjedése azonban nem járt együtt az alapvető politikai és polgári szabadságjogok megszilárdulásával, ellenkezőleg: a belső megosztottság, az etnikai és vallási gyűlölködések, a mindent átható korrupció, a fegyveres erők és bűnszervezetek befolyása miatt jó néhány demokratikus rendszerű ország helyzete ingatag, és csak részben tekinthető szabadnak — állapította meg a Freedom House amerikai polgár- és embeijogi szervezet tegnap közzétett éves jelentésében. A világ százkilencvenegy országáról készült felmérése szerint 1994-ben száztizennégy államot lehetett formálisan a demokratikus országok közé sorolni, ám teljesen szabad csak hetvenhat volt közülük — igaz, tavalyhoz képest az utóbbi számadat is növekedést jelez (1993-ban csak hetvenkét ország tartozott ebbe a kategóriába). Magyarország — akárcsak tavaly — az idén is a szabad országok között szerepel, mégpedig olyan államokkal egy alcsoportban, mint Olaszország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Csehország, Szlovénia és Monaco. „Szabadságfokát” tekintve a Freedom House értékelése szerint megelőzi Japánt, Izraelt, Lengyelországot, Bulgáriát, Chilét, Szlovákiát és Görögországot is. Noha a demokratikus államberendezkedés elterjedése és megszilárdtílása — különösen Kelet-Európábán — örvendetes jelenség, a politikai átalakulással azonban még nem sikerült megteremteni azt a stabil szociális, etnikai és gazdasági környezetet, amelyben maradéktalanul érvényesülhetnek az alapvető szabadságjogok. A nagyvilág hírei * Japán és az Egyesült Államok törvényhozása után a strasbourgi Európai Parlament is ratifikálta az úgynevezett uruguayi fordulót lezáró GATT-megállapodást, amivel megfigyelők szerint lényegében végképp sínre került a hétéves tárgyalássorozat után létrejött egyezmény. # London már nem szabja az északír köztársasági milícia (IRA) fegyvereinek maradéktalan beszolgáltatását annak feltételéül, hogy a szervezet politikai szárnyát, a Sinn Feint teljes jogú partnerként odaengedje a tartomány jövőjéről folyó megbeszélések tárgyalóasztalához. A bibliamagyarázó izraeli külügyminiszter Botrány Dávid király körül A Szentföldön ismét botrányos jelenetek játszódtak le a je- ruzsálemi parlamentben, amikor Simon Peresz külügyminiszter viccelődni merészelt Dávid király nagyon is világi cselekedeteiről. A vallásos pártok parlamenti támogatására is számító izraeli kabinet külügyminisztere a viharos vita végén kényelmetlen magyarázkodásra kényszerült. Pankov: Szerbia polgári ország Együttélés betelepítéssel Az izraeli parlament, a Kneszet szerdán ismét az ortodox vallás képviselői és a világi fölfogású politikusok közötti viharos összetűzés színtere volt. Ezúttal Simon Peresz, a közismerten világi beállítottságú munkapárti miniszter haragította magára a jeruzsálemi parlamentben helyet foglaló vallásos pártokat, amikor a zsoltáros Dávid király intim magánéletével példálózott. Peresz merészsége azonnal tűzbe hozta Mose Werdi- gert, az Agudát-Jiszráél párt képviselőjét, aki igyekezett rendreutasítani a külügyminisztert. De mivel is bőszítette föl a külügyminiszter a vallásos honatyákat? Peresz utalt arra a híres, a Sámuel könyvében olvasható bibliai történetre, miszerint a zsoltáros király palotájának tetőteraszáról megpillantott egy kívánatos, fürdő- ző szépasszonyt, kinek neve Bátseba (Bát-Sevá). Dávid királynak igen megtetszett Bátseba. A bökkenő csak az, hogy a fürdőző hölgy férjezett volt. A király ennek ellenére vele hált, és Bátseba teherbe esett. Dávid úgy kívánta megoldani a problémát, hogy Bátseba férjét, a hettita Uriást elküldte a legveszedelmesebb harcvonalba, ahol a csatában nemsokára el is esett. Dávid és Bátseba szerelméből született Salamon, Izrael harmadik királya. Ezt a különös házasságot kifogásolta Peresz külügyminiszter a Kneszet szónoki emelvényéről. „Számomra Dávid királynak a tetőteraszon művelt cselekedetei nem tűnnek túl erkölcsösnek. Meg különben is, a zsidóság mértékadó embere Mózes volt, akit Józjsué követett, aki mindenesetre sokkal komolyabb ember volt, mint Dávid” — jelentette ki magabiztosan a külügyminiszter. Erre a kijelentésre fölugrott helyéről Mose Werdiger, s vele együtt a T. Házban levő összes vallásos képviselő, és hangosan tiltakoztak Peresz megállapítása ellen. „Akkor bocsánatot kérek Dávid királytól Bátseba és a képviselő urak nevében is” — mondta viccesen Peresz. A szólásra emelkedő Werdiger képviselő ezután indulatosan kijelentette, hogy izraeli külügyminiszter szájából ilyen szentségtörés még nem hangzott el. Mindenesetre a vallásos pártok „jóindulatára” is számító igen törékeny koalíciós kormány külügyminisztere, Simon Peresz hivatala még aznap este magyarázkodó közleményt bocsátott ki. A közleményben az áll, hogy Peresz nem kívánta megsérteni a Tórát, Izrael szentségeit, és a zsoltáros Dávid királyt... Hering József Annak ellenére, hogy Szerbia határain háború dúl, a köztársaságban szilárd a politikai-biztonsági helyzet — nyilatkozta a napokban Ra- dován Pankov, a köztársaság Szerbián kívüli szerbekkel való kapcsolattartással megbízott minisztere. Külön kitért a vajdasági állapotokra, s többször is hangsúlyozta, hogy a tartomány a különböző nemzetek közötti együttélés ékes példája lehet, hiszen sikerült háttérbe szorítani a szélsőséges nacionalizmust és ennek eredményeként „Szerbia polgári ország”, ahol mindenkit egyforma jogok illetnek meg. Kitért a háborús övezetekből elmenekültek elhelyezésére is. Elmondta, hogy az utóbbi három évben hivatalosan több mint 800 000 ember talált nyugodt életet Szerbiában, és a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy emberbaráti segítséget nyújtson a Drina és a Duna keleti oldalára menekülteknek. Rosszindulatúnak nevezte azokat a véleményeket, hogy a menekültek ilyen vonatkozású ellátását egyesek a harmadik kolonizációnak (betelepítésnek) nevezik, s ezzel erőszakos módon megváltoztatják a Vajdaság nemzetiségi összetételét. A miniszter azonban ifem magyarázta meg, hogy az eddig a menekültek számára felépített három település közül kettőt miért éppen a jelentős részben magyarlakta törökkanizsai, illetve tömbrománság által lakott delibláti homokpusztára építették, és csak egyet Közép-Szerbiába.. (b. m.) Ahonnan a felkelés elindult Talum Attila felvételei Ferde tanulság Ezerkilencszázötvenhat október 23-a és a következő napok eseményei minden magyar szívet megdobogtattak. Magyarországon — és az ország határain túl is. És nemcsak a magyar szívek dobbantak meg. Temesváron a román egyetemi hallgatók nyíltan közösséget vállaltak a Budapesten harcoló magyar egyetemistákkal. Hasonló megnyilatkozások voltak Bukarestben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Kolozsváron a Victor Babes Egyetem hallgatói felszólították a Bolyai- egyetemen tanuló kollégáikat, tüntessenek együtt a magyar forradalom és Románia függetlensége mellett, hisz akkor még Romániát is megszállva tartotta a Szovjetunió. A Román Kommunista Párt — észbe kapott. Mielőtt a tüntetésre sor került volna, bedobta a jelszót: „A magyarok Erdélyt akarják!” És a magyar forradalomért, az ország függetlenségéért, a két nép testvériségéért lelkesedő román egyetemi ifjúság tüntető kedve lelohadt. A tervezett kivonulás napjának reggelén végigvizelték a bolyais- ta „Józsa Béla” diákotthon folyosóját. A tüntetés elmaradt. A retorzió — nem. Bukarestben és Temesváron számos román egyetemi hallgatóra szabtak súlyos börtönbüntetést. Kolozsváron és Marosvásárhelyen főleg magyar egyetemi és főiskolai hallgatókat, valamint tantestületi tagokat ítéltek el. Elég volt egy rosszindulatú följelentés. Elég egy félremagyarázott — vagy éppenséggel megértett — szó vagy tekintet az öttől tizenöt évre szóló ítélethez. Megfélemlítésül. így vonta le a magyar ’56 tanulságát a román kommunista nómenklatúra. Egyebet is tanult a magyar forradalomtól: Valamit adni is kell a népnek. De mit? A nagyobb szabadság — veszélyes lehet. A nagyobb darab kenyér — drága. Fel kell hát éleszteni a több mint egy évtizede elnyomott nemzeti érzést. Hálás dolognak ígérkezett az is, ha az ország lakosságának a túlnyomó többségét a magyar kisebbség ellen uszítja. És — bevált. Olyannyira bevált, hogy az egész egykori szocialista táborból éppen a népét egyébként legke- gyetlenebbül elnyomó román kommunista nómenklatúrát tartották a legtovább hatalmon nacionalista jelszavai-intézkedései. Sőt. A román politikai élet bizonyos körei azóta se hajlandók lemondani az olcsó népszerűség szerzésének erről az oly kitűnően bevált módszeréről. Emléktábla a forradalom tiszteletére Fodor Sándor
