Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-07 / 261. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. NOVEMBER 7., HÉTFŐ A Galgafarmon külföldre is termelnek A biogazdálkodás nem csupán divat Bizonyára sokaknak ismerős az olvasók közül a y | cím: hasonlót olvashattak nemrégiben az október í" * 17-ei lapszámunkban. Igaz, akkor a címben nem szerepelt a „nem” szócska. A munkatársunknak egy nemzetközi növényvédelmi szakmai fórum alkalmával nyilatkozó minisztériumi főosztályvezető-helyettes ezt mondta: a biogazdálkodás csupán divatirányzat. E cikk olvastán keresett fel bennünket Varga Géza, a galgahévízi Galgafarm Szövetkezet ügyvezető igazgatója, hogy elmondja ellenvéleményét. — Nem is tudom, hogy lenne helyesebb: ha tételesen megcáfolnám azokat az állításokat, melyeket a minisztérium szakembere a biogazdálkodásról mondott, vagy ha —- hiszen a tények önmagukért beszélnek — a szövetkezetünk tevékenységével ismertetném meg az olvasókat — teszi fel a kérdést magának Varga Géza. Közös megegyezésre jutunk: szóljunk néhány szót magáról az ágazatról, a biogazdálkodásról, majd tekintsük át a Galgafarm rövid történetét. — Nyugat-európában már 70 éves múltra tekinthet visz- sza az ágazat: 1922-ben alakult meg ugyanis az úgynevezett Demeter Szövetség, mely ekképpen a kontinens legelső bioterméket minősítő szervezete lett. Tizenféle biomódszer — Hányféle biogazdálkodás létezik? Hiszen széles a skála a teljesen vegyszermentes gazdálkodástól a bizonyos művi beavatkozást elfogadó agrártevékenységig. — Kétfelé osztható a mezőgazdaság az említett szempontból. Az elsőben a vegyszereket a termelésben fel- használhatónak tartók vannak, míg a másik oldalt, a biogazdákat azok képviselik, akik például az úgynevezett biodinamikus termesztéssel, illetve az organikus biológiai módszerekkkel végzik a talaj- és a növényvédelmet. Ez utóbbit gazdálkodási formában is legalább 10-12-féle biomódszer közismert ma a világon. — Mennyire bizonyított ma nemzetközileg a biogazdálkodás előnye a mesterséges anyagokat, vegyszereket használó gazdálkodással szemben? — Csupán néhány adatot említek igazolásul. Az Amerikai Egyesült Államokban például az elmúlt hat esztendőben megkétszereződött a biotermékek forgalma. Hasonlóan népszerű ez az ágazat Nyu- gat-Európában is. Magam a holland és a svéd gyakorlatot ismerem alaposabban. Előbbire például az a jellemző, hogy ott az általános mezőgazdasági célú támogatás mellett csak a környezetkímélő (tahát ezen belül a biogazdálkodást folytató) termelés kaphat extra támogatást. Svédországban pedig — egy alapos felmérés következményeképpen — szakmai tervbe foglalták, hogy 2000-re a jelenlegi 15-20 ezer hektáron folyó biotermelést 300 ezer hektárosra kell bővíteni. Ezek az adatok egyértelműen a műtrágya és a vegyszeres gyomirtás nélküli mezőgazda- sági termelés sikerét jelzik. — Gyakran mondják, hogy a biogazdálkodás nem más, mint nagyapáink tudásának felelevenítése. Menynyi igaz ebből? — Nem helytelen az állítás: a biogazdálkodás mai gyakorlatában megközelítőleg 80 százalék a hagyományok felelevenítésén alapul. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az ökológiai, a talajtani, illetve a fajta- nemesítési, s nem utolsósorban a műszaki ismeretek révén megváltozott módszereket sem: ezek a biogazdálkodásban használatos mai tudás 20 százalékát alkotják. — Kérem, mondjon olyan példát, melyben a hagyomány és az új felismerés együtt teszik ki a biogazdálkodás korszerű formáját! — Amikor az ellenzőink kifogynak az érvekből, a kétségekből, utolsó, szerintük találó kérdésnek azt teszik fel: mit csináltok a burgonyabogár ellen? „Csak nem azt mondjátok, hogy azt is vegyszermentesen irtjátok?” — kérdezik. Nos, a válaszunk: de igen. Egy német szerkesztésű burgonyabogár-rázó készüléket honosítottunk meg a Galgafarmon. Ez 70-80 százalékos védettséget eredményez a bogarak ellen. A védekezés hatékonyságát növeljük egy baciluskészítmény- nyel, amely a lárvaállapotban lévő burgonyabogár pusztulását idézi elő: természetesen úgy, hogy az sem a környezetet, sem a talajt vagy a növényt nem károsítja. De ugyanígy említhetném nagyapáink tövisboronáját, melyet korszerűsítve ma is használnak gazdáink a kezdődő gyomok irtására. Egészségm egórzó' hatással — Hol tanítják ma a világon, illetve hazánkban a biogazdálkodás alapjait?-—A világon számos kutató- és oktatóműhely van már: a svédek és a németek járnak ezen a téren az élen. De szerencsére nálunk is nő az érdeklődés ezen gazdálkodási forma iránt. Magam vendég- előadóként tartok órát a Kertészeti Egyetemen, ahol évek óta fakultatív tantárgy a biogazdálkodás. A gödöllői agráregyetemisták pedig 1993 óta járnak hozzánk gyakorlatra. — Egy másik „vád”a bio- . gazdálkodás ellen, hogy drága. Igaz ez? — Tény, hogy drágább a biotermelés. Ám ez a számítás mindössze azt foglalja magába, mennyibe kerül a különleges gépek előállítása, mennyiből lehet megtermelni a vegyszeres módszerrel védett talajon s nálunk ugyanazt a meny- nyiséget. Ilyen számítások alapján alulmaradunk. Ugyanakkor a biogazdálkodást gyakorló emberek már teljesen megbizonyosodtak arról, hogy a vegyszer nélküli termelés olyan kedvező hatással van a talajra, a vizekre, a levegőre, hogy az hosszú távon — éppen egészségmegőrző szerepével — költségmegtakarítást is jelenthet egy társadalom számára. — Behatárolható-e az a terület, amelyen ma megéri biogazdálkodást folytatni? — A Galgafarm Szövetkezet jelenleg 350 hektáron gazdálkodik. Természetesen nyitottak vagyunk: bárki át kíván jönni hozzánk galgahévízi gazdák közül, azt szívesen látjuk. Ugyanakkor ideálisnak is tartjuk ezt a méretet. Ennél kisebb gazdaságokban előállított termékek nem lehetnek versenyképesek a piacon, elsősorban azért nem, mert ezen a méreten megnövekszik a termeltetési költség. Nem vitatéma — Úgy tudom ez a szövetkezet csak a kiindulópontja egy nagyobb vállalkozásnak. — Sőt, kezdetben nem is a Galgafarm megalapítására gondoltunk. Amikor a svédekkel a helyszínt jártuk be, még egy ökofalu és egy természet- gyógyászati klinika terveit hordoztuk fejünkben. Aztán rájöttünk: ezeket csak egy biogazdálkodással termelő szövetkezet alapíthatja meg. így esett a választás Galgahévízre 1988-ban, s így lettünk végül is Galgafarm. Csak két évvel ezelőtt kezdtük el a komolyabb beruházásokat, s tulajdonképpen tavaly óta folyik az a sokrétű munka, melynek eredményét a fővárosi és a nyugat-európai piacokon is láthatják, vásárolhatják az egészségüket ilyen módon is féltő vevők. Természetesen eredeti tervünkről nem mondtunk le: szeretnénk mielőbb belefogni az ökofalu és a természetgyógyászati klinika megszervezésébe is. — A biogazdálkodás elismertetése terén az egyik legizgalmasabb kérdés: miként lehetett a gazdákat meggyőzni ennek a termeltetési módnak a létjogosultságáról? — A végén kezdem a dolgot: a Galgafarmon már ez év szeptemberében tudta minden gazda, hogy mit érdemes, mit kell neki majd 1995-ben vetni: már ekkor rendelkeztünk a teljes kapacitásunkat lekötő aláírt vásárlási szerződésekkel. Ami a dolgok gyökerét illeti: vallom, szakmám szerint pedig meg vagyok győződve arról, hogy a biogazdálkodás egy olyan ágazat, melyet ma nem lehet lesöpörni az asztalról. Értelmes gazdák ezen nem vitatkoznak, hanem odafigyelnek mindenre, amivel az egészségünkre és a környezetünkre kárt nem tevő termelést folytatni lehet. Maliár Éva Életszínvonal Szerbiában Csökkenő nyomor Az elmúlt négy év délszláv eseményei alapján a világban szinte megkövesedett a tudat, hogy a Balkán e részén folyamatosan nyomorognak az emberek. Áz ingyenkonyhákról és a teljes elszegényesedésről világgá röppentett hírek mélyen beleivódtak az anyagi jólétben élő emberek tudatába, akik igen kevés információhoz jutnak a „szerbiai csodaprogram” életszínvonali kihatásairól. Pedig az utóbbi hónapokban jelentős, pozitív irányú változások voltak. A stabil, márkához 1:1 arányban kötött dinár úgy- ahogy tartja magát, habár a nepperek már hallani sem akarnak, hogy hivatalos árfolyamon „kereskedjenek”. Pillanatnyilag ugyanis a Vajdaság északi városaiban egy márka 1,50 dinárért adható el, ugyanakkor 1,80 dinárt kell fizetni érte. Ez lényegében elfogadhatónak nevezhető, különösen ha szem előtt tartjuk, hogy alig egy évvel ezelőtt a hivatalos ár többszörösét kellett fizetni a német valutáért. Az is tény, hogy tavasz óta az átlagbérek megháromszorozódtak, ezzel szemben az árak alig változtak. Az első pillanatban a tájékozatlan ember azt hi- hetné, hogy Szerbiában egyre jobban élnek a polgárok. Nos, erről szó sincs. Ha pontosan akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, hogy csökkent a nyomor. Mert a 200 dináros átlagfizetés hozzávetőleg 10 000 forintot ér, viszont egy liter tej 40, egy kiló sertéshús 400, egy kiló cukor 80, három kiló az átlagnál gyengébb minőségű mosópor 450 forintba kerül. Egyetlen pár cipőért 3500—7000, egy öltönyért pedig 10 000—15 000 forint értékű dinárt kell fizetni. Külön téma a közműszolgáltatások ára. A távfűtésbe nem szólhat bele a kormány, s az a piaci körülmények szerint alakul. Egy 60 négyzetméteres lakás öthavi fűtése hozzávetőleg 30 000 forintba kerül. Ezzel szemben a telefonkészülék „családi” (tehát takarékos) használata mindössze 100-—200 forinttal növeli a kiadásokat. A vízdíj, a háztartási hulladék kihordása és a csatornázási díj is elviselhető, hiszen alig 300—400 forint. A fentiek ismeretében nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy Kis-Jugoszláviában nemileg javult az élet- színvonal, de a tárgyilagos szakemberek, szerint még mindig legalább 30 évvel elmarad az 1990-estől. B. M. LEHET, HOGY csak a Felefont HASZNÁLJA? Egy nyomógombos telefon- készülék sokkal többet tud, mint gondolná... Nyugodtan beszélhet, nem kell letennie a kagylót, ha egy másik hívást vár. Nem kell otthon várakoznia, ha csak lakásának telefonszámát adta meg. Ezentúl telefonja csak ritkán ad foglalt jelzést. A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az ön életét teszik kényelmesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolatba lépni. Közel húszféle szolgáltatás közül választhat! Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánkban készségesen válaszolunk minden kérdésére. A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfizetői nknek ajánljuk.
