Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-07 / 261. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 7., HÉTFŐ Meciar hatalmi törekvései A fanatizmus mozgatja Ez egyfajta hosszú kések éjszakája volt, melynek során többször is megsértették -a Szlovák Köztársaság alkotmányát — állapította meg Milan Knazko, a Jozef Mo- ravcík exkormányfő vezette Demorkatikus Unió alelnöke a szlovák parlamentben pénteken végrehajtott politikai fordulatot értékelve. A szlovák politikus a Cesky Deník című cseh független jobboldali lapnak adott interjúban foglalkozott a történtekkel. — Az egészből a fanatizmus és a HZDS gyűlölködése áradt. Kétségbe vonták az alapvető államjogi elveket, és a fontos posztokon történt számos leváltással megkérdőjelezték az ország eddigi demokratikus fejlődését — mondotta Knazko. — Meciar nem akar új kormányt összeállítani. Öt héttel a választások után ez egyre világosabb. Fél a felelősségtől, és szeretne elébevágni harmadszori menesztésének a miniszterelnöki posztról. Nézetem szerint azonban ez bizonyosan bekövetkezik, s ezúttal már végleg (távoznia kell) — bizakodik a DU alelnöke. — Meciarék megkérdőjelezik az alapvető alkotmányos intézményeket, káoszt akarnak teremteni, hogy aztán az alkotmányos rend megváltoztatásával tehessenek rendet — állítja. — Az a politikus, aki az államért nem tud felelősséget vállalni, csak magának való politikus. Meciar saját hatalmi törekvéseit és személyes bosszúját viszi véghez. Knaäco szerint nem fenyeget Michal Kovád államfő közvetlen leváltása, „veszélyben van viszont egész társadalmunk és Szlovákia nemzetközi presztízse”. Úgy véli, Meéiar maga sem bízik abban, hogy a szélsőbaloldali Szlovákiai Munkásszövetség (ZRS) hosszú távon támogatni fogja őt. Ezért volt szükség arra, hogy minden változtatást olyan gyorsan, egyetlen éjszaka alatt keresztülvigyenek. A tapasztalatlan ZRS-t durva módon kihasználták azon változások kivitelezéséhez, amelyek egyedül Meciar személyes hatalmának megszilárdítását szolgálják — mondta a Demokratikus Unió alelnöke. Ez a kérdés úgy vetődött fel bennem, hogy kénytelen voltam elgondolkozni a magyar paraszt iránti atyai gesztus fölött. Lám csak, jó ez a kormány, parlament, hatalom, állam (a nem kívánt törlendő) jót ád. E jónak neve védővám. A vámot mint gazdaságpolitikai eszközt a merkantilisták alkalmazták -először. Ezek a régi vámok árukra vonatkoztak, akár a szocializmusban, amikor is egy zárt egység, amelyet KGST-nek neveztek, kereskedelmesdit játszva fittyet hányt mindennemű értéktörvénynek. (Most ne tessék közbeszólni, mert az értéktörvény nem Marx találmánya. Az egyrészt van magától, másrészt a marxizmusba Smith-től, de még inkább Ri- cardótól került. Különben is tudom, hogy az objektív törvény mellett figyelembe kell venni egy bizonyos szubjektív mozzanatot is, amire a határhaszon-elmélet épül, de ez most nem ide tartozik.) Akkortájt illett tudni, hogy Csehszlovákiából teddyt csempészni kockázatos, és legalább ugyanannyira macerás volt, ha valakinél az államilag meghatározott mennyiségnél több magyar cigarettát találtak. Ez a dolog merkantilista — lényegénél fogva szocialista — oldala. A szabadelvű, vagyis liberális gazdaságpolitikusok ez ellen fordultak, és lehetőleg csak pénzügyi vámokat akartak. Azon régi időkben, amikor mindezeket kitalálták, a szabadkereskedelem azért nem tudott megindulni, mert az értékek előállítása, vagyis a termelés terén halmozódó különbségeket mindegyre csak vámokkal kívánták kiküszöbölni. Ami nyilván nem megy, mert általa a piac csatornái eldugulnak, a zsebek pedig ezzel összefüggésben kiürülnek. A kommunista önellátásálom nagyrészt ezért is kórtünet. Elődje természetesen van: a nemzetiszocialista autarchiára (önellátásra) való törekvés. Lám, megint itt a szocializmus, ott van minden kilométerkőnél, mint , a partizánok. A hazai termelést, illetve a termelőket védő vámokat nevezzük védővámoknak. Háromféle van belőlük: nevelő, ami csak átmeneti ideig érvényes, kiegyenlítő, amely a bel- és a külföld közötti különbségeket hivatott — tartósan — áthidalni, valamint a tiltó, amelynek bevallott célja a behozatal teljes elhárítása. Tessék eldönteni önfejűleg, hogy ezek melyikével kívánja védeni a magyar törvényhozás a honi mezőgazdaságot. Ha ez megvan, érdemes elgondolkozni azon, hogy amely kereskedelmi partner nem örül annak, hogy a mi piacunkról kiszorítják, illetve a dolgát a magunk tökéletlensége védelmében megnehezítik, pontosan tudja, hogy a vámokat megtorló eszközként is lehet használni. Ha a partner neheztel, akkor a mi partinkat megkontrázza, és akkor itt megint súlyosbítani kell a vámokat, hogy az új egyensúlytalanságot kiküszöböljék, amire a partner — mert tudja, hogy ő van Magyar származású kormányzója lesz New York államnak? Republikánus előretörést jósolnak Az amerikai választókat holnap ismét az urnákhoz szólítják, hogy megválasz- szák a 104. kongresszus tagjait. A képviselőház ösz- szes, szám szerint négyszázharmincöt helye, a szenátusi székek közül pedig harmincöt forog kockán, illetőleg döntenek harminchat kormányzói tisztség sorsáról is. Arról nincs vita, hogy a demokraták visszaesését jósoló előrejelzések most is be fognak válni. A nagy kérdés az, hogy milyen arányú lesz a republikánusok előretörése. A jelenleg ellenzékben lévő párt utoljára 1954-ben aratott győzelmet a képviselőházban. Saját mandátumaik megőrzésével most negyven helyet kellene elhódítaniuk a demokratáktól, hogy az évtizedes álom, a republikánus alsóházi többség megvalósulhasson. A szenátusban elegendő lenne számukra hét szék megszerzése az eddigiek mellé. Politikai körökben feszült figyelem kíséri a kormányzói tisztségekért folyó párharcokat is, nem véletlenül. A választási térképen megjelölt harminchat között szerepel ugyanis az ország nyolc legnépesebb állama. A két év múlva esedékes elnökválasztások szempontjából egyáltalán nem érdektelen, hogy kik fogják betölteni a legfőbb közigazgatási tisztségeket a hatalmas tömegű, sok tízmilliós szavazóbázisokat megmozgató államokban. Az egyik érintett államban, New Yorkban a republikánus párt színeiben harcba szállt a kormányzói székért George Pataki, aki egyik nagyszülője révén magyar származású. Győzelme esetén elmondhatja majd magáról, hogy a magyar családi gyökerekkel rendelkező amerikaiak közül neki sikerült felmásznia a legmagasabbra a közigazgatási ranglétrán. A nagyvilág hírei 4tr Felszámolta a perui rendőrség terrorista-el- hárító részlege a Vörös Peru nevű baloldali gerillacsoportot, amely a maoista Fényes ösvény és a Kuba-barát Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom terrorszervezetek tagjaiból verbuválódott. ^ Ignatz Bubis, a Német- országi Zsidók Központi Tanácsának elnöke szombaton arra szólította fel a demokratikus pártokat, hogy továbbra is tartsanak távolságot az egykori keletnémet állampárt utódjától, a Demokratikus Szocializmus Pártjától, ugyanis mindmáig nem tisztázta, hogy miként viszonyul elődje antiszemita hagyományaihoz. ^ A német védelmi minisztérium szombaton cáfolta azokat a jelentéseket, miszerint konkrét tervek léteznek a német kéksisakosok (ENSZ-bé- kefenntartók) rövid időn belüli balkáni és kaukázusi bevetésére. Amerikai biztatás hazánknak Somogyi Ferenc külügyi államtitkár szerint washingtoni tárgyalásai alapvetően két célt szolgáltak: egyfelől a magyar kormány nevében megerősíthette az Egyesült Államok európai jelenlétéhez fűzött érdekeltségét és a NÁTO-tagság iránti elkötelezettségét, másfelől tapasztalhatta, hogy Washingtonban valóban előtérbe került a NATO kibővítésének kérdése. Közlése szerint az utóbbit illetően amerikai részről úgy számítanak, hogy Magyarország egyike azoknak az államoknak, amelyek felvételére sor kerülhet. A megbeszéléseket értékelve elmondta, hogy amerikai részről több alkalommal is hangsúlyozták: a NATO kibővítése, az Európai Unió kapuinak kitárása és az EBEÉ-folyamat elmélyítése az amerikai vezetés szerint egymással szoros összefüggésben kezelendő. VÉLEMÉNY De hol van a mi édesanyánk? előnyben — ismét megkontrázza a partit, és ez addig mehet, amíg bele nem bukunk. A kártyások így mondják: el- bukjuk a partit. Nem bosszantásul mondom: tárgyuk szerint a vámok agrárvámok és ipari vámok lehetnek. Újabb lépés következik. Most azt tessék kitalálni, miféle vámot vezet be a magyar paraszt ellen a külföldi partner a maga védelmében. Mezőgazdaságit-e, vagy iparit? Netán mindkettőt? Valószínűleg mindkettőt. Neki ugyanis a világon semmi oka bennünket támogatni, pláne nem úgy, hogy a védővámmal a magyar kormány ki akarja kényszeríteni a támogatásnak azt a közvetett formáját, amelynek következtében a valós arányokhoz képest a külföldről érkezett áru itthon még drágább lesz. Ehhez képest azután növelhető a hazai termék ára a hazai piacon. Vagyis a magyar vásárló egyre kevesebb árut kap a pénzéért. Előbb-utóbb vagy megszűnik a kereslet — ami ugyebár képtelenség —, vagy felemelik a vásárló fizetését, amiből az következik, hogy akaratán kívül drágábban termel, tehát a magyar paraszt megint csak elmarad anyagilag. Tehát újfent áremeléshez kellene nyúlnia, azonban ez csak akkor lehetséges, ha a versenyképességet meghamisító védővámokat tovább szigorítják, aminek persze újabb hátrányos következményei lesznek. Még akkor is, ha a külföldi partner belátó. A belátó partner csak egy határig, a határhaszonig lehet engedékeny: amíg neki haszna van. Nullszaldós üzletért nem utaztatja a maga jó ámját, veszteségért pedig nem kereskedik. Az engedékenység nem hülyeség, kár volna hülyének nézni a jóindulatú partnert. Látni való, hogy a piaci mechanizmusba való beavatkozás nem pótolja, hanem egyre szükségszerűbbé teszi a szociálpolitikát. Szociálpolitikáról pedig csak akkor beszélhetünk, ha a létbiztonságról nem csupán az egyén, az állam is gondoskodik. Az egész társadalom (societas) biztonságáról. Nem feudális, azaz szocialista módon, vagyis atyáskodva, már ahogyan az atyáskodást Móricka elképzeli: kézen fogni és nem ereszteni a sírig az önállóságra alkalmatlanná tett gyereket. Mert az nem szociálpolitika — vagyis nem népjóléti tevékenység —, hogy borravalót osztok, ha szaporodik a szerencsétlen, vagy megtűröm valameddig valamely menhelyen. Ez szegénypolitika, ami kizárólag arra jó — ha jó valamire —, hogy a finnyás járókelő ne az utcán lépkedjen át a hajléktalanon. A hajléktalannak nem jó, hogy ő hajléktalan. Nem egy esetben a szocialista jog tette azzá, például az egykor lakástulajdonos apát — tévében láthattuk az esetet —, aki feleségének mástól lett gyereke, megorrolt, és úgy képzelte, hogy a mintaapa állam igazságot szolgáltat neki. És megkapta helyette a „gyerekpárti” szocialista jogot: egyszobás tulajdonából szépen kirakták az utcára, tartásdíjat fizettettek vele, hogy az asszony nyugodtan nevelhesse a gyereket. Passz. Az ember lehetetlenné volt téve. Atyailag mindenesetre. Szóval itt egyazon atyáról van szó, és a szóban forgó erőszakos és meggondolatlan, hogy ámító finomsággal fogalmazzak. Meg akarom téveszteni. Hogy azt higgye, jó gyerek vagyok, hátha juttat valahonnan szaloncukrot nekem is, félkilónként négyszázért a csarnokból, amennyiért napjainkban mérik. Ä szociálpolitika erényei közé tartozik az élni hagyni kispolgári elve is. Hogy nem veszem el a létminimum alatt élő jövedelmének egy részét kamatmentes hitelre, amíg jogszerűen visz- szaigényli az adófizetés idején. Kispolgárok, nagyon kis polgárok vagyunk többnyire, a létminimum és a semmi határán, egy lengő kötélre állítva, és a gondos atya most vizesre izgulja az alsóneműjét, mi történik velünk. Mintha nem is sejtené. El se merem mondani, mi lesz itt, ha tényleg nem is sejti. Egyelőre azon látszik lenni, hogy sokasodjunk és szaporodjunk, mert nélkülünk nem lenne, aki eltartja. Fontosak vagyunk neki. Ezt jó tudni. Atyánk tehát szeret, amennyire csak bír. De hol az édesanyánk? Pénzügyi szakember találta ki a háború végén a hiperinfláció megállításának módját, mégis ezt hirdették: „Rákosi az apja a forintnak”. Csak a Szabad Száj című vicclap merte tudatni, hogy a forint nótája az „édesanyám is volt nékem”. A magyar mezőgazdaságnak van apja, az biztos, de az is nyilvánvaló, hogy csonka családban él, vagy mi, ha ilyen esetlenül férfias ellátással bánnak vele. Ámbár úgy látom, annyira csonka ez a család, hogy az apa is mostoha, vagyis nevelőszülő, ami nem azonos a nevelő jellegű védővámmal. Ezt inkább csak a gondosságára értem. De hol van a mama, tisztelettel? Mert hogy egyedül nemzeni nem lehet, legfeljebb klónozás útján, ami azzal jár, hogy az újszülött egy az egyben azonos egyetlen szülőjével. Ezt pedig visszautasítom. Most, hogy a papa nem a magyar ipart és a magyar vásárlót védi a magyar paraszttal együtt, hanem úgy tesz — vagy hiszi —-, mintha csak a mezőgazdaság szorulna (de nem ilyen) védelemre, kíváncsi vagyok: édesanyánk sose volt, hogy „édesapánk" ilyen lehet? / (Szitányi György)
