Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-09 / 289. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. DECEMBER 9., PÉNTEK 9 Kiteljesedd jószándék, sokasodó érték Beszélgetés Lábody László c. államtitkárral, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével Lábody László címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke kérésünkre interjút adott a Pest Megyei Hírlapnak. Lapunk a közelmúltban beszámolt arról, hogy Lábody Lászlót a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára címzetes államtitkárrá nevezte ki. Ez valójában a hivatal szerepének az értékelése, felértékelése. A hírt ugyanakkor a szocialista és főleg a liberális szemléletű sajtó meglehetősen mostohán kezelte. Lehetséges, hogy még mindig nem halkultak el azok a hangok, amelyek a kormányváltást kővetően erősödtek fel és megkérdőjelezték a hivatal létjogosultságát? — Azt, hogy erre az intézményre nagyon nagy szükség van, úgy gondolom, nem kell és nem is lehet vitatni — mondotta Lábody László. — Jogelődje még a Németh-kormány idején jött létre, nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumként, amely lényegében a kormány által felkért tanácsadó testület volt. E kollégium mellett működött az apparátus, az akkori Minisztertanács Hivatalának nemzeti és etnikai kisebbségi titkárságaként. Tabaj- di Csaba volt, aki ezt miniszter-helyettesi rangban megszervezete és vezette. Ez volt az első intézmény kormányszinten, ami a kisebbségekkel foglalkozott. Ezzel a területtel én magam is ennél a jogelődnél ismerkedtem meg behatóbban. 1990-ben, a választások után az addigi tapasztalatok alapján a két területet, a hazai kisebbségek és a határon túli magyarok ügyét, annak gondozását szétválasztották, a feladatkörök ugyanis oly mértékben eltérők, hogy nagyon nehéz, szinte lehetetlen azokat egy szervezeten belül hatékonyan intézni. A határon túli magyarok ügye először még a miniszterelnöki hivatal hatáskörében maradt, majd 1992-ben állt fel az önálló hivatal. Gazdasági szálak — Nyilvánvaló, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala önálló szervezetté alakítása és megerősítése ugyanarról a tóról fakad, mint a néhai miniszterelnök sokat idézett mondása, mely szerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát... — Feltehető, bár az önálló szervezet felállításának és működésének nagyon gyakorlati indokai vannak; mindemellett egyértelműen hangsúlyozza a hivatal jelentőségét a mostani kormánykoalíció programja is. — Ha ismereteink nem csalnak, ebben azért némileg eltér egymástól a koalíciót alkotó két párt megítélése. Érzékelhető-e ez a felfogásbeli vagy hang- súlybeli eltérés itt a hivatalban ? — A kormányprogram bizonyára viták eredménye, s ha voltak viták, azok, legalábbis magas szinten, lezárultak. Magam szeptember közepe óta vezetem a hivatalt és semmilyen úgymond zavaró körülményt nem tapásztalok, s ugyanezt mondhatják el munkatársaim is, akik gyakorlatilag változatlan létszámban és összetételben folytatják a munkájukat az új kormány felállása óta is. Személycserék tehát nem voltak. Az eddigiekhez még hadd tegyem hozzá, hogy a hivatal elnökhelyettese Törzsök Erika korábban a szabaddemokraták kisebbségi titkára volt. — Örvendetes ez, ugyanis azt naponta tapasztalhatjuk, hogy az SZDSZ a kisebbségek ügyét általában nagyon is a szívén viseli, s ezek szerint ez akkor is igaz, ha azok a kisebbségek magyarként történetesen Romániában vagy Szlovákiában élnek... — Ezek szerint igen. — A határainkon túl éló' magyarok, mint közismert, évtizedek óta, s az utóbbi négy-öt évben különösen nagy figyelemmel tekintenek az anyaországra. Az élet legkülönbözőbb területén számítanak a segítségünkre, támogatásunkra, legyen az például a kultúra, az oktatás vagy éppen a gazdaság. A szomszédos országok többé-ke- vésbé hasonló gazdasági átalakulást tűztek célul maguk elé, mint mi, s így az együttműködésnek soha nem tapasztalt formái kínálják magukat. Éltünk eddig is ezekkel a lehetőségekkel, illetve mi erről az ön véleménye? — Egyetértek a kérdésében rejlő állításokkal, a gazdasági együttműködés kapcsán azonban szeretnék hangsúlyozni egy kulcsfogaimat, s ez a piaci alap, a piaci érdekeltség. Természetesen, ha újfajta vállalkozói kapcsolatok alakulnak ki a szomszédos országokkal, akkor azokból az ott élő magyar kisebbség is profitálhat. Ne feledkezzünk el ugyanis arról, hogy a piacgazdaságnak, a piac- gazdasági szervezeteknek nem az a céljuk, hogy segítsék a határainkon kívüli hasonló szervezeteket, hanem hogy profitot termeljenek, hogy az együttműködésük gazdaságos legyen. Más a logikája a gazdaságnak és más a segítségnyújtásnak, ezt a két fogalmat, ezt a két célt mindig is igyekeztem különválasztani. Bizonyos azonban, hogy nem létezik kisebbségi identitás civil társadalom nélkül, nincs civil társadalom polgárság nélkül és nincs polgárság gazdaság nélkül. Hogy ha komolyan gondolkodunk tehát a kisebbségi azonosság- tudat megőrzésén, akkor ehhez meg kell keresnünk azt a bizonyos jelképes kályhát, s ez a gazdasági teljesítmény. Ha létrejön határainkon kívül, vagy akár belül is egy egzisztenciálisan független, a nemzeti, az erkölcsi és kulturális értékek iránt fogékony polgárság, akkor az támogatja például a színjátszást, könyveket vásárol, folyóiratokat olvas, megkeresi a gyermeke számára a legmegfelelőbb iskolát és így tovább. A mi feladatunk mindebben olyan feltételek kialakítása az államigazgatás eszközeivel, amelyek lehetővé teszik, segítik az úgymond normális vállalkozói tevékenységet. Mi természetesen, mint hivatal, nem vállalkozunk, nem is tehetnénk meg, de katalizálhatunk folyamatokat, kezdeményezhetünk, szervezhetünk, egyfajta szolgáltató tevékenységet végezhetünk. Elnöki működésem során az egyik legelső intézkedésem volt, hogy hivatalunkban fölállítottunk egy gazdasági együttműködési főosztályt, teljesen profi szakemberekkel. A főosztály október elsején állt fel, létszáma teljes, három kolléga foglalkozik ezzel a témakörrel. Létrehoztunk egy munkabizottságot is, amelynek az a feladata, hogy kialakítson egy átfogó koncepciót. Néhány alapelvet már tisztáztunk, ilyenek mint említettem, hogy a gazdaság profitorientált, azonkívül politikai- lag-ideológiailag semleges és tulajdonképpen etnikailag is semleges, Ez egyben azt is jelenti, hogy határainkon belül, és azon kívül is, a versenyfeltételeknek is semlegesnek kell lenniük. Nagyrészt már számba vettük és folytatjuk azoknak a legfontosabb területeknek a feltérképezését, s ezekbe beletartozik például a határmenti övezetek infrastruktúrája is, amelyeknek a közös fejlesztésébe politikailag semleges módon, szigorúan profit alapon a magyar vállalkozók bekapcsolódhatnak. Meggyőződésem, hogy ez a gondolkodásmód szervesen illeszkedik az európai integráció logikájához. Csinálni, cselekedni — Nem vagyunk késésben? — Nem hinném, hogy ezen kellene tűnődni, csinálni, cselekedni kell. — Mindez világos okfejtés. A gazdasági eredmények azonban adott esetben önmagukon túlmutathatnak. Két éve például módom volt Kárpátalján látni a Dreher sör hatalmas plakátjait, jó néhány évvel korábban pedig az erdélyi Sepsiszentgyörgyön testvér- városuk, Veszprém alkalmi árubemutatóját. Azt tapasztaltam, hogy az ott élő magyarok számára sokkal többet jelentett a plakát egyszerű árureklámnál, s a veszprémi húskonzerv egyszerű árucikknél. Mi erről a véleménye? — Egyetértek önnel, de a kereskedelmi tevékenységnek elsőrendűen hasznot kell hajtania. — Államtitkár úr utalt a hivatal egyfajta szolgáltató szerepére. Nyitott tehát a hivatal az itthon és főképp a határainkon túl élő magyarok előtt? — Igen, teljesen nyitottak vagyunk és szeretnénk olyan szintre eljutni, hogy adott esetben például a felállítandó gazdasági adatbankból minden infromációt mindenki pillanatok alatt megkapjon. — Egy egészen más jellegű, de végül is valamiképpen a pénzzel összefüggő kérdésre szeretném, ha válaszolna. Mire számíthat a hivatal a tervek szerint nagyon nyomorúságos jövő évi költségvetésből? — A költségvetés kőkemény dolog. Lássuk be, any- nyit lehet elkölteni, ameny- nyi pénz van, illetve ameny- nyit elő lehet teremteni. A költségvetés kialakítása alkufolyamat, ahol mindenki azon van, hogy megpróbálja a maga álláspontját érvényesíteni. Ez alól mi sem voltunk kivételek. A hivatal érdekeit Tabajdi Csaba politika államtitkár és magam képviseltük, illetve képviseljük. A jelek szerint a körülményekhez képest tisztes eredménnyel. Költségvetésünk várhatóan az 1994. évi szinten marad, ez a pénz azonban a működésünket teszi lehetővé. Arra nincs keretünk, hogy külföldön lévő intézményeket, szervezeteket támogassunk, ez nem a feladatunk. Erre az alapítványok szolgálnak. Az erről intézkedő jogszabályi keretek megvannak, ismertek, világosak. A költségvetés is támogat alapítványokat, az illetékes minisztériumok, főhatóságok keretein belül. Ezek az összegek sem titkosak, a Magyar Közlönyben olvashatók. Mindebből adódóan ezeknek a pénzeknek a sorsa számonkérhető, elszámoltatható. Ezek az ösz- szegek jövőre várhatóan egészen kis mértékben csökkennek. azt mondhatom, hogy az általános költségvetési restrikciót nem meghaladó mértékben. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az alapítványi forma nagy előnye: nyitottsága, minden más anyagi forrás előtt is. Nyitott a gazdálkodó szférából származó bevételek előtt, az adományok előtt, a szolidaritási akciók előtt, hogy csak példákat említsek. — Ez utóbbiakkal nem úgy járunk, mint némely amerikás magyarokkal, akik a rendszerváltozáskor nagy lelkesedéssel ajánlották fel „életüket és vérüket”, pénzük azonban sajnos nekik sem volt... — Bonyolultabb kérdés ez, semhogy rövid igennel vagy nemmel el lehetne intézni. Emlékszem például egy nyári televíziós műsorra, amely arról szólt, hogy az egyik karitatív szervezet milyen nagy szeretettel és anyagi áldozatokat sem kímélve gondoskodott határainkon kívül élő magyar gyermekek magyarországi nyaraltatásáról. Arra is emlékszem, hogy nagyon sok olyan család jelentkezett, amelyik maga is nagyon szűkös körülmények között él. A segítségnyújtásnak tehát ezerféle formája létezik, a gondunk inkább az, hogy még nem kellően alakultak ki azok a szervezetek és módszerek, amelyek révén minden jószándék megnyilvánulhat. Gyakran hiányoznak még azok a formák, amelyek kellő hatékonysággal hasznosítják a pénzeket is. Véleményüket kérve — Mire gondol pontosan? — Nyugaton például az alapítványt tevők pontosan tudják, hogy mire fordítják az adományt, sőt ott pontosan meg is jelölhetik, hogy kit és mit, milyen tevékenységet kívánnak támogatni, s azzal a szervezet fillérre elszámol. „Lakatos Pál, te adtál 100 dollárt a rákbeteg gyermekeknek, tessék, itt van a számla, hogy mi azt ennek és ennek a kórháznak eljuttattuk. ” Ilyenekre gondolok tehát. Nyilván, ha ezek a formák, módszerek kialakulnak, megsokszorozódhat az érték. Mindehhez azonban tudom, idő kell. — Bejefezésül engedje meg, hogy egy, a politikával közvetlenül összefüggő kérdéskört érintsünk. Milyen szerepe van a hivatalnak a szomszédos országokkal megkötendő alapszerződések előkészítésében? — Közismert, hogy a tárgyalásoknak különböző fázisai vannak, például a szakértői egyeztetések, a szövegezés, a politikai nyilatkozatok, az aláírás aktusa, a ratifikálás. A háttérben általában rendkívül széleskörű egyeztetési folyamat zajlik, amíg egy tárgyalási pozíció kialakul. Ezekbe a folyamatokba, azok kisebbségvédelmi részébe Tabajdi Csaba államtitkár már az új kormány hivatalba lépését követően bekapcsolódott, s a közelmúltban lezajlott magyar—román szakértői tárgyalásokon hivatalunk illetékes főosztályvezetője is részt vett, mint szakértő. A példák is bizonyítják, hogy módunk van a tárgyaló felekhez a véleményünket eljuttatni.-— Figyelebe veszik-e a tárgyalásokon a határon túli kisebbségi szervezetek álláspontját is? — A magyar kormány több alkalommal is világosan megfogalmazta, hogy nem tárgyal a külhonban élő magyarok sorsát érintő kérdésekben anélkül, hogy ne kérné ki az ő véleményüket. Azt hiszem, hogy ez az álláspont teljes következetességgel érvényesül, s eszerint a magyar kormány nem fog aláírni olyan szerződést, amelyben nincsenek meg a megfelelő kisebbség- védelmi intézkedések. Deregán Gábor Lábody László: Fontosak az alapítványok, s mindenki előtt nyitottak
