Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-08 / 236. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER 8., SZOMBAT Jobboldali előretörést jósolnak Ausztria választás előtt Holnap 5 millió 800 ezer osztrák választópolgár járul­hat az urnákhoz, hogy szavazatával eldöntse, mely pár­tok képviselői osztozzanak a Nemzeti Tanács (parla­ment) 184 képviselői helyén. A tét nagy: lényegében a nyolc éve kormányon lévő nagykoalíció, a Vranitzky ve­zette szociáldemokraták és a keresztény-konzervatív Néppárt közös kormányzásának folytatásáról döntenek a polgárok. A két párt az eddigi parla­mentben fölényes, kéthar­mados többséggel rendelke­zett. Felmérések szerint ez most veszélyben van, nem beszélve arról, hogy a nyolc év nézeteltérései ki­kezdték a koalíciót, s most első ízben elképzelhető a néppártiak kis koalíciója a szélsőjobboldali Szabadság- párttal, amelynek népszerű­sége egyre nő, választási eredménye a helyi megmé­rettetéseken folyamatosan javul. A mandátumokért a leg­jobb eséllyel az öt eddigi parlamenti párt, az SPÓ (szociáldemokrata), az OVP (Néppárt), az ellenzé­ki Szabadságpárt, a Zöldek és Liberális Fórum indul. Ami az esélyeket illeti, a szociáldemokraták elnöke, a kancellár változatlanul első a népszerűségi listán — különösen, hogy Klestil államfő magánéleti botrá­nyai miatt lemaradt mögöt­te. A párt ennek ellenére fo­lyamatosan hanyatlik, leg­utóbb, alig egy héttel az or­szágos választás előtt, több mint öt százalékkal keve­sebb szavazattal volt kényte­len beérni a munkáskama­rai választáson. Az előrejel­zések szerint az SPÖ nem éri el a négy évvel ezelőtti 42 százalékot, sőt, a bűvös negyven alá süllyed. (A Néppártnak legutóbb csak 27-28 százalékot jósoltak, míg a Szabadságpárt elérhe­ti a 20-23 százalékot is.) Alois Mock külügymi­niszter egyenesen ellenzék­be akarja küldeni kancellár­ját, s a pártelnök, Erhard Busek ugyan tagadja, hogy a szélsőjobboldali FPÖ felé kacsingatnak, ám e szava­kat egyéb megnyilvánulá­sok folyamatosan cáfolják. A Néppárt a jelenlegi parla­mentben 60 mandátummal rendelkezik, ám népszerűsé­ge és a helyi választásokon rá adott szavazatok aránya egyfolytában csökken. A koalíciós partnereket egyaránt sújtja az emberek csömöre a nagypártoktól, s a soraikban kimutatható ösz- szefonódások, korrupció­gyanús ügyletek. Ezeket az­után az ország legtehetsége­sebb populista politikusa, a szabadságpárti Jörg Haider rendre leleplezi, ügyes idő­zítéssel az emberek elé tár­ja, és igyekszik kedvükre való megoldásokat mellé­kelni, ámelyek látványosak, egyszerűek és többnyire nem reálisak. Ezt a körül­ményt azonban kevesen ér­zékelik. Haider időről időre nagy ügyekben — külföldi­ellenes népszavazás, Euró­pai Unióhoz csatlakozás — vereséget szenved, de ez nem töri le, energikusan agi­tál és szerez egyre több sza­vazatot. B ámulatos érzéke van államfőnknek ahhoz, hogy olyan időpontokra tűzze ki a választások napját, amelyek egyházi jellegük miatt széles tömegek érdekeit sértik. Ez történt májusban is, hiszen a nyolcadika kijelölése már élé­vé valószínűsítette a 22-i második fordulót, ez pedig pün­kösd vasárnapja volt. Mivel elnöki hatáskörbe csak az első forduló kitűzése tartozik, így a választási bizottságnak kel­lett kikínlódnia a megoldást. Itt született meg tíz-tízes patt­helyzet után a bizottság elnökének egyszemélyes döntése, azaz a 29-i második forduló. Államelnökünk nem fogadta meg az akkori kormánypártok javallatát, hogy május 15. és 29. legyen a két időpont, így három hétre növekedett a két forduló közötti különbség, hosszabb volt a kampány, drágábbak a költségek. Nem is értem, miért nem számolta ki, mármint a többletköltségeket néhány ráérő közgazdász, miért nem foglalkozott ezzel sok kitűnő publicista, s ha nem csal a memóriám, mintha a hosszú kampányt is az elő­ző kormány nyakába varrták volna. A Göncz Árpád-i bölcsesség most december 11-ét, ezüst­vasárnapot, advent harmadik vasárnapját pécézte ki az urna- töltésekhez. S ha most feltételeznénk — persze csak nagyon halkan —, hogy ez a buldózerkormány nem ment volna neki az alkotmányosságot alapvetően érintő kérdéseknek (sajnos nekiment), de mondom, ha nem ment volna neki, akkor fenn­állna az a történelmileg-politikailag-pszichikailag-szocioló- giailag-turisztikailag (a sor folytatható) szokatlan helyzet, hogy szentkarácsony ünnepén, december 25-én lenne a vá­lasztások második fordulója. Ez esetben több konstruktív ja­vaslatot is figyelembe kellene venni. Azt például, hogy ne reggel hatkor, hanem éjjel egy órakor nyissák ki a szavazóhe­lyiségeket, így az éjféli miséről távozók azonnal leszavazhat­nának, egy füst alatt, az állam és egyház szétválasztásáról pe­dig merengjenek a szabadgondolkodók. Arra is fel kellene hívni az állampolgárok figyelmét, hogy — szeretet ünnepié ide vagy oda — lehetőleg ne utazzanak rokonaikhoz, ne csa­* Ezt nem Szekeres úr mondta, hanem én. Szerb felháborodás a mészárlásért Nem bíznak az ENSZ-katonákban Elképzelhető, hogy a boszniai szerbek az ENSZ Oltal­mazási Erőinek kivonását fogják kérni az Igman-hegy- ségben létrehozott demilitarizált övezetben állomásozó húsz szerb katona meggyilkolása és megcsonkítása mi­att. Radovan Karadzic boszniai szerb elnök azzal tá­masztotta alá fenyegetését, hogy az ENSZ-katonák nem akadályozzák meg a muzulmánokat a szerb és mu­zulmán csapatok szétválasztásáról kötött egyezmények sorozatos megsértésében. Ez arra vezethet, hogy Bosznia elhagyására kér­jük az ENSZ-erőket, mivel a kéksisakosok nem képe­sek betartatni az egyezmé­nyeket — idézte a Beta belgrádi hírügynökség a boszniai szerb elnököt, aki hozzátette, hogy a tömegy- gyilkosság után a szerbek felülvizsgálják azon dönté­süket, mellyel hozzájárul­tak a szarajevói repülőtér Szöul gazdasági sikere Jövőre is folytatódik a dél­koreai gazdaság felfelé íve­lése, és a növekedés üteme számítások szerint 7,4 száza­lékos lesz — közölte tegnap a Koreai Gazdasági és Ke­reskedelmi Intézet. A gazda­sági fellendülés üteme a nemzeti össztermék (GNP) növekedésében mérve az idén 8,3 százalék körül vár­ható. Némiképp lassul és va­lószínűleg 5,8 százalékos lesz az infláció üteme, az idei évre várt 6,2 százalékos fogyasztóiár-emelkedést kö­vetően. A kormányintézet úgy kalkulál, hogy az ex­port a jövő évben 10 száza­lékkal nő, és értéke 102,3 milliárd dollár lesz. megnyitásához. A szaraje­vói légihidat két héttel ez­előtt zárták le, miután a NATO légiereje csapást mért egy Szarajevóhoz kö­zeli szerb tankra, s a szer- bek bosszúból az ENSZ re­pülőgépeinek lelövésével fenyegetőztek. Á boszniai főváros kör­zetében állomásozó szerb hadsereg parancsnoksága a szerb katonák meggyil­Szlovéniában december 4-én tartják meg a helyható­sági választásokat. Áz új önkormányzatok alakításá­ról minap elfogadott tör­vény alapján három nemze­tiségileg vegyes önkor­mányzat jött létre — a Mo- ravske Toplice-i, a salovci és a lendvai. Az utóbbiban él a 9-10 ezer lelket számlá­ló szlovéniai magyarság zö­me. A választási törvény ér­telmében ezekben az önkor­mányzatokban külön nem­zetiségi tanácsokat hoznak létre, ezenkívül pedig az önkormányzati közgyűlé­sekben legalább egy helyet biztosítani kell a kisebbsé­giek képviselőjének. A kolásával kapcsolatban ki­adott közleményében meg­állapítja: a muzulmán erők akciójukkal tüzet ve­tettek egy lőporos hordó­ra, s a robbanás nemcsak Szarajevót, hanem jóval nagyobb területet is láng­ba boríthat. A parancsnok­ság részben az ENSZ-erő- ket tette felelőssé a táma­dásért, azt állítva, hogy a kéksapkások felelőtlenül viselkedtek, s nem tettek eleget vállalt kötelezettsé­geiknek. ENSZ-források megerő­sítették, hogy a megölt ka­tonák holttestét a támadók megcsonkították: több ka­tona torkát átvágták, s né- hányukon égési sebek lát­hatóak. még működő eddigi testü­let tegnapi ülésén azonban kiderült, hogy a lendvai ön- kormányzatban az 1991- es népszámlálási adatok szerint éppen a szlovén nemzetiségűek vannak ki­sebbségben, vagyis a lakos­ság 42 százaléka szlovén, míg a magyarok aránya 44 százalék. A képviselők a mai ülé­sen ezért nem járultak hozzá a választási körzet létrehozá­sához, és a ljubljanai veze­téshez fordultak, hangot adva annak a félelmüknek, hogy a „szlovén kisebbség” az új lendvai önkormányzat­ban nem tudja majd érvénye­síteni saját érdekeit. A nagyvilág hírei Jé Az intifáda, azaz a pa­lesztin felkelés 1987-ben történt meghirdetése óta több mint kétezer palesztin vesztette életét izraeli katonák, polgá­rok vagy pedig saját honfitársaik keze által. A felkelésben elesett pa­lesztinok majdnem felé­nek a haláláért honfitár­saik a felelősek. Jé Svédországban fölénybe kerültek az Európai Unió­hoz való csatlakozás hívei a legújabb közvélemény-ku­tatások szerint. A kormány reméli, hogy Norvégiával, Finnországgal és Ausztriá­val együtt 1995. január l-jétől csatlakozhat az euró­pai közösséghez. Jé Öt amerikai katona vesztette életét csütörtö­kön, amikor helikopte­rük lezuhant a Koreai Köztársaságban. A szemtanúk szerint a heli­kopter nagyfeszültségű távvezetékkel ütközött. ^ Kínában péntekre virra­dóan valószínűleg kísérle­ti atomrohbantást hajtot­tak végre — közölte a Canberrában működő földrengésjelző központ. A Lop Nor kísérleti tere­pén végrehajtott robba­nás hatóereje 40 és 150 kilotonna közötti hagyo­mányos robbanóanyag­nak felelt meg. Jé Az azerbajdzsáni par­lament tegnap jóváhagy­ta Szurat Huszeinov kor­mányfő leváltását, és megfosztotta a politi­kust képviselői mentel­mi jogától is. Többletjogok a lendvai magyaroknak? EGY HÉT Kiskarácsony, nagy frakció ládi kötelékben töltsék az^ ünnepet, hanem mindenki marad­jon a szavazókörzetében. És akkor Magyarország győzni fog. No, persze nem olyan forró a kása (mint Evelyn), a par­lamenti többség az ellenzéki kivonulás után gondoskodott arról, hogy ne legyen második forduló, így az imént felso­rolt javaslatok elvesztették aktualitásukat. Sőt, miként má­jusban, államelnökünk most is mentesül a felelősség alól ezzel a bölcs parlamenti döntéssel. A hét dörgedelmét Szekeres Imre eresztette el, amikor egyébként nélkülözhetetlen mosolyát mellőzve reagált a fejleményekre. Azt találta mondani, hogy az MSZP a leg­határozottabban visszautasítja azt, hogy az önkormányzati törvénycsomag tárgyalásával, szavazásával kapcsolatos eseményeket bárki is alkotmányos diktatúrának, a rendszer- változás visszafordításának értékelje. Ezzel vagdalkozni — tette hozzá — tisztességtelen és értelmetlen. Punktum.* Azt is hangsúlyozta, hogy a történtek miatt a politikai fe­lelősség egyértelműen az ellenzéki pártoké. Ez aztán a be­széd! Adva van egy behemót 72 százalékos parlamenti többség, amely sorra hozza nagy horderejű, ám vitatható döntéseit, és akkor a politikai felelősség az ici-pici ellenzé­ké. Bevallom Szekeres úrnak, hogy magamba mélyedtem, s arra a felismerésre jutottam, hogy ez bizony már alkotmá­nyos diktatúra és a rendszerváltás visszafordítása. (így vag- dalkoztam tehát magamban.) Erre jön az ukáz, hogy a leg­határozottabban visszautasítják, hogy bárki is így véleked­jen. Bárkikkel ugyan nem találkoztam, de beszéltem né­hány valakivel, és simili modo ugyanaz a vélemény, hogy ez bizony az alkotmányos diktatúra kezdete és a rendszer- váltás visszafordítása. A vita tehát nincs lezárva, de meg kell jegyezni, nincs se­gítségemre ebben a legnépszerűbb napilap sem. Az elmúlt négy évben kőkemény kormánybíráló Népszabadság most jól látható zavarokkal küszködik. Hol van már a százforin­tos kenyér, hol vannak a hungaristák... Ez az újság kezd ha­sonlítani egykori önmagához, ami évtizedekig volt. Meg kell felelni a bizalomnak, ki kell szolgálni e szörnyűséges négy év után az aulikus érdekeket. Itt van például a szerdai címlap, ahol négy hasábon a kétsoros főcím: A parlament elfogadta a nyolcszázalékos visszamenőleges nyugdíjeme­lést. Hogy oda ne rohanjunk, homlokon csókolni legalább a hírlapárust. Nem hiszem, hogy létezik felelős szerkesztő, aki ne tudná, hogy ez a cím, ez a szánalmas kampányköz­lés mennyire hazug. Az új parlamentnek ugyanis nem elfo­gadnia kellett volna ezt, mert ez már korábban törvényerő­re emelkedett, csupán be kellett volna tartania az előző par­lament döntését. És akkor a nyugdíjasok — oh, szociális ér­zékenység — már rég megkapták volna azt, ami törvénye­sen jár nekik. Ehelyett a szakértő kormány vacakolt, vissza­vonta, elhalasztotta, mértékben és időpontokban ködösített, aztán egyszer csak megszületik a kései döntés, ami a Nép- szabadság címlapján olvasható. Zseniális a televízió legújabb politikai műsora, olybá tű­nik, mint egy felvizezett, megszelídített Össztűz. Öt zsurna­liszta faggatja a miniszterelnököt, repkednek a kérdések, a légy zümmögését is hallani lehetne, ha lennének ebben az októberi télben. Senki meg nem kérdezné, egy nappal az első tárgyalás után, hogy is volt az a baleset. Na jó, ez le­het magánügy. De senki meg nem kérdezné, két nappal a parlamenti vita után, hogy is áll a helyzet az expóval. Ez pedig a legnagyobb mértékben közügy. E helyett a Népszabadság frontembere azt mondja, hogy Jánosi Imre. Hóm Gyula meg röptében válaszol, hogy: „György, de ez nem gond”. Hát tényleg nem az. Mára elég is ennyi a Népszabadság­ról, a Magyar Televízióról és — fájdalom — a szentkará­csonyról. Székely Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents