Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-18 / 271. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 18.. PENTEK Magyar politikus NATO-tisztsége Erősödd orosz ellenzés Az Észak-atlanti Közgyűlés (NAA) washingtoni üléssza­kán részt vevő hatpárti ma­gyar küldöttség tapasztalata szerint a NATO-államok parlamenti képviselőinek a körében mindinkább teret nyer a szövetség kibővítésé­nek a gondolata, ugyanak­kor élesebbé válik az orosz ellenvetés is. Rácskay Jenő (SZDSZ), a magyar küldött­ség vezetője tegnap újság­íróknak elmondta, hogy az idei, negyvenedik ülésszak fő témája a NATO-tagság kiterjesztése, a bizottságok­ban is arról folyik az eszme­csere. A pénteken befejező­dő tanácskozáson tizenhat NATO-állam és tizennégy társult ország törvényhozói vannak jelen. Wachsler Tamás Fidesz- képviselő személyében a közgyűlés történetében elő­ször egy nem NATO-or- szág küldöttét választották meg Karsten Voigt NAA-el- nök (az elnöki tisztség váro­mányosa) mellé a kibővítés­sel foglalkozó munkacso­port társjelentéstevőjévé. A politikus elmondta, hogy be­nyomása szerint többség­ben vannak a közép-euró­pai államok tagságát támo­gató vélemények, és sze­mély szerint úgy véli, hogy csatlakozásuk akár három­öt éven belül megtörténhet. A közgyűlés polgári-jogi bizottságának különleges je­lentéstevője lett Csáti György (MDF), aki ebben a minőségben a NATO és a kisebbségi kérdés viszonyá­val is foglalkozik majd. A magyar küldöttség tag­ja még Leitner Gábor (KDNP), Papp Pál (MSZP) és Rótt Nándor (FKGP). Aláírták a megállapodást Segít a japán hitel Hárshegyi Frigyes, a Ma­gyar Nemzeti Bank alelnö- ke tegnap Tokióban aláír­ta a múlt hónap végén ki­bocsátott 30 milliárdos magyar szamurájkötvé­nyekről szóló megállapo­dást. A Daiwa Securities ál­tal szervezett ügyletben, amely az MNB-nek már a 19. szamurájkötvény-kibo- csátása volt, társszerző­ként három nagy külföldi cég, a Merryl Lynch, a De­utsche Bank és az S. G. Warburg is részt vett. Az MNB-nek idén ez volt a nemzetközi tőzsdéken nyilvánosan kibocsátott 10. kötvénye. Ezek közül a közelmúltbeli 500 mil­lió márkás kibocsátás és a mostani szamurájkötvé­nyek, amelyek futamideje egyaránt hét év, már a jövő évi finanszírozási igé­nyek kielégítését szolgál­ják. Hárshegyi Frigyes ki­emelte, hogy az eléggé ne­héz nemzetközi kötvénypi­aci feltételek között a hété­ves futamidő jónak számít, s a befektetői bizalom erő­södésére utal. Kedvezőek a mostani jenkötvény kamat- feltételei is: a bankközi jen­kamatláb felett 178 bázis­ponttal meghatározott ráta­javulást jelent a tavalyi ho­zamszintekhez képest. Kijózanodva a parlamenti vá­lasztások hideg zuhanyától és rohamléptekkel haladva a helyhatósági választások újabb megmérettetést kínáló lehetősége felé, gerincünk ál­lapotán tűnődöm. No nem azt méricskélem, hogy meg van-e minden csigolyánk, mert az még hála Istennek hi­ánytalan, inkább azt, hogy csigolyáink miként illeszked­nek egymáshoz, milyen a gerincoszlopunk íve. A csontritkulás előbb vagy utóbb szemmel is lát­ható elváltozást okoz szervezetünkben. De vajon okoz-e hasonlóan látható elváltozásokat a felnőtt-tár­sadalom gerincét támadó másik népbetegség, a féle­lem. Az a lappangó, meg nem fogható, kívülről egy ideig nem látható, de belülről az emberek százezreit emésztő zsigeri bántalom, amiről azt hittük, hogy a diktatúrák terméke, és a köztársaságban már csak mint rég volt, már-már elfeledett betegségünkre em­lékezünk. Hitünkben csalatkoznunk kell. Nézzünk csak szét szűkebb környezetünkben, családunkban, baráti körünkben és nyomban szembesülhetünk az­zal a riasztó ténnyel, hogy környezetünk eme védett­nek hitt világában is tetten érhető a bénító félelem. Annak is a legsúlyosabb változata, hogy nem mer­jük vállalni önmagunkat, megfogalmazni és főként követni megmaradásunk önös törvényeit, jól felfo­gott egyéni és közösségi érdekeinket. Nemritkán a csordaszellem jegyében haladunk saját érdekeink el­Kényuraikat jutalmazták a magyarok Kelet-Európábán megtört a varázs Bányász Kató, lapunk ró­mai tudósítója jelenti: Régi írásaimat rendezve, tegnap kezembe került egy 1993. szeptember 20-án a Szabad Európa Rádió mik­rofonja előtt felolvasott olasz lapszemlém. így hangzott: Lengyelországban győ­zött a kényúrpárt iránti nosztalgia, írja a római II Tempo. A lengyelek megju­talmazták a volt kommunis­tákat és csatlósaikat, vége a Szolidaritás-korszaknak, Lengyelország visszafelé halad. A kommunizmus el­len vívott harcban döntő szerepet játszott Szolidari­tás szakszervezetből szüle­tett pártok keserűen győ­ződhettek meg róla, hogy a kommunista nem olyan végleg kihalt fajta, mint a dinoszaurusz, de vigyázat, szól a figyelmeztetés, nem jó a múlt szörnyeit feltá­masztani. A torinói La Stampa cik­kének címe: Pofon Walesá­nak, Lengyelország újra vö­rös. Majd néhány idézet a cikkből: Lengyelország kö­zeljövője az új kommunis­ták kezébe került, ami nem okoz meglepetést, mert már a választás előtti szon­dázások a baloldal győzel­mére mutattak. Bárkit is ne­vez ki Walesa a kormány élére, mindenképpen egy baloldali koalíció fogja irá­nyítani az országot a gazda­sági reformok ez igen ké­nyes és bizonytalan helyze­tében. De senki sem akarja kérdésessé tenni a szabadpi­ac és a magánkezdeménye­zés felé négy éve elindított folyamatot, bár a baloldali tömb már világosan értésre adta, hogy felül akar vizs­gálni néhány magas szoci­ális költséggel járó mecha­nizmust, hogy kielégítő vá­laszt adjon az elégedetlen tömegek vészkiáltására, de ügyelve rá, hogy a külföldi beruházások folyamának kedvét ne szegje. A La Stampa egy másik cikkének kommentátora azt írta, hogy minden politikai csata halottakat és sebesül­teket hagy a porondon, és így a lengyel katolikusok számára is elérkezett a vá­lasztási eredmények után a De Profundis recitálásának órája. A Szolidaritás szak- szervezet, amely 1980-ban szembe mert szegülni a kommunista hatalommal, éppúgy vereséget szenve­dett, mint a hagyományos lengyel katolikus hűség, ép­pen akkor, amikor együttes erővel elérték közös célju­kat, a totalitárius rendszer megdöntését és a demokrá­cia visszaállítását. Lengyelország a múlttól kér segítséget, közli a Cor- riere della Sera, Isten ve­led, Walesa, győztek az új kommunisták. Kelet-Euró- pában megtört a varázs, a kiábrándult litvánok után a csalódott lengyelek is fe­jest ugranak a múltba, azok­ra a kommunistákra bízva országuk vezetését, akik el­len a régi rendszerben oly hősiesen küzdöttek. Lehet­séges, hogy a rossz emlékű kiáltvány által megénekelt kommunizmus kísértete fel­támad hamvaiból, mint a főnixmadár, a Balti-tenger felől fúvó jeges szél Kelet­ről Nyugat felé tart? Ami most Lengyelországban tör­ténik, már megtörtént Lit­vániában, és hasonló sze­lek fújdogálnak Ukrajná­ban, Szlovákiában, Romá­niában és Oroszországban, vagyis ahol a legsúlyosabb a gazdasági válság, állítja a Corriere della Sera kom­mentátora. Eddig a tavalyi sajtó­szemle, amihez csak azt tu­dom szomorú szívvel hoz­záfűzni, hogy ahogy az olasz újságíró nem említet­te a hasonló szelektől fújt országok között hazánkat, ugyanúgy mi sem sejtet­tük, hogy alig néhány hó­nap múlva Magyarorszá­gon is győz a kényúrpárt iránti nosztalgia, és a ma­gyarok is megjutalmazzák a volt kommunistákat és csatlósaikat. Tavaly októberben jár­tam Budapesten, miután régi kedves barátok azzal az akkor tréfának hangzó kijelentéssel sürgettek: ad­dig gyere, míg vissza nem jönnek a kommunisták. A mondás szülőatyja most egy kórházi ágyon fekve vívja utolsó csatáját az élet­tel, és jóslata sajnos betelje­sedett. Nehéz megérteni, hogy négy év alatt ki lehe­tett ábrándulni a szabadság­ból, és annak a szegény bá­csinak a magyarázata sem tud teljesen meggyőzni, aki azt mondta kétkedése­imre, hogy a szabadságot nem lehet' kenyérre kenni. Ez igaz, de az is, hogy a sok évtizedes diktatúra után visszaszerzett szabad­ságot nagy könnyelműség volt egy tál lencséért elher­dálni, különösen, ha még az a tál lencse sincs bizto­sítva. A nagyvilág hírei * Bejelentette távozását az ír Köztársaság kor­mányfője tegnap. V Nagy kenyérhiány van Grúziában, s a helyzetet már földgázhiány is nehe­zíti. Az AP amerikai hír- ügynökség szerint az em­berek már éjféltől sorban állnak, hogy kenyérhez jussanak, s Edvard Se­va rdnadze grúz vezetőt okolják az ellátási problé­mák miatt. A svájci hatóságok ki akarják utasítani Lester Bloomberg dél-afrikai gurut: már őrizetbe is vették a világvégét hir­dető és híveit öngyilkos­ságra felszólító szektave­zetőt. ík Az urnákhoz járulnak vasárnap az ungváriak az idén immár negyedszer, mert sem március 27-én, sem az azt követő április 10-i, majd pedig július 24-i pótválasztáson nem ■sikerült parlamenti képvi­selőt választani a megye- székhelyen. * Pénteken és szomba­ton helyhatósági válasz­tásokat tartanak Szlová­kiában. A függetleneken kívül csaknem negyven párt és mozgalom indít­ja jelöltjeit. A helyható­sági választásokon mind a négy szlovákiai ma­gyar politikai erő indí­totta a jelöltjeit. ¥ Rakétatalálat érte teg­nap a szarajevói elnöki palotát. Tábori csendőrök egy személy megsebesülé­séről tudnak. Szemtanúk szerint a becsapódás kö­vetkeztében füst kezdett gomolyogni a város köz­pontjában lévő épületből. VÉLEMÉNY Félünk másként cselekedni? lenében, úgy ahogy azt az ilyen-olyan hatalom leté­teményesei súgják-búgják nekünk. Félünk tudatosíta­ni mindazt, amit már régóta, dörömbölve követel tu­datalatti, ha úgy tetszik egészséges ösztönvilágunk. Azt, hogy megmaradásunk záloga egyfelől fizikális létünk óvása és gyarapítása, másfelől erkölcsi meg­újulásunk magán- és közéletünkben egyaránt. A megmaradás mindenekelőtti és -feletti törvénye tisz­ta erkölcs nélkül vágyálom, a kettő egymást erősíti, valamelyik hiánya egyenlő a pusztulással. Márpedig tény és fájdalom, hogy mi, magyarok egy pusztuló és önpusztító folyamat cselekvő részesei vagyunk. És kérdezhetik, hogy mindennek vajon mi köze a közelgő önkormányzati választásokhoz. Úgy vélem, nagyon is sok köze van. Ismét dönthetünk, hogy éle­tünket és annak minőségét leginkább meghatározó ügyeinket kikre bízzuk. Azokra, akik már bizonyí­tott rátermettségükkel, a nemzeti ügyek iránti elköte­lezettséggel végezték és vállalják a jövőben is a közügyek szolgálatát, avagy azokra, akiket az előbbi eszmevilág hidegen hagy, és az önkormány­zat működését (működtetését) valamiféle sajátos üz­leti vállalkozásnak tekintik -— cinkosan összeka­csintva a fennálló hatalommal. Döntésünk szó sze­rint létünket, mindennapjainkat meghatározó. Más összefüggésben döntésünk tétje az, hogy minden szinten, szinte mindenütt a baloldali és liberális erők és eszmeviláguknak megfelelő politika uralja közéletünket, avagy a nemzeti oldal végre valósá­gos erőt mutatva jelenik meg közéletünk porondján. Hát csak erről van szó. Félő, hogy a pusztuló és ön­pusztító folyamatok megállítása, a nemzet talpra állí­tása késedelmet szenved. De hát mennyire megalapozott ez a félelem? At­tól tartok, hogy nagyon is, hiszen az emberek félnek másként cselekedni, sőt még gondolkodni is, mint amit beléjük sulykol az uralkodó politikai irányzat és az azt szolgáló médiavilág. Mi lesz, kérdik, ha megtudják, hogy nem a pártom diktátuma, hanem szívem és jól felfogott önös érdekem szerint szava­zok. Kizárnak, megbélyegeznek, netán állásomat vesztem? Hallani vélem suttogva, bátortalanul meg­fogalmazott aggodalmukat. Szélsőségesen pártoso­don, agyonpolitizált világunkban nem teljesen alap­talan az aggodalom. De vajon akkor döntünk jól az ismét kínálkozó és sorsfordítónak ígérkező válasz­táskor, ha lelkiismeretünk szavát elnyomva a kisebb ellenállás irányába haladunk, maradéktalanul megfe­lelve a sugallóit csordaszellemnek? Ébredjetek, ma­gyarok? Persze nem elég csak öntudatra ébredve bátran szolgálni megmaradásunk törvényét, mert ébredé­sünk közben résen kell lennünk. Résen kell lennünk, nehogy azokat támogassuk — félelemből, tévedés­ből, megtévesztésből —, akik piros-fehér-zöldre pin- gált báránybőrbe bújtatott farkasok. Vigyázzatok, szunnyadó magyarok! Csúcs László

Next

/
Thumbnails
Contents