Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-15 / 268. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. NOVEMBER 15., KEDD Kuncze Gábor Beszélgetések Aranylánc pénztárcájának a néppel a cipellőben titka Szuhay Balázs írása Senki sem tanúskodott (3. oldal) (7. oldal) (16. oldal) A NATO türelmet kér Horn Gyula miniszterelnök a Financial Times brit gazdasági napilap által a magyarországi befektetésekről szervezett budapesti konferencia nyitásakor tegnap hangsúlyozta: többszörösen is megalapozatlan az az amerikai napilapban megjelent állítás, hogy csökken az országba áramló tőke mennyisége, mert Magyar- ország nem hangsúlyozza eléggé NATO-csatlakozási szándékát. Éppen hogy a NATO kér türelmet Magyarországtól, a tőkebeáramlás nagysága pedig annak ellenére sem csökkent, hogy idén választások voltak. Bírák a Pilisben Az állam és a társadalom összhangjának megteremtése a jog eszközeivel a bírák felelősségteljes feladata — jelentette ki tegnap Pilisz- szentkereszten Wisniewska Casals, az Európa Tanács képviselője azon az Igazságügyi Minisztérium és az Európa Tanács által szervezett négynapos tanácskozáson, amelyet a bírák továbbképzésére rendeztek. Boldogok vagyunk, ez a mi gazdagságunk Egymásra találtak a jótevésben Kozma Imre atyának Mácz István polgármester adta át az emlékérmet Erdősi Agnes felvétele Senki nem tudja elvenni tőlünk azt az élményt, hogy most együtt vagyunk. Nekünk, magyaroknak, tudatosítani kell, hogy mekkora lehetőség a találkozás. Olyan évek vannak mögöttünk, amelyekben mindent megtettek azért, hogy az emberek ne találkozhassanak. Az életet nem lehet hosszú időre a föld alá kényszeríteni — jelentette ki tegnap Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője a ceglédi városházán, azon az ünnepségen, amelyen a szervezet magyar és német vezetői, tagjai Mácz István polgármestertől átvették a Cegléd városért emlékérmet és -lapot. Először Mácz István köszöntötte a szeretet önkénteseit. Rámutatott: a máltaiak azért dolgoznak, mert szeretik az embereket. Egyetlen tettükért sem várnak köszönetét és hálát. (Folytatás a 4. oldalon) Nagy Sándor színeváltozása A parlamenti választások előtt sokan aggódtak, hogy az MSZP és az MSZOSZ összefonódása miatt egy szocialista kormányzás időszakában a szakszervezetek ismét a végrehajtó hatalom bólogatójánosai lesznek, fő hivatásuknak azt tekintve, hogy a kormány intézkedéseit elfogadtassák a munkavállalókkal, lecsendesítsék a várható morgolódásokat. Akadtak, akik úgy gondolták: a sokat emlegetett társadalmi-szociális megállapodást az MSZP saját kebelén belül villámgyorsan megköti, és az érdekvédelem ügye ezzel négy évre le is kerül a napirendről. Mások úgy vélekedtek, hogy a látszat kedvéért azért lesz egy kis alkudozás, a kormány a szükségesnél magasabbra teszi a tétet, s Nagy Sándorék a vállalandó terheket hősies harccal lealkudják arra a szintre, amit eleve elhatározott az új hatalom. Az utóbbi hetek tapasztalai arra mutattak, hogy talán még ennél is többre, akár valódi érdekharcra is sor kerülhet. Egymást érték a kormányzati elképzeléseket még tárgyalási alapként is elutasító harcos szak- szervezeti nyilatkozatok, csak úgy röpködtek a sztrájk- fenyegetések, sőt a közalkalmazottak egyes szervezetei még sztrájkbizottságot is alakítottak. Minden jel arra utalt, hogy ha eredetileg talán békés megegyezés szerepelt is a forgatókönyvben, a független szak- szervezetek és a tagság nyomására az egyes, főként a költségvetési szférában érdekelt ágazati szervezetek kezdtek önállósulni, s az eredeti tervet sutba dobva túl messzire mentek. Ezt maga Nagy Sándor is megérezhette, mert eddigi harcias magatartását feladva hirtelen hangot váltott. Mintha csak egy csapásra pénzügyminiszterré vált volna, azt kezdte ecsetelni, hogy sajnos ma nem a bővülő jövedelmek, hanem a terhek elosztása van napirenden. (Ez persze nagyjában-egészében igaz, ám az érdekegyeztetés alkufolyamatában ezt a szempontot talán mégsem pont a szakszervezetnek kellene hangsúlyoznia.) S hogy minden renitens ágazati vezető számára világossá tegye, meddig az addig, Nagy Sándor politikai támpontokat is adott: az előző kormány a szakszervezetek felmorzsolására törekedett, ellenben a mostani együtt kíván működni velük. Hogy mit kíván, azt a jövő dönti el, mindenesetre az előző', felmorzsolás kormány feje nem nyilatkozott úgy, mint a mostani, hogy ha nem lesz megegyezés, akkor majd anélkül kormányoznak, ellenben minden esetben békésen megalkudott még az MSZOSZ vezetőivel is. Pedig nem is tartoztak ugyanabba a meglehetősen fegyelmezett — frakcióba... • Zempléni Olivér Erdélyi alkotók Budaörsön Jótékony célú kiállítás Jótékony célú kiállítást nyitott meg tegnap Budaörsön Surján László, a KDNP elnöke. Mellette Losonczi Miklós művészettörténész és Csathó György, a Jókai Művelődési Ház igazgatója, valamint Sánta Ferenc sepsiszentgyörgyi festőművész és az állami gondozott gyerekek (Tudósítás a 4. oldalon) Vimola Károly felvétele Ne dobjanak ki másfél milliárdot! Decemberi expónépszavazást Az 1996-os világkiállítás megrendezéséről a végső szót az ország lakossága mondja ki. A népszavazásról szóló törvény rendelkezése szerint legkorábban csak jövő év februárjában lehetne kiírni a referendumot. Dávid Ibolya (MDF), Gyimóthy Géza (FKGP) és Gáspár Miklós (KDNP) országgyűlési képviselők törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be, hogy az önkormányzati választásokkal egy időben, vagyis december 11-én dönthessen a lakosság az expó megrendezéséről. A kereszténydemokrata országgyűlési képviselőt tegnap a Parlamentben a közös indítvány előnyéről kérdeztük. — Amennyiben már decemberben dönthetne a népszavazás a világkiállítás megrendezéséről — válaszolta Gáspár Miklós —, akkor több idő állna rendelkezésre a világesemény előkészületeire. Ugyancsak előnyei közé tartozik, hogy a népszavazás jövő évi önálló megrendezése mintegy másfél milliárd forintjába kerülne az országnak. Míg az önkormányzati választással együtt megtartva csak a szavazólapot kell kinyomtatni. Az állampolgároknak is előnyösebb, ha csak egyszer kell az urnákhoz já- rulniok, és az ilyenkor elke- rülhatetlen technikai apparátust, illetve a választási bizottságokat sem kellene újólag igénybe venni. — Az európai gyakorlatban szokatlan dolog népszavazásnak és választásnak egyidejű megtartása? — Egyáltalán nem, több országban ez gyakorlatnak számít. A módosításunknak is az a lényege, hogy választások előtt, illetve után változatlanul ne lehessen 60 nappal népszavazást kiírni, de választásokkal egy időben nyíljék erre lehetőség. — Időközben a parlamenti szocialista-^szabaddemok- rata többség is elfogadta a kormány álláspontját, és nemet mondott a világkiállításra. A világkiállítások nemzetközi szervezete, a párizsi székhelyű B1E illetékese is úgy nyilatkozott, hogy ez már elegendő számukra a világkiállítási jog megvonására. Menynyiben tud ezen a helyzeten a népszavazás változtatni? — A BIE legkorábban decemberben foglalkozik a kérdéssel. (Folytatás a 3. oldalon)
