Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-03 / 258. szám

MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK SZFMTEMPffe Szorul-e a hurok Ifjúsági Júlia néni Gysi nyakán? küldöttség kilencvenévesen Harsányt László írása a kormányfőnél is jógázik (2. oldal) (3. oldal) (5. oldal) Jeszenszky Oxfordban Jeszenszky Géza, az MDF or­szággyűlési képviselője az Oxfordi Egyetem Európai Ügyek Társaságának meghí­vására tegnap Oxfordban elő­adást tartott Közép-Európa problémáinak megoldási le­hetőségeiről. Az előadás mot­tója egy latin mondás volt: „Vincére scis, Hannibal, vic- toriam úti nescis” azaz „Győzni tudsz, Hannibál, de a győzelmet nem tudod ki­használni”. A demokrácia és a piacgazdaság, valamint a nyugati integrációs intézmé­nyek hitelének megerősítésé­hez az erősebb gazdasági je­lenlét mellett aktívabb, bát­rabb politikai szerepvállalást sürgetett a volt magyar kül­ügyminiszter. Súlyos hibá­nak minősítette, hogy a dél­szláv válságtól a kisebbségi problémákon át a bősi vitáig az európai hatalmak nem, vagy túl későn tettek különb­séget saját alapelveik — így a Helsinki Záróokmány és a Párizsi Charta — megsértői és a jogtalanságok áldozatai között. A Hitlert, majd Sztá­lint megbékíteni próbáló poli­tika újabb változatai veszély­be sodorhatják az 1989— 90-es változások eredménye­it, figyelmeztette rangos kö­zönségét Jeszenszky. Önkormányzati választások Mérleget vonnak a polgármesterek E fórum szerepe: a szabad információáramlás előse­gítése, az egyenlő feltételek megteremtése mindazok számára, akik valamilyen módon részesei, résztve­vői lesznek a december 11-ei önkormányzati és ki­sebbségi önkormányzati választásoknak — mondta Tóth Zoltán, az Országos Választási Iroda vezetője azon a tájékoztatón, melyet tegnap tartottak a BM Duna Palotában, az „Alapítvány a Választásokért” kuratórium és a Belügyminisztérium támogatásával. Tóth Zoltán, aki az elő­adások és a konzultációk vezetője volt a választási törvény módosításáról be­szélt. Lényegi különbség­nek tartotta a ’90-es vá­lasztásokhoz képest, hogy az idén mindössze egy körben dől el az önkor­mányzati képviselők man­dátumainak a sorsa, s a polgármester kilétének a kérdése is. Jelentős újdon­ságként említette a kisebb­ségi önkormányzati vá­lasztások megtartását, va­lamint azt, hogy a koráb­biaktól eltérően a polgár- mestert (már a tízezernél nagyobb lélekszámú tele­püléseken is!) és a me­gyei közgyűlés tagjait az állampolgárok közvetle­nül választhatják meg. A jelölési rendszer mó­dosításáról szólva elmond­ta: nem lesz ajánlószel­vény, de a jelöltajánlatukat a választók ajánlóíven, il­letve titkosan is megtehetik. (Folytatás a 3. oldalon) A megyei rendőrkapitány az FBI-akadémián Hazánk ismét frontország A magyar polgárok többnyi­re csak filmekből és regé­nyekből kapnak képet arról, hogyan dolgozik az FBI. Némi romantika is övezi eb­ből adódóan a tevékenysé­güket, hiszen a kitalált bűn­ügyi históriák végén min­dig diadalmaskodik az igaz­ság. Persze azért a szakma­belieknek a valóságban is van mit tanulniuk tapaszta­lataikból, érdemes megis­merni a módszereiket. A megyei főkapitányok októ­ber 15-től 29-ig tanfolya­mon vettek részt a Washing­ton melletti Quanticóban, az FBI nemzeti akadémiá­ján. Komáromi István ezre­des, Pest megyei rendőrfő­kapitány néhány napja tért vissza az FBI-akadémia dip­lomájával Quanticóból, ami­kor kérdéseimmel felkeres­tem. — Hogyan fogadták Ame­rikában a magyar főkapitá­nyokat? — Rendkívül kedvesen, partnerként és nagyon segí­tőkészen. Magyarországot frontországnak tekintik a ke­leti maffiák megállításának folyamatában, és ennek megfelelően foglalkoztak velünk. (Folytatás a 4. oldalon) Tiszteletadás a hősöknek I A Budaörsi úti temetőben tegnap, halottak napján katonai tiszteletadás mellett meg­koszorúzták a Magyarországon elesett amerikai katonák hősi emlékművét Talum Attila felvétele Prága tiltakozik A cseh kormány tegnap a Kö­zép-európai Szabadkereskedel­mi Megállapodás (CEFTA) megsértéseként értékelte a ma­gyar agrárimport vámtarifáinak november l-jével életbe lépő egyoldalú emelését. Arafat Auschwitzban? Lech Walesa lengyel elnök meghívta az eddigi Nobel- békedíjasokat az Auschwitz­ban évenként megrendezen­dő legközelebbi megemlé­kezésre. A kegyeletes meg­emlékezésen ezek szerint je­len lesz Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője is, aki leg­utóbb Jichak Rabin minisz­terelnökkel és Simon Pe- resz külügyminiszterrel megosztva kapta a Nobel- békedíjat. (Folytatás a 2. oldalon) Rossz, de a miénk? Az egyik ötvenes években készült szovjet filmnek volt egy felejthetetlen jelenete. A Goszplan elnöke, aki igencsak hasonlított Dérczy Ferenc expógyilkosság­gal megbízott expócsinovnyikra, reggel a tükör eló'tt öltözködött. Felkötötte nyakkendőjét, majd felemelte az éjjeli asztalkán ott herverő egyik kötetet, mely a so­ron következő ötéves tervre írt javaslata volt. „Rossz!” — mondta, majd kettétépte. Felemelte a másik köte­gel is — egy újabb tervjavaslatot. Éktelen haragra gerjedt, majd „Rossz!!!”felkiáltással darabokra tépte azt is. Most már irgalmatlan düh vei ragadta fel a har­madik tervezetet, de mielőtt az is a nagy hatalmú el­nök haragja áldozata lett volna, belenézett a tükörbe, és megenyhült: „Rossz, de a miénk!”,mondta, és szé­les mosoly terült el arcán. Ez a jelenet jutott eszembe, amikor a Népszabad­ság vezércikkét, a „Száz nap”-ot olvastam, amely meg­vonja a Horn-kormány mérlegét. így kezdődik: „Kor­mányunk gyenge kormány, de kormány, gyatrán vég­zi a dolgát, de a dolgát végzi. A legrosszabb, ami el­mondható róla és működéséről, egyben a legjobb is.” Gyenge és rossz, de a miénk. Ami egyben a legjobb is. Gyaníthatóan azért nem mindenkinek. Október 26-án, öt nappal a Népszabadság dicséretnek szánt katasztrófajelentése után a Magyar Hírlap -„Szent” (7.) oldalán már ávósozott. És nem is akárki. Várko- nyi Tibor portréja alatt „Arc”címen megjelent Várko- nyi-vezércikk tette ezt. Ugyanis Várkonyi felfedezett egy MSZP támogatta ávóst a képernyőn, akinek fel­adata volt, hogy „társaival együtt megválassza pártjá­nak fővárosi főpolgármester-jelöltjét”. Várkonyi ezzel zárja döbbenetét: „Ha viszont ezek jönnek vissza, ezek az egykori arcok, hovatovább az ifjak is megkér­dezik, hát mégsem elcsépelt jobboldali jelszó a vissza­rendeződés?” A jobboldali sajtó nem egy cikkében megjósolta a koalíció szétbomlását, és nem egy cikkében jelezte elő­re: az SZDSZ „rá fog jönni”, hogy tulajdonképpen az MSZP javíthatatlanul a régi párt, és ezért nem tehet mást, mint kilép. Lehet, hogy Várkonyi ezt a felisme­rést készíti elő? A jobboldalon a koalíciót illetően köztudottan két né­zet vitatkozik egymással. Az egyik szerint az MSZP és az SZDSZ egy és ugyanaz. „Ami egybetartozik, az ösz- szenő”, mondta a talán gyenge tanácsadói miatt később ébredő Orbán Vikor. E gondolati iskola kimondatlanul — vagy olykor kimondva — azt tartja, hogy az SZDSZ annyiban különbözik az MSZP-tői, hogy a vezető kom­munisták gyerekei tudják, a külföld jóindulatára csak akkor számíthatnak, ha azt a diktatúrát, amelyet meg akarnak valósítani (és amelyet a médiában már megva­lósítottak) egy demokratikus mázzal vastagabban kell leönteni, mint azt az MSZP teszi. Eme iskola szerint a két párt alkalmasint majd összeolvad. A másik tábor szerint az SZDSZ opportunista mó­don kihasználja az MSZP-t, és „lenyúlja a lenyúlha- tót”, kezdve a médiától és a privatizálásban még meg­maradt gyöngyszemekig, majd „rájön”az MSZP auto- riter tendenciájára, és veszi a kalapját, hogy jobbkö­zép, illetve gazdaságilag konzervatív pártként, pénz­ügyileg már jóval erősebben, felkészüljön a ’98-as vá­lasztások megnyerésére. Kétségtelen, hogy a körvonalazódni látszó MDF— Fidesz—KDNP-koalíció (nevezzük jobb híján Nemze­ti Demokrata Uniónak) ezt az utóbbi, feltételezett SZDSZ-taktikát megkönnyítheti. Ha ugyanis a való­ban polgári, konzervatív, jobboldali szavazók körül­néznek szerte e hazában és látják, hogy nincs pártjuk (mint amilyen mondjuk egy bajor CSU lenne), zava­rukban vagy otthon maradnak, vagy ad hoc szavaz­nak, azaz voksuk megoszlik a hipotetikus Nemzeti De­mokrata Unió, a kisgazdák, a MI ÉP vagy akár az SZDSZ között is. Ha ezt az MDF, a Fidesz és a KDNP vezetői nem akarják, azért beszélni beszélhet­nének és írni írhatnának róla, hogy eloszlassák azok kételyeit, akik a kisgazdák és a MIEP kirekesztése lát­tán ezí az alternatívát — amely rossz, de a miénk — nem tartják kizártnak. Lovas István

Next

/
Thumbnails
Contents