Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-24 / 249. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTÓBER 24.. HÉTFŐ * Újabb halál Hebrónban Kínaiak a Szentföldön Izraelben kínai munkásokat is alkalmaznak, miután a palesztin autonóm terület és Ciszjordánia elzárása után valósággal pang az építőipar és a mezőgazdaság. Hebronban tegnap ismét életét vesztette egy palesztin lakos. Az izraeli kormány egy- egy fundamentaiista terrorakció után a múltban már többször is elhatározta, hogy nem engedi be a zsidó állam területére a megszállt területekről érkező palesztin bérmunkásokat. A szándékot eddig még sosem tudták megvalósítani, mert egy-két nap után mindig kiderült, hogy az izraeli zsidó lakosság nem hajlandó elvégezni azokat a „fekete” munkákat, amelyek után a palesztinok „örömmel” kapnak. A jeruzsálemi kormány tegnapi ülésén ezért újabb húszezer külföldi munkás behívását engedélyezték, miután a Hamász néhány nappal ezelőtti terrorakciója óta ismét megbénult az izraeli mezőgazdaság és az építőipar. A Rabin miniszterelnök által meghirdetett „teljes gazdasági elválasztás” politikájának gyakorlati megvalósítása érdekében a már eddig is foglalkoztatott negyvenezer külföldi mellé most újabb húszezer thaiföldi, kínai, román és bolgár vendégmunkást hívnak be Izraelbe. Az 1967-ben megszállt palesztin területeket, illetve az ott élő lakosságot Izrael az elmúlt 27 esztendő folyamán minden tekintetben kihasználta. A gazdasági infrastruktúra nélküli palesztin területekről ezért egészen a legutóbbi időkig nap mint nap özönlött Izraelbe az olcsó, engedelmes munkaerő, amelynek jóvoltából az izraeli lakosság tömegei gazdagodtak meg. De most, amikor a palesztin autonóm területek létrehozásával, illetve a fundamentalisták akciói után új helyzet van kialakulóban, az izraeli gazdaság irányítóinak újabb „rabszolgák” után kell nézni. Mindehhez hozzá kell még tenni azt, hogy az ötmilliós Izraelben jelenleg mintegy kétszázezer zsidó munkanélküli van. Hebron városában tegnap az izraeli katonák ismét agyonlőttek egy palesztin lakost, aki késsel támadt a megszállókra. Az agyonlőtt palesztin fiatalember, Nidál Tamímí, a Palesztin Autonóm Hatóság Belügyminisztériuma vezér- igazgatójának, Ahmad Ta- mímínek a testvére. Egy tel-aviv-i kórházban tegnap belehalt sérülésébe a múlt heti Hamász-me- rénylet egyik sebesültje. Ezzel az áldozatok száma 23-ra emelkedett. Hering József Hajdanában-danában, nem is olyan régen, abban az időszakban, amelyről oly sokan mondják, hogy „csak a szépre emlékezem”, a karácsony is polgári csö- kevénynek számított. Még át is keresztelték... oppardon, keresztelésről szó sem lehetett... szóval, minthogy akkoriban a keresztelő helyett névadó ünnepség volt, át-névadták, vagy név-át-ad- ták „fenyőfák ünnepévé”. Magyarán: a karácsonyt csak fenyőünnepként volt szabad emlegetni. Az is szerfelett piszkálta az elvtársak csőrét, hogy a fenyőfák ünnepét a dolgozó nép családi körben kívánta megünnepelni. Márpedig a család is a polgári csökevények megvetendő körébe tartozott. „Család” címszó alatt csak a dolgozók nagy családja szerepelt a dicsőséges internacionalista szótárban. 1952-ben elhatározták, hogy az otthoni ünneplésnek ezennel vége. Legyen a fenyőfák ünnepe zajos, utcai vigasság, amolyan szilveszterféle. Elvégre a dicsőséges Szovjetunióban is szilveszter éjszakáján díszítik fel a fenyőfát, mert — mint tudjuk — miként október huszonötödiké ott november hetedikére esik, időszámításunk sem karácsony este látta meg a napvilágot, hanem jó néhány nappal később. (Időszámításunk alatt természetesen Krisztus értendő, kinek nevét nem volt tanácsos kiejteni. No, nem az „Isten nevét hiába ne vegyed” parancsolata alapján... Azóta mondjuk mindmáig a természetes és világszerte használatos „Krisztus előtt, ill. Krisztus után” helyett az „időszámításunk előtt” ill. után elvtársi megfogalmazást. Márpedig ha tetszik, ha nem, időszámításunkat bizony Krisztustól számítjuk...). Külön intézkedési terv készült arra, hogy a dolgozókat elcsábítsák hazulról a szentestén... illetve a fenyőfák ünnepének előestéjén, nehogy esetleg otthon énekeljék a Mennyből az angyalt... Öntudatos dolgozó a kocsmában danolászik, természetesen mozgalmi dalokat. Az RMDSZ 1956 örököse Erdélyt is megrázó tragédia Külön nyilatkozatban emlékezett meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezete 1956 romániai vonatkozásairól. A megyei választmány szombati tanácskozásán ismertetett dokumentum rámutat, hogy az 1956. évi magyarországi forradalom leverése nyomán Erdélyben is tragikus fordulat következett be a nemzetiségi politikában. A Gheorghiu Dej és Ion Gheorghiu Maurer vezette kommunista párt ekkor hirdette meg nyíltan nacionalista vonalát, és Kádár János marosvásárhelyi beFeszült helyzet alakult ki Boszniában, s kiéleződött az ENSZ-erők és a muzulmán kormány közötti viszony — jelentette ki Paul Risley, a kéksisakosok szóvivője. A feszültség legfőbb forrása az, hogy még mindig a Szarajevótól délre fekvő Ig- man-hegyi demilitarizált zónában tartózkodnak a muzulmán katonák, s' a szarajevói kormány csak bizonyos feltételek teljesítéséért cserébe hajlandó kivonni fegyvereseit a térségből. Ugyancsak hozzájárul a viszony megromlásához, hogy Szarajevó muzulmán negyedeiben is rendszeressé váltak az ENSZ-katonák elleni orvlöszéde után, amelyet a nyilatkozat „szolgái megalázkodásként” értékel, a román pártvezetők felszámolták a legfontosabb kisebbségi intézményeket, megszüntették a kolozsvári Bolyai egyetemet. Máig sincsenek pontos adatok, de az RMDSZ-állásfoglalás becslése szerint a Romániában bebörtönzött és kényszer- munkára hurcolt magyarok száma megközelíti a Mavész támadások, s a francia kéksisakosok csütörtökön és pénteken fegyverüket is használták, hogy megvédjék magukat a lesből lövöldöző muzulmánoktól. A viszony megromlása ellenére az ENSZ-konvojok továbbra is szabadon közlekedhetnek a muzulmán ellenőrzés alatt lévő területeken. A muzulmán vezetők nyilatkozatai is arra utalnak, hogy Szarajevó nem’elégedett a kéksisakosok tevékenységével, Muhamed Sa- cirbej, Bosznia-Hercegovina ENSZ-követe azt szorgalmazza, hogy állítsák hadbíróság elé Michael Rose tábornokot, a boszniai ENSZ-erők főparancsnogyarországon börtönbe zárt szabadságharcosokét. Marosvásárhelyen máig emlékezetes, hogy Gheorghiu Dej komisszárjai, a magyar nemzetiségű „elvtársak” könyörtelenül túl akarták teljesíteni a bukaresti pártvezér parancsait — olvasható a nyilatkozatban, amely hangsúlyozza azt is, hogy az 1989 után létrejött RMDSZ szívvel-lélekkel 1956 örökösének vallja magát, a forradalomra és a szabadságharcra emlékezve akarja felépíteni az új erdélyi magyar polgári társadalmat. kát, mert az „többre tartja katonái életét, mint a boszniai polgárok életben maradását, s különben is szívélyes kapcsolatokat tart fenn a szerbekkel.” Alija Izetbegovic boszniai elnök egy korábbi nyilatkozatában kijelentette: „Az Unprofor olyan, mint a büdös levegő, büdös, de nem lehet élni nélküle”. Ejup Ganic boszniai alel- nök is hasonló szellemben nyilatkozott az Oslobodjen- je című szarajevói lapnak: „Még mindig szükségünk van az Unproforra. Ameny- nyiben viszont képesek leszünk megvédeni magunkat, boldogok lennénk, ha csak a hátukat látnánk”. A nagyvilág hírei ^ Székelyudvarhelyen lefordították és román nyelven megjelentették Gergely András budapesti egyetemi tanár „Magyarország története” című művét. % Carlos, a nyár végén letartóztatott hírhedt terrorista az orosz tévének nyilatkozva a hét végén elmondta, hogy saját nyilvántartása szerint 83 embert ölt meg. dél-koreai nyomozó hatóságok tegnap letartóztatták a szöuli városi kormányzat öt tisztviselőjét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy bűnös kötelességmulasztásukkal hozzájárultak a múlt pénteki hídomlás katasztrófájának bekövetkezéséhez. A radikális jobboldali Egyetértés Centrum (PC) nevű lengyel párt vezetősége határozatot hozott, amelyben meghatározta a jobboldal egysége létrehozásának alapfeltételeit. Ezek a kö- vetkezőek: a keresztény értékek és a nemzeti hagyományok elismerése; a parlamenti demokrácia védelme; valódi kom- munistaellenesség; kiállás a reprivatizáció és a privatizáció lefékezése ellen, valamint az adófizetők védelme. Muzulmán nyilatkozatháború Támadják az ENSZ-eróket VÉLEMÉNY Jól bevásárolunk? Ukázba adatott, hogy a vendéglátóipari üzemegységek kötelesek nyitva tartani december huszonnegyedikén, mi több, vidám műsorral csábítsák be a vendéget. A cél fontosságára való tekintettel a hivatalosan megállapított felléptidíjak kétszeresét ajánlották fel a szórakoztató műfajban tevékenykedő népszerű művészeknek, a szilveszter éjszakai pendliket is lepipáló mennyiségű fellépésekért, így is sokan voltak, akik a tetemes mennyiségű pénznél is fontosabbnak tartották a szenteste családi megünneplését. Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar és mások nemet mondtak a felkérésre. Kazal László nem tartozott közéjük. A karácsony neki is nagy és piros betűs ünnep volt, ám a pénzt is szerette. Arra gondolt: legyen inkább egy nappal később az otthoni szenteste, ám gazdag a Jézuska... Tucatnyi kocsmai haknit vállalt el, annyi pénzért, amennyiért akkor nemhogy a fenyőfát, hanem a köréje épült lakást is meg lehetett venni. (Félreértés ne essék: egy pillanatig sem ítélem el ezért megboldogult drága atyai jó barátomat. Attól még lehet valaki becsületes, hívő ember, ha a földi javakat sem veti meg. „Adjátok meg Istennek, ami az Istené, s a császárnak, ami a császáré.” És Kazal a maga műfajában császárnak számított.) Szóval Laci bátyó rozzant, a háborút átvészelt, favázas DKW-jával nyakába vette a várost, sorra járta a Kazal-estet hirdető vendéglátóipari üzemegységeket. Vendég persze nem volt sehol egy szál sem... Mindenütt felmarkolta a gázsit, aztán igyekezett tovább. Fellépnie sehol sem kellett. Pontosabban: az egyik kocsmában ragaszkodtak a műsorhoz, mert az üzletvezető és a pincérek bánatukban, hogy karácsony este is a munkahelyükön kell lenniük, alaposan felöntöttek a garatra, és szomjúhoztak egy kis nevetésre is. Úgyhogy ott Kazal kénytelen volt elénekelni a Cippzárat meg a kacagó kupiét. Az idősebbek nyilván emlékeznek e két híres számára... Aztán fordult a világ, a karácsony ismét karácsony lett, Krisztus után 1990-ben hinni kezdtük, hogy végleg... Tévedtünk. A karácsony lefokozása a Belügyminisztériumban kezdődött. Közhírré tétetett, hogy derék rendőreink és minisztériumi kollégáik csak januárban kapják meg a karácsony előtt esedékes tizenharmadik havi fizetésüket. Felemelő ötlet: így sok ezer ember nem tudja a pénzét elherdálni holmi karácsonyi ajándékozgatásra, szilveszteri dajdajozás- ra... Minek legyen karácsonya a rendőrnek, amikor sok társa amúgyis szolgálatban van a szentestén? Az állam ezzel vállalta a jelentős adóbevétel elveszítését. Hiszen ha a bel- ügyesek karácsony előtt felvehetnék a nekik járó pénzt, azonnal elköltenék, így annak negyedrésze még ebben az évben forgalmi adóként visszaáramlana a költségvetésbe. De a pénz nem számít, ha nemes célról van szó — mint ahogy Kazaltól sem sajnálták a sztárgázsit... A másik „dobás” az ünnep lefokozására az önkormányzati választás, ami advent harmadik vasárnapján, vagyis ezüstvasárnapon Árpád apánk névünnepén lesz. Ez az a nap, amikor nyitva tartanak az üzletek, javában folyik az ünnepi bevásárlás, a hívő emberek nem .mulasztják el a szentmisét, hiszen ekkor az Úr eljövetelét várják. Már csak ezért is bizarr ötlet erre az időpontra tenni a választást, hiszen ez komoly hátrányt jelent az MSZP számára, hiszen — mint említettem — az emberek az Úr eljövetelét és nem az elvtársak maradását várják... Arról nem is beszélve, hogy így végképp ném marad időnk arra, hogy megünnepeljük Árpád nevű barátainkat, ismerőseinket... Ézüstvasámapon hagyomány, hogy bevásárolunk. Most a választások miatt szakítanunk kell ezzel a szokásunkkal. Nem az üzletek, hanem a politikusok választékára kell odafigyelnünk. Mert ha nem ezt tesszük, könnyen ráfizethetünk. Ha rosszul választunk, akkor bizony az eredményhirdetéskor elmondhatjuk: na, mi az idén jól bevásároltunk!... (Szuhav Balázs)
