Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-21 / 273. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 21., HÉTFŐ A BT feljogosította a NATO-t Bombázhatják Krajinát A bosnyák kormány üdvözölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának szombati döntését, amellyel a testület felhatalmazta a NATO erőit, hogy horvátországi, az úgynevezett krajinai szerb célpontokra is légicsapást mérjenek. Haris Silajdzic miniszter- elnök szombati nyilatkozata szerint a szimbolikus lépés kedvező változást jelez az ENSZ magatartásában. Silajdzi? ugyanakkor szorgalmazta, hogy a bihaci körzetet légi úton lássák el a NATO szállító repülőgépei. A szövetség ezt biztonsági megfontolásokra hivatkozva eddig elutasította. Tegnap riadókészültséget rendeltek el az ENSZ boszniai oltalmi erőinél, mivel a szerbek által támadott bihaci beékelődés muzulmán lakossága a világszervezet tétlensége miatt egyre ellenségesebb az ottani kéksapkásokkal szemben. Az úgynevezett narancsz- szín fokozatú készültség alapján az ENSZ-katonák csak páncélozott járművekben, golyóálló mellényben és rohamsisakban mozoghatnak. Jan-Dirk Merveldt ENSZ-szóvivő szarajevói sajtóértekezletén a háborús helyzetben szokásos katonai óvintézkedésnek nevezte a készültség elrendelését. Közlése szerint a bihaci beékelődés szorongatott lakosságának fokozódó elégedetlensége a kéksapkásokkal már a körzetben állomásozó bangladesi zászlóalj biztonságát veszélyezteti. Merveldt nem részletezte, milyen veszélyek fenyegetik a megfelelő önvédelmi fegyverekkel sem rendelkező bangladesi katonákat, akik már hetek óta nem kaptak élelmiszer- és gyógy szerutánpótlást. Merveldt tájékoztatása szerint a Bihacot védő 5. muzulmán hadtest harci morálja magas, de a szerb csapatok és a velük szövetséges Fikret Ábdic szaka- dár muzulmánjai a következő 24 órában valószínűleg áttörik a muzulmán védelmi vonalakat. Régi külföldi ismerősöket, barátokat kísérgettem néhány nappal ezelőtt fővárosunkban. Budapest- szerető emberek, akik mindig felüdülni jönnek hazánkba. „Derűje, hangulata volt ennek az országnak mindig, akkor is, mikor mi otthonról szomorú levertségből indultunk, itt valósággal átváltoztunk. Most valami eddig ismeretlen kedvetlenség fogadott bennünket. Szótlanabbak, gondterheltebbek a járókelők, de a családi otthonokból is eltűnt a vidámság, panaszt zúgolódás követ, mi történt veletek, mi folyik nálatok? Ilyen elhanyagolt sohasem volt Pest. Szemét, kutyamocsok mindenfelé, ilyen gazdátlan Budapesttel még nem találkoztunk. Házigazdánk keserű öreg lett, nem ilyen volt. Egyre arra int bennünket, este mielőbb térjünk haza, nincs kellő biztonság az utcákon. Nagy bérházukba is ismeretlen idegenek költöznek, azt sem tudják, honnan irányítják őket, magyarul nem is beszélnek. Hát mi is van valójában nálatok?” Meghökkentett az elősorakozó kérdéshalmaz, kicsit kapkodtam a fejem, mire is válaszoljak? Kezdtem a végén. Való igaz, nagyon sok ismeretlen országbeli társaság özönlött be fővárosunkba. Nem valószínű, hogy a város vezetése és a belügy valamennyiükről tud. Sajnos nem ismerjük, hogyan is ellenőrzik a beözönlést, mi csak azt érzékeljük, hogy maffiák telephelye lett országunk. Kábítószer, fegyver, kazettahamisítványok, cigaretták öntik el a piacokat, s nincs ellenőrzés, virul a feketekereskedelem. Szégyen, hogy romlott, és egyre romlik a közbiztonság. Budapest főváros valóban gazdátlan, ilyen szennyáradattól, mocsoktól soha nem voltak fertőzöttek utcáink. Még az egykori kommunista tanácselnökök is kényesebbek voltak a becsületükre, mint a mostani főliberális főpolgármester. Csupán az a szomorú, hogy már a messziről jött vendégek is észreveszik, mint ti is, s mi mindannyian szégyellhetjük magunkat. Ami a kedvetlenséget illeti, bizony feltűnő nekünk is, hogy meggondolatlan sértődésből visszaállították „a régi rendet” elvtársi urakkal megfejelve, és sok-sok szavazó most kezdi szégyellni, hogy hozzájuk szegődött. Az életünk napról napra nehezebb. Minden drágul, és valameny- nyi fellengzős ígéret, hogy majd mi megmutatjuk, abban csúcsosodik, hogy elcsendesedtek az emberek. Félnek. Visszaköltözött az egykori suttogó fenyegetés, amivel a világrengető szocialista győzelem meg tudta bénítani az elégedetlenség véleményét. Az emberek nem állnak ki egymásért, mindenki lapul, igaz nem felejtettük Rákosi terrorkülönítményeseit, sem a Kádár-huszárokat. Az Háborog a Szentföld a gázai vérfürdő után Hamász-zászló izraeli állás fölött A fundamentalisták és a palesztin rendőrség csütörtöki véres összetűzése nyomán Szentföld-szerte tovább tart a palesztin lakosság tiltakozása, amelynek a hét végén újabb halálos áldozatai is voltak. A Gázai övezetben a Hamász hívei megfutamították az izraeli katonákat. Szíriában árulással vádolják Jasszer Arafatot. Izraelben tegnap indulatos vitákat váltott ki a Gázai övezetben levő, Neca- rim melletti katonai állásnak a Hamász által történt elfoglalása, pontosabban az ott szolgálatot teljesítő harcosok megfutamodása. A csütörtöki vérfürdő után a Gázai övezetben és Cisz- jordániában a palesztin lakosság túlnyomó része egyfolytában tiltakozik a Jász- szer Arafat rendőrsége által végrehajtott példátlan akció miatt. A palesztin autonóm területbe beékelődő provokatív Necarim zsidó település bejáratánál szolgálatot teljesítő izraeli ejtőernyős egység katonáit szombaton megfutamította a helyszínen tüntető fundamentalista tömeg, illetve a Hamász fegyveres tagjai. A Hamász fegyveresei a támadás folyamán agyonlőttek egy izraeli katonát. Az izraeli katonák elmenekülése után a katonai állásra kitűzték a Hamász lobogóját. Rafael Eitan tábornok, a Cómet-mozgalom elnöke az esetet szégyenteljesnek nevezte, mivel szerinte „a legjobb védekezés a világon a tüzelésre vonatkozó parancs”. Ezzel szemben a kormánykoalíciós Merec- tömb vezető politikusai azt indítványozták, hogy a palesztin lakossággal történő fölösleges torzsalkodások elkerülése érdekében föl kellene számolni az autonómia területébe beékelődő Necarim és a Rafiáh-Jám nevű zsidó településeket. Cví Handel, a Gázai övezetben levő zsidó települések magyar származású politikai vezetője a katonák meg- futamodását nem a hadsereg, hanem a jemzsálemi kormány szégyenének nevezte. A Gázai övezetben zajló tragikus események okát Simon Peresz /izraeli külügyminiszter tegnap az ottani súlyos gazdasági helyzettel magyarázta. Pe- resz hangsúlyozta, hogy Jasszer Arafat megingott helyzetét a palesztin autonóm terület gazdasági segélyezésével lehet megszilárdítani. A Szíriái rádióállomások tegnap tömeggyilkossággal és ámlással vádolták Jász- szer Arafatot. „Arafat az izraeli politikus végrehajtója. A gázai vérfürdő rávilágít az oslói békeegyezmény valódi arculatára” — hangzott el a damaszkuszi rádióban. A hét végén tömegtüntetések voltak az Izrael által megszállt Ciszjordánia palesztin településein, illetve Kelet-Jeruzsálemben. Ösz- szetűzések voltak Hebron- ban, Nabluszban és Betlehemben. A gázai vérfürdő miatt Ciszjordániában is általános sztrájkot hirdettek meg. Túlkarm városában az izraeli katonák agyonlőttek két palesztin tüntetőt. Hering József A nagyvilág hírei Az Európai Unió keleti irányú bővítése helyes és szükséges, de nem fog problémák nélkül végbemenni, és elképzelhető, hogy a megnövekedett hatáskörrel rendelkező Európa Parlament bizonyos országok felvételekor nemet fog mondani —jelentette ki Klaus Hänsch, az EU parlamentjének elnöke tegnap a Deutschlandfunk rádiónak adott interjúban. tfc Mintegy húszezres tömeg tüntetett szombat este az oslói városháza előtt Norvégia EU-csatlakozása ellen tiltakozva. * Fanatikus terroristák egy 50-60 fős csoportja hátat fordított az északír tartomány brit függősége ellen küzdő, ám nemrégiben fegyvernyugvást hirdető ír Köztársasági Hadseregnek (IRA), és maga szervezte pokolgépes hadjárattal készül folytatni a harcot — jelentette a The Sunday Times, belbiztonsági tisztviselőket idézve. VÉLEMÉNY Közös sodrásban ÁVH-s kék paroli, vagy a munkásőrpufajka, a két divatviselet nyomait csontjaikban-húsukban-bőrükön érzik az emberek. Most már emlegetik is egyre gyakrabban, természetesen mindig maguk körében. Terjed a létbizonytalanság. Bárkinek, bármikor felmondhatnak. Gyakorolják is. Mit mondhatok még? Elkedvetlenedtünk. Egyszerre megvilágosodott, hogy a Visztula és a Duna-part milyen közeliek lettek. Nem a történelmi testvérsors egykori szálai fonódtak erősebbé, hanem a mindkettőnket ért visszarendeződés hazugságai nyitották tágabbra szemeinket, hiszen náluk is, nálunk is egy módon következett a végzetes megtorpanás. Adj Uram Isten, de rögtön! Itt is, ott is úgy képzelték az emberek, majd így lesz. Mivel nem lett mindenki egyszerre vállalkozó, kisbirtokos, emberi jogaiba tisztességgel visz- szahelyezett hivatalnok, tehát mindezek szűk fél évtized alatt nem teljesedtek, sőt, a régi hű szolgákból új ügyeskedőként nyüzsgők, jobb módba kerültek, a megbántottak megharagudtak. Megkeseredésük legtöbb esetben érthető volt. A pártvagyon élvezői meggazdagodtak. Vidéken a nagyüzem volt vezetői vörös- és zöldbárók, most kék és még ki tudja milyen színváltozást megélő „úrparasztok” lettek, kisemmizték a 45 év során mindig meg- rövidítetteket és a régi parancsuralom módján elhallgattatták a békétleneket. A régi bolsevik sejtekben pedig, ősi fegyelem irányítása alatt működött az összetartás, sza- vuk-befolyásuk — burkolt fenyegetésük nyomán a szavazógépezet is híven teljesítette a kiadott rendelkezést. És nézzük a leltárt! A nyugdíjasokat becsapták. A kiegészítés filléreit régen bezsebelte az árdrágulás. A kárpótlás befagyott. November első napjaiban 50 forint egy kiló krumpli, így vágunk a télnek. Hallottak ugye tisztelt megszolgált, munka után nyugdíjból élők a megígért 3,60 forintos kenyérről és a 3 forintos tejről? Meghússzo- rozódott az áruk. Villany, víz, gáz, telefon, benzin, lakbér, utazás, határuk a csillagos ég, ahogyan valamikor a kommunista életszívonalról lódították és hitették a mai li- berálskarlátba öltözött szegfűsök-madarasok. A szegfű igencsak lehervadóban, a nemzetiszínű madarakból is kék madár lett, no nem mint a mesében, persze ez sem nekünk tojj a az aranytojást, mint ahogyan Rákosi tyúkjai is csak neki gyarapított. Munkásjövő nincs, a paraszti próbálkozásokat jégbe fagyasztja, a ki tudja hányadszor megfejelt kolhoztörvény. Az értelmiség helyzete bizonytalan, akár a kommunizmusban. Az egyházak kapják az orrukra koppintást, minden jogos tulajdonuk visszaigénylése vesszőfutás. Legmélységesebb mélyre a művelődés ügye hanyatlott, állandó pergőtűzben hullanak a legjobbjaink a tv, rádió, minisztérium, oktatási intézmények posztjairól, mert az illetéktelenek tobzódása soha nem látott méreteket ölt. És ezzel még koránt sincs kimerítve az a bizonyos Duna-parti leltár, ahol azzal is mindig számolni kell: közvetlen környezetünkben hogyan is változik az élet? A magunk veszte után most Szlovákiát is sajnálhatjuk, ott is megkezdődött a bolsevik szőnyegbombázás. És a Visztula-part milyen jövő elé tart? Most vendég barátaim hallgattak nagyobbat, de válaszuk summája sajnos egyező volt. „Mi erősebben hittünk egyházunk hatásában. Mi is értetlenül álltunk, hogy hogyan történhetett mégis a visszafordulás? Tudom, hogy mindenki, de a kommunizmus gyalázatos tetteitől mi még többet szenvedtünk, mint a többi megszállt nép és ország. Színésznek is rosszabbak voltunk, mint mondjuk a csehek, de nálunk a színjátékot is kulisszák mögé állított felügyelők ellenőrizték Moszkvából. Mi voltunk az örökösen megfigyeltek, számontar- tottak, ellentétünk a nagybirodalom szlávjaival nagyon régi keletű. De most nem is ez a fontos, különösen, hogy a jövőt félve figyeljük. Sajnos mesterségesen messze kerültünk egymástól, mi, máskor egy akolba kényszerítettek. Elhidegedett a magyar—lengyel kapcsolat. Pedig nekünk, éppen a közös bajok láttán, egymásra is nagyobb szükségünk volna. Mi úgy gondoljuk, hogy például közép-európai paraszt szövetségre lenne szüksége mind a két nemzetnek. Ne egymás ellenére igyekezzünk Európába, ahol ismét csak nem virágkosárral várnak bennünket, hanem mert a közös bajok együtt gyötörtek mindkettőnket, nézzük már jobban egymás érdekeit is. Ami pedig a jelen nyomorúságát illeti, egyetlen lecke talán elég volt mindkettőnknek, hogy mielőbb kiszabaduljunk az új bol- sevizmus karmaiból, mert egy új visszarendeződő kommunista uralom a nemzet lefejezését, a teljes elsorvadást hozza. Nekünk és itt is, éppen hogy nemzeti szellemben kell megújulnunk. Közeledjünk egymáshoz! A vesztesek együtt gyorsabban kimenekedhetnek a most igazán fenyegető kirekesztésből, hiszen az európai oldalon egyre furcsább rosszallással nézik, hogy ezek önként, még egyszer nyakukba vették a régi igát. De hogyan is történhetett ez? Magunk sajnáltatása helyett igazi lelki ébredés kell nem kívülről, de a magunk keserve árán, s akkor bizonyos, hogy megint szebb lesz Budapest, jókedvűbb a magyar, s velük együtt mi is, lengyelek.” Úgy éreztem a beszélgetés végén, hogy valahol itt és így kezdődhet meg a kibontakozás, amit mindkét folyamparton egyformán áhítunk.
