Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-22 / 274. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 22., KEDD 5 Épületenként húsz lakás Tökölön Laktanyából családi fészkek A tököli volt szovjet laktanya tiszti épületeit folyamatosan átépítik és értékesítik. A szigetszentmiklósi Aries Kft. három ház felújítását végzi, melynek során a tetőtereket is lakhatóvá teszik. Egy-egy épületben húsz lakást alakítanak ki, melyeket jövő év szeptemberében adnak majd át a beköltöző családoknak Vimola Károly felvétele Sok hányattatás után bizakodnak Tiszta lappal indul a húsüzem (Folytatás az 1. oldalról) Pálinkás Jánosné: — Sok dolgozó szerint eddig se miattunk kellett a gyárat bezárni, s leállítani a termelést. S ezután sem lesz másképp. Ha van érelme, s megadják számunkra a lehetőséget — a mostani bejelentés azt sugallja, hogy igen —, mi bármit megteszünk, hogy a sorsunk jóra forduljon, s a ceglédi húsüzem talpra álljon. Nagy Béláné, szakszervezeti titkár két kollégáját hallgatva ezt mondta: — Én megértem, hogy ezekben az órákban még mindenki bizonytalan. S kissé aggódva és kételkedve gondolnak a közeli jövőre. Ám azt szeretném kérni — a sok hányattatás után —, hogy bízzanak. Ma itt elhangzott az, hogy tiszta lappal indulunk. A vezetőkben is ott a bizonyítani akarás. Ők is jól tudják, hogy tényleg a jövőnk a tét. Nem szabad elkeserednünk. Most nincs rá okunk. Egyébként a szakszervezet két héten belül leteszi az asztalra az új kollektív szerződés tervezetét. Takács Mihály igazgató szerint hat hét alatt — hiszen a termelés január első napjaiban kezdődne — el tudják készíteni az üzleti tervet. Annál is inkább, mert az elmúlt években számtalanszor végiggondolták (az adóskonszolidáció, a felszámolás során), hogy milyen legyen a koncepció. Voltaképpen az adatokat kell pontosítani. Felkeresik a szállító- és vevőpartnereket, s megbeszélik a feltételeket. A tervezést és az előkészítést igencsak megkönnyítené az, ha a cég vezetése látná, illetve tudná, hogy a kormány menynyit szán a költségvetésből a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak, milyen lesz az exporttámogatás. S az sem lényegtelen, hogy a Nemzeti Bank milyen árfolyampolitikát tervez. Az igazgató az egyik legnagyobb gondnak azt vélte, hogy az üzletekkel, ahová eddig szállítottak — a szeptember 30-a óta megszűnt termelés miatt —, megszakadtak a kapcsolatok, A hazai piac visszahódítása nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Legalábbis nem teljesülhet egyik napról a másikra. Az sem lesz egyszerű, hogy a honi húskészítmény-gyártásnál ideálisan használják ki — január eleji indulás esetén — a kapacitást. Komoly fejfájást okoz az alapanyag beszerzése. A zökkenőmentes termeléshez visz- sza kell szerezni a szállítók bizalmát. Ez alighanem viszonylag könnyen elérhető, hiszen a Budapest Bank stabil hátteret nyújt. A ceglédi húsüzem biztos fizető lesz. Mindenesetre a cég a napokban mindenképpen megtartja az amerikai állat-egészségügyi szemlét, hogy továbbra is elfogadott partner legyen a nyugati piacon. Végezetül Takács Mihály akként vélekedett, a vezetők és a munkapadnál lévők közül senki nem mondhatja bátran, hogy a korábbiakban mindent megtett. Mindnyájan sokat dolgoztak. Ám az elkövetkezendő időkben még nagyobb teljesítményre van szükség. Ahhoz, hogy a felvázolt elképzelés valóság, és ne csak álom legyen. F. F. Programok a közösségi házban Ilyen még nem volt (fXk „Ilyen még nem |ll[i volt Csobánkán” címmel indítottak *VV kulturális program- sorozatot a pilisi községben. A rendezvénysorozat kidolgozását nagyban segítette Osváth László, a Magyar Rádió munkatársa, s melynek keretében a nyártól kezdve folyamatosan szolgálnak kitűnő szórakozási és ismeret- terjesztő rendezvényekkel. A programok megrendezését az tette lehetővé — mondta el lapunknak Kajtar János, Csobánka polgármestere —, hogy hosszú idő után végre felépült a tavasz- szal Csobánka közösségi háza. A falunak ugyan volt valamikor egy művelődési otthona, de azt a tanácsrendszerben tornateremnek alakították át. Az új centrumban ez az első rendezvénysorozat, melynek keretében a nyáron humoristák találkoztak és szórakoztatták a közönséget, október folyamán az Állami Operaház tagjai vendégszerepeitek növendékeikkel és e hónapban is neves énekesek és zeneművészek lépnek fel a csobánkai közönség előtt. A karácsony közeledtével pedig Soltész Rezső szervezésében a község kisiskolásai és gyerekei tartanak karácsonyváró műsort. (w. b.) Csak a díj hitelezve, a bizalom nem... Szakmai és baráti beszélgetésre hívta Leányfalu vállalkozóit a település egyik polgármesterjelöltje. A hír akár örvendetes is lehetne — lám, valaki kíváncsi a vállalkozók gondjaira, sőt ígérete szerint azok megoldásához is segítséget nyújtana. Olvasónk azonban mégis kételkedik a jelölt jóhiszeműségében, mivel a meghívó a Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat borítékjában érkezett. Vagyis a feladó a levél postaköltségét nagyvonalúan áthárította az amúgy is állandó anyagi gondokkal küszködő társadalombiztosításra. Nem volt nehéz ezt megtennie, ugyanis — amint a meghívóhoz mellékelt névjegykártyájából kiderült — maga is a tb alkalmazottja, közelebbről tanácsosa. Jól tudta, hogy a nyilván hatalmas mennyiségű napi postai küldemények között elvesznek a leányfalui vállalkozóknak küldött levelei. Olvasónk viszont nem olyan „nagyvonalú", mint a leányfalui jelölt. Szerinte, ha valaki már az esetleges megválasztása előtt ilyen könnyedén bánik a közpénzekkel, az nem lehetetlen, hogy később nagyobb összegek má- gáncélra fordítása fölött is elsiklana... (hardi) Délegyháza százegy esztendős polgára Messzire viszik lakóhelyük hírét ják őket valamennyi helyi rendezvényre, ahol vagy énekelnek, vagy — mint például legutóbb, az öregek napján — mesejátékot adnak elő. Ezenkívül gyakran felkeresik egymást is: a betegebbeket, az elesettebbeket, s felköszön- tik a névnapot tartó társaikat. — Nem panaszkodunk — mondja szerényen Varga Sán- domé, miközben rendezgeti az elmúlt kilenc esztendő történelmét őrző albumokat az asztalon. — Jó sorunk van Ágnes nénit családja köszöntötte 101. születésnapján. Mögötte Varga Sándorné, Margitka áll Először Ágnes néniről hallottam: azt tudtam meg róla, hogy 101 éves, s ő Délegyhá- ■ za legidősebb lakója. Rajta keresztül ismerkedtem meg a mindig kedves, mindenkihez előzékeny, s egyformán jó Margitkával, azaz Varga Sán- dornéval. Ő többéves vöröskeresztes munka után vállalta el a helyi nyugdíjasklub megszervezését és alapítását. Tőle pedig már csak egy lépés vezetett a lassan-lassan országos hírnévre szert tevő helyi népdalkörig. Utóbbiak éppen a napokban kaptak nívódíjat egy kaposvári Ki mit tud? vetélkedőn, ahol egy balladát és csángó népdalokat adtak elő. A helyszínen töltött délelőtt alatt pedig nemcsak a fenti ügyekre derült fény, de — nem utolsósorban Margitka elmesélése alapján — betekintést nyerhettem a délegyházi önkormányzat szociális ügyeibe is. Mindent összevetve, a baráti látogatás alkalmával sokoldalúan meggyőződhettem, hogy ezen a korát tekintve fiatal, ám lakosait nézve meglehetősen sok idős emberrel együtt élő községben sokat számítanak a nyugdíjasok. — Kilenc évvel ezelőtt fogtunk bele a klub megalakításába — idézi fel a múltat Varga Sándomé. — Akkor még csak az egyedülélőket szerettük volna soraink közé beszervezni. Ám rajtuk keresztül, s a korábban éveken át végzett vöröskeresztes tevékenység révén hamar eljutottunk az ugyancsak nagyszámú, s hasonlóan támogatásra szoruló nyugdíjasokhoz. Tizenegynéhányan voltak kilenc évvel ezelőtt, s ma már csaknem ötven tagja van a délegyházi nyugdíjasklubnak. Többségük friss erővel bíró, tevékeny ember, olyanok, akik messzire elviszik Délegyháza hírét — főként a népdaléneklésen keresztül —, ám vannak közöttük olyanok is, így például vezetőjük, Varga Sándomé is, aki még aktív dolgozó. Néhányan pedig mint alapítók ma már nem tudnak részt venni a tevékeny klubéletben. Őket Margitka, s a hozzá hasonló lelkes pártfogók rendszeresen látogatják. Ágnes nénit — hála Margitka és férje jószívének — nem kell látogatni; sem egykori budapesti lakásán, ahová amíg ott élt, számtalanszor elutaztak Vargáék, sem pedig a kórházban. Történt ugyanis, hogy négy évvel ezelőtt végleg ideköltöztették a nénit. Varga Sándor nagymamájának testvére hadakozott ugyan egy darabig ez ellen, de aztán a kora, s lassacskán fogyó ereje meggyőzte őt arról: jobb lesz a mindennapos segítségnyújtás közelében élni. Szerencsére a kórházakat elkerüli Ágnes néni; egyelőre nincs olyan betegsége, melynek gondozását a gyakorlott, s ügyes kezű, szeretetteljes Margitka el ne tudná látni. — Akkor van csak baj, ha például egy-egy kirándulásra, vagy a társszervezetekkel megbeszélt találkozóra elutazunk Délegyházáról — meséli Czegu Péterné nyugdíjas, amíg Margitka benéz az idős asszonyhoz. — Annyira megszokta már Ágnes néni Margitka hangját, mozdulatait, hogy nem akar mást elfogadni maga mellett. Egy szó mint száz, a délegyházi nyugdíjasok egy percig sem unatkoznak. MeghívDelegyhazan. Idén például 50 ezer forintot kaptunk az önkormányzattól, s amikor elfogyott a pénz, újra kisegített minket a hivatal. A Lakitelek Alapítvány is évek óta támogat bennünket. Magam, mint a helyi szociális bizottság tagja, gyakran elmondhattam a véleményemet a minket érintet érdeklő ügyekben. Számon tartanak bennünket a legfiatalabbak is; nemcsak a mesejátékunk maradt emlékezetes számukra, de egy helyi történelemtanár is felkereste egyik klubfoglalkozásunkat, hogy onnan merítsen múltbeli élményeket a készülő falu- történeti kiadványhoz. A délegyházi nyugdíjasok korukat meghazudtoló lendülettel élik meg mindennapjaikat. Ezt mutatja az is, hogy beneveztek a millecentenáriumi vetélkedősorozatba. Három korosztály indított csapatot a faluból; az egyikbe a fiatalok, a másikba a középkorúak, s a harmadikba az idősek delegálták tagjaikat. A nyugdíjasklub öregjei már nagyon készülnek a következő megmérettetésre. Mailár Éva
