Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-24 / 249. szám
MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. OKTÓBER 24., HÉTFŐ Főhajtás a forradalom ünnepén Nem csak történelem Sötét évtizedek után . 1956 abban külön- äC bözik csaknem ‘fi ezerszáz esztendős históriánk korábbi jelentős eseményeitől, hogy nemcsak történelem, hanem megélt valóság is. S az emberek — a „barikád” bármelyik oldalán álltak — megfogyatkozva bár, de itt élnek még közöttünk — jelentette ki szombaton Fésűs Ferenc alpolgármester a ceglédi városháza dísztermében, az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségen. Szelényi Péter főiskolai hallgató szavalata, valamint a Dávid Sándor vezette városi kamarazenekar műsora után Fésűs Ferenc szólt arról, hogy a mai fiatal generáció 1956-ot nem valóságosan ismerte meg — az elmúlt négy évtized hamis történelemoktatása miatt —, s a leverést követő pusztulásról, szenvedésről keveset beszéltek. Arról pedig még annyit sem, hogy folytatódott az ország teljes elszigetelése. Az alpolgármester kitért arra, hogy 1956 leverésével a magyar nép két kívánsága — megszabadulni a szovjet megszállóktól, valamint többpártrendszert és demokráciát teremteni — odaveszett. A megszállás és a diktatúra évtizedei következtek. A gazdaság nem produkálta az ideológia sugallta ígéreteket. A legvidámabb barakk lettünk, miközben eladósodtunk. A szónok utalt Márai Sándor szavaira, miszerint a kommunizmus megbukott, ám a kommunistáktól, akik védik az előző rendszerben szerzett előnyüket, nehéz lesz megszabadulni. F. F. Lobogók a Kossuth téren Az 1956-os forradalom 38. és a köztársaság kikiáltásának 5. évfordulójának alkalmából tegnap 8 órakor a Kossuth téren katonai tiszteletadás mellett felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját. Az állami megemlékezésen részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök és Horn Gyula miniszterelnök. Ezt követően koszorú- zási ünnepséget rendeztek a Rákoskeresztúri köztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellájában. Beszédet Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke mondott. A parlamentben Göncz Árpád az ország legrangosabb kitüntetéseit adta át; A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozta kimagasló pedagógiai, tudományos és vezetői munkássága elismeréseként Kocsis Károly egyetemi tanárnak, a GATE rektorának. A ráckevei művelődési házban tegnap tartott megemlékezésen Kovács István, a Po- fosz alapító tagja mondott beszédet, majd a hősök emlékművénél koszorúztak a város intézményei és lakói ' Vimola Károly felvétele Történelmünk fénylő pontja Az 1956-os forradalom és szabadságharc volt az utolsó fénylő pontja a magyar történelemnek — mondotta Fedor József tegnap a Corvin közben tartott megemlékezésen. Fedor József — akit a forradalom idején Fehér Sapkaként ismert mindenki — ’56 októberében maga is a Corvin közben harcolt. A szabadságért vívott harc ugyan elbukott az óriási túlerővel szemben, ám az a megszállottság, mely akkor a függetlenségért küzdőket jellemezte, a túlélőkben tartotta a lelket — hangsúlyozta az egykori harcos. — Ám az elmúlt években túl sok önjelölt hős dicsérte és dicsértette magát. A széthúzás több kárt okozott a forradalmároknak, mint a szovjet tankok vagy az 1956-ot követő megtorlások — figyelmeztettt Fedor József. Fehér Sapka szerint ’56 a még élő tanúkon kívül ma már senkit nem érdekel. A forradalmárokat, akik harminc- nyolc évvel ezelőtt együtt harcoltak, mára sikerült összeug- rasztani. Itt akkor mindenki a jövőért harcolt. Az ellenségeskedést félretéve ma ismét össze kell fognunk, s ismét a jövőért kell harcolnunk. Enélkül ugyanis senkinek nem kell ez a lyukas lobogóval letakart ország — tette hozzá Fedor József. (Folytatás a 3. oldalon) Helybenjárás és bajpropaganda Túlélte a száz napot a szoci- álliberális kormány. Vezető ellenzéki politikusok nyilatkoznak a 7. oldalon. Koszorúzás Kaposváron Katonai tiszteletadással emlékeztek meg az 1956-os eseményekről és Nagy Imre miniszterelnök forradalomban vállalt szerepéről szombaton Kaposváron, az évtizedek múltán is példát adó mártírhalált halt politikus szülőházának falán elhelyezett emléktáblánál. Az 1956 októberében történtek mára szimbólummá váltak. A forradalom és a szabadságharc, a nemzeti összefogás és a haladásért folytatott küzdelem jelképévé — mondta ünnepi beszédében Szabados Péter, a város polgármestere, majd így folytatta: a 38 évvel ezelőtti események történelmi üzenet hordozói, s arra figyelmeztetik az utókort: aki a múlttal nem tud szembenézni, az a jelennel sem tud megbirkózni. Nagy Imre életútját méltatva kiemelte: egész életében arra törekedett, hogy nyugalom és szabadság legyen a hazában. Fedor József (Fehér Sapka) a Corvin közi ünnepség szónoka Krekács Róbert felvétele Egy szónoklat margójára A 301-es parcellában tartott koszorúzási ünnepség jól tükrözte a mai koalíciónak az ötvenhatos szabadságharchoz fűződő' kényelmetlen viszonyát. Tükröződött ez egyrészt Gál Zoltán félresikerült felhangokkal tűzdelt beszédében, ám mindenekelőtt abban, hogy a hivatalos ünnepségre nem voltak kíváncsiak azok, akik a korábbi megemlékezések idején elözönlötték a 301-es parcellát. Ötvenhat hősei először ütöttek gyógyíthatatlan sebet egy diktatórikus rendszeren, amely százmilliókat megtévesztve építette fel önmagát — mondta a szocialista házelnök, akit valamiért nem zavart az a nyilvánvaló ellentmondás, amit ebbe az egy mondatba sikerült összesűrítenie. Ha ugyanis egy politikai rendszer százmilliókat képes megtéveszteni, akkor semmi szüksége sem lehet a diktatórikus eszközök alkalmazására. A saját hatalmi régióiban milliókat legyilkoló sztálini diktatúra nem megtévesztette, hanem terrorizálta és megfélemlítette az embereket. Ha a magyarság zöme 1956-ban valóban megtévesztett lett volna, akkor október 23-án nem robban ki a forradalom, s főként nem arat győzelmet. Nem lehet a mindenkori politikai hatalom feladata, hogy igazságot tegyen 1956 valódi történéseit illetően — mondotta még a házelnök úr, aki a nemzetet úgymond megosztó, harsány visszaemlékezésektől is óvott. Sajnálatos módon egy szót sem ejtett az igazságtétel elsinkófálásáról, azoknak a hazai bűnösöknek a néven nevezéséről, akik tevékenyen közreműködtek a szovjet hatalommal szemben reménytelenül harcolók megsemmisítésében, netán „csak” megkínzásában és bebörtönzésében. Beszédére azzal tette fel a koronát, hogy ismertette a 301-esben nyugvók végakaratát, amely szerinte így hangzik: ne a múlt osszon meg bennünket, forduljunk együtt a jövő felé. Nagy szerencse, hogy a televízió és a rádió közvetítette a szavait, mert így ezek, a díszvendégek — közöttük Nagy Imre leánya — és a díszszázad tagjain kívül másokhoz is eljutottak. Bánó Attila
