Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-14 / 293. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 14., SZERDA 13 Levél Kazahsztánból Tisztelt Göncz Árpád Úr és Nurszultán Nazarbájev Úr! A Hungária, a Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetsége vezetősége a Kazahsztánban szórványban élő magyarok nevében szívélyesen köszönti Önöket a rendkívül fontos történelmi esemény — a Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság közötti államközi szerződés előkészítésének és aláírásának alkalmából —, amely a két ország történetében az első! Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket a tudat, hogy történelmünk fontos — általunk is elősegített — pillanatához értünk, amikor törvényesítik két olyan ország népének — a kazahok és a magyarok — baráti és testvéri kapcsolatát, amelyben megtalálhatók a közös etnikai és rokoni gyökerek, azonban el vannak választva a történelem következtében több ezer kilométeres távolsággal. Az aláírásra kerülő egyezmény egyesíti e két népet a jelen időben és több évszázadra. Kifejezésre juttatjuk reményünket, hogy az Önök — a két államfő — erőfeszítése és ugyanakkor a két állam kormányának a munkája által mindent megtesznek annak érdekében, hogy módosítsák és korrigálják a történelem azon tragikus következményeit, amelyek miatt Kazahsztánban létrejött a magyar kisebbség, megtalálva ezen a földön második hazáját. íme, a három-négy nemzedéken keresztül Kazahsztánban élő magyarok igyekeznek megtartani identitásukat, kultúrájukat. Sokan bíznak abban, hogy visszatérhetnek történelmi hazájukba, őseik földjére, annak a reményében, hogy az anyaország szeretettel és figyelemmel fogadja be fiait és leányait. Tisztelettel: . Lesskó László, a Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke Temetés pap nélkül November 18-án nagyanyám, özv. dr. Antal Abra- hámné életének 93. évében elhunyt. Kívánsága szerint elham- vasztattuk és a temetést december 2-án 1 órára tűztük ki. Fentieket — mivel Sződli- geten dr. Viskoltz József kanonok úr halála óta állandó katolikus pap nincs — a templom sekrestyésével egyeztettem, és a felmerülő költségeket (harangozás, temetés, gyászmise) 11 nappal a temetés időpontja előtt befizettem. Ez alkalommal az időpontot és az egyéb szükségeseket ismételten rögzítettük. December 2-án, pénteken az elhunyttól búcsúzni kívánó család, rokonok, ismerősök, tisztelők nagy száma várta a temetés kezdetét, hosszú ideig azonban hiába. A katolikus pap minden előzetes értesítés nélkül még fél 2-kor sem érkezett meg a temetőbe. Otthagyva a gyászoló gyülekezetei telefonálni mentem, hogy megérdeklődjem, az atya elindult-e, illetve mikorra várható. A gödi plébániahivatal telefonját Szabó plébános úr édesanyja vette fel, aki közölte, hogy a plébános úr távollétéről nem tud, de nem ő, hanem Budapestről Komáromi atya lett kijelölve a temetésre. Kérdésemre, hogyan tudnám az atyát elérni, azt mondta, „nem találja a telefonszámát”. Miután a temetést végző pap érkezésére ezek után semmi remény nem volt, és a további várakozás nemcsak felesleges, hanem a kegyeletet és az elhunyt emlékét súlyosan sértő lett volna, megkértem a jelen lévő Vera nővért — a mindenki által ismert és tisztelt, volt apácát —, aki a temetési szertartást jól ismeri, hogy a botrány és a további méltatlan szégyenkezés elkerülése érdekében imádkozzon az elhunyt lelkiüdvéért és a vétkesen mulasztó pap, vagy papok helyett vezesse le a temetést. így történt meg, hogy a több mint 90 évig mélyen vallásos nagyanyámat — ki községünkben nem keveset tett a templomért és az egyházért — papi közreműködés nélkül — mint ahogy a középkorban az akasztottat vagy az HISTÓRIA Az igazi demokrácia (I.) Az athéniak elűzték a spártaiakat Manapság sokszor írnak a demokráciáról, és még többet papolnak róla. Mivel mind a karácsony, mind a jó demokrácia lényege a belső, és a külső béke, megragadjuk az ünnepi alkalmat, hogy bemutassuk olvasóinknak, hogyan működött a világtörténelem legelső és — valljuk be — mindmáig egyetlen igazi demokráciája, az athéni. Szó szerinti jelentése amikor a nép kormányoz, szemben a monarchiával, egyetlen ember, például a király uralmával, az arisztokráciával, a „legjobbak” hatalmával, a tirannizmus- sal, egy zsarnok uralmával, az oligarchiával, a gazdagok országlásával és a re- publikával, amikor a hatalom szavazó polgárok kezében van ugyan, de van fölöttük egy, bár nem teljhatalmú monarcha, mondjuk elnök is. Arisztotelész elmondja, hogy görög földön a királyságból fejlődött ki az arisztokrácia, abból a tü- ranniszok uralma, és belőle a demokrácia. Ez ugyan háborúban született meg, de előtte jártak a gazdasági és társadalmi felemelkedés évszázadai, a görög csoda. Mint Thuküdidész írja, mikor a trójai háború után Hellász megerősödött, és nagyobb méreteket öltött a vagyonszerzés, a bevételek növekedésével a legtöbb városban türannoszok kerültek uralomra, pedig ezekben korábban előjogokkal járó, öröklődő királyságok voltak. A türannoszok csak a maguk védelmére és csa- idjuk gyarapítására gonA 337-ben hozott tirannizmus elleni törvény sztéléje doltak, így a legnagyobb nie. Igaz, ha egy város nyu- biztonságra törekedve kor- galomban él, legjobb az inmányoztak. Pedig az állam- tézményeit változatlanul életben éppen úgy, mint a hagyni. Azoknak viszont, művészetben, szükségszerű- akik sokféle vállalkozásba en az újnak kell érvényesül- fognak, intézményeiket is sokféle módon kell tökéletesíteniük. Ezért van, hogy az athéniak alkotmányában, gazdag tapasztalataik következtében, sokkal több az újítás, mint a spártaiaknál (Muraközy Gyula fordítása). Athén államformája tehát a demokrácia lett, Spártáé a politika. A különbség az, hogy a demokráciában minden teljes jogú városlakó gyakorolhatja a hatalmat, a politeiában viszont közülük is csak azok, akik megfelelően jó anyagi helyzetben vannak. Az athéniak kezdetben királyságban éltek. Ekkor a tömeg keveseknek szolgált, és ezért a nép szembeszállt az előkelőkkel. Hosszú viszály után Szolónt döntőbíróvá választották, és teljhatalmat adtak neki. Ő 590-570 körül felszabadította Attika népét, törölt minden adósságot, megtiltotta az adósrabszolgaságot, alkotmányt adott és törvényt hozott. Alkotmányából Arisztotelész szerint a legdemokratikusabb a bírósághoz való fellebbezés joga volt, leginkább emiatt nőtt meg a tömeg ereje. Az athéniakat négy vagyoni csoportba osztotta. A legnagyobb jövedelműek alkották a legfelső réteget, a következők voltak a lovagok, együtt alkották a lovasságot. A harmadik rendből kerültek ki a nehéz fegyverzetű gyalogosok, akik maguk vásárolták meg fegyverzetüket, a legszegényebbekből pedig a könnyű fegyveresek és az evezősök, akik ki voltak zárva a hivatalviselésből. Majd 560-ban az öngyilkost — kísértük utolsó útjára. (Bár manapság már tőlük sem tagadják meg a tisztességes temetést.) Azt, hogy Szabó plébános úr előtt ismert volt a temetés ténye és időpontja, az is bizonyítja, hogy az általa kijelölt helyettes pap — aki nem azonos Komáromi atyával — még aznap este a kitűzött időpontban megtartotta a gyászmisét. A történtekért senki nem tudja kárpótolni sem az elhunytat, sem a családot, a mélyen felháborodott gyászoló gyülekezetét, és erre nem is tartunk igényt. Ugyanakkor szívesen néznénk a jóvátehetetlen mulasztást elkövető „lelkiatyák” szemébe, hogy vajon nyugodt-e a lelkiismeretük, mert a miénk az. Szabó László Sződliget A kíméletes őrmester A kíméletes őr- £5*1 mesterről szóló jEőff anekdota jutott 'üiV eszembe ma reggel. A rádió műsorában egy örömhír hangzott el: — Úgy tűnik, hogy a villany 65 százalékos és a földgáz 53 százalékos emelésével mégse kerül majd olyan sokba az energia árának növekedése. Nos, erről jutott eszembe a kíméletes őrmester, akit magához hívatott a hadnagy úr: — Táviratot kaptunk, hogy Magyar közlegénynek meghalt az apja. Kíméletesen tudassa vele! Az őrmester úr kimegy a gyakorlótérre: — Magyar honvéd! Hozzám! — Parancs — jelentkezik Magyar honvéd. — Meghalt az apád! — Jaj — kap a szívéhez. — Az anyád is meghalt! — Jajjaj! — A húgod bennégett a házban! Magyar honvéd elájul. Locsolják fel! — Fellocsolják, szegény magához tér. Mire az őrmester: —VtcSéltéfflf no! Csak az apád halt meg! Fazekas Mátyás Veresegyház egyébként népbarát és emberséges Peiszisztrótosz tü- rannosz vette át a hatalmat, aki Arisztotelész szerint mértéktartóan és inkább alkotmányosan vezette az állam ügyeit. Őt fia követte, Hippiász (528—510), egy kegyetlen zsarnok. Az athéniak elégedetlenségét az is mutatta, hogy a híres szobrokban megörökített zsar- nokölők elveszejtették Hippiász testvérét, Hippar- choszt. Történt azonban, hogy Kr. e. 508—507-ben néhány, a türannosszal elégedetlen és száműzött athéni arisztokrata kérésére a spártai hadsereg kétszer is bevonult Athénba, és a hatalomban levőket egy Spár- ta-barát csoporttal akarta felváltani. Az athéniak azonban fegyvert fogtak, és az árulókat a spártaiakkal együtt elűzték. Valóságos forradalom volt ez, és a többi arisztokraták közötti viszályt kihasználva végül Kleiszthenész (maga is arisztokrata) került uralomra, hogy a tömeg kezébe adja az államhatalmat. A világtörténelemben először tervszerűen hajtott végre egy olyan átalakulást, amelyen előbb vagy utóbb minden, a civilizáció felé haladó népnek át kell mennie. (Folytatjuk) Makkay János Gödöllő" 1492-ben Gödöllő a 15. század második felében a Rozgonyiak birtokában volL 1492-ben Rozgonyi János fia, István utódok nélkül halt el, így a birtok a kincstárra szállt vissza, a leánynegyedet leszámítva. 1492-ben a budai káptalan Szapolyai István nádor ítéletlevele alapján Dömsöd, Veresegyház, Szada Gödöllő és Lőrinci birtokát átadta a kincstárnak. Ekkor készült az a felmérés, mely Gödöllő javait írta össze. Eszerint „Gödöllőn van tornyos kő templom, 5 lakott telek, 9 elhagyott épülettel bíró telek, 10 régen elhagyott pázsittelek”. Az összeírás kiterjedt a gazdálkodásra, Horváth Lajos megállapítása szerint ebből nagy vonalakban felrajzolható „a kiterjedt szemtermelés, valamint a legelő állattartás bizonyos takarmányozással együtt”. Jelentősnek mondható a szőlőművelés is, kertművelésnek azonban nincs nyoma az összeírásban. Szőlőt „20 királyi holdon” műveltek (Gödöllőn, a szántó területe „I királyi ekealj” volt. Valamivel nagyobb volt a legelő területe: 1,5 királyi ekealj. 25 kaszás rét és 2 ekealj erdő tartozott még Gödöllőhöz. Horváth Lajos mindezekből az adatokból azt a következtetést vonja le, hogy Gödöllő 1492-ben a sorvadás képét mutatja: „egykor lakott 24 telkéből ekkor csak 5 lakott”, vannak régen elhagyott telkek is. „Ennek a puszta-telkesedési folyamatnak az okát források hiányában nem tudjuk megjelölni”— írja Gödöllő okleveles forrásait összegyűjtő kötete előszavában Horváth Lajos. Pogány György
