Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-05 / 233. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. OKTOBER 5., SZERDA Megkérdeztük Miben segít az APEH ügyfélszolgálata? Ha lassan is, de mára már ismertebbé váltak az adó­jogi információk a lakosság körében. Mindig van­nak azonban olyan adózói rétegek, amelyek először találják szembe magukat a jogszabályokkal, az ő problémáik megoldására, kérdéseik megválaszolásá­ra jöttek létre az APEH ügyfélszolgálati irodái. — Mi mindenben tudnak segítséget nyújtani ezek az irodák, kik fordulhatnak ide gondjaikkal? — kér­deztük Magas Árpádot, az APEH Pest Megyei Igaz­gatósága ügyfélszolgálati osztályának vezetőjét. — Elsősorban adójogi és adóeljárásokhoz kap­csolódó információkat tu­dunk nyújtani az állam­polgároknak — kezdte vá­laszát. — Az ügyfélszol­gálat rendezi a magán­erős építkezők áfa-vissza­térítését, és az adószám­mal nem rendelkező me­zőgazdasági kistermelők agrártermelési támogatási igényét is. Szeretném fel­hívni a figyelmet arra, hogy a folyószámla ügyekkel kapcsolatban csak információt tudunk adni, annak rendezésével már a Váci úti adóköny­velési osztály foglalko­zik. Természetesen az in­gyenes nyomtatványok­kal is rendelkezésre ál­lunk. A Váci úti központi ügyfélszolgálati irodán­kon kívül hat helyen mű­ködik kirendeltségünk. Az egyik Budapesten, a Krisztina körúton várja az érdeklődőket, a többi pedig Vácott, Ráckevén, Gödöllőn, Dabason és Cegléden. Magánerős áfa-visszatérítést a köz­ponti irodában intézünk. Persze ez a hat iroda ko­rántsem elég, ezért a vidé­ki kirendeltségeinkből több önkormányzathoz járnak ki a munkatársak, hogy egy héten egyszer fogadják az ügyfeleket. Próbálunk minél köze­lebb kerülni az adózók­hoz, és személyes tapasz­talataim azt mutatják, hogy egyre kevesebb a tá­jékozatlan ember. V. Cs. Vélemények a világkiállításról Már a fiatalok is félnek A kormány expóval kapcsolatos elutasító döntése felkavar­ta az ország közvéleményét A lakosság jelentős része hely­telennek tartja a döntést s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet mely a népszavazásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláírókat kérdeztük, hogyan vélekednek az események­ről, a népszavazás kezdeményezéséről. — Elsősorban azért tarta­nám fontosnak az expó meg­rendezését, mert mélyítené a magyar nemzeti öntudatot. Az, hogy a lakosság nem akaija, egyszerűen nem igaz, aki ilyen kijelentéseket tesz, manipulálni próbálja a töme­geket — jelentette ki a Duna­keszin élő gimnáziumi tanár, Skripeczki László. — Végez­tünk itt egy egyszerű közvéle­mény-kutatást, egy utcában felkerestünk huszonhat csalá­dot, s csak két olyan ember akadt, aki nem írta alá a nép­szavazásra szólító ívet. So­kan gondoljuk úgy, hogy kell egy olyan esemény a magya­roknak, amire sokáig emlé­kezhetnek, még az unokáik­nak is mesélhetnek róla. A napjainkban elhangzó kijelen­tések félretájékoztatják a né­pet, s kizárólag a pénzre te­szik a hangsúlyt. Az emberek többségét azért nehéz félreve­zetni, tudjuk, hogy ez a ren­dezvény nem lenne olyan veszteséges, mint amilyen­nek megpróbálják beállítani, sőt, nagyon szép hasznot hoz­na. Nagy szükség lenne most a népszavazásra, de abban nem vagyok biztos, hogy mindenki elmenne. Az embe­reket meg kéne győzni, szer­vezett tájékoztatásra van szük­ségük. Sok kis csapat foglal­kozik most ezzel az egész or­szágban, de ez még mindig kevés. Dunakeszin pozitív a lakosság hozzáállása, érdekes módon még MSZP-sek is alá­írták az ívet. Sokan azért nem csatlakoznak, mert félnek, óvatosak. Az emberek nem felejtették el az elmúlt negy­ven évet. Lelkiekben a világ- kiállítás mellett állnak, a véle­ménynyilvánítástól azonban tartózkodnak. A legfurcsább az, hogy már a fiatalok is fél­nek. Volt tanítványaim el­mondták, hogy az ívet azért nem írták alá, mert a szemé­lyi számukat is meg kellett volna adni, az pedig veszé­lyes lehet. V. Cs. Vendég Kambodzsából Norodom Sirivudh herceg, a Kambodzsai Királyság mi­niszterelnök-helyettese októ­ber 11. és 13. között hivata­los látogatást tesz Magyaror­szágon Kovács László kül­ügyminiszter meghívására — jelentette be Szentiványi Gá­bor külügyi szóvivő tegnapi sajtókonferenciáján. A szóvi­vő elmondta: kambodzsai vá­lasztások eredményeként lét­rejött kormánnyal kapcsolata­ink megfelelően alakulnak, ennek jegyében kerül sor a magas szintű látogatásra is. Lányi Zsolt kisgazda képviselő interpellált Veszélyes gázvezetékről a T. Házban (Folytatás az 1. oldalról) Lakott területen keresz­tül, forgalmas utak alatt egyáltalán nem lenne sza­bad vezetni. Feltételezhe­tően azért, hogy ne kerül­jön annyira sokba, a bá­nyászati felügyelet átmi­nősítette ezt a vezetéket közönséges gázelosztó ve­zetékké, holott ez teljesen szabálytalan, mert a gáze­losztó vezetékben uralko­dó nyomás legfeljebb 25 bar lehet. — Ön szerint valóban veszélyezteti ez a vezeték azokat a lakott részeket, ahol áthalad? — Nem vagyok dilet­táns, hőtechnikával, gáz- és olajégőkkel foglalkoz­tam, mielőtt képviselő let­tem. Volt már a világon példa gázvezeték szivárgá­sa miatti robbanásra. Csak a mexikóit említem, az ottani, 1992-es robba­nás 227 áldozatot köve­telt. Akármilyen tökéletes a szerelés, szivárgás elő­fordulhat, s ez azért veszé­lyesebb más csővezeté­kek szivárgásánál, mert a gázt nem lehet észreven­ni, nincs szaga. — Úgy tudjuk, a gázt merkaptánnal keverik, ép­pen azért, hogy azonnal észrevegyük a szivárgást... — Ez a gáz teljesen tisz­ta, nincs szaga. Csak akkor lehet észrevenni a szivár­gást, amikor már késő. Nem véletlen, hogy Kelen- földön és Albertfalván alá­írásokat gyűjtenek az embe­rek a gázvezeték ellen. — Mit tehetnek az em­berek ezek után? — Én megtettem, amit megtehettem, de leszavaz­tak, pedig ez egy olyan probléma, aminek a párt­álláshoz semmi köze nincs. Az ipari miniszter úr megnyugtatott, hogy nem lesz ezzel a vezeték­kel semmi baj. Nem tu­dom, ha mégis bekövetke­zik egy tragédia, ki vállal­ja érte a felelősséget. P. M. Sári küldöttség a váci püspöknél Vérrel-verejtékkel építettek (Folytatás az 1. oldalról) Azok a szülők, akik a Szent János iskolá­ba vitték a gyermekeiket, örültek, hogy végre valami más lesz. — Kivel akarnak találkozni Vácott? — Természetesen Keszthelyi Ferenc püspök úrral. Nagyon sok gond, problé­ma van, amit neki akarunk elmondani. Az önkormányzati iskolában többször megjelent a televízió, a rádió, több alka­lommal jártak ott újságírók — persze ak­kor, ha valamiféle cirkusz volt. Egyszer sem tartották érdemesnek viszont hírt adni arról, hogy mi egész nyáron vérrel- verejtékkel építettük az iskolánkat. — A tantermeiket mindenképpen meg kívánják tartani? Nemcsak meg akarjuk tartani, ha­nem meg is fogjuk. Falat bontani? A fér­fiak oda fognak állni, s csak rajtuk ke­resztül bonthatják majd. Mi mindeddig türelmesek voltunk, ám ha a papunkról s az iskolánkról van szó, akkor a védelmü­kért készek vagyunk a vérünket adni. — A kért két terem átadásával az önök nyáron végzett munkája is felesle­gesnek bizonyul. — Teljes mértékben. Az emberek min­dennap mentek, s mennek az iskolába dolgozni, az épületet bővíteni, éjt nap­pallá téve, fáradva, magukat nem kímél­ve. Tették, amit tenniük kellett, mert ne­künk erre az iskolára szükségünk van. — A püspökség átadathatja a Szent János Katolikus Iskola két tantermét a magát semlegesnek valló intézménynek? — A felekezeti iskola nem egyházi tulajdonban van — felelte Pásztor Győ­ző kanonok-plébános. — Az ingatlan a dabasi önkormányzaté. A döntés tehát szakmailag az intézmény igazgatójára, jogilag pedig az önkormányzatra tarto­zik. S erről meg kell kérdezni a polgár- mestert, a képviselő-testületet, vala­mint a római katolikus egyházközséget is. — Nem azért építkeztünk — mondta Kilincsányi Tamás, az egyházi iskola igazgatója —, hogy átadjuk ezeket a ter­meket. Ez nem azt jelenti, hogy mi mere­ven elzárkózunk mindentől, ám a szom­szédos iskola gondjainak megoldása nem a mi feladatunk. Ez a település ön- kormányzata és az 1. Számú Általános Iskola közötti probléma, nem pedig a két intézmény közti. — Igazgató úr, ön kapott egy meghí­vót holnapra, a kultuszminisztériumba. Mit tartalmaz ez? — Egy megbeszélésen kell részt ven­nem, s velem jön egy iskolaszéki tag is. Semmi bővebbet nem tudok. Valószínű­leg az iskolák ügyéről lesz majd szó, ám hogy milyen formában, azt ott tudjuk meg. (nádai) Új lap a Lehetőség Üzleti Lehetőség címmel új sajtótermék jelenik meg ezen a héten, és ez a Lehe­tőség egyben esély is lehet sokak számára, akik most szeretnének bekapcsolód­ni az üzleti életbe, vagy szeretnék fellendíteni a vállalkozásukat — tudtuk meg Forró Tamástól, a tegnap megtartott bemutat­kozó sajtótájékoztatón. Mint mondta, ez a lap a maga nemében egyedülál­ló a hazai piacon, hiszen egyfajta információtípust közöl csupán, mégpedig vállalkozói tudnivalókat. Olyan információkat, ame­lyekre kezdő, vagy tovább­lépni kívánó vállalkozók­nak szükségük lehet. Ezt a típusú lapot — folytatta Forró Tamás — a német Rentrop Kiadó honosította meg a világon, amely a magyar kiadáshoz is nagy segítséget nyújtott, azon­ban a készítők nem a kül­földi kiadványokat fordí­tották le, hanem azok se­gítségével magyar lapot készítettek. F. R. A betegért mindennap meg kell harcolni Verseny a gyógyításban (Folytatás az I. oldalról) Az egészségügy ma egy piac — értet­tek egyet ezzel a gondolattal is a talál­kozón részt vett főorvosok, körzeti or­vosok, a regionális szakmai kamarák meghívottai. Ebben a gazdasági hely­zetben — szögezték le a szakemberek — a beteg egy tétel; olyan, amelyért — éppen az egészségügyben kialakí­tott finanszírozás rendje szerint — mindennap meg kell harcolni. — Természetesen ezeknek az általá­nos megjegyzéseknek konkrét gazda­sági mutatók, sőt intő jelek állnak a hátterében — mondta Gubenyák Gyu­la, az intézet ügyvezető igazgatója. Eszerint (s erről lapunk már több íz­ben is beszámolt — A szerk.) — az egykori munkaterápiás intézet gazdál­kodásának hiányosságai miatt, a meg­lévő eszközállomány rossz állapota következtében — 1993 nyarára a mű­ködtetés is kérdésessé vált. Alig fél év múlva — folytatta a közelmúlt felidé­zését a fent említett válság megoldásá­val megbízott szakember — az intézet­ben már 74 millió forintot tett ki az adósságállomány. Hogyan tovább? — tettük fel magunknak a kérdést. Ekkor és ezért ült össze a főorvosok „taná­csa”, hogy a gyakorló szakemberek se­gítségével dolgozza ki az életben ma­radás és nem utolsósorban az adósság- állomány rendezhetőségének tervét. Az új működtetésű intézet orvos­igazgatója leszögezte: az átalakulás ki­indulópontjának a meglévő szakmai eredményeket tekintették. Ehhez kap­csolták azt a gazdasági elvárást, mely szerint olyan intézményt kell működtet­ni Pomázon és környékén, amelyik nemcsak a hagyományos feladatok ellá­tására, de a regionális fekvő- és járóbe­teg-kezelésre, -gyógyításra is alkalmas. .— Régiótól izolált egészségügyi el­látásnak nincs jövője — hangsúlyozta az orvos-igazgató. — Ezért fogtunk hozzá az intézet szakmai profiljának is az átalakításához. Megőriztük ter­mészetesen a hagyományos foglalkoz­tatási tevékenységünket, a szenvedély- betegek gondozásával, rehabilitációjá­val foglalkozó ágazatunkat, ám ezt ak­tív gyógyítórészleggel is kiegészítet­tük. Ütóbbi szakmai profilját még to­vább kívánjuk — a térség igényeihez mérten — alakítani úgy, hogy a jövő­ben is változatlanul meg kívánjuk őriz­ni a rehabilitációt fő profilunknak. Az intézet — csaknem fél év alatt — eljutott odáig, hogy ma nincsenek mindennapos fizetési nehézségei. Ugyanakkor az ügyvezető igazgató el­mondta kollégáinak azt is, hogy a ter­vezett s beindított átalakulás eredmé­nyessége a továbbiakban az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral köten­dő támogatástól, illetve a Népjóléti Mi­nisztériumtól kért segítség megadásá­tól függ. Arra is törekszenek — hall­hattuk, s ez ismét csak a regionális ter­vek megvalósítását segítené elő —, hogy a Pest megyei, illetve a fővárosi önkormányzattal írassanak alá együt- működési támogatásról szóló szerző­dést. A tegnapi szakmai fórumon a részt vevők részletesen megvitatták a fenti átszervezés lehetőségeit. Valamennyi­en egyetértettek a gazdálkodási rend átalakításának szükségességében, s ab­ban is, hogy ehhez nagyobb segítséget várnának el az említett önkormányza­toktól, illetve a szaktárcától. Egyelőre úgy tetszik — hangzott ki a hozzászó­lásokból —, hogy ezt az újszerű, intéz­ményként egyedülálló szervezeti for­mát csak helybéliek mindennapos küz­delme árán sikerül életben tartani. Pe­dig — vallották egyként a szakembe­rek: Pomáz nagyon sokat tehetne a tér­ség jobb egészségügyi ellátásáért. Mallár Éva

Next

/
Thumbnails
Contents