Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-22 / 274. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. NOVEMBER 22., KEDD Nem megoldás a sínek fölszedése Beszélgetés dr. Péter Mihállyal, a Vasutasok Szakszervezetének alelnökével Százezrek, ha nem milliók mindennapi életét befolyásoló határozatot hozott a közelmúltban a kormány. A vasút tetemes veszteségeinek csökkentése céljából a vonalak jelentős részét meg kívánják szüntetni, másutt az üzemeltetést helyi vasúttársaságokra bíznák. Vasutasok és utasok egyaránt érintettek a döntésben. Hogyan értékeli a kormány- határozatot dr. Péter Mihály, a Vasutasok Szakszervezetének alelnöke? Erről beszélgettünk a politikussal, aki az MSZOSZ kereszténydemokrata-keresztényszociális platformjának is vezetője. Kifejtette azon véleményét is, hogy szakszervezeti vezetőként a parlamentbe került képviselőknek alaposabban meg kellene gondolniuk, lelkiismeretük, vagy a pártfegyelem elvárásai szerint szavazzanak. — Melyek a főbb elemei a kormányhatározatnak ? — Az egyik: felül kell vizsgálni a MÁV működését. Ki- lencszáz kilométer hosszú vonalon az új menetrend életbe lépésével megszűnik a forgalom, itt biztosítani kell az autóbusz-közlekedést. Az áruszállításról nem esik szó, azt oldja meg mindenki úgy, ahogy akaija. A második lépcsőben 1900 kilométert kell felülvizsgálni, mely vonalokon helyi érdekű vasút vehetné át a MÁV szerepét Fordítottjaként annak a folyamatnak, melyben a ’30-as években — hogy megmentsék — államosították a kis vasúttársaságokat. A MÁV megmaradó négyezer kilométeres törzsvonalán is szükséges a felülvizsgálat, vonatritkításokra kell számítani. Ez jelentősen érinti a kétvágányú villamosított pályákat is, melyek az ország vérkeringését biztosítják. Várhatóan módosul az a jelenlegi helyzet, melyben a vonatok HÉV-szerűen közlekednek, tekintettel az utazási szokásokra, hogy amikor az utas igénybe kívánja venni a vasutat, az rendelkezésre álljon. — Hogyan jutott erre a megállapodásra a kormány? Milyen adatokat használtak fel az előterjesztők? — A vasút átalakításával foglalkozó tanulmányok mind a MÁV régi kimutatásaira épültek. A MÁV vizsgálta meg, hogy hol, milyen költséget igényel a működés. Úgy tűnik, hogy az eddig alkalmazott önköltségi számítási módszer hibás. Ezen a metóduson a Világbank képviselői is meglepődtek, amikor szakszervezeú vezetőkkel találkoztak. Melyik vasútvonal költségesebb? — Ez miért lényeges kérdés? — Esetleg kiderülhet, hogy a mellékvonalak nem veszteségesek; az Aszód—Balassagyarmati vonal például egy más számítási konstrukcióval éppen nullszaldós. Miért terhelődnének a nagy vasúti beruházások kamatai erre a vonalra, ahol egyszerűsített forgalmi rend érvényesül? A MÁV új vezetése más módszert kíván meghonosítani az önköltségszámításban. Ez talán rávilágíthat arra, hogy a törzsvonalakon a legnagyobb a ráfordítás. Azokon van ütemes (HEV- szerű) menetrend, hivatásforgalom, ott kell sok gyorsvonatot hazai és külföldi városok között expresszeket, s a tehervonato- kat közlekedtetni. Drágább a vasúti pálya karbantartása, foko- zottabbak s költségesebbek a biztonsági elvárások. Több dolgozó is kell. Már csak e kérdés miatt is előkészítetlennek tartom a kormányhatározatot. — Véleménye szerint mit kellene tenni? — Elöljáróban leszögezem: a vasúti közlekedés ideiglenes szüneteltetése egy-egy vonalon a legrosszabb megoldás. Dombóvár és Tamási között ez történt. A sín egy része eltűnt, ahogyan a talpfák is. A gaz szinte kipusztíthatatlan, s mielőtt egy vonatot elindítanánk a két állomás között, ki kellene vágni a gyorsan növő fajok cseperedő példányait. A rövid távú célokat szolgáló döntések helyett és előtt közlekedéspolitikai koncepcióban kellene meghatározni, melyik közlekedési alágazat- tól mit várunk. Milyen forrásokat nyújt az állam az utak és a vasutak építéséhez, karbantartásához: S azt hiszem, ez a legnagyobb gondja a vasútnak. A kétlakiságra nem építhetnek Az állami szerepvállalás a MÁV-nál nem igazán gondoskodó. Forráshiányra hivatkozással az infrastruktúra fejlesztése ebben az alágazatban mindig háttérbe szorul. A MÁV viszont közszolgáltató feladatot lát el. Akkor is mennie kell, ha nincs utas, hiszen nem kérdezhetünk meg minden embert, hogy most akar-e vonatra ülni. A MÁV-nak ugyanakkor fuvarozási kényszere is van, a felkínált árut el kell szállítani. S bár ehhez elég volna 20-25 ezer tehervagon, de a mai állomány nem felel meg az új fuvarozta- tói igényeknek. — Vasút és életszínvonal, életmód a múltban szorosan ösz- szefüggött. A mai autós világ sem tudta ezt alapvetően megváltoztatni. A hátrányosabb helyzetű vidékeken továbbra is rászorulnak az emberek a vasútra. A kormányhatározat előterjesztői ilyen kérdésekkel nem foglalkoztak — Ez annál inkább helytelen, mert látható, átrendeződik a települések megítélése a társadalomban. Szűnőben a korábbi főváros és nagyváros orientáltság. A kisebb települések érdekében folytatott infrastruktúra- politikát az előző kormányzat. A vízhálózat kiteljesítése, a gáz- és szennyvíz-közművesítés a falvak, kisvárosok népességmegtartó erejét fokozzák. S mindehhez társul az a következménysor, ami a mezőgazdasági tulajdonviszonyok átalakulásával és az ipar visszafejlődésével jár. Mindezeket az irányzatokat szem előtt tartva dönthetett volna jól a kormányzat, s ajánlhatott volna megoldást az Oszággyűlésnek, mert ez a kérdés oda tartozik! Összegezve úgy látom, hogy ésszerűbben takarékosabban, olcsóbban, de fenn kell tartani a meglévő vonalakat, mert jó, hogy azok ott vannak. A vasúttól elvárható, hogy megállóhelyein fűtés, világítás, mellékhelyiség szolgálja az utazókat. Ez persze pénzbe kerül. A buszközlekedésnél elegendő egy alumíniumcső, egy tábla piktogrammal, menetrenddel, s az „bárhová” elhelyezhető. — Eddig elsősorban az utasokat érintő lépésekről ejtettünk szót. Melyek a kormányhatározat további elemei? — A vasútvonalak rövidítése, magánosítása, a járatok csökkentése mellett rendelkeztek a MÁV adósságkonszolidációjáról, a felhalmozott tartozások kezeléséről és némi beruházásról. A vasutas munkavállalókat és családjukat az a kőkemény előírás érinti, hogy a jövő évi üzleti tervben nem lehet bértömegnövekedést előirányozni. Béremelésre csak létszámcsökkentés nyújthat lehetőséget. Véleményem szerint, viszont elbocsájtásokból nem jelentkezik megtakarítás, hiszen végkielégítést, felmondási bért kell fizetni, átképzést finanszírozni, sorsokat rendezni. A vasúti közlekedés szüneteltése alatt is gondoskodni kell a vagyonbiztonságról. Ma már arra sem lehet építeni, hogy a vasutas kétlaki. A meghirdetett programjával is ellentétbe kerül a kormány, ha vonalakat szüntet meg és embereket tesz az utcára. — Milyen feladatokat jelent a kormányhatározat a szakszervezetek számára? — A Vasutasok Szakszervezete nem kíván szereptévesztésbe kerülni. Nem a mi feladatunk az, hogy a MÁV gazdasági nehézségeit megoldjuk; hogy felrázzuk az érintett térségek önkormányzatait: baj van, próbálják megőrizni a vasutat. A mi feladatunk az, hogy őrködjünk a foglalkoztatás biztonsága felett. Es mi azt mondjuk, hogy nem sok a vasutas; a jelenlegi feltételekhez ennyi munka- vállalóra szükség van. Más kérdés, hogy egyszerre jelentkezik a túlóraigény és ugyanakkor több munkakör nincsen betöltve. — A vasút vezetői és a szak- szervezetek között már több tárgyalás zajlott le eredménytelenül a jövő évi bérpolitikai intézkedésekről és a kollektív szerződésről. Ön milyen álláspontot képvisel? — A vasutasoknak olyan szerves fejlődésen végigment speciális kollektív szerződésük van, melyet meg kívánnak őrizni, amelyből nem kívánnak engedni! Ámi a béreket illeti, remélem, nem hangolják a közvéleményt a vasutasok ellen. Amikor elhangzik, hogy a vasutasok átlagbére 32 ezer forint, abban benne van a vezérigazgató és a pályamunkás bére is. A kettőjük közti különbség óriási. A vasút a versenyszférában működik, azzal a céllal, hogy racionális gazdálkodással minél több jövedelemhez jusson. Ehhez gondolkodó emberekre van szükség, hogy ne legyenek váratlan tíz-, sőt százmilliós kiadások például balesetekből. Én adnék egy lehetőséget a MÁV új vezetésének, próbálja ki önmagát, mit tud kezdeni a vasúttal. Lát-e rövid időn belül mozgósítható tartalékokat. Szerintem vannak ilyen tartalékok. Nagyon jó példa erre az aszódi állomáson található raktár, amelyben a környéken kedvelt diszkontáruház üzemel. S ilyen lehetőségből nem egy, hanem nagyon sok van. Parlamenti szerepzavar — A napokban érdekvédelmi vitaesten vett részt a KDNP-székházban. Másnap a rádiónak adott nyilatkozatában kimondta: a parlamentben ülő, egyszerre szakszervezeti vezető és párttag képviselőknek előbb- utóbb dönteniük kell, kit képviselnek valójában. Milyen visszhangja volt ennek? — Azt mondják, túl keményen fogalmaztam, s egyfajta támadást indítottam a parlamentben helyet foglaló MSZP-s, kormánypárti, volt és jelenlegi szakszervezeti vezetők ellen. Nem erről van szó. Azt a hosszabb ideje és nem csak bennem megfogalmazódó kérdést tettem fel, hogy amikor megszorító gazdasági intézkedéseket tervez a kormány, sza- bad-e a klasszikus érdekvédelmet ellátó és a legnagyobb tömegerőt képviselő szervezetek vezetőinek a kormánypárti padsorokban helyet foglalni? Én nem látom, hogy ezek a képviselők olyan törvényjavaslatot kezdeményeznének, amelyek a munkavállalók érdekét szolgálják. A kormány azt ígérte, hogy a társadalommal, az érdekképviseleti és civil szervezetekkel érdekegyeztetést folytat. Ez nem történt meg. Azt látom, hogy a sokak kívánságát megfogalmazó társadalmi-gazdasági megállapodás — ez voltaképpen álomhalmaz — megkötése húzódik. Négy évre már semmiképpen nem lesz érvényes, de háromra sem. hiszen a költség- vetés gyakorlatilag elkészült. Lezajlik a formális vitája és attól kezdve nincs miben megállapodni. A szakszervezeti vezetőként bekerült képviselőknek alaposabban meg kellene gondolniuk, hogyan szavazzanak. Lelkiismeretükre hallgatva, megbízóik szándékai szerint, vagy a frakció és pártfegyelmet tartva? Az eddigi tapasztalat szerint az utóbbi érvényesült. Akkor is, ha a szakszervezti vezetőnek másként kellett volna döntenie. — Milyen következtetés vonható le ebből? — Belga kollégáim elmondták, hogy náluk a pártokból igyekeztek kiszorítani a szak- szervezeti embereket. Nálunk ez fordítva van: nem a szakszervezetek befolyása nagy a pártokban, hanem a pártoké a szak- szervezetekben. Nagyon szerencsétlen dolog, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban a munka- vállalói oldalon ugyanazok ülnek, akik a Tisztelt Házban az igen vagy nem gombot nyomják. Különösen sajnálatos az a kijelentés, hogy ha a szakszervezetek nem fogadják el a megszorításokat, a kormány úgyis véghez viszi. Ami azt jelenti, hogy nem tekinti partnernek a kormány a szociális partnereket. A munka világának szereplői között igen is komoly ellentétek feszülnek. S ezt nagyon sokan még nem merik kimondani. Nagy volt a békesség a választásokig, most azonban úgy tűnik, ennek a választási egybekelésnek nincs megfelelő hoza- déka. Balázs Gusztáv MINDEN HÍVÁS KÖVETI ÖNT! Ezentúl akkor sem kell a telefon mellett ücsörögnie, ha fontos hívást vár. Hogy miért? Mert telefonja tudni fogja, hogy Ön hová megy, a hívások pedig mindenhova követik. Egy nyomógombos telefonkészülék meglepően intelligens: közel húszféle Digifon szolgáltatásra képes! A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az Ön életét teszik kényelmesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolatba lépni. Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánkban készségesen válaszolunk minden kérdésére. A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfizetőinknek ajánljuk.
