Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-09 / 289. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 9., PENTEK Rendhagyó könyv egy rendhagyó életműről Fábri Zoltán, a képalkotó művész Rajzlapon is hű volt önmagához „In memóriám” jelent meg a Szabad Tér Kiadó gondozásában a magyar — és az európai — filmművészet kiemelkedő alakjának, Fábri Zoltánnak életműkötete. A dokumentumok, visszaemlékezések, fotók, tanulmányok és kritikák százait tartalmazó, ízléses, elegáns kiUtolsó fotó Fábri Zoltánról vitelezésű kötetet lapozva valóban fájdalmas annak tudata, hogy a könyv megjelenését a nagy művész már nem érhette meg. Pár hónapja kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Nem túlzás az életműkötet kapcsán „könyvünnepről” szólni, hiszen semmi kétség: a hazai filmes szak- irodalom egyik alapműve született meg. A kiadó igazgatója, Koltay Gábor rendhagyó előszavában pontosan és szépen fogalmaz, amikor a következőket írja: Tudnod kell, hogy sokan vagyunk, akiknek rendkívül fontos vagy. Ezek az emberek készítették ezt a könyvet, amely minden olyan könyvespolcon megtalálható lesz, amely a XX. századi magyar művészetről és kultúráról maradandó nyomot szeretne környezetének az utókorra hagyni. Reveláció a könyv a tekintetben, hogy a filmrendező munkásságának rendkívül pontos nyomon követése mellett a teljesség igényével dokumentálja a színházi rendező, díszlet- és jelmez- tervező (sőt: színész!), valamint festőművész, a nagy- közönség előtt kevéssé ismert teljesítményeit is: a maga lenyűgöző gazdagságában állítva méltó emléket a Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Húsz óra és még sok más filmremek alkotójának. A humanista művésznek, aki a kötetben olvasható egyik önvallomásában így ír: Reménykedem abban, hogy az életben az ember végül is a józan ész hatására meg fogja találni majd a megoldást annak ellenére, hogy a jelenlegi történelmi viszonyok nagy fenyegetettséget rejtenek magukban. Ennek ellenére hiszek a józan észben. Ahhoz, hogy a józan ész diadalmaskodjék, ahhoz — azt hiszem — a művészet feladata az, hogy példákat, példázatokat mondjon el olyan életsorsokról, amikor ezek a szorongató helyzetek megnyomorítják, tönkreteszik az emberi életeket. A színes, érdekes és eredeti életmű mozaikkockáit szellemi és művészeti életünk egy másik reneszánsz egyénisége, a filméletben is meghatározó szerepet játszó Nemeskürty István míves és elmélyült, a Fábri- szakirodalomban immár megkerülhetetlen tanulmánya segít egységes egésszé rendezni az olvasónak. Köszönet a kiadónak, az életműkötet megszületésében közreműködő valameny- nyi munkatársnak e könyvünnepért, amely —r reménykedjünk — több lesz, mint a harsány-zajos könyvpiac „csöndes szenzációja”. Majoros József A könyv már kapható a könyvesboltokban. Az életműkötet sajtópremierje ma délelőtt 11 órakor lesz a Café Columbuszban. Rajzmappa és történelem Országos színházi találkozó Gödöllőn VIII. Megmentett drávaszögi motívumok A tulipános láda „őse” a markánsabb, faragott-ácsolt szökröny, melyben szintén a tiszta ruhát és a házilag szőtt türetvásznat tartották. Két gyönyörű feketére festett szökrönye Fehér Ferenc vajdasági költőnek volt gyűjteményében. Az ormánsági geometrizált vésetű szökrönyöknél kisebbek voltak és félelmetesen szépek. Jó lenne tudni, él-e még olyan szlavóniai vagy drávaszögi mester, aki ilyeneket készítene még. (Folytatjuk) Szöveg és grafika: Péter László Hol a színpad? \Mi Két olyan művet is lát- hattunk a héten a gö- döllői művelődési közV pontban zajló országos stúdió- és alternatív színházi találkozón, melyet eddig nem színházakban műsorra tűzött drámaként, hanem más műfajból, filmként, illetve a zenés színpadról vagy hangversenyszerű előadásból ismerhettünk meg. Kemény próbára tette a nézőket az első bemutató, az emlékezetes, Sam Shepard forgató- könyve alapján Wim Wenders rendezte „Paris. Texas” című film színpadi változatának megtekintése. A Miskolci Nemzeti Színház Játékszínének bő háromórás előadását a forgató- könyv átírójaként is — ezt Faragó Zsuzsa dramaturggal együtt —, rendezőként is Telihay Péter jegyzi. A filmélményből nem sikerült színházi élményt varázsolni. Bármily hosszasan, részletesen is meséli el a főhős, mi okozta azt, hogy a felesége és ő szétváltak, nem győz meg, nem érezzük, hogy nem tehettek másként. A körülményekkel való harcot nem érzékelteti, hogy a főszereplő, a jobb sorsra érdemes Kuna Károly akrobatamutatványokat végez a nézők mögött, fölött húzódó vasszerkezeteken. „Hol a színpad, kint-e vagy bent, urak, asszonyságok?” — kérdezi Balázs Béla ,A kékszakállú herceg vára” című művének prológja. Kint-e a világban, avagy belül a lélekben? A Mu Színház előadásaként szerepelt a fesztiválon Balázs Béla — mint a színlap jelöli — misztériumjátéka, Arkosi Árpád rendezésében. El lehetne-e vonatkoztatni attól, hogy a Kékszakállú és Judit párbeszéde Bartók Béla operájának szövegeként visszhangzik bennünk? Bizonyára igen, ha a rendezőnek lett volna valami felismerhető szándéka az előadással. Ha „felépítette” volna a színpadot, nemcsak „kint”, olyképpen, hogy egy emelt szintű dobogót láthatunk, hanem „bent” is, elérve — ami a színházhoz elengedhetetlen —, hogy akkor és ott, előttünk történjék meg valami, ha többet, mást bízna színészeire, Blaskó Péterre, Zborovszky Andreára, mint puszta szövegfelmondást. így mi nézők tulajdonképpen csak hallgatók lehetünk, sőt, nem is arra figyelünk, amit éppen hallunk, hanem előre mondjuk magunkban, mi következik — és hiányoljuk Bartók zenéjét. Nádudvari Anna SZÍNPAD Táblás ház a Nemzetiben Folyamatosan táblás ház a Nemzetiben. Sík Ferenc rendezésében bemutatták a My fair Lady című zenés, szórakoztató játékot. A világhírű musicalt GB. Shaw Pygmalion című színműve alapján írták át zenés színpadra. Az új bemutató főbb szerepeit Fonyó Barbara (Eliza), Bács Ferenc (Henry Higgins) és Sinkovits Imre (Pickering ezredes) alakítják, Freddy szerepében pedig Gulyás Dénes lépett színpadra. A mítosz — mondják — nem más, mint korai tudomány: az ember első arra irányuló próbálkozásának eredménye, hogy megmagyarázza az őt körülvevő világot. Jó példa erre a Pügmalion és Galatea története, amelyet elsőként Ovidius leírásából ismerünk. Ez a mitikus történet azon túl, hogy egy bizarr ötletre épülő szórakoztató mese a szobrászról és élet- rekelt alkotásáról, példázata, egyszersmind szép sum- mázása azoknak az elméleteknek, amelyek az ész és az értelem, a ráció és a káosz, a hivatás és az élet szükségszerű együvé tartozását elemezték. A mese, lényegi mondandóját megőrizve, születése óta ezernyi alakváltozáson ment át. Hordozott komolyan fontos mondanivalót — hogy hazai kortárs példánál maradjunk — Páskándi Géza azonos című darabjában, és könnyed szórakozásra valót, mint a Nemzeti Színház jóvoltából most bemutatott musicalben. A Londonban játszódó történet jóízű humorral meséli el, hogyan válik mérhetetlenül szerelmessé Henry Higgins, a fonetika professzora abba a csatornatöltelékbe, Elizába, akiből, szutykos nyelvét pallérozva, ő maga faragott kulturált úrilányt. A kerettörténet lényegét tekintve egy apró formai változtatással visszatér a mítoszi tanulsághoz, ám ezen legfen- nebb csak a professzor bosszankodik — már mint azon, hogy akarata, s elvei ellenére szerelmessé vált —, mi nézők önfeledt derűvel éljük a pergő cselekményt, s élvezzük a kiváló színészi teljesítményt, no meg a remek muzsikát, a slágerré vált dalokat. A darab, amellett, hogy fölöttébb szórakoztató, sürgető aktualitást is hordoz. Romló nyelvi közérzetünkben arra figyelmeztet, válogassuk ki szavainkból az ocsút, tegyünk kísérletet rá, hogy szépen, választékosán beszéljünk, s akkor nem szorulunk a perifériára, bármely társaságban megállhatjuk helyünket. A rendezéssel szemben egyetlen kifogásom, hogy a gyakori színváltozások megtörik az előadás lendületét, ily módon minden hangulati fokozást elölről kell kezdeni. És talán még egy: Gulyás Dénes kiváló énekes, de szerepét túl statikussá, s így mesterkéltté alakította a rendező. A főiskolai hallgató Fonyó Barbara, művészi karrierjén alighanem nagyot lendít e szerep. Jó érzékkel kérték fel Higgins professzor alakítására Bács Ferencet, aki nemcsak kiváló színész, de remek énekes is. Ami pedig Sinkovitsot illeti, róla e darab láttán is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tudjuk, a Nemzeti Színháznak számos ellendrukkere van, akik elnemzetietlenítő törekvésükben azért drukkolnak, hogy eszmeiségében, s anyagilag is tönkre kerüljön a színház. Ők most rossz napokat élnek. Paizs Tibor A sorozat folytatódik Az ethos-t kereső és csodálatosan felmutató művek közé tartozik a Mikes Kiadó „Élő, szép hagyomány” című könyvsorozata. A sorozat 1988-ban indult a háromkötetes Erdélyi utakon című művel, a Kárpátalja folytatta, majd a Bácska és Bánság. A Felvidék bemutatását négy kötetre tervezik, az első, nemrég megjelent mű Homon- nától Felkáig kalauzolja az olvasót. A mű Legeza László és Szacsvay Péter igényes munkája, az előszó Grendel Lajos tollából származik. A könyvsorozat fontosságát méltatni olyan lenne, mintha axiómát magyaráznánk. Inkább a szöveg és a gazdag fotóanyag éltető szimbiózisára hívnánk fel A Felvidéki utakon első, már a könyvpiacon is kapható kötete a figyelmet, a művészi törekvések „otthonra lelésé- re” — e könyvben. (r. b. a.)
