Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-25 / 277. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. NOVEMBER 25., PÉNTEK J3 Válasz egy írásunkra Tisztelt Főszerkesztő Úr! Különös ügyben keresem meg Önt. Szerény, kétha- vonként megjelenő lapunkból, a Vácszentlászlói Kisbíró minden számából küldünk évek óta a szerkesztőségnek tiszteletpéldányt. Rendszeresen szemléznek is belőle. így történt ez a legutóbb is, november 7-én. Többek között egy — a helybeli olvasóknak minden bizonnyal érdekes — majd’ három évszázaddal korábbi állatösszeírás adatait ismertető kis hírünkkel is, melyet azért közöltünk, mert érdekes összehasonlításra ad lehetőséget a jelenlegi állatállománnyal. A november 12-ei, szombati számukban megütközéssel olvastam egy bizonyos (sz) szignóval jegyzett szösz- szenetet. Nem értem a dolgot. A rovat gondozója, De- regán Gábor szerkesztő úr érdemesnek és érdekesnek ítélte meg a község 1703-ból származó számosállat-összeírása statisztikai adatainak közlését lapjukban. Nyilván ezért szemlézte. Ha viszont közölték, felhasználták, miért és hogyan adhattak lehetőséget (sz)-nek, hogy a „Jószágok” című írásában gúnyt űzzön lapunkból, szerkesztőségünkből, de még községünkből is? (Elképzelhető és elfogadható ez az eljárás egy lapban, de az ugyanabban az újságban közölt szemlézés nélkül!) Nem tudom, mivel szolgáltattunk okot erre. Mert a hivatalos statisztikai adatok közlésével nem, az biztos. Sajnálom, viszont, hogy (sz) a hazánkban honos, ház körül előforduló állatok méretcsökkenés szerinti felsorolását nem folytatta. Nem baj, segítek én. Ahol az utoljára megemlített apró állatkák élnek, mint például az egér, ott minden bizonnyal találhatók még kullancsok, tetűk és bolhák is. Sőt! Minden valószínűség szerint különböző baktériumok és egyéb egysejtűek is. Csak azt nem értem, mi köze ezekhez az általunk felsorolt számosállatoknak? Mindenesetre örülnék, ha (sz) megmagyarázná, hogy a lapunkban közölt komoly adatokból hogy jutott el következtetésére, mely szerint: „De szép is lehetett az élet 1703-ban, a szabadságharc kezdetén Vácszentlász- lón.” Sajnálom, hogy szignó mögé bújt (sz), és nem merte vállalni névvel a rosszízű, ízléstelen gúnyolódását, amit így, ezúton vagyok kénytelen kikérni magamnak. Őszinte tisztelettel: Tóth Imre a Kisbíró felelős szerkesztője ¥ Tisztelt Szerkesztő Úr! Hogy kikéri magának ízléstelen gúnyolódásomat, kissé meglepett. Eszem ágában sem volt ugyanis gúnyt űzni lapjukból, szerkesztőségükből és nem utolsósorban községükből. Hogy ennyire félreértett, tudomásul veszem, bizonyára ilyen olvasata is lehetett cikkemnek. HISTÓRIA / Es mi mégis láncot hordunk? n Mindezek a korábbi . szovjet tömb „legnyugatibb” államai legtöbbjéből vett esettanulmányok. Ugyanakkor általános a szélsőségekkel szembeni lengyel, magyar és még szlovák ellenállás is Kelet- Európában mindenütt. Vytautas Landsbergis miniszterelnök Litvániában a tavalyi választásokat részben azért veszítette el, mert a gazdasági reform iránt mutatott lelkesedése nem volt olyan forró, mint nacionalista retorikájának tüzessége. Ugyanez mondható el Leonyid Kravcsuk ukrán elnök 1994. júliusi kudarcáról, amikor nem sikerült magát újraválasztatnia. Az ellenzők félelmei dacára sem Közép-Európa, sem pedig a Szovjetunió balti vagy szláv területei nem olvadtak bele a „nacionalista gyűlölet katlanába”. Mindenütt e térségben a korábbi kommunisták — a volt kommunista párthoz kapcsolódó üzletemberekkel, bankárokkal, tábornokokkal és újságírókkal együtt — sokkal inkább fenyegetik az egészséges demokráciát és kapitalizmust. Első pillantásra ez nem látszik nyilvánvalónak. Kö- zép-Európában a demokráciát nem fenyegeti ideológiai veszély. A marxista eszmék meghaltak, és a total itaria- nizmushoz való visszaka- nyarodás sem fenyeget. Azt sem érdemes megkérdezni, hogy Közép-Európa államai kapitalista államok lesz- nek-e, mert már csaknem azok. A kérdés most az, hogy milyen kapitalizmus és demokrácia lesz Közép- Európában. A kérdés ilyen felvetésére senki sem számított 1989 előtt. De a kapitalizmus és a demokrácia nem ugyanabban a formá* Az Új Demokrata nyomán, a szerző az amerikai Anne Applebamu ........................... b an jelentkezik mindenütt. Közép-Európában nem a harmincas évek kísértenek, hanem a régi olasz modell — a volt kommunista pártok által vezetett korrupt re- zsimek, amelyek főként a korábbi kommunistákból álló maffiotikus üzleti osztályra támaszkodnak. A korábbi kommunista pártok visszakerülése a hatalomra az új gazdasági elit felemelkedését tükrözi. Az exnómenklatúra kapitalistái és az exkommunista politikusok közötti kapcsolatok érintetlenül maradtak, ami egy olyan uralkodó osztályt hozott létre, amely több szférában a kezében tartja a hatalmat, és kevés helyet hagy a politikai vagy gazdasági vitákban a valódi verseny számára. Egy több száz, a felső nómenklatúrába tartozó funkcionárius 1988 és 1993 közötti pályáját nyomon követő lengyel közgazdász kimutatta, hogy több mint felük a magángazdaságban csúcsvezetőként jelent meg. Ez az arány magasabb Magyarországon, és még magasabb Oroszországban. A már a kezdetektől jobb kapcsolatokkal, több pénzzel és több vagyonnal induló volt kommunisták elvitathatatlanul a gazdasági reformok utóbbi négy évének legnagyobb anyagi haszonélvezői lettek. Nem csoda, hogy a korábbi kommunista pártoknak sokkal több pénzük van, sokkal jobban szervezettek, mint a gyakorta gyenge, megosztott, ellenzéki korszak utáni pártok. Az elkövetkező években a politikusok és az üzletemberek között ezek a kapcsolatok erősödni fognak a gazdaság magához térésével, és a volt nómenklatúra még gazdagabb lesz. Annak ellenére, hogy a kommunistáknak a hataJomba . yaló. .visszatéréséi gyakran semlegesnek mutatják be — a volt kommunisták gyakran láttatják magukat „szakértőkként” —, nem ez a helyzet. Számosán közülük úgy kerültek hatalomra, hogy a szavazóknak ismerősebben csengő szocialista-populista retorikát használták a nacionalista populizmus hívószavai helyett. Nagy kárt okozhatnak a gazdaságnak azok a pártvezetők, akik hisznek ennek a retorikának. Szlovákia és Ukrajna kitűnő példáját nyújtják annak, hogy a korábbi kommunista politikai osztályok egyesült erőfeszítései milyen mértékben tudják visszatartani a gazdaságot. A korábbi kommunisták bénító hatást gyakorolhatnak a politikára még olyan esetekben is, ha valódi érdekük a gazdasági reform. Magyarországon ma a hatalmat csaknem teljes egészében a korábbi kommunistákból és a volt balközép ellenzékből álló kis elit tartja a kezében — amely nem szükségszerűen gonosz, de feltétlenül klausztrofóbiás elit. Lengyelországban bizonyíték van arra, hogy az uralkodó pártok olasz mintára az üzleti szektorban lévő barátaiktól százalékot követelnek. A kis, titkolódzó elitek uralmának számos negatív gazdasági hatása van. Ha a politikusok nem tördelik szét a korábbi politikai rendőrség hálózatait, azok könnyen alakíthatók át félkorrupt üzleti struktúrákká. A volt kommunista bankárok könnyen kölcsönöznek volt kommunista gyártulajdonosoknak, alig ügyelve kereskedelmi szempontokra. Legrosz- szabb esetben — mint Szerbiában vagy Romániában — a korábbi kommunista pártok kitűnő szervezeti alapjukat fel tudják használni .arra, hogy más. pár7 tok növekedését elfojtsák. A közép-európai kommunista pártok kiváltságosok maradnak még éveken át a korábbi hatalmi monopóliumuk miatt, amelyet átalakítottak gazdasági hatalommá, majd újra vissza, politikai hatalommá. Éppen ezért Közép-Euró- pában nem a balközép, hanem a jobbközép érdemel bátorítást a nyugati diplomaták részéről. A politikai rendszeren belül egy egészséges nyugati konzervatív elem kifejlődése lényeges a modem demokrácia számára. Ideológiai szempontokat félretéve, az erős középjobb, vagy konzervatív politikai alternatíva, amely igencsak hiányzik Lengyel- országban, Szlovákiában és Ukrajnában, politikai versenyt jelentene a korábbi kommunista elitnek, és egyfajta versenyt fecskendezne be a gazdasági rend* szerbe. Václav Klaus, az erős jobbközép miniszterelnök lehetővé tette, hogy a Cseh Köztársaság szélesebb körben és gyorsabban privatizáljon, mint a térség bármely más országa. A nyugati diplomatáknak érdeklődést kell mutatniuk a Közép-Európa jobboldali és Kelet-Európa más, egészségesen nacionalista mozgalmai iránt. Nem minden „nacionalista” vagy akár „patrióta” érzelem tekinthető szükségszerűen antidemokratikusnak. És nem is esnek kívül a reform előrehaladásán. Közép-Európában a köztisztviselők, diplomaták és katonák minősége például jelentős mértékben függ majd attól, hogy a közép-európai politikusoknak sikerül-e feltámasztani a nemzeti büszkeséget, tekintettel arra, hogy a közszolgálatban a fizetések alacsonyak maranak. A hazafiság azon kevés érzelmek egyike, amely egy .jó . szlovák Meglepő ugyanakkor, hogy Ön is ugyanúgy érvelt, ahogy én gondoltam, miszerint érdekes összehasonlítási lehetőséget ad az összeírás közlése. Higgye el, a legnagyobb jó szándék vezetett, amikor az egykori vácszentlászlói állapotok felidézésére vállalkoztam. De szép is lehetett az élet 1703-ban, írtam. S ezt nem lehet úgy érteni, szó szerint, hogy így gondolom? A kisállatokkal sem akartam gúnyolódni, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a nyilván hatalmas számú baromfiállomány nélkül is mennyi ló, tehén, ökör és kecske élt az idő tájt. Sajnálom, hogy félreértett, szignó mögé kiváltképp nem szoktam bújni, így elnézését kérve üdvözli: Székely Adám Lemondtam Tisztelt Főszerkesztő Úr! 1994. november 8-án az American Business School Magyarország elnöki tisztéről azonnali hatállyal lemondtam. A jelenlegi tulajdonosok számomra etikátlan üzleti viselkedése késztetett erre az elhatározásra. Teszem ezt nagy sajnálattal, mint az amerikai American Business School Részvénytársaság társtulajdonosa és a magyarországi iskola megalapítója, valamint a New Profit I. és a New Profit II. tanfolyamok szerzője. Frank Aponyi Esenden Marketing Iroda Budapest tudóst Szlovákiában tarthat, vagy egy tehetséges ukrán vállalkozót Ukrajnában. A korábbi kommunista tömbön belül a nacionalista mozgalmak növekedése felélesztette az érdeklődést a történelem és a nemzeti kultúra iránt. Míg ez a változás — mint a korábbi Jugoszláviában — területi vitákhoz és dühödt türelmetlenséghez vezetett, a nemzeti elitet az egykor tabutémák konstruktív megvitatásához is el vezetheti. (...) Maga a demokrácia végső soron más okból is függhet a patriotizmus szellemétől. Tocqueville egyszer az ésszerű hazafi- ságot olyan pillanatként határozta meg, amikor „az egyes ember megérti azt a hatást, amelyet egy ország jóléte gyakorol az övére”. Amikor Közép-Európa nemzetállamai Moszkva politikai alárendeltjei voltak, a nemzetállam sorsával való összekötöttség és a benne rejlő érdekközösség érzése lehetetlen volt. Egy lengyel vagy egy ukrán nem érezhetett lojalitást egy olyan állam iránt, amely nem volt az övé. Most a racionális patriotizmus olyan közszellemet hozhat létre — a törvény uralma iránt mutatott tisztelettel együtt —, amely éppen olyan fontos a fejlett demokráciákban, mint a békés határok vagy a parlamenti választások. Azok, akik Közép-Európában megkísérelnek ilyen érzéseket létrehozni hosz- szú elnyomottságuk után, nem elítélendők, hanem megdicsérendők. Nyugatról pedig nem megvetést, hanem támogatást érdemelnek. (Vége) A Széchényi Országos Könyvtár Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-én terjesztette fel az uralkodóhoz ajándékozási okiratát, amelyben a nemzetnek ajándékozta nagy jelentőségű, hosszú ideje gyűjtött hungaricakönyvtárát, vagyis olyan gyűjteményét, melyben magyar nyelvű, Magyarország területén nyomtatott vagy Magyarországgal foglalkozó könyvek voltak. Széchényi a könyvtár (és nem a múzeum: a Nemzeti Múzeum csak 1808-ban keletkezett, az Országgyűlés hozott törvényt a Nemzeti Múzeumról, és a könyvtár annak lett része) létesítésével elsősorban a magyar tudományosságot és a nemzeti kultúrát akarta támogatni. A Széchényi Országos Könyvtár — és akkor már a Nemzeti Múzeum is — a reformkori ország- gyűléseken is szóba került. Fáy András, Pest vármegye követe az 1832—36-os országgyűlésen nagy beszédben foglalkozott az intézmény helyzetével. Mivel — még nem készült el a méltó épület — a gyűjtemények használata nehéz volt, intézkedéseket sürgetett. Fáy András azzal is tisztában volt, hogy egy könyvtár és múzeum állománya csak akkor válik a tudományos és kulturális élet meghatározó részévé, ha katalógus is készül hozzá, beszédében ezért kifejtette: szükséges „kimerítő, rendesen pótlandó, s a tudós világ figyelmének felébresztésére számított Catha- logust készíttetni”. Pest vármegye egyébként később is figyelemmel kísérte az intézmény sorsát, 1847-ben követi utasításba adta: szorgalmazzák az 1836. évi 37. törvényben előírt névjegyzék elkészítését. Pogány György
