Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-15 / 268. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 15.. KEDD É * Clinton a budapesti EBEE-csúcson? Csak néhány órára A The Washington Times című lap hétfői, dzsakartai keltezésű jelentése szerint Bili Clinton amerikai elnök december negyedikén Buda­pestre utazik, hogy másnap részt vegyen az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozó­ján. Hivatalos amerikai for­rások közlésére hivatkozva a lap azt írta, hogy a látoga­tás igen rövid lesz, csupán néhány óráig fog tartani. Az újság értesülése sze­rint az elnök washingtoni idő szerint december negye­dikén, vasárnap este indul majd el egy, a Kennedy Központban rendezett foga­dás után. Tizennyolc óra múlva már vissza is tér, hogy jelen legyen a kongresz- szus tagjai számára a közele­dő karácsony alkalmából szervezett hétfő esti fehér házi ünnepségen. (Egybevág az amerikai új­ság értesülésével a brit hír- ügynökség dzsakartai jelen­tése, amely szerint Clinton — jóllehet hivatalos döntés még nem született — „való­színűleg részt fog venni az EBEÉ 53 államának buda­pesti csúcstalálkozóján de­cember 5-én”.) A Fehér Ház sajtóirodájá­nak nincs tudomása arról, hogy hivatalos bejelentés történt volna Bili Clinton el­nök budapesti látogatásáról. Mindazonáltal megjegyez­ték: nem zárható ki, hogy Dzsakartában, az elnök kísé­retében esetleg ilyen jellegű közls hangzott el, bár meg­erősíteni nem tudják. Csökkent egy világháború veszélye Kevesebb orosz baka Borisz Jelcin elnök szerint jórészt az orosz atomütőerő­nek köszönhetően csökkent egy világháború veszélye, vi­szont ez nem jelenti azt, hogy lekerült volna a napi­rendről a katonai fenyege­tés. Mi több, reális annak a veszélye, hogy a harmadik világbeli országok atomfegy­verre tehetnek szert, és nö­vekszik e fegyverek beveté­sének veszélye. Jelcin mind­erről az orosz katonai veze­tés tegnap kezdődött moszk­vai tanácskozásán beszélt. Az elnök, aki egyben a hadsereg főparancsnoka is, a fegyveres erők helyzetét értékelve leszögezte: az orosz geopolitikái és straté­giai érdekekből adódóan fo­kozottak az elvárások a had­sereggel szemben. Sikeres­nek nevezte a külföldön állo- másoztatott orosz csapatok kivonását, illetve a FÁK álla­maiban végzett békefenntar­tást. Beszámolt róla, hogy az idén 385 ezerrel csökken­tették a fegyveres erők lét­számát, 1995. január 1-jére pedig összesen 1 millió 917 ezer lesz az orosz hadsereg létszáma. Jelcin ugyanakkor nem maradt adós a fegyveres erők bírálatával sem. Nehez­ményezte, hogy lassan hajt­ják végre a szervezeti kor­szerűsítést, különösen a mi­nisztérium központi appará­tusában. Kitért arra is, hogy kevés az újonc, és nem a leg­jobb a társadalom viszonya a hadsereghez. Az elnök sze­rint gondok vannak a fegye­lemmel. Nagyot kellett tévednie az Egye­sült Államok népének ahhoz, hogy egy történelmi másodperc­töredék alatt — mindössze 24 hó­nap múltán — viharos szenvedé­lyességgel korrigálja tévedését. Clinton, az USA első elnöke, aki nyíltan hadat üzent az erkölcs­nek, megbukott. Hátralevő két évét bukott elnökként fogja vé­gigvánszorogni. Ám nemcsak egy ember bukott meg: a libera­lizmusnak, ennek a kiaszott bőrű, megráncosodott képű, vén pederasztának a bukása ment végbe a szemünk előtt, hogy dokumentálja a szerencsétlen, megzavart ma­gyar nép előtt: „modernség” (sőt posztmodernség) cí­mén a történelemnek miféle undorító kacatját akarták el­adni neki. Ez az 1994-es november előrevetíti az emberség belát­ható időn belül való győzelmét a magyar lelkekben, s így a magyar szavazócédulákon is — ha időközben meg nem semmisítik a demokrácia egész intézményrendsze­rét ebben az országban. Amióta „szociálliberális” koalíció uralkodik a beteg Hunniában, a különös fogalompárosításból csak a máso­dik érvényesül. Ez természetes, hiszen a gátlásokkal küszködő és minden elképzelés híján levő szocialisták éppen úgy odaajándékozták a teljes információs hatal­mat a magukat liberálisoknak nevező amorálisoknak, mint elődjük, sőt ezen felül még a nemzeti jövőt megha­tározó közoktatást is. Háromszáz keresztyént és magyart távolítottak el a sajtóból és a tömegkommunikációból, s június óta ebben az országban az erkölcstelenség korlát­lan propagandája tombol. Ebben az országban csak a be­csületes és tisztességes embernek van félnivalója, s ha Brit vélemény a román himnusztörvényről Takács: A magyarok ellen irányul A jelenlegi elgondolások szerint 1994 máju­sában kerülhetne sor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következő kongresz- szusára, a színhelyre vonatkozólag pedig az egyaránt jelentkező Kolozsvár és Csík­szereda között a döntést a vezetés pályázat kiírása alapján képzeli el — mondta tegnap Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnö­ke a szövetség hét végi kolozsvári tanácsko­zásáról nyilatkozva. Túlságosan is nyilvánvaló, hogy az ide­gen országok himnuszának eléneklését és zászlajának kitűzését illető tilalom a romá­niai magyarok ellen irányul — jelentette ki az Adevarul de Cluj című kolozsvári ro­mán lapnak nyilatkozva Takács Csaba. A kisebbségi politikus kifejtette: — Ha nem lennének magyarok Romániában, ez a cikkely sem létezne. Ami a következménye­ket illeti, figyelembe kell venni, hogy a ma­gyar állam himnusza egyben egyházi ima is, vallásos ének. Valószínű, hogy a börtö­nök megtelnek majd magyarokkal, hiszen ki tudná garantálni, hogy ha egy magyar le­hajtott két-három pohár bort, nem jut eszé­be, hogy rázendítsen erre az énekre, ame­lyet Romániában törvény tilt be. A kommu­nista diktatúra idején is börtönbe került az ember, ha bizonyos hangulatban az „Éb­redj román !”-t dalolta (a jelenlegi román himnuszt). Azt hiszem, hogy ha más orszá­gok is ilyesfajta törvényeket fogadnának el, akkor sok román kerülne börtönbe Uk­rajnában, Magyarországon, vagy akár Fran­ciaországban is. Takács Csaba nyilatkozatának e részét a Rompres hírügynökség is átvette, és ennek alapján az Adevarul című bukaresti lap „Becsippentve az RMDSZ nem képes betar­tani a törvényt” címmel közölte hétfőn a lap címoldalán. Románia amúgy sem túl fényes nemzet­közi megítélését alaposan megsínyli a buka­resti parlament minapi döntése, amely hosz- szas börtönbüntetést tesz lehetővé idegen államok lobogójának kitűzéséért, illetve himnuszuk énekléséért — írja a tegnapi The Times. Visszatérő menekültek Semtex­csempészek A legnagyobb példányszá­mú szlovák napilap, a Novy Cas hétfői értesülése szerint a szlovák rendőrség a múlt héten Rozsnyón lefülelt négy férfit, akik legalább 16 kilogramm Semtex nevű robbanóanyagot akartak át­adni magyarországi megren­delőnek. Vallomásukból kiderült, hogy a magyarországi or­gazda, korábbi alkudozása­ik során, félmillió szlovák koronát ígért az áruért. A ki­hallgatás során a négy szlo­vák állampolgárságú férfi azért nem volt hajlandó bő­vebben vallani, mert — mint a lap írja — több Sem- tex-ügyletbe keveredett sze­mély ma már nincs az élők sorában. A boszniai szerbek vissza­foglalták a muzulmánoktól a Bihac környéki stratégiai jelentőségű magaslatokat — jelentette be tegnap Tim Spi­cer szarajevói ENSZ-szóvi- vő. A brit tiszt elmondta, hogy a szerb csapatok a há­rom héttel ezelőtt kezdett muzulmán offenzíva során elvesztett területek mintegy nyolcvan százalékát foglal­ták már vissza. Helyszíni je­lentések szerint egyelőre nem tudni, hogy az összeom­ló muzulmán haderő vissza- vonult-e, vagy a katonák megadták-e magukat. Spicer hozzátette: a szerbék jelen­leg Bihac egyik külvárosát lövik. ' Manojlo Milavonic boszniai szerb vezérkari fő­nök szerint a szerb egységek akadálytalanul haladnak Bi­hac felé, s sorra szabadítják fel az elvesztett települése­ket. „A bihac i 5. hadtest megpróbálta rendezni sorait és megakadályozni előretöré­sünket, azonban teljes kudar­cot vallott” — mondta a tá­bornok. A szerb lakosság tö­megesen tér vissza a muzul­mánoktól visszafoglalt terü­letekre, s a mintegy tízezer menekültből már 4-5 ezren visszaköltöztek otthonaikba. Arra reagálva, hogy Hor­vátország és Bosznia az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak összehívását kérte a boszniai harcok fellángolása miatt, Milovanoviő kijelen­tette: a muzulmánok és hor- vátok akkor hallgattak, ami­kor az ő egységeik támadták a védelmi övezetekből a szerb állásokat. A nagyvilág hírei % Botrányosan végződött a pakisztáni parlament legutóbbi ülése: az állam­fő beszéde közben ugyan­is az ellenzéki és kor­mánypárti honatyák ösz- szeverekedtek. * A hétfőn reggel megjele­nő svéd napilapok üdvözöl­ték a vasárnapi népszava­zás eredményét, s máris a jövő feladatait boncolgat­ták. * Román lapok jelentése szerint szombaton dél­után Bukarestben meg­gyilkolták Asszadi Moha­med Alit, akit az Eveni- mentul Zilei című lap a jelenlegi iráni kormány­zat ellenzékének vezetője­ként mutat be. Megadta magát a spa­nyol hatóságoknak az a há­rom fiatalember, aki vasár­nap délelőtt eltérítette az Air Algérie algériai légitár­saság egyik belföldi járatát. * Előzetes tervek szerint 500 milliárd rubelt fordí­tanak Oroszországban há­rom nagy autógyár, az uráli, isimbaji és a brjanszki korszerűsítésére. Warren Christopher amerikai külügyminiszter elhalasztotta november vé­gére kitűzött következő kö­zel-keleti körútját — közöl­te az izraeli rádióval Si­mon Peresz izraeli külügy­miniszter. ¥ A pozsonyi Új Szó teg­napi számában megjelent helyszíni riport arról szá­mol be, hogy Morvái Fe­renc, a „nagvrédei kazán­király” — „több mint négymillió márkával tar­tozik” egy Pozsonyhoz közeli falu, Rété földmű­ves-szövetkezetének. VÉLEMÉNY Amerika — és a választás igazi tétje valamit üldöznek, az a bűnözés ellen való védekezés. En­nek a liberális inverznácizmusnak a Berlinje New York volt november 6-ig és Reichskanzleije a washingtoni Fe­hér Ház, melyen egy pszichopata géppisztolygolyói az utolsó napokban kopogták le a „Mene tekel” falfeliratot. Most az amerikai nép körülvette az időközben bepiszko­lódott Fehér Házat: idővel el fog apadni a hazugságfor­rás a Mérleg utca, a Bródy Sándor utca és a Tőzsdepalo­ta számára is. Emeljétek fel a fejeteket, nemzetiek és konzervatívok. Emeljétek fel a fejeteket, szocialisták. Emeljétek fel a fejeteket, magyarok. Emeljétek fel a fejeteket, emberek. Félreértések elkerülése végett: a magyarok között ott vannak a magyar szabadelvűek is. Csakhogy ez nem azo­nos azzal, hogy „liberális”, mert ez a szó most már vég­érvényesen valami másnak a kódjává vált, valami olyan­nak, amitől óvakodni kell, mint a tüdőpestistől. Ez a valami, amitől óvakodni kell, progresszívnek ne­vezi magát, s avval kérkedik, hogy elutasítja azt az esz­mét, amely szerint maradandó igazságokhoz és erkölcsi elvekhez vagyunk kötve. Mi több: elutasítja a nemzet és a haza eszméjét. Elutasítja egy egyetemesen érvényes Legfőbb Erkölcsi Tudat létezését. Cinikus alapelve a re­lativizmus: az éppen legerősebb csoport érdekeinek meg­felelően folyamatos átalakuláson mennek át azok az el­vek, amelyeken a társadalom nyugszik. Ezek a „progresz- szívek” a jogot általában az egyéni és kollektív önérdek eszközének tekintik. Nos, amikor az amerikai nép mindkét képviseletében többségbe juttatta a társadalmat szétmaró liberalizmus ellenfeleit, hitet tett a Függetlenségi Nyilatkozat és Lin­coln mellett, és kinyilatkoztatta, hogy az az ellentmon­dást nem tűrő liberális tétel, miszerint a vallás teljesen magánügy, határozottan eltér az Egyesült Államok politi­kai hagyományától. Kifejezte továbbá rosszallását a sú­lyos károkat illetőleg, amelyek abból eredtek, hogy a li­berális relativizmus és pragmatizmus aláásta a minden társadalmat megalapozó közmegegyezést. A liberalizmus eredménye az Egyesült Államokban a bűnözés és a barbárság katasztrofálissá növelése. Ezt a romboló dühöt kell tapasztalnunk a mi hazánkban is. Va­jon nem érzékeljük-e naponta, hogy a társadalom barbár­sága süllyed, miközben az embereket az erőszak vagy az erőszaktól való rettegés tartja össze, amikor a gazdasági érdekek előbbre valók az emberi együttélés érdekeinél és az emberi társadalom lényegét alkotó értékeknél, ami­kor a tömeg és a mennyiség materialista kultusza lerom­bolja a minőséget, és szemünk láttára kél önálló életre a technológia, hogy százezreket és milliókat szédítsen bele az önkizsákmányolás kárhozatába, ezzel együtt az alkoholizmusba és az öngyilkosságba? A tömegkommu­nikációból naponta ömlik a szenny, hogy egy gátlástalan fasiszta szellemi terrorral az ösztönök és kényszerek kor­bácsával tereljék az egzisztenciális megsemmisülés felé a leértékelt tömegáruvá minősített embereket. Erre mondott nemet az Egyesült Államok társadalma. Tekintsük ránk mutató ujjnak a történelem jelzőfé­nyét: egy emberi értékek megőrzésének elkötelezett Pa­taki lett New York kormányzója. Most a magyarság van soron, hogy fölemelje megvilá­gosodott fejét. (Folytatás a 12. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents