Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

SZŰKEBB HAZÁNK

PEST MEGYEI HÍRLAP

1994. NOVEMBER 1., KEDD

Megoldatlan a magánrendelők ellenőrzése

Nehéz helyzetben a fogászatok

f Elterjedt a híre, hogy főként a kis településeken bezárnak a fogászati rendelőit. E látványos, s feltételezhetően nem alaptalan jelenség mellett észrevehető, hogy szinte gombamódra szaporodnak a jól felszerelt, kizárólag nyugati alapanyaggal dolgozó fogorvosi műhelyek. — Mi áll a kettős irányú folyamat hátterében? — tettük fel a kérdést a novemberben induló hagyományos szakmai hónap előtt Bőgi Imrének, a Szent Rókus Kórház szájsebészeti osztálya vezető főorvosának, e gyógyító ágazat megyei szakvezetőjének.

Pilisvörösváron Nyúli Márta évente 3500 gyermek fogát vizsgálja meg Erdősi Agnes felvétele

— Bár a jelenségről, melyet említ, nem hallottam, ugyanakkor csak megerősíteni tudom azt a következtetést, hogy ezek a kis rendelők, mint állami, illetve helyi önkormányzati működtetésű intézmények, valójában nem korszerűek. Itt elsősorban a fenntartásukra, az aránytalanul magas működtetési költségekre gondolok. Az ágazatban egyre markánsabban rajzolódik ki az az irányzat — s ennek felel meg az ön által is említett folyamat igazolást is nyer —, hogy az állami fogászati rendelők csak a minimális alapellátást vállalják el a jövőben. Mellettük azonban — az egyre növekvő igény kielégítése érdekében — kell, hogy gyarapodjanak a korszerűen felszerelt, s a különleges fogászati, sőt akár szájsebészeti ellátást is biztosítani képes magánrendelők. Mondom, vallom ezt azzal a meggyőződéssel, hogy szerintem a fogorvosi rendelők működtetése egyértelműen a magánszféra dolga kell hogy legyen.

— Ugyanakkor úgy érzem, hogy ez az elvárás jóval megelőzi a valóságot:

éppen megyénkben is számtalan település még csak vágyakozik arra, hogy saját fogorvosi rendelője legyen.

— Két részre kell osztani a feladatokat ezen a téren: az egyik az állam dolga, a másik a társadalom- biztosításé. Az első alatt azt a kötelezően végzett alapellátást értem, amiről a fentiekben már szóltam. Ami a biztosítási oldalt illeti, itt is pontosan körül lehet határolni azt a szintet, mely a tb részéről elvárható. Azért beszélek ezekről az alapvetően fontos dolgokról ennyire általánosan, mert vannak olyan területei az ellátásnak, amelyek deklaráltan állami, illetve biztosítási feladatok, ugyanakkor amellett, hogy szakmailag kiemelten fontosak, el vannak hanyagolva. Ilyen például a megelőzés kérdése, amely talán éppen a fogászat és a szájsebészet területén különösen nagy jelentőségű.

— Szeretném, ha visszatérnék a szakmai hiányosságokra. A prevenció, a megelőzés elmulasztását említette...

— Szomorúan kell ösz- szegeznem, hogy az utóbbi időben a szakágazat két nagyon fontos területe, a gyermekfogászat és a fogszuvasodást megakadályozó prevenció, illetve a szájüregekben kialakuló daganatos megbetegedések megelőzése omlott össze. Továbbmegyek ennél: ma már látjuk, tudjuk az okokat is. Azért következhetett be ez a leépülés, mert az állami rendelőkben, a felnőttfogászatokon uralkodóvá vált a borravaló rendszere. Nos, erre számítani a gyermekfogászaton, vagy a szájüregi daganatok gyógyításánál* sőt egyáltalán a szájsebészeten nem lehet. A következmény magától adódik: az erőteljesen lenyomott fizetések és az elmaradó borravalók miatt ezek a területek úgymond elnéptelenedtek. A szomorú e dologban az (is), hogy a társadalombiztosítás sem mozdul: nincs érdekében sem az említett szakterületek, sem pedig a fogászatban elsődlegesen fontos megelőzés finanszírozása. így az orvosokat semmi sem ösztönzi, készteti arra, hogy fokozott figyelemmel forduljanak a gyermekekhez, akiknél az ép fogazat érdekében még lehetne eredményeket elérni a helyes táplálkozás s a fogápolás területén.

— Jobb-e a helyzet a felnó'ttfogászati ellátás területén?

— Itt még csak menegetnek a dolgok valahogy, különösen ami a magánrendelők alapítását, illetve üzemeltetését illeti. A gondot ezen a téren a megfelelő felügyeleti rendszer elsorvasztásában látom. Külön gondot okoz, hogy a szakágazatban egyre jelentősebb számú magánrendelők ellenőrizhetőségét mind a mai napig nem szabályozza a kamara. Saját példámat is említhetem: mint megyei szakfőorvos ugyan az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálaton keresztül még csak ellenőrizhetem a hozzám tartozó rendelőket, ám megfelelő jogosítványok hiányában csak meglehetősen hiányos szakmai felügyeletet tudok gyakorolni a hozzám tartozó rendelők felett.

— Ott, ahol a gazdasági érdekeltség meghatározó szempont, pontos, s előre kiszámítható árakkal kell dolgozni. Vannak-e ilyenek a fogorvoslásban?

— Meglehetősen nagy szórtság mutatkozik ezen a területen is. Egykoron aszerint alakultak az árak, hogy mennyibe kerül a fog- technikusoknak az az alapanyag, amelyből dolgozik. A fogorvos pedig ehhez adta hozzá az általa jónak tartott összeget. Sajnos ebben sincs nagy elmozdulás: teljesen ellenőrizhetetlen, ki mennyiért végzi el ugyanazt a beavatkozást.

— Lendíthet-e ezen az ügyön egy-egy ilyen szakmai hónap?

— Egy-egy szakmai rendezvény inkább kampány jellegű. Ugyanakkor sok alapvető hiányosságra fel- hív(hat)ja a figyelmet. így például novemberben, az idei fogászati hónapban, alkalom nyílhat arra, hogy megemlítsük: hiányzik az az egykoron beindított asz- szisztensi megelőző rendszer, melyben nem a fogorvosok, hanem az arra kiképzett szakalkalmazottak járták az iskolákat, a különféle klubokat, foglalkozásokat, fórumokat, s tartottak hasznos előadásokat a szájápolás alapvető ismereteiről.

— Kiemelve a gondok sűrűjéből a megyei helyzetet, kérem, vázolja fel hol, mely területen vannak a térségben úgynevezett „fehér foltok”.

— Az általános tendenciák, a . fogászatok elzül- lesztése a megyét is jellemzik. Egyik legnagyobb gondunk, hogy sorra alakuló magánrendelők ellenőrzése, ellenőrizhetősége sincs megoldva. Ami a konkrét hiányterületeket illeti, nálunk is a gyermek- és iskolai fogászat, illetve az ezeket a korosztályokat érintő megelőző-felvilágosí- tó munka akadozik. Hasonlóan mostohán kezelt terület a szájsebészet is megyénkben. Ami talán a legjobban fáj, hogy az indulásnál elsorvadt az a dentálhigiénés hálózat, melyben nem feltétlenül orvosok, hanem egyszerű tanfolyamon kiképzett, például gyeden, gyesen lévő kismamák jártak (volna) ki az óvodákba, iskolákba a szájápolás alapismereteire oktatni a legkisebbeket. S végül hiányolom, hogy az iskolai egészségnevelés, mint alakuló, tervezett tantárgy megszerkesztése érdekében tudtommal mind a mai napig nem kerestek meg egyetlen fog- szakorvost. Attól tartok, hiszen a fenti jelenségek e felé mutatnak, hogy ma Magyarországon sokadran- gú kérdés az egészséges száj, a jól ápolt fogazat. Ez a hanyagság maradandó következményekkel járhat.

Maliár Éva

Valkón tíz kismadár egy alma a tudás fáján

Egy iskolaigazgató hétköznapjai

— Figyelj! Igazgató néni! Mondani szeretnék valamit! — szólított meg a szünetben egy elsős kisfiú, Gábor. Lehajoltam hozzá. Megfogta az államat, hogy véletlenül se fordítsam el a tekintetemet, majd ezt mondta: — Ma kaptam egy kismadarat a tanító nénimtől. Ha tízet Összegyűjtők, az annyit ér, mint egy alma, és ha megkapom az almámat, akkor felkerülök a tudás fájára. — Büszke vagyok rád — feleltem, és ő boldogan ment le az udvarra.

Sibak Sándorné, a Valkói Általános Iskola igazgatója mesélte el legfrissebb élményét, megtoldva a kövtkező gondolattal:

— A gyermekek életében, fejlődésük folyamatában kiemelkedő szerepe van annak, hogy legyen kikkel megosztaniuk sikerélményeiket, vagy netán kudarcaikat. Erezniük kell folyamatosan, hogy figyelnek rájuk, az ő személyük is fontos az adott közösségben.

A több mint kétezer lelket számláló község iskolájában azzal a szándékkal kerestem fel az igazgatónőt, hogy megrajzoljam egy tudományos kutatással is foglalkozó pedagógus portréját, s rajta keresztül bemutassam a helyi iskolában folyó munkát.

— Szeretetteljes családi légkörben nevelkedtünk nővéremmel, ahol a család egyenrangú tagjainak számítottunk — idézte fel gyermekkorát.

— Szüléink otthon dolgoztak,

édesapám fodrászként, édesanyám pedig segített neki és á háztartást vezette. így folyamatosan figyelemmel kísérhették cse- lekedeinket, megnyilvánulásainkat, majd jó pedagógiai érzékkel, következetességgel egyengették életünket.

De ugyanígy vonatkozott ez azokra a fodrásztanulókra is, akik édesapámtól sajátították eí á szakmát. Hosszú évek alatt több mint harminc fiatalt tanított meg a mesterség titkaira. Szüléink szinte saját gyermekeiknek tekintették őket is, úgy éltünk, mint egy nagycsalád. Ezermester édesapánk belénk nevelte a tudás szeretetét. Ma sem értem, hogy volt idejük mindig mindent megbeszélni velünk és szeretetteljes szigorral megkövetelni a megbeszélt dolgok végrehajtását — utalt későbbi pályaválasztásának motívumaira.

Nem került messze a szülői háztól; Vácszentlászlótól csak egy dombhát választja el valkói otthonát. Amilyen gyakran csak tudja, meglátogatja szüleit, mert a velük való találkozás lélekben feltölti.

Érettségi után azonnal tanítani kezdett Galgamácsán, majd Vácszentlászlón kollégája lett azoknak, akiknek korábban csókolommal köszönt. Erdész férjét követve Valkón telepedett le, ennek immár 24 éve. A munka és a család mellett Egerben kémia—biológia szakos tanári diplomát, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán középiskolai tanári diplomát szerzett.

— Megértő, segítőkész családi háttér nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. A mai napig is a terhek jelentős részét leveszi vállamróí a férjem, ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy a számomra oly fontos hivatásnak élhessek. A pálya szeretete öröklődött a családban, lányom is pedagógus.

S miként tudja az általános iskolában hasznosítani a középiskolai oktatásra jogosító diplomát? Erről a következőt mondta:-— Az egyetemi szakdolgozatom témájául olyan kutatási területet választottam, mely nálunk még meglehetősen feltáratlan. Ezt a kutatást az egyetem és az MTA felkérésére ma is folytatom. A fák pusztulásának okait és következményeit vizsgálom sejt- és szövettani szempontból. Kutatásaim eredménye angol nyelven megjelent az Acta Bota- nica című tudományos kiadványban.

Biológia—kémia szakos tanárként tehát sok tankönyvön kívüli ismerettel gazdagítja tanítványai ismeretanyagát. A hetedikesekkel bekapcsolódott egy nemzetközi környezetvédő programba, melyet Norvégia kezdeményezésére a környezetvédelmi minisztérium hirdetett meg. Csoportúk az esők kémhatását és a különféle zúzmófajok előfordulásának gyakoriságát vizsgálja. Külföldi kapcsolatok kialakulását is várják e tevékenységtől. Természetvédő diákjai tudják, hogy a környezet megóvása alapvető fontosságú, hiszen létünk kereteit a természet adja. A gyerekeken keresztül talán megértethetjük a felnőttekkel is, hogy az ember jövője a környezet jelenétől függ.

— Intézményünkben 232 gyermek tanul — kezdte az iskola bemutatását. — Speciális tagozat is működik. A kis létszám miatt évfolyamonként csak egy-egy osztályt indítunk. Munkánk eredményességét tovább fokozná a csoportbontás. Kedvező tapasztalataink már vannak, jelenleg a 8. osztályban az anyanyelvet és a matematikát oktatjuk ebben a kiscsoportos formában. Idegen nyelvként németet tanórai, az angolt pedig tanfolyami keretben sajátíthatják el diákjaink. De lehetőséget termetettünk hangszeres zene tanulására is. Két éve bevezettük a tantárgyvizsgarendszert 7., 8. osztályosok számára. Módszerünk eredményességét bizonyítja, hogy valamennyi végzős diákunkat felvették középfokú oktatási intézménybe. Igazán jó eredmény, hogy a tanulóink 57 százaléka középiskolába jár.

A vizsgázás bevezetésének tényét kezdetben némi ódzkodással fogadták diákjaink, de a felvételik során maguk is belátták és érezték pozitív hatásait. Ugyanis fokozottabban rákényszerültek ismereteik alapos rendszerezésére, illetve átismétlésére. Már a kicsik is megismerkedhetnek a számítástechnika alapjaival, hiszen 2. osztálytól kezdve informatikát is oktatunk. Felső tagozaton pedig számítástechnikát választhatnak.

Sibak Sándorné szerint mindezt csak a szakmailag jól felkészült, gyermekszerető, lelkes pedagógusközösséggel valósulhat meg. Az elmondottakból kitűnik, hogy az iskola gyermekcentrikus, a mindennapos iskolába járás, a feszített munka terheit a kialakított családias légkör ellensúlyozza. így szinte természetes volt, hogy a kicsengetés pillanatában már mondanivalóval teli gyerekek toporogtak az igazgatói iroda ajtajában. És Olgi néninek mindegyikükhöz volt egy kedves szava, mosolya.

Balázs Gusztáv