Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-18 / 271. szám

1 PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. NOVEMBER 18., PÉNTEK 3 Salman Rushdie, az iráni költő... Még egyszer a Scorsese-filmről Martin Scorsese rendező Krisztus utolsó megkísértése című ízléstelen, nagy tömegeket sértő (vallásosokat és világiakat egyaránt) filmjét a széles körű tiltakozás után a tévé vezetősége végül is levette a műsorról. Ér­dekes helyzet állt elő a film sugárzásának elnapolása után. Az Országos Sajtószolgálat útján a Nyilvános­ság Klub a demokráciára hivatkozva a művészi alkotá­sok cenzúrázása elleni érvekkel tiltakozott a Scorsese- film sugárzásának letiltása ellen. Az igen tiszteletre­méltó „szellemi szabadságharcos”klub összetételét is­mervén, az emberben fölvetődik a kérdés: vajon miért és mitől kaptak ihletet oly hamar a művészet szabadsá­gának a védelmezésére? Talán azért lettek ennyire el­kötelezett szószólói a művészi alkotások és az alkotók szabadságának, mert ezeket az értékeket annak idején éppen patrónusaik tagadták meg tőlünk? Előttem már leírták mások, jómagam is megtettem, de azért nem árt megismételni: ebben a hazában a ke­resztény hagyomány, illetve a názáreti Jézusnak a ta­nai, élete és halála határolja be az emberek többségé­nek a tudatát, hitét, érzelmeit, mindennapi cselekedete­it. Egy ennyire hitgyalázó és obszcén film letiltása el­len szót emelni pedig erkölcstelen tett. De nemcsak erkölcsi téren sántít a „Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének”(milyen szép is ez a névte­lenségbe burkolódzó magatartás) a nyilatkozata. Az ál­talános műveltségből is bizonyságot tettek arról, hogy hiába koptatták az egyetemek padjait. Tájékozatlanok ezek a harcos ágálok, hiszen nem kevesebbet állítanak tiltakozó felhívásukban, mint azt, hogy „Salman Rush­die iráni költő”. A száraz valóság ezzel szemben az, hogy a hányatott életű Rushdie Bombay városában született, tehát indiai. írásai pedig olyan prózai alkotá­sok, mint Az éjfél gyermekei, A szégyen vagy pedig a Nyilvánosság Klub ügyvivőit megtévesztő Sátáni ver­sek című könyv. A Sátáni versek ugyanis prózai alko­tás, még akkor is, ha a címben szerepel a vers szó. De ettől még Rushdie-t nem nevezhetjük költőnek, azaz versírónak. Az 1988-ban napvilágot látott könyvben ugyanis a Korán bizonyos verseiről, tehát a szúrák (fe­jezetek) egy-egy mondatáról (arabul: ájá) van szó. Szó­val Salman Rushdie nem költő, és nem is iráni. Még akkor sem, ha a perzsa Khomeini ajatollah a Sátáni versekért annak idején kimondta rá a halálos ítéletet. Hering József Az IDF a választásokról Az Ifjúsági Demokrata Fó­rum külügyi bizottsága az önkormányzati választá­sok erkölcsi és politikai tisztaságának megóvása érdekében nyilatkozatot tett közzé. Eszerint köte­lességének tartja, hogy tá­mogassa az összes nemze­ti elkötelezettségű párt ko­alícióját az önkormányza­ti választásokon; a Fiatal Demokraták Szövetségé­vel való együttműködést fenntartásokkal fogadja; a Szabad Demokraták Szö­vetségével való bármilyen együttműködést ártalmas­nak tekinti. Kormányszóvivői tájékoztató Készül az egészségvédelmi program A kormány elfogadta a követ­kező négy évre szóló egész­ségügyi programot. Ennek alapvető célja, hogy megállít­sa a lakosság egészségi álla­potának romlását — jelentet­te be a tegnapi kormányszóvi­vői tájékoztatón Kovács Pál népjóléti miniszter. Elmond­ta, hogy az egészségpolitika a népegészségügyi szemlélet­re épül, és a megelőzést tekin­ti elsődlegesnek, hisz megbe­tegedési és halálozási mutató­ink alapján hosszú ideje a leg­rosszabb helyen állunk Euró­pában. A kormányprogram egyrészt előírja, hogy a dön­téshozataloknál valamennyi szinten számolni kell azzal: a határozatoknak milyen hatá­sa lesz a lakosság egészségi állapotára. A kormányprogram mind­emellett konkrét teendőket is rögzít; elhatározza az egész­ségvédelem nemzeti program­jának kidolgozását, az egész­ségügy működőképességé­nek és finanszírozhatóságá­nak vizsgálatát, az ellátások szakmai szabályozásának megújítását, az intézmények humánpolitikájának fejleszté­sét, a gyógyszerár-támogatás és a gyógyszer-forgalmazás új rendszerének kidolgozását — figyelemmel a szociálisan rászorulók nagyobb védelmé­re —, valamint az egészség­ügy területén a privatizáció folytatásának ösztönzését A szóvivői tájékoztatón a továbbiakban Lakos László földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány sürgős tárgyalást kérve az Or­szággyűlés elé terjeszti javas­latát a kárpótlási jegyek élet­járadékra váltásáról szóló törvény módosítására. Ennek értelmében a saját jogon kár­pótlásra jogosult nyugdíjasok az eddigi 65. esztendős kor­határ helyett ezentúl 60. évük betöltésétől vehetnék igény­be az életjáradékot Hová lett az expóra szánt pénz? Labancok irányítanak A szavazók többsége tavasz- szal a labancokra bízta az or­szág vezetését — kezdte be­szédét tegnap az FKGP és a MIÉP választási gyűlésén Fenyvessy Zoltán, a két párt XI. kerületi polgármesterje­löltje. Mint mondta, sajnálat­tal tapasztalja, hogy jelenleg minden a pénz körül forog, pedig nem lehet mindennek az értékét pénzben kifejezni. Példaként említette az expót, amelyre egyébként fél éve még volt pénz, érdekes, hogy mára már nincs. Csurka István, a MIÉP elnö­ke annak a véleményének adott hangot, hogy jelenleg nincsen nemzeti tájékoztatás, ezért egymást kell felvilágosí­tani, és akkor talán változtatni tudnak a jelenlegi helyzeten. Mint mondta, nagyon fontos, hogy decemberben az önkor­mányzatokban megvessék a lá­bukat a nemzeti erők. A ma­gyar társadalom legnagyobb baja — folytatta Csurka István —, hogy túlságosan hozzászo­kott a válsághoz, így már nem is érdekli, ha kirabolják. Az expóval kapcsolatban megemlítette, hogy annak érté­két a nemzet számára valóban nem lehet forintban kifejezni. Végezetül pedig felháborodá­sának adott hangot amiatt, hogy Baráth Etele, aki évekig az expó megrendezésének elő­készítéséből élt, most egyálta­lán nem képviseli a világkiállí­tás érdekeit. (r-d) Mi tartja állva a szoborcsoportot? Rádólhet a turistákra A millecentenárium, azaz a honfoglalás ezerszáz éves évfordulója már a kertek ajatt jár, az előkészületekhez alig több mint egy év áll rendelkezésünkre. Száz évvel ezelőtti eleink mindent megtettek, hogy méltóképpen, maradandó alkotásokkal is megünnepeljék azt a tényt, hogy egy évezrede érkeztünk a Kárpát-medencébe. Va­jon mi tudunk-e, akarunk-e a nyomdokaikba lépni? Le­számítva azt, hogy elszalasztjuk a világkiállítás kínálta lehetőséget az ünnep fényének emelésére, más vonatko­zásban megkezdtük-e már a tényleges készülődést? Lenne tennivaló bőven. Egyik feladatra a Pungor Ernő által létrehozott Bay Zoltán Alkalmazott Kutatá­si Alapítvány sajtótájékozta­tóján hívták fel a figyel­met. Az alapítvány Anyag- tudományi és Technológiai Intézete vizsgálatokat vég­zett a budapesti Hősök te­rén álló Árpád-emlékű Hét vezér szoborcsoportján a Budapest Galéria megbízá­sából. Ennek eredménye kétségbeejtő: a szoborcso­port, Zala György alkotása, az eltelt száz év alatt meg­őrizte látványi szépségét, valóságos állapota azonban katasztrofális, statikai és anyagtechnológiái szem­pontból sürgős felújításra szorul. Gyulai József, a Bay Zol­tán Anyagtudományi és Technológiai Intézet igaz­gatója elmondta, hogy már a szabad szemmel történt vizsgálódás is ijesztő felfe­dezéseket hozott. A lovak lábai elrepedtek, ugyanez jellemzi a lovak farkának rögzítéshelyeit, a nyeregta­karók lyukasak. A repedése­ken és lyukakon az esővíz bejut a szobrok belsejébe, s a korrózió mérhetetlen psztítást okozott már eddig is. A szakemberek a vizsgá­lat során sokszor tették fel maguknak a kérdést; mi farija állva a szoborcsopor­tot, amelynek alakjai egyen­ként több tonna súlyúak? Búza Gábor, az intézet igazgatóhelyettese beszá­molt róla, hogy a csoport egyes szobrai különböznek egymástól, ennek minden bizonnyal az a magyaráza­ta, hogy nem egy időben ké­szültek, hanem mintegy tíz év leforgása alatt. Később, feltehetően a háborús sérü­lések miatt, több apróbb ja­vítást végeztek rajtuk, de mert a szobrok és a „fol­tok” anyaga nem azonos, a javítással többet ártottak, mint használtak. Szilágyi András, aki a Budapest Galériát képvisel­te, hangsúlyozta, hogy a vizsgálat egymillió-hatszáz­ezer forintba került, a re­konstrukció költségeit pe­dig harminc- és ötvenmil­lió közöttire becsülik. A kormány, a főváros és a millecentenáriumi bizott­ság ma kézhez kapta a fel­mérés megállapításait, s re­mélhető, hogy hamarosan eldől, ki és milyen arány­ban vállal részt a költségek­ből. Ha későn bocsátják rendelkezésre a pénzt, an­nak vagy az lesz a követ­kezménye, hogy az évfordu­ló üresen találja a szobrok helyét, mert nem készül el időre a felújítás, vagy hoz­zá sem kezdenek, akkor vi­szont kordonnal kell körül­zárni a területet, nehogy rá­dőljön valamelyik brönza- lak a turistákra. Egyik variáció sem sze­rencsés. Ha meg akarjuk menteni magunknak és utó­dainknak ezt a gyönyörű al­kotást, áldoznunk kell rá, mégpedig minél előbb. P. M. Nem történt bűncselekmény Az Antenna Hungária Rt. igaz­gatósága a felügyelőbizottság­gal közösen ez év júliusában megvizsgálta a társaság előző évi kötelezettségvállalásait. Tekintettel arra, hogy a Kel- vio-ügyben nem volt kizárha­tó gazdasági bűncselekmé­nyek elkövetésének lehetősé­ge, az igazgatóság szeptember 21-én büntetőfeljelentést tett ismeretlen tettes ellen gazdasá­gi visszaélés gyanújának tisztá­zása érdekében. Az üggyel kapcsolatban Bartha József vezérigazgató elmondta, hogy 1992 októbe­rében az Antenna Hungária Rt. jogelődje, a Magyar Mű­sorszóró Vállalat rendkívül előnyös szerződést kötött egy spanyol céggel, amely üveg­szálat szállított volna Magyar- országra. Az első szállítás rendben meg is történt, a má­sodik már csak részben való­sult meg, a harmadik pedig —- különböző félreértések miatt — teljesen elmaradt. A vezérigazgató hangsú­lyozta, hogy az Antenna Hun­gária Rt. és a System Consul­ting Kft. nevében eljáró sze­mélyek egyike sem vádolható semmilyen bűncselekmény­nyel. Ezt egyébként az ügy­ben eljáró Budapesti Rendőr­főkapitányság gazdasági osztá­lyának I. alosztálya is megálla­pította a bekért iratok alapján. F. R. Mellőzött köztisztviselők (Folytatás az 1. oldalról) A petíció megfogalamzza: a köztisztviselők szilárd elhatá­rozása, hogy jogos igényük el­utasítása esetén az önkor­mányzati választásokat köve­tően minden törvényes esz­közzel — vagyis akár munka- beszüntetéssel is — élni fog­nak jogaik érvényesítése érde­kében. * A konferencián a községi önkormányzatok képviseleté­ben jelen volt Veres Mihály, Tápiószőlős polgármestere is, aki lapunknak elmondta: mi­vel úgy látja, hogy amennyi­ben a jelenlegi tendencia foly­tatódik, vagyis az államilag garantált bérek, s ezzel össze­függésben a munkaerőlét­szám továbbra is csökken, mű­ködésképtelenné válnak az 5000 lélekszámúnál kisebb te­lepülések önkormányzati hiva­talai, ezért maradéktalanul egyetértenek a petícióban fog­laltakkal. Ribáry Zoltán Legyünk 15 milliónyian tanácsadók Horn Gyulával tökéletesen egyetértünk abban, hogy föloszlatta tanácsadó testületét. Nem azért, mert feltételezzük: tanácsadó testületének minden tagja romlott volt, olyan, aki különféle részvénytár­saságoktól, bankoktól meg egyebektől vett fel pénze­ket. Minden bizonnyal tisztes polgárok voltak vala­mennyien, ám ha egy miniszterelnök akkora szava­zótáborral rendelkezik, mint Horn Gyula, feltételez­heti, hogy sokan egyengetik az útját. A jelenlegi el­lenzéki oldalon is sokan állunk olyanok, akik füg­getlenül attól, hogy milyen pártösszetételű a jelenle­gi magyar kormány, nem abban érezzük magunkat érdekeltnek, hogy a rendszer mielőbb összeomol­jon, hanem abban, hogy Magyarország minél hama­rabb épüljön be Európába, hogy a magyar polgá­rok életvitele mielőbb hasonlatossá váljék az Auszt­riában tapasztaltakhoz. A kormány jelenleg na­gyon nehéz időszakát éli, most kell rádöbbennie: ko­rántsem olyan egyszerű ma egy országot vezetni, mint volt a ’60-as és ’70-es években, amikor a Szov­jetunióval a háta mögött, parlamenti ellenzék nél­kül lehetett hibát hibára halmozni. Akkor természe­tes volt, hogy Nyugaton azt írtak Magyarországról, amit írtak, ám ne feledjük, az elmúlt négy esztendő­ben az Antall-kormány másfajta megítélés alá ke­rült. Horn Gyulának és kormányának ma már csak az utóbbi lehet a mérce, hiszen a szocialisták a ’90 előtti önmagukkal már nem hasonlíthatják össze magukat. Ezt persze nemcsak külföldön, hanem ide­haza is jó lenne bizonyítaniuk, s ehhez nem tanács­nokokból álló testületre van szükség, hanem arra a párbeszédre, amelyet oly nagyon hirdettek a válasz­tási kampányukban. S a párbeszédhez azért az sem árt, ha a beszélőkről hébe-hóba kiderül, nem egy pártdoktrína alapján váltak szakértőkké. Magam vallom, ez ügyben is példát vehetnének az elmúlt négy év urairól, akik igenis értettek a nép nyelvén, s a párbeszéd sem volt tőlük idegen, de az ő párbe­szédüket úton-útfélen megzavarták a közbekiabáló, mondhatjuk nyugodtan, mélységesen rosszindulatú újságírók. Horn Gyulának ezt már nem szabad el­tűrnie, tanácsos figyelembe vennie az elmúlt évek történetét, s csak olyan tanácsadói testülettel sza­bad szövetkeznie, akik 15 milliónyian mind abban érdekeltek, hogy az ország felemelkedjen. S ők még fizetést sem kérnek a miniszterelnöki kabinetiro­dán. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents