Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-05 / 260. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 5., SZOMBAT 5 Üzleti centrum a belvárosban Polgári szalon Új színfolttal gazdagodott nemrégiben Vác ke- j jE, reskedelmi hálózata: a korábbi tulajdonostól, a kötöttárugyártól közel negyvenmillió forintért ^ megvásárolt terület és a rajta lévő ingatlanok átalakításával 32 boltból álló vásárcentrumot létesített a Zrínyi utca 3—5. alatt a Ponton Kft. elnevezésű helyi nagykereskedelmi cég. — A 32-ből mostanáig még csupán 24 üzlethelyiség nyílt meg, ám hamarosan, várhatóan még ebben az évben a fennmaradó nyolc is megkezdi működését — mondta lapunknak Mogyorósi Kálmán, a vásárlóudvar elnevezésű, közel három és fél ezer négyzet- méter alapterületű új kereskedelmi centrum és egyben a Ponton Kft. tulajdonosa. — Noha csak szerény hírverést kaptak, hamar gazdára, azaz bérlőre találtak a bolthelyiségek — tette hozzá megemlítve: nem csoda, hogy így történt, hiszen a vásárlóudvar rendkívül forgalmas helyen található, a bérleti díjak pedig korrektnek, sőt kifejezetten kedvezőnek mondhatók. — A közeli jövőben további két hasonló jellegű vásárcentrum nyílik a belvárosban, vagyis nagy konkurenciára lehet számítani... — Ez valóban így van, ám ennek ellenére nagyon bizakodó vagyok: a vásárlóudvar nyugati színvonalú, helyet biztosító parkoló is tartozik. — Ön matematikus-fizikus diplomával rendelkezik, s jó ideig tanárként dolgozott. Hogyan lett vállalkozó? — A tanári pályát elhagyva évekig rendszerszervező matematikus voltam, majd közép-, illetve nagyvállala- latnál dolgoztam vezető beosztásban. Ezen idő alatt megismertem a gazdasági életet, a kereskedelmet, vagyis elsajátítottam a vállalkozóvá váláshoz szükséges tudást. Ennek birtokában 1989-ben megalapítottam a Ponton Kft.-t, mely egy 10-15 alkalmazottat foglalkoztató családi vállalkozás. Jómagam a tulajdonosa vagyok, az ügyvezető igazgató a feleségem. — Térjünk vissza a vásárlóudvarhoz. Mit tervez még ide? — Az udvarra egy szökőkutak ami már kis híján elkészült, egy úgynevezett Press- teraszt, magyarul újságolvasót, valamint egy olyan klubot, mely a polgári értékrend Ma már a környezetre is adni kell Vimola Károly felvétele kellemes a környezete, s mivel a boltosoknak nem kell méltánytalanul magas bérleti díjat fizetniük, reményeim szerint csábítóak lesznek az üzletek árai. Mindezek mellett az sem elhanyagolható szempont továbbá, hogy a vásárlóudvarhoz egy 25 gépkocsinak erősítését fontosnak tartó helybéliek szalonja lesz. — Végezetül még egy kérdés: összességében menynyibe kerül a beruházás megvalósítása? — Mindent egybevetve 25-30 millió forint körül lesz a költségek végösszege. (ribáry) Idősek es fiatalok haza épül Nem akarnak lemaradni A rendszerváltás meglehetősen szomorú állapotban találta Majosházát. A korábbi évtizedek szinte észrevétlenül teltek el a falu fölött, nem volt vezetékes ivóvíz, gáz, és csak a főút viselt kopottas aszfaltburkolatot. A hosszú társközségi időszak után a megalakult önkormányzat még helyiséggel sem rendelkezett, ahol működjön. Nem volt telefonjuk, írógépük, asztaluk, de még egy székük sem, ahová leülhettek volna a képviselők. Bizonyos szempontból azonban irigylésre méltó helyzetbe kerültek, ugyanis nem kellett keresgélniük a megoldandó feladatok között, s ha tettek valamit, anrt'ak azonnal látszatja volt. Tiszteletdíjas polgármester Ma már az eredeti képére visszavarázsolt épületben működik a polgármesteri hivatal. László József polgár- mesterrel a nagyteremben beszélgetünk, amely hol tanácsteremként, hol házasságkötő teremként, hol a polgármester irodájaként funkcionál, mikor mire van éppen szükség. — Négy éve úgy döntött a képviselő-testület, hogy a falunak főállású jegyzőre nagyobb szüksége van, ezért nálunk a polgármester tiszteletdíjas — mondja László József. — Szerintem is így van ez jól, ráadásul én már nyugdíjas vagyok, s a megélhetésem nem függ ettől. — Melyik párt színeiben indult négy évvel ezelőtt? — Független jelölt voltam, de az MDF-fel szimpatizálok. Képviselő voltam egy évig, ugyanis először a volt tanácselnök került a polgármesteri székbe, de nem tudott együtt dolgozni a testülettel, ezért lemondott. Az időközi választáson engem választottak meg. Lépést kell tartani — Indul a decemberi választáson is? — Igen, és azt hiszem, ez természetes dolog. Nem könnyű feladat polgármesternek lenni, sok nehéz pillanat adódott az elmúlt három évben, és rengeteg még a megoldásra váró feladat. Ezért még négy évig részese szeretnék lenni ezek megvalósításának. — Véleményem szerint egy ilyen kis település számára ma az a legfontosabb feladat, hogy ne maradjon le a környező nagyobb településektől. Utolérni őket úgysem tudjuk, de nagyon fontos, hogy ne növekedjen a távolság. Éppen ezért minden fejlesztési programba bekapcsolódtunk, mert ösz- szefogással mindig köny- nyebb megvalósítani valamit, mint egyedül. Ezért csatlakoztunk a gáz- és telefonfejlesztési programhoz, s a szennyvíztársuláshoz is. Ezek a beruházások kiemelkedő jelentőségűek, hiszen ha azt akarjuk, hogy élet jöjjön a faluba, hogy iparunk legyen, hogy egyre több vállalkozó vesse meg itt a lábát, akkor az infrastruktúránkat legalább a környékbeli települések szintjére kell felhoznunk. — Ezzel nyilván egyetért a falu lakossága. — Eleinte mindentől idegenkedtek, de azután, amikor megvalósultak a fejlesztések, rájöttek, hogy érdemes volt áldozatokat hozniuk. Négy éve még vezetékes ivóvízzel sem rendelkeztünk, sokan nem is tartották fontosnak, hogy legyen. A gázprogramnak is voltak ellenzői, most azonban, hogy elkészült a vezeték, a lakóépületek mintegy hetven százaléka rákapcsolódott. Az idő mindig bebizonyítja, hogy ezek a fejlesztések hasznosak és kellenek. Áz, hogy most már erre a szintre jutottunk, nem garantálja, hogy lesz is ipar a faluban, de legalább esélyünk van rá. Alapítvány a községért — Az első évi tiszteletdíjamból egy alapítványt hoztam létre, abból a célból, hogy községünkben építsünk egy öregek és fiatalok házát. Egymillió-ötvenezer forint gyűlt össze, ebből odáig jutottunk, hogy az épület alsó szintje elkészült. Be kellene fejezni, szükség van rá. Napközben az öregeké lenne az épület, ebédet szolgálnának fel nekik, tévét nézhetnének, videofilmeket, este pedig átadnák a helyet a fiataloknak. Az épület tetőterében pedig gyerekek elszállásolására nyílna lehetőség, ennek nagy szerepe lehetne testvérkapcsolat kialakításában egy külföldi településsel. így gyerekeink csereüdültetése oldódna meg. — Nehéz összehozni az itt élőket? — Hosszú éveken, évtizedeken keresztül alakult ki az, hogy a családok egyre inkább befelé fordultak. Közös programok iránt nem volt igényük, példa rá, hogy a mozi azért szűnt meg, mert már senki sem járt oda. Nagyon jó lenne, ha az emberek újra nyitnának egymás felé, ezért bálokat szervezünk, van már falunapunk, amelyet minden évben szeptember 10-én rendezünk meg. Az idei jól sikerült, volt vízi és légi parádé, futballmérkőzés, felavattuk a játszóteret, utcabált rendeztünk, főztünk gulyást és birkapörköltet, volt tombola és végül még tűzijáték is. Azt hiszem, mindenki nagyon jól érezte magát, s lassan elérjük, hogy megnő az igény a közös rendezvények iránt. — Mennyire politizál a falu? — Nincs nagy politikai élet, csak az MSZP-nek működik itt szervezete. Az önkormányzatot a négy év alatt a politika nem befolyásolta, s úgy érzem, az a helyes, hogy a politikai és vallási hovatartozás mindenkinek a saját belügye legyen, ne jelentsen se előnyt, se hátrányt. Természetesen nem tudunk elhatárolódni teljesen a nagypolitikától, mert az hatással van úgy a képviselő-testületre, mint az egyes emberre, de a helyi problémák megoldása nem függhet attól, hogy melyik párt van hatalmon. Elsősorban magunkra kell figyelnünk, mert ha nem tartunk lépést a környezetünkkel, végképp lemaradunk, s akkora hátrányunk lesz, amit soha többé nem tudunk behozni. Pável Melinda Pest megye ötkötetes története Monográfia a jövő századnak A rendszerváltozás óta szükebb hazánkban vállalkoznak elsőként arra, hogy monográfiában dolgozzák fel egy megye történelmét. A Pest Megyei Monográfia Alapítványnak ma 11 millió forintos alaptőkéje van, s számos szerző dolgozik már azért, hogy a honfoglalás 1100. és az állam- alapítás 1000. évfordulója között megjelenhessen az öt reprezentatív kötet. Hasonló munka utoljára 1910-ben született az akkori Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegyéről. Az alapítvány kuratóriumának legutóbbi ülése kapcsán beszélgettünk a munka eredményeiről annak kezdeményezőjével, Asztalos István megyei tanácsnokkal, a testület elnökével. — Az első kötet megjelenését 1996-ban tervezik. Vajon sikerül-e tartani a határidőt? — Reményeink szerint igen, hiszen a kuratórium előtt Torma István, a kötet szerkesztője arról számolhatott be, hogy teljes a szerzői gárda, s van, aki már le is adta azt a részfeldolgozást, amit elvállalt. A második kötet szerkesztője, Szakály Ferenc is tájékoztatta a testületet arról, hogy több szerzővel már tárgyalt, s elkezdődött a munka. Ebben a részben megyénk történetét 1676-tól 1867-ig dolgozzák fel. A harmadik kötet a kiegyezéstől napjainkig szól. A résztanulmányokra már kiadtuk a megbízásokat. A további két kötet településekre lebontott adattár. Az ehhez szükséges gyűjtés is elkezdődött, hogy szavatoltan hiteles monográfiát adjunk olvasóink kezébe. — Korábban már írtunk arról, hogy az öt kötet köré kisebb kiadványok is felsorakoznak. Mikor jelenik meg az első kiegészítő forráspublikáció? — Már az idén. Szakály Ferenc adja közre Pest megye török kori ösz- szeírását. Olyan levéltári anyagot mutatunk be, amely még sehol nem jelent meg. Jövőre Rákóczi-adattárral folytatjuk a sorozatot. — Vajon hogyan sikerült e szellemi vállalkozás pénzügyi feltételeit megalapozni? — Ma 11 millió forintos alaptőkével rendelkezünk. A legfőbb mecénásunk Pest Megye Önkormányzata. Ezzel kapcsolatban hadd tekintsek kicsit vissza. Hat éve fordultam az illetékes megyei hatósághoz a monográfia elkészítésének tervével. Akkor ezt nem vállalták fel. Amikor önkormányzati képviselő és a művelődési bizottság elnöke lettem, első dolgom volt a tervezetet elővenni. Megnyerve a megyei művelődési intézmények és a Történettudományi Intézet szakmai támogatását, a közgyűléshez fordultam. A testület, elfogadva a koncepciót, évi kétmillió forint támogatást biztosított. Ezt egészítette ki több települési önkormányzat. Ahhoz, hogy a monográfia munkálatai jól haladjanak, számos közreműködő segítsége kell. A 14 tagú kuratórium a munka irányításával foglalkozik. Egy szűkebb stáb a részletesebb feladatokkal, Noseda Tibor, a megyeháza művelődési osztályának vezetője, Egey Tibor, a megyei levéltár igazgatója és jómagam. Országos tekintélyű történészek, mint Szakály Ferenc és Engel Pál közreműködése garantálja, hogy elképzeléseink szakmailag megfelelőek, így anyagilag is támogathatóak. Úgy érzem, ha ismét a közgyűlés tagja lehetek, elő tudom segíteni, hogy a monográfiát az új felállású testület is támogassa. Ezért kívánok indulni a decemberi választáson. Balázs Gusztáv
