Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-02 / 257. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 2., SZERDA 7 * A képességnek a nemzet jövőjét kell szolgálnia Kötet a tehetségvédelemről A rosszul értelmezett esélyegyenlőség gondolatából született 1948-ban az egységes közoktatási rendszer, kiiktatva a fejlődésből a több mint évtizedes, virágzó tehetségvédő mozgalmat. Ami a társadalom egy széles rétegének kétségkívül igazságszolgáltatást jelentett, egy másik réteget: a kiemelkedő képességűeket súlyosan hátrányos helyzetbe hozott. Az ideológia továbbéltétől még ma, a sokszínű iskolarendszer kibontakozásának idején is szembeszállnak a tehetségvédelem eszméjét búvópatakként továbbéltetőkkel és újabbkori híveikkel, akik a tényleges esélyegyenlőség megvalósítása érdekében a legkülönbözőbb képességűek lehető legteljesebb kibontakoztatására érett iskolarendszert követelnek. E szemlélet egyik kiemelkedő képviselője, és a színfalak mögött gyakorlati alkalmazója Harsányi Ist\’án, akinek Tehetségvédelem címen most megjelent tanulmánykötete több évtized kutatási eredményeit és gyakorlati tapasztalatait összegezi. A kötet megjelenése tíz éve váratott magára, de időszerűségéből e fájdalmas késés semmit nem von le. Tanulságai ma is megke- rülhetetlenek a közoktatás átalakításán munkálkodók számára, ha változtatásaikat az emberi érdekek és igények alapján kívánják megvalósítani. A kötet széles körű áttekintést nyújt az intézményes tehetségkiválasztás és tehetségfejlesztés történetéről az ókori Kínától napjainkig. Hiánypótló ismertetését adja a hazai hagyományoknak is. A századfordulón állami támogatással dolgozta ki Dó- czi Jenő, Felméri Lajos, Szitnyai Elek és munkatársaik a tehetségkiválasztás elvi alapjait és módszereit. A gyakorlati alkalmazásra elsőként a sárospataki kollégiumban került sor a harmincas évek közepétől, majd sorra kapcsolódtak a munkába az egyházi intézmények. A kezdeményezést az állam felkarolta: Klebelsberg Kunó, majd Hóman Bálint minisztersége alatt törvény kötelezett a tehetségek figyelésére és segítésére. A kötet részletesen ismerteti a negyvenes évek (egyházi) tehetségkutató és (állami) tehetségvizsgáló vizsgáit, valamint a sárospataki kollégium tehetségvédő gyakorlatát — amelyek máig követendő mintául szolgálhatnak. A külföldi kutatók kiemelkedő eredményeit az ötvenes évektől tekinti át a szerző, amikortól a tehetségvédelem kiemelt állami feladattá, törvényes kötelezettséggé vált. Közzéteszi és elemzi a tehetségek kiválasztására szolgáló teszteket és tehetséglajstromokat, és bemutatja néhány neves tudós, illetve intézmény tevékenységét, működését. Eredményeik hazai adaptálásának megkönnyítésére közzéteszi saját tehetséglajstromait, illetve példákkal bőven illusztrált tehetség- fejlesztő feladatsorait, amelyeket nemcsak öt évtizedes, a gyakorlat próbájának kitett kutatásai, de Sárospatakon és az Eötvös Kollégiumban szerzett tapasztalatai is hitelesítenek. A tehetségekkel való foglalkozás szükségességét a szerző a tehetség meghatározásával is indokolja. Ez olyan velünk született képesség, ami tanítás-tanulás hatására bontakozik ki, annál is inkább, mert számos nem velünk született tulajdonság szükséges érvényesüléséhez. Az akaraterő, a céltudatosság, a szellemi és fizikai teherbírás, a (mun- ka)morál, az önbizalom, a sokszínű műveltség nélkül tehetség nem bontakozik ki, ezért módszeres tanításitanulási folyamatot igényel. A Polgár lányok esetének bemutatásával a szerző szemléletesen igazolja: a tehetség kifejlesztése össztársadalmi feladat, amelyből a családnak is ki kell vennie részét. (veszelszkv) Sóút a császárnő szánkója alá Képeskönyv a gödöllői kastélyról 250 éve, hogy elkészült Grassalkovich Antal, az uralkodói kegyből méltóságra és jólétre jutott egykori pécsi koldusdiák csodálatos szépségű kastélya Gödöllőn. Magyarországon csak az ugyanabban az évben befejeződött budai várpalotával lehetett összemérni e kastély szépségét, hiszen a fertődi Esterházy-kastély (a „magyar Versailles”) akkor még nem létezett. Ennek az egykor szép napokat, vidám ünnepélyeket látott épületnek a múltját idézi fel a Cégér Könyvkiadó, gondozásában nemrég megjelent képeskönyv. Anti Szabó János: így volt, hogy volt... Emlékképek a gödöllői kastélyról című munkája egy, a millennium idején közkedvelt munka, Ritka Ferenc Gödöllő a királyi család otthona című munkája alapján készült. A gyönyörű színes rajzok mellett érdekes történetek, leírások szólnak a kastély egykori lakóiról. Az utolsó két és fél évszázad szinte minden jelentős történelmi személyisége megfordult Gödöllőn. Már a birtokszerző Grassalkovich Antal is mestere volt a híres vendégek méltó fogadásának. Mária Terézia egy levelében külön megemlítette, milyen jól érezte magát Gödöllőn. Ekkor történt az az emlékezetes eset, hogy Máriabes- nyőig sóval szórták fel az utat, hogy a királynő júliusban is szánkózhasson. Amikor 1765-ben Albert lengyel király három napot töltött itt, nyolcezer lampion világította meg a kertet. 1809-ben a Napóleon elől menekülő császári család itt keresett menedéket. A szabadság- harc idején maga Kossuth Lajos szállt meg a kastélyban. (Az aradi 13 között van Gödöllő szülötte, Török Ignác tábornok is.) A képeskönyv részletesen foglalkozik Ferenc József császár gödöllői napirendjével, a király szokásaival. Erzsébet királynőről, aki nagyon szerette Gödöllőt, kedves történeteket közöl. Nem hiányzik azonban a korabeli személyzet név szerinti említése sem. (r. p.) SZÍNPAD Ide nekem a fordítást is! Sehogyan sem tudok megbékélni azzal az ürüggyel, hogy Arany fordításában Shakespeare Szentivánéji álom című darabja „még olvasva is nehezen érthető. Nádasdy Adám — az új fordítás szerzője — erre hivatkozik, és nyilatkozatában néhány sorral alább előadja, hogy „én az Arany-szöveget nem ismertem igazán jól: az egyetemen nem magyar, hanem angol szakosként végeztem, a művet komoly formában angolul tanultam...” Magyarázatát képtelenség elfogadni, s ha a tapasztalatlan nézőnek nem is hiányoznak a „Tizenkettőt ütött a vasnyelvű éjfél” és a hasonló nyelvi csodák, az új fordító erősködésével szemben határozottan állítom, hogy olyan szállóigévé vált mondásokat, mint a helyes a bőgés oroszlán, vagy az ide nekem az oroszlánt is, kényszeres mássá tétel során sem szabad elhagyni. A rendező, Gothár Péter kérte az új szöveget rendezéséhez, aminek látványosságához nem fér kétség, és az a célja is megvalósult, hogy a három szálon futó cselekmény érthető egységet alkosson. Az alkalmi mű keretjátéka azonban ezúttal (is) élettelen maradt. A fenséges esküvő valamiféle intermez- zóvá tétele régi kórság, holott az iparos műkedvelők előadása az igazi, intermezzo. Az esküvő, amihez mint két lator, két másik frigy kapcsolódik, minden mozzanatában és szavában szerves része a színműnek, emellett dramaturgiai funkciója van. Nélküle nem működnék a darab. Gothár egyébként kiváló munkáján ennek szem elől tévesztése ejt foltot, és a kidolgozatlan helyzetekben az uralkodói pár (Söptei Andrea és Benedek Miklós) kvalitásaihoz méltatlanul a periférián várja, hogy szólhasson. Ekként a darab elsősorban Titánia (Pap Vera m.v.) és Oberon (Máté Gábor) nagyszerűen kimunkált torzsalkodásának története, amelyben Puck szerepében Csákányi Eszter óriásit komédiázik, és foglalja el méltó helyét a garabonciás vonásoktól sem mentes balfék tündér, a buzgó kétbalkezes „jóbarát” alakjában. Jócskán kiemelkedik a nagyszerű társak közül. A fiatalok között a Helénát játszó Bertalan Ágnes teljesítménye tűnik ki, a mesteremberek nagyszerű csapatában az új fordításban Tomporrá korszerűsített Zubolyt alakító Stohl András még helyenkénti túljátszásai ellenére is pillére az előadásnak, és a ki tudja, miért Tetőfivé tett ácsmester szerepébe beugró Kaszás Gergő tökéletesen illeszkedett a színmű gerincévé vált cselekményszálba. (Katona József Színház) Szitányi György A szentendrei Art’éria újabb tárlata Deim Pál: Vallásos kép „A Szentendréhez erős vagy gyengébb szálakkal kötődő-kapcsolódó, huszonegy művészt számláló Art’éria-csoport különböző generációkhoz tartozó, eltérő szemléletű alkotókat fog össze: a cég baráti kompániaként próbál vészeti hagyományokra épülő jelenkori szentendrei művészet egyik fontos szegmentje itt, és csak itt látható állandó jelleggel r városban.” (Wehner Tibor) Az idei Art’ériás tárlat a Vigadó Galériában decemElőtérben Mészáros Dezső' márványból készült alkotása (Párkák); háttérben, a falon Vineze Ottó festménye Adni öröm Dámák és urak a kastély parkjában a gazdasági-piaci-hivataU noki kihívásokkal szembeszállni (...) Nem elhanyagolható szempont, hogy a roppant erős mű_ber 12-ig tart nyitva; a kiállított műalkotások — amint lapunk hétfői számában már jeleztük — megvásárolhatók. (b.)
