Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-02 / 283. szám
iÜ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. DECEMBER 2., PÉNTEK 5 A város országos segítségre vár Szakmai féltékenység uralkodik Pinceomlások a budaörsi Kő-hegyen (Folytatás az 1. oldalról) — Mivel magyarázható, hogy éppen napjainkban mozdult meg a hegy? — Valóban, évtizedekig „hallgattak” a pincék, és napjainkban adnak hírt, meglehetősen drámai módon, magukról. Nem volt gond mindaddig, amíg a Kő-hegyen lakók kannákban, korsókban hordták fel maguknak a vizet. 1991-ben azonban kiépült a vízvezeték-hálózat, csatornahálózatra viszont már nem futotta, sem a polgároknak, sem az önkormányzatnak. A portákon a műszaki előírásoknak többé-kevésbé megfelelő emésztőket építettek, a mosó- és fürdővizet pedig, más megoldás híján, egyszerűen kiengedték és kiengedik ma is a kertekbe, az utcára. A tartósan nagy mennyiségű víz odafolyik, gyakran a pincébe, ahová utat talál magának. A talaj sok helyütt agyagos, s ez könnyen megcsúszik. Ha csapadékban különösen gazdag az esztendő, vagy valamelyik évszak, akkor még inkább indokolt az aggodalom. Valószínűleg nincs ok dramatizálni a helyzetet, kétségtelen azonban, hogy a nagyobb gondok megelőzésére rövid időn belül intézkedni kell, mert nem csupán néhány, pincék fölött épült lakóház, nyaraló kerülhet bajba, hanem a város Kő-hegy alatti negyede is. Ötszázezer forint? — Mit tett az önkormányzat mindennek a megelőzése érdekében? — A talajszerkezet vizsgálatával, a pinceréndszer fel- térképezésével megbízta azt a szakértői csoportot, amely a már több mint húsz éve folyó országos pincerekonstrukciós programban kellő tapasztalatokat szerzett. Ennek eredményeként elkészült Budaörs pincefeltárási terve, s így lehetővé vált, hogy megpályázzuk az országos pinceprogramot, anyagi támogatást kérve a költségvetéstől. Idei pályázatunkra már válasz is érkezett, s a válasz mellé mintegy 500 ezer forint központi támogatás. Ezt köszönettel fogadtuk, egyetlen forint jelentőségét sem becsüljük le, csakhogy azt is meg kell mondanom, hogy ez az összeg csepp a tengerben vagy még annyi sem. Érzékeltetésül: néhány hónapja az egyik vízcsőtörés okozta kráterhez magam mentem ki, s látva a veszélyt, a saját felelősségemre intézkedtem, hogy az üreget nagyobb kár megelőzése érdekében egy vállalkozó azonnal töltse fel, tömje be. Ez az egy munka mintegy két és fél millió forintba került, s ez jól mutatja, hogy minden jószándék mellett a kapott félmillió forint mennyit ér. A városházán nagyon jól tudjuk, hogy a megoldás mindenekelőtt a csatornahálózat kiépítése lenne a Kő-hegyen, ennek azonban főként anyagi akadálya van. Az egy-egy portára eső költség ugyanis, mai árakon számolva, körülbelül 120- 150 ezer forint lenne, s ezt a terhet képtelenek a polgárok vállalni, miként képtelen erre az önkormányzat is. A gondok megszüntetésének alapvető módja végül is a pincerendszer rekonstrukciója, s ezért ismét megpályázzuk az országos pinceprogramot, mert központi támogatás nélkül a város önmaga képtelen megbirkózni ezzel a feladattal. — Az Országgyűlés ezekben a napokban tárgyal a jövő'évi költségvetésrój. A kilátások enyhén szólva sanyarúak. Mire számíthat ezek után Budaörs? — Sok ezer ember, mondhatnám, hogy az egész város sorsáról van szó, s ezért az állam segítségét nem nélkülözhetjük. Olyannyira nem, hogy ha másképp nem megy, Göncz Árpád köztársasági elnök úrhoz is küldöttséget menesztünk. Mindemellett meg kívánjuk keresni Habsburg Ottót, városunk díszpolgárát, ne engedje, hogy a városa beszakadjon. Próbálja meg, hogy az európai szervezetek is segítsenek ezen a természeti szépségekkel gazdagon megáldott, nagy múltú városon. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy Budaörs Kő-hegye olyan, mint Bécsnek a Grinzing. Magam tagja vagyok a Páneurópai Uniónak, szeretném ott is tudatosítani, hogy milyen nagy segítségre szorul Budaörs. Budapest Grinzingje — A pincerendszer rekonstrukcióját említette. Mit ért ezen? — Ha rajtam múlna, én nem betömetném, hanem éppen ellenkezőleg: kiépíttetném ezeket a pincéket. Ha tisztességgel be akarnánk szaknyelven szólva: tömedé- kelni ezeket a pincéket, akkor olyan mennyiségű földet, vagy még inkább betont kellene beépíteni azokba, hogy a költségek elérnék vagy meghaladnák a pincék kiépítésének, rendbehozásának a költségeit. Ne feledjük, hogy ezek közül nem egy három-négy méter magas boltíves pince, és sok közülük olyan állapotban van, hogy viszonylag kis költséggel rendbehozhátó. Én eredetileg nem geodéta, nem is építészmérnök, hanem gépészmérnök vagyok, de mint mérnökember úgy gondolom, a talajt, a hegy oldalát ezek a tömedékelések rendkívül megterhelnék, félő, hogy további talajmozgásokat idéznének elő. Máskülönben nem véletlenül említettem az imént Bécs gyönyörű kirándulóhelyét. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy a budaörsi Kő-hegy belátható időn belül a magyar főváros Grinzingje lehetne. — De hol van ehhez pénz, hol vannak ehhez vállalkozók? — Élénk idegenforgalma van Budaörsnek, rengeteg turista érkezik az év minden szakában, mindenekelőtt Németországból. Többségük valaha itt élt, a háború után kitelepített, szülőföldjét azonban elfeledni nem tudó, azt szerető és azért tenni is kész sváb. Vimola Károly felvétele Tudom, hogy számíthatnánk rájuk, segítenék Budaörsöt, akár mint vállalkozók, és számos más formában is. Ezenkívül megítélésem szerint itthon is található olyan tőke, olyan vállalkozói réteg, amely látna üzeletet a Kőhegy szolid családias, vendéglátó negyeddé való kifejlesztésében. A meglévő présházak még megviselt állapotukban is gyönyörűek, azokat is helyre kellene állítani, ahelyett, hogy hagyjuk tönkremenni, vagy éppen tönkretesszük azokat. Nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítani a Kő-hegy beépítésére is. Nem hinném, hogy oda kell palotákat emelni, korszerű, szép, de a környezetbe illő épületekre szabad csak kiadni az építési engedélyt. — A lakótelepen körülbelül 2400-an laknak, őket, hosszú ideje és folyamatosan elsősorban a távfűtési díj nagysága foglalkoztatja. Rendkívül magasnak tartják azt. Mit tud ön erre mondani? — A lakótelep fűtéséről és meleg vízzel való ellátásáról a BTG Kft. gondoskodik. Való igaz, hogy az ott lakók fel vannak háborodva a fűtési díj nagyságáért, mert mint mondják, sokkal többet fizetnek a melegért, mint egy hasonló alapterületű budaörsi családi ház lakói, és még inkább többet fizetnek a fővárosi lakótelepeken élőknél. Ezt a témát már három revizori viszgálat elemezte, s foglalkozott vele a felügyelőbizottság is, amelynek'hivatalból magam is tagja vagyok. Ez utóbbi testület feladata ugyan a pénzügyi szabályok betartatása lenne, ám foglalkoztunk éppen a téma súlyossága miatt a fűtési díjak kérdésével is. Drága meleg A vizsgálati anyagot átadtuk a város vezetésének, intézkedés azonban még ez idáig nem történt. A harc a jelen feltételek között eléggé kilátástalan, hiszen a kft. minden jel szerint alacsonyabb árakat aligha tud megállapítani, nem utolsósorban az épületek, a lakások nagyon rossz szigetelt- sége, a nagy hőveszteség miatt. A kft. azt is bizonyítja, hogy az árai az országos átlag közepe táján vannak. Mindez azonban a lakótelepen élőknek nem vigasz, és magam is úgy látom, hogy a helyzeten változtatni kell, és változtatni lehet is. Személyes kapcsolataim révén sikerült egy olyan német—magyar vállalkozót felkutatnom, aki vállalná, hogy átveszi a lakótelep fűtését, a fűtőüzemet, és saját költségén folyamatosan korszerűsíti a fűtőüzem berendezéseit. A terület és az épület természetesen nem menne át a tulajdonába. Mindemellett vállalná, hogy „lenyeli” a jövő évi várható energiaár-emelések többlet- költségeit, tehát nem emelné a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás árait, ha az energiaár-emelés a negyven százalékon belül marad. A fölötte lévőt is csak részben terheli át. Ebben az „alkuban” az is benne lenne, hogy a következő áremelésig nem emel árat. Az elképzelései között szerepel tehát egy korszerű fűtőmű kiépítése oly módon, hogy esetleg még elektromos energiát is adna, és az úgynevezett hulladékhőt egy, a lakótelep közelében megépítendő városi uszodánál hasznosítanák. Ha az új önkormányzat munkájában módom lesz közreműködni, akkor ezt a részleteiben is kidolgozandó lehetőséget megvitatásra a képviselő-testület, illetve a lakótelep lakói elé tárnám. Ugyancsak érlelődnek egy olyan terv körvonalai, amelynek révén sátortető kerülne a lakótelep épületei fölé, s ezzel együtt érdemleges meny- nyiségű új lakást is ki lehetne a tetőtérben alakítani. Némiképp e gondoktól és tervektől távol esik egy látszólag kis horderejű ügy, ez pedig egy korszerűfüves futballpálya kialakítása, megépítése. A múltkor kint voltam egy mérkőzésen, ahol sajnos Perbáltól éppen 3-2-re kikaptunk, de mire levonultak a fiúk a pályáról, nyakig sárosak voltak. Lehetetlen helyzet, hogy messze környéken egyedül Budaörsnek nincs egy normális fut- ballpályája. Beszéltem erről a sportvezetőkkel, s egybehangzó a vélemény, hogy rövid időn belül, összefogással, ez a gond is megoldható. (d. g.) Pincék sora Budaörsön, a Kó'-hegyen Csorbított a védőnők önállósága Fura helyzetben vannak hazánkban a védőnők: amellett, hogy egy-egy, főként kis településen, ahol esetleg nincs is gyermekorvos, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be, s amellett, hogy manapság szinte valamennyi egészségügyi nevelési-felvilágosító programban a kidolgozók számítanak a munkájukra, jogilag rendezetlen a helyzetük. Ezek a gondok is szóba kerülnek azon a kétnapos szakmai tanácskozáson, melyen tegnap a szülésznők, ma pedig az említett szakma képviselői cserélik ki véleményüket. Az V. országos szülésznő-védőnő konferencia szakmai programja előtt Mahnerné Csordás Agnes csobánkai védőnőt, a Pest megyei szervezet vezetőjét, a Magyar Védőnők Egyesületének menedzsertitkárát kértük meg: foglalja össze, milyen gondjai vannak napjainkban a kollégáinak. — Olyan furcsa helyzet állt elő — mondja a szakember —, hogy míg szerepünk, a velünk szemben megfogalmazott elvárások nem változtak, helyzetünk romlott, sőt jogilag teljes mértékben rendezetlenné vált. Tulajdonképpen csak a magzatvédő törvény az, amelyik egy helyen foglalkozik a védőnőkkel, az utóbbi években pedig az egészségügyben végbement változások során mintegy figyelmen kívül hagyták ezt a szakmai réteget. Korábban, tudjuk meg Mahnerné magyarázatából, a szakmai ellátásban egy háromfős team dolgozott. Ennek tagjai: a gyermekorvos, az asszisztens és a védőnő egyaránt az önkormányzatnak volt alárendelve, illetve a helyi alapellátásban dolgozott. — Nos, az egészségügyben is megindult privatizáció következtében úgy alakult, hogy az orvosok már nem tekintik partnernek a védőnőket: a háziorvosi rendszer bevezetésével mi önkormányzati hatáskörben, jogszabályok nélkül dolgozunk. Ma tulajdonképpen a védőnők hagyományelv alapján teszik a dolgukat. Ez pedig sérelmes: úgy érezzük, annál többet végzünk, minthogy önállóságunk csorbát szenvedhetne. A csobánkai védőnő egyértelműen úgy látja: az orvosok részéről megnyilvánuló szakmai féltékenység az oka annak, hogy kollégái nem kerülnek be a jogi szabályozásba. — Az orvosok — fogalmaz ekképpen Mahnerné — nehezen fogadják el, hogy a védőnők szakmai önállósággal dolgoznak. Pedig tudomásul kell venni, hogy erre a pályára is egy négyéves időtartamú főiskola elvégzése után léphet csak bárki. Olyan szakember kell, hogy legyen az, aki védőnőnek áll, aki fel van készítve a hagyományos feladatok mellett a megelőzésben nyújtandó felvilágosításra is. Az egészségügyi szakmai programok kidolgozói, tapasztalható ez általában a felvilágosításnál, a tanácsadásnál, a családvédelmi szolgálatok működésénél, nagymértékben számítanak a védőnőkre. Arról pedig Mahnerné meg van győződve, hogy kollégái olyan tudás, ismeretek birtokában vannak, hogy eleget is tudnak tenni valamennyi ilyen irányú felkérésnek. Ezt bizonyítja az a kimutatás is, melyben a csobánkai védőnő részletezi: mely szervezetekkel, intézményekkel állnak a védőnők szoros munkakapcsolatban. Néhány az említett közül: a tisztiorvosi szolgálat, a családvédelmi szolgálat, a szakorvosi rendelők, a háziorvosok, a tüdőgondozók, a nevelési tanácsadók, az önkormányzatok, a szociális munkások, a vöröskereszt, a nagycsaládosok, s nem utolsósorban az oktatási intézmények. — A bizonygatás helyett arról szólok inkább, milyen szerepe lehet, kell(ene) hogy legyen a jövőben a védőnőknek — fejti ki megtartandó előadásának lényegét Mahnerné. — Csobánkán már öt évvel ezelőtt sikerült ebből valamennyit megvalósítani. Nyílt napokat szervezünk a lakosságnak, ahol mindenki megtalálja a számára szükséges egészségügyi kezelést. Egy-egy ilyen alkalommal lehet tüdőt szűretni, rákszűrésen részt venni, vérnyomást méretni, szemészeti vizitet kérni. S ugyancsak ekkor kínálkozik lehetőség tanácsadásra is. A védőnők egyhangúlag meg vannak győződve arról, hogy mindenkinek, akinek fontos, hogy a lakosság egészségi állapota javuljon, érdeke fenntartani ezt a szolgálatot. Igénylik ezt az anyák, várják őket a gyerekek az iskolákban, s örülnek — mondja csobánkai tapasztalatait idézve Mahnerné — azök, akik „csak” egészségük védelme érdekében várnak egy jó tanácsra, segítségre a nyílt védőnői napokra. M. É.
