Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-03 / 258. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Példaértékű kezdeményezés Maglódon Felparcellázták a pedagógusföldeket Az alábbiakban Maglód általános rendezési tervéről, s azon belül egy példaértékű kezdeményezésről lesz szó, ám mielőtt erre rátérek, tisztázásra szorul egy 1990 előtti, sokak számára ismeretlen fogalom: mi az, hogy pedagógusföld? Nos, a pedagógusok a múltban sem élveztek kiemelt fizetést, amiért is vidékre nem tolakodtak a tanítók és tanárok. Ezt ellensúlyozandó, született meg az a rendelet, mely a vidéki pedagógusoknak plusz juttatásként termőföldet biztosított az adott település külterületén, vagy ezzel azonos értékű pótlékot kaptak a fizetésükhöz. Ez a rendelkezés 1990 után elvesztette kötelező jellegét, ám az önkormányzatok többsége, köztük Maglód is, érvényben hagyta a pedagógusok eme jogait, azaz tovább folyósította a pótlékot. Meg kell jegyeznem, ez az összeg oly csekély, hogy éves szinten sem rúg többre tíz-egynéhány ezer forintnál. Ennek ismeretében vetette fel a magló- di önkormányzat azt az ötle— körülbelül 100 ezer forintot — kell, hogy térítsék. A szántóföld mezőgazdaságból való kivonása mintegy 3 millió forintot igényel, a pedagógusokra eső hányadot az önkormányzat átvállalja, a fiataloknak viszont a megváltásnál nyújt 50—150 ezer forintos támogatási kedvezményt. Bezzegh István a fórumon kifejtette: ez a terv a pedagógusok szolgálati lakásainak bizonytalanságát szeretné rendezni, s mindenekelőtt azoknak szól a kedvezmény, akik végleg vagy hosszabb távon kívánnak Maglódon maradni. Értelemszerűen tehát csak a jelenlegi pedagógusok részesülhetnek belőle, s élhetnek a lehetőséggel, mert a pedagógusföldek kiparcellázása egyszeri és megismételhetetlen, további területek nem állnak rendelkezésére ilyen célra az önkormányzatnak. A terület akár beépítve, akár beépítetlenül, a telekkönyvi bejegyzések után elidegeníthető, de mindenkor a pedagógusoknak lesz elővásárlási joga az intét, hogy az általános rendelkezési terv során belterületnek nyilvánítják a jelenleg mezőgazdasági területként hasznosított külterületi szántóföldeket, mely pedagógusföldként szerepel. Ez a terület 21 hektár, s az aranykorona alapján vett értéke 7 millió forint. Felhasználási lehetőségét mérlegelve megállapították, hogy kiválóan alkalmas egy lakótelep kialakítására, ahol mindenek előtt a pedagógusok kapnának telket, melyen ki-ki felépítheti a saját házát — persze egy tervkoncepció alapján, mely egységet teremt a lakótelepen. • (Az előzetes tervek három variánst kínálnak.) A koncepció ismertetésére Bezzegh István polgár- mester pedagógusfórumot hívott össze, ahol elmondta, az összterületből 10 hektár jut a pedagógusoknak, illetve 1000 négyzetméter fejenként. A teljes 21 hektár terület kimérése után 157 telek- tulajdonos lesz, a telkek felét fiatal házasok számára tartják fent, azok válthatják meg 500 ezer forintért, amiben már a közművesítés költsége is benne foglaltaik,, gzzel szemben a pedagógusok csak a közművesítést gatlanokra. Ami szintén kedvezmény, az építkezési kötelezettség nincs határidőhöz kötve, az 1000 négyzetméteren akár kertészkedni is lehet, viszont az állattartást mint gazdálkodási formát, a fórum kizárta, s mivel a terület oszthatatlan tulajdon, a telkeket legfeljebb élő sövénnyel különíthetik el egymástól. A Hegyi Bt. által elkészített tervek szerint a lakótelepet üzlet és szolgáltatóegység egészíti ki, valamint garázssor, így — tekintettel a községközponttól való távolságra — a lakók helyben megkaphatják mindazt, amire szükségük van. Tekintettel arra, hogy a telep és a 31-es út közt csak 80-100 méter a távolság, ezt a sávot a zaj és a levegőszennyeződés elkerülése végett védőerdővel telepítik be. Mint az elején írtam, a maglódi önkormányzat ötlete példaértékű kezdeményezés. Ehhez talán még azt is tudni kell, hogy népességi szempontból, az 1000 lakosra eső születésszám Maglódon ‘a legnagyobb Pest megyében, s így a lakás iránti igény is. Matula Gy. Oszkár Rákja volt, lemondtak róla az orvosok Kilencvenévesen jógázik Gödöllőn, a Mikszáth Kálmán utcában lakik egy néni, Dobákné Oláh Júlia. Látogatóit nemcsak fürge észjárásával kápráztatja el, hanem a legnehezebb jógagyakorlatokkal is, amelyeket álló és ülő helyzetben, gyertyaállásban, valamint fejen állásban mutatja be. Mindezt kilencvenévesen, ugyanis ma, november 3-án tölti be a kilencvenedik évét. — Mi a hosszú élet titka? — kérdezzük, s ő rutinosan válaszol, ami nem csoda, hiszen mindenki ezt kérdezi tőle először. — Mindenki szeretne sokáig élni — mondja —, de csak kevesen találják meg az ehhez vezető utat. Nincs pedig ebben semmi titok, bárki megteheti: annyi az egész, hogy vissza kell térnünk a természethez. Az emberek olyanok, hogy hajszolják magukat a végtelenségig, és aztán ha bekövetkezik a baj, akkor elkezdenek kapkodni, futnak fűhöz és fához, hogy valaki segítsen rajtuk. Hát ez a baj, nem mástól kell várni a segítséget, nem lehet pénzért egészséget venni. Mindenkinek ezt mondom, aki hozzám fordul, mert ez az igazság. Csak te segíthetsz magadon, csak te veheted kézbe a saját életedet. Ha ezt megértetted és képes vagy áldozatokat hozni, lemondani mindarról, ami neked káros, akkor meggyógyulsz. — Rengeteg természet- gyógyászati irányzat létezik, és mindegyik azt vallja, hogy az övé az igazi. Honnan tudjuk, melyik utat érdemes választanunk, melyik a célravezető? — Én Bicsérdy Béla tanításai szerint élek, ezenkívül jógázom. Én magam vagyok rá a bizonyíték, hogy ez eredményes, hiszen ha nem így lenne, réges-régen meghaltam volna. Harminchat éves koromban annyira beteg voltam, hogy lemondtak rólam az orvosok. Az ízületeim teljesen tönkrementek, a veséim elgennyesedtek, hólyagrákom volt, májdaganatom, tüdőbajom. Külön-külön mindegyik elég lett volna ahhoz, hogy belehaljak. Olyan borzalmas kínokat éltem át, hogy végezni akartam magammal. Akkor jött egy bácsi, aki fűszereket árult. Mi csak Paprikás bácsinak hívtuk. Ő azt mondta, neki gyomorrákja volt, de kigyógyult belőle. Ha megfogadom a tanácsait, én is meggyógyulok. Nem volt veszítenivalóm, vállaltam, hogy kipróbálom. Hozott nekem egy füzetet, amely Bicsérdy Béla könyvének egy részét tartalmazta. Elolvastam, meggyőzött, és elkezdtem a böjtöt. Négy napon keresztül nem ettem és nem ittam semmit. Az ötödik napon egy kanálnyi narancslét vettem magamhoz, és csodálatos volt érezni, hogy az a kevés gyümölcslé beépül a szervezetembe. Megkezdődött a gyógyulás. Visszatérni? Fél évig tartott, amíg teljesen helyrejöttem — folytatja. — Amikor már nagyon jól éreztem magam, azt mondta a férjem, illene visz- szamennem az orvosaimhoz egy kontrollra. Hát jó, elmentem. Bementem az orvoshoz, aki jól ismert, hiszen nagyon sokáig jártam hozzá. Most azonban nem ismert rám. Kérdezte, mi a panaszom. Mondtam erre, hogy semmi, nagyon jól érzem magam. Nem értette, hogy akkor minek mentem hozzá. Bemutatkoztam, s nem akarta elhinni, hogy én vagyok. Megvizsgált, utána vért vett, és vizeletvizsgálatra küldött. Megvártuk azok eredményét, és mert minden tökéletes volt, megkérdezte: mit csináltam, mert nekem már rég meg kellett volna halnom. Elmondtam neki, hogy nagyon sokat böjtöltem, és teljesen abbahagytam a húsfogyasztást. Akkor azt mondta, ez így nagyon szép, nagyon jó, de most már térjek vissza a normális táplálkozáshoz, mert az emberi szervezet állati fehérjék nélkül nem tartható fenn. Visszatérni? Soha olyan jól nem éreztem magam addig, mint mióta felhagytam a húsevéssel. Nem fájt semmim, jókedvű voltam, fáradhatatlan, ezért azt mondtam, hogy én nem eszem többé húst, kipróbálom, meddig élek így, hogy csak növényeket fogyasztok. Mindenki láthatja, hogy jól választottam. Orvosaim réges-rég mind meghaltak, én meg még mindig itt vagyok... Nyomorék volt — Késői, kilencedik gyermeke voltam a szüleimnek. A testvéreim sokkal nagyobbak voltak, mind nagyon szerettek, kényeztettek engem. Kilenc hónapos koromban álltam fel, és amikor az egyik bátyám ezt meglátta, úgy megörült, hogy felkapott és hanyatt a vállára dobott. Ettől a rossz mozdulattól eltört a derekam, a csípőcsontjaim elmozdultak és a combcsontjaim kifordultak a helyükből. Megnyomorodtam, ez akkor derült ki, amikor egy év múlva járni kezdtem. Gyermekkoromban sokat csúfoltak a billegős járásom miatt. Fiatal lányként még inkább zavart, huszonkét éves koromban elhatároztam, hogy megoperáltatom magam, de nem vállalta el senki a műtétet, mondván, hogy már késő. Javasolták, hogy tornázzak, csináltam is, de csak megkönnyebbültem tőle, az állapotom nem javult. A háború után élt itt Budapesten egy indiai fiatalember, Selva Raja Yesudi- an, aki jógázni tanította a magyar fiatalokat, egy könyve is megjelent Sport és jóga címmel. Az ő tanításait követtem, és nem bántam meg. Hosszú idő kellett hozzá, az igaz, de a jóga eredményt hozott, a csontjaim a helyükre kerültek. Nagyon sokat köszönhetek a jógának is. A Mester Julika néni tornaszobájában szobakerékpár áll, a padlón szőnyeg, azon szokott jógázni. Naponta legalább két órát szán erre. — Aki munkába jár, nemigen engedheti meg magának, hogy órák hosszat jó- gázzon... — Igen, ez igaz, hogy aki dolgozik, annak nehezebb. Persze van ellenérvem is. Hatvankét éves koromig dolgoztam, akkor mentem nyugdíjba. Mellette rendszeresen jógáztam, ennek köszönhetem, hogy amíg mások a kórházban szenvedtek, én dolgozhattam. A tornaszoba falán Bicsérdy Béla kinagyított képe függ. Julika néni egy azon kevesek közül, akik tanítványai voltak. Kilenc éven át találkoztak rendszeresen a Mesterrel, egészen addig, amíg Bicsérdy Béla ki nem ment Amerikába. Julika néni nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik rá, mert mint mondja: közvetlen, jó ember volt, jót akart mindenkinek. Ha a könyveiben foglaltakat, az alaptanokat mindenki betartaná, egészséges nemzet lennénk. — Nagyon kíváncsi vagyok, meddig fogok élni — mondja végezetül Julika néni, majd a szőnyegre vonul, fejre áll, és húsz percen keresztül ebben a fordított testhelyzetben mutat be mindenféle lazító és nyújtó gyakorlatokat. Csak így tovább! Pável Melinda A béke és a szeretet jegyében Levél az otthon alapkövében Valkó szívében faragnak az ácsok. A Szent Erzsébet Idősek Napközi Otthonának tető- szerkezetén dolgoznak. A közelmúltban írtunk lapunkban arról, hogy betörő járt a valkói plébánián, és az építkezésre szánt pénz egy részét elvitte. E szomorú esemény kapcsán úgy érezzük, különösen időszerű, hogy az alapkőbe helyezett levél szövegét teljes terjedelmében közöljük. ,JI. János Pál pápa 15. évében, Keszthelyi Ferenc váci püspöksége idején, Dúl Géza valkói plébánossága alatt, 1994. április 16-án Katona István váci segédpüspök tette le alapkövét ezen épületnek; melyben helyet kap: — először is a Szent Erzsébet Idősek Napközi Otthona, hogy a valkóiakat ez az épület mindig az idősek, rászorultak megbecsülésére, tiszteletére, szeretetére ösztönözze, emlékeztesse őket Jézus szavaira: »Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül... nem marad el jutalma« (Mt. 10,42); — továbbá szolgálati lakás azok számára, akik az evangélium szellemében az Egyházat, és Krisztus segítő szeretetével az időseket szolgálni akarják; — harmadszor pedig egy terem, amely otthona lehet a valkói egyház közösségi életének, hogy az evangéliumi szeretet erősödjön, és megvalósuljon Jézus mondása: »Ahoi ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben,ott vagyok közöttük.« (Mt. 18,21.) Ezzel szolgálja az egész falut, hogy ott nemre, fajra, világAz idősek, rászorulók napközi otthona most kerül fedél alá A szerző felvétele nézetre való tekintet nélkül a béke, az egyetértés és a szeretet növekedjen a jóakaraté emberek között, Isten nagyobb dicsőségére,. a, lelkek javára.” , B. G.
