Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-02 / 283. szám

MEGYEI fJJJJT p JbL m M M M xxxviii. évfolyam, 283. szám Ára: 17,50 forint i ff’- a C • ; I 0 n~ : j 1994. DECEMBER 2., PÉNTEK Ezüstvasárnapi Puszta Házban Kardjába dőlt választék a falaknak a dák uralkodó Szuhay Balázs írása Sándor András írása Makkay János sorozata (2. oldal) (9. oldal) (13. oldal) Beszélgetés a főrabbival Neumann Ernő temes­vári főrabbi: — Az itte­ni magyarsággal min? dig jó kapcsolatokat tar­tottam fenn. Tőkés Lá­szlóval pedig egyenesen testvéri kapcsolatban vagyok. ...Nagyon sze­retem őt, mert mindig a népek és a vallások köz­ti testvériség megterem­tésén és elmélyítésén munkálkodik. (A főrabbival készült interjú a 7. oldalon talál­ható.) Talum Attila felvétele MDF—MCDSZ-összefogás Mindenkin segíteni kell Pöltz Ernő polgármesternek történő jelölését az MDF az MCDSZ-szel összefogva tá­mogatja, akár csak a cigányszervezet helyi elnökének képviselővé választását Krekács Róbert felvétele Az önkormányzati válasz­tásokra készülve, tegnap este Verőcén bemutatko­zott a szavazók előtt Pöltz Ernő, az MDF által támo­gatott polgármesterjelölt, és Farkas János, a Ma­gyar Cigányok Demokrati­kus Szövetségének helyi el­nöke, aki kisebbségi képvi­selőként indul december 11-én. A választásokon Pöltz Er­nőt az MCDSZ is támogat­ja szavazataival, Farkas Já­nosnak pedig az MDF nyújt segítséget. (Folytatás a 3. oldalon) Névtelen telefonok Kiskunlacházán Kisgazda veszélyben Éjszakánként gyalázkodó, névtelen telefonok riasztják Köntös Bálintot, az FKGP kiskunlacházi szervezeté­nek elnökét legszebb álmá­ból. A helyi politikával aktí­van foglalkozó magángaz­dát tegnap reggelre tetemes anyagi kár is érte: az egyik fóliasátrát számtalan helyen hasították fel bicskával is­meretlen személyek. Az MDF, a KDNP és az FKGP helyi koalícióján mun­kálkodó, a választási szövet­ség képviselőjelöltje egyértel­műen politikai szándékot sejt a támadások mögött. Elmon­dása szerint az atrocitások legfőképp azóta érik, amióta szót emelt Kocsis Mihály állá­sából felfüggesztett polgár- mester ténykedése ellen. (Folytatás a 4. oldalon) A város országos segítségre vár Pinceomlások a budaörsi Kő-hegyen Megmozdult a föld Budaörs legszebb részén, a Kő-he- gyen. Szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a hegy gyomra csaknem négyszáz, részben elfelejtett régi borospincét rejt, ezek közül néhány az elmúlt hónapok­ban beomlott, veszélybe sodorva a fölöttük lévő lakóhá­zakat, s a közelben lévő építményeket is. Van gond a vá­ros egy másik részén, a lakótelepen is, ahol a lakók min­den volt és várható energiaár-emeléstől függetlenül a rendkívül magas fűtési díjra panaszkodnak. Ezekről és néhány más közérdekű témáról kérdeztük dr. Keszy- Harmath Pétert, az illetékes alpolgármestert. 5 jj V Csurkalstván Sebeink Összeurópai csúcsértekezlet színhelye lesz fővárosunk. Örül­hetnénk a megtisztelésnek, de lehangolódottak vagyunk. 1956-ban ugyanebben a városban több ezer tank jelenlété­ben, üszkös falak között bukott meg a szovjet kommunizmus erkölcsileg. De aztán még fennállt 35 évig gyakorlatilag. Mi, magyarok, közben önmagunkat kizsákmányolva tönkremen­tünk, lemaradtunk Európától, amely tudomásul vette a reali­tásokat. Most az EBEE a realitás, a folyamatosan tárgyaló diplo­maták serege, és közben az éhező százezrek, a temetetlen ha­lottakkal borított utcák. Tárgyalások, és közben Bosznia. Ez szinte kibírhatatlan ellentmondás. A tehetetlenségbe avagy a közönybe Európa is belefitüad- hat. Ha az európai egyesülésnek csupán gazdasági értelmét keresüc a létrehozók, ha az európai egyesülés következtében nem alakul ki erkölcsileg is jobb minőségű élet, ha ez a törté­nelmi jelentőségű művelet nem ad példát az egész világnak a nemzetek, népek és államok célszerűbben, tisztultabban és er­kölcsösebben való együttélésére, akkor nincs értelme létre­hozni A csúcsértekezletre sötét árnyékot vet a boszniai véreng­zés. A poszlkommunizmus realitása a bőven ömlő vér, az éhe­zés, a járványok és a csendesebben fojtogatott, végeredmény­ben halába ítélt népek, népcsoportok. Iszonyatosan sok fegy­ver van illetéktelen kezekben. Szükséges az atomrakéták le­szerelése, de az elvadult ember kezéből is ki kell venni a gép­pisztolyt. És észre kell venni a kisebb, még éppen nem halá- los sebeket is. Az is Európa — földrajzilag —, ahol éppen most tiltották meg a magyar Himnusz magyar templomokban való éneklé­sét. Ott is parlamentek működnek, és szavakban ott is Euró­pába tartanak. Mi magunk sem vagyunk hibátlanok. Rendszerünk rossz és jelenlegi politikai vezetőink nem őszinték. Nemcsak a múltjukat, a véres kezüket dugdossák, hanem a céljaikat is ebejtik. A hatalom megszállottjai ők, akikre ügyelni kell Sem Európa, sem pedig ez a most következő világértekez­let nem tehet úgy, mintha nem tudná, hogy mi folyik itt. Mert akkor újabb Boszniák következnek. A boszniai háborút nem a „boszniai szerbek” vívják a bosnyákok ellen, hanem az a kommunista Belgrád vívja Nagy-Szerbiáért, amelyik harminc évig fegyverkezett, miközben az el nem kötelezett or­szágok tömbjének egyik vezérországa volt. Kapott szovjet fegyvereket is, meg nyugatiakat is. Most tehát nem tehetnek úgy a tutgy- és középhatalmak, mintha ártatlanok volnának. A küzdelem egyenlőtlen és égbekiáltóan igazságtalan. Mert ennek a keserű sorsú térségnek és különösen az ’56-os Magyarországnak még van emlékezete. Legjobban az üres szavak fájnak nekünk. És az üres szavak mögötti ciniz­mus. Nem lehetséges az európai együttműködés, ha vannak fel­számolás alatti népek, beolvasztásra váró népek, és más né­peket büntetlenül lemészároló hadseregek. Nem lehetséges az európai együttműködés, ha a szovjet uralom alatt kifosz­tott térségekből, a szegényektől továbbra is kifelé áramlik a tőke, az előző kommunista kormányok felelőtlen gazdálkodá­sa következtében. Európa ne ámítsa magát azzal, hogy segít. Ezt nekünk feltétlen el kell mondanunk, mert emlékszünk, hogy közös romlásunkat mindig a struccpolitika okozta. Arra kérjük a konferenciát, hogy nyissa ki a szemét és lás­son. Hagyományos vendégszeretetünk gesztusai közben ve­gye észre mély sebeinket. Pest megyében a tizenkilencedik Uj mentőállomás Zsámbékon Mentőautó nélkül avatták fel tegnap a zsámbéki men­tőállomást, a betegszállító kocsiknak ugyanis épp ki kellett vonulniuk két sürgős esethez, amikor az ünnep­ség elkezdődött. Mindez jól bizonyítja, hogy milyen nagy szükség volt ezen a vi­déken is a mentőszolgálat megszervezésére. Dr. Győry Attila, az Or­szágos Mentőszolgálat Pest megyei szervezetének vezetője köszöntőjében ki­emelte: példaértékű, hogy Zsámbékon egy épületben kaptak helyet a mentők a tűzoltókkal. (A tűzoltószer­tár egyébként tavaly au­gusztus 20-ra készült el. amelyhez a község testvér- települése: Wettenberg je­lentős anyagi támogatást adott). (Folytatás a 4. oldalon) — Lehetséges, hogy a né­hány évvel ezelőtti pécsi és egri, országos visszhangot kiváltott pincebotrányok is­métlődnek meg Budaörsön is? — Sajnos minden jel arra mutat, hogy a városnak egy erejét meghaladó, rendkívül nagy gonddal kell szembe­néznie — válaszolja dr. Keszy-Harmath Péter. — A Kő-hegyen a múlt századi ftloxérajárványig virágzó szőlőtermesztés volt, a domb­oldalon katonás rendben so­rakoztak a présházak, a hegy gyomrát pedig pincék­kel építették ki. A mai, sú­lyosnak ígérkező problé­mák a második világháború utáni évekre vezethetők visz- sza, amikor a présházak, pincék sváb gazdáit tömege­sen kitelepítették. Új betele­pülők érkeztek a helyükre. Az idők múltával, mivel nem használták, megfeled­keztek a pincékről, sokat be­tömtek közülük, jó néhány boltozatából pedig kiszed­ték a termésköveket és be­építették a lakóházak falába. (Folytatás az 5. oldalon) Kiadja-e Izrael Solomon Moreit? A háború után mintegy hétmil­lió németet toloncoltak ki mar­havagonokban Európa külön­böző országaiból, ideértve a kommunisták elől menekülő­ket is. A becslések szerint két­millióra tehető az áldozatok száma. A magyar közszolgála­ti médiumok a jelek szerint er­ről semmit nem tudnak. Még most sem, amikor az Internati­onal Herald Tribune nevű vi­láglap kiemelt helyen jelentet­te: a lengyel hatóságok éppen a Solomon Morei elleni váda­kat vizsgálják. Solomon Mo­reit 1945-ben egy Katowice melletti koncentrációs tábor vezetőjévé nevezték ki. Idézet a Tribune-ből: .Mo­rei úr, aki zsidó, szüleit és két bátyját elveszítette a háború so­rán. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents